Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1996. augusztus 31., szombat HÁTTÉR Vállalkozók, akiket irigyelnek Megrendelés hiányában sokszor már az első terheket sem képesek kifizetni Balogh József Nyíregyháza (KM) — Mercedes, mobiltelefon, aranykarkötő, adóeltitko­lás. Biztosan lehetne még sorolni a különböző is­mertetőjeleket, amelyek bennünk élnek, ha vál­lalkozókra gondolunk. Eszünkbe sem jut a falusi cipész, a háztartásvezetés mellett varró családanya, a hajnaltól késő estig ka­páló, arató ember. Pedig ők is vállalkozók. Vajon melyik közülük az igazi? Keli-e, van-e miért irigyel­nünk őket? Ez a témája a mai sorskérdésekről szóló kerekasztal-beszélgeté- sünknek, melynek részt­vevője Barabás Ivánné, a KSH Megyei Igazgatósá­gának helyettes vezetője, Kohanecz Sándor bőr- díszműkészítő vállalkozó és Pózmán Róbert, a Kéz­műves Kamara megyei ügyvezető igazgatója. Barabás Ivánné Pózmán Róbert Kohanecz Sándor Harasztosi Pál felvételei Kohanecz Sándor: Szerintem egy mai vállalkozót nem érde­mes irigyelni. Rengeteg gond­dal jár egy vállalkozás. Maga­sak a rezsiköltségek, az anyag- költség, ha üzletet is bérel va­laki, akkor igencsak sokat kell dolgozni, hogy emellett meg is éljen. Én a szolgáltatásban dol­gozom, amire nagyjából a kö­zéprétegnek van igénye. Itt az emberek javíttatnak, elhozzák a leszakadt fülű táskájukat, az elszakadt bőrdzsekijüket, a gyerek iskolatáskáját. Itt nem lehet olyan árakat kérni, ami­lyet az ember akar, hanem ami arányos a szolgáltatás értéké­vel. Ezen nincs akkora haszon, hogy egy héten öt napot is elég lenne dolgozni. Itt az ember a szorgalmával, a munkával te­heti ismertté magát a megren­delők előtt. De abba a kategó­riába már nemigen kerülhe­tünk, akiket irigyelni kellene. Itt nincs nyolc óra munkaidő, itt ha munka van, akkor az reg­geltől estig tart, akkor nincs szombat és vasárnap, mert nem tudja az ember, hogy egy hét múlva mennyi munkája lesz. Lanyhul á kedv Pózmán Róbert: A mi me­gyénkben nem nagyon lehet Palotás-szintű vállalkozókról beszélni. Földrajzi, gazdasági helyzetünkből és évszázados tradícióinkból is következik az, hogy a megye vállalkozói­nak zöme 1996-ban gyakorla­tilag egyéni, magán kézimun­kán alapuló szolgáltatói tevé­kenységet végez. Van egy szűk réteg, amelyik nagyobb vállal­kozással foglalkozik, elsősor­ban az építőipari és az ipari szférában, de a vállalkozások többségénél maximum 5-6 fő az alkalmazottak száma. Barabás Ivánné: Ezt tá­masztják alá a Statisztikai Hi­vatal adatai is. A megyében kö­rülbelül 30 ezer működő gaz­dasági szervezet van. ebből több mint 20 ezer egyéni vál­lalkozó, s 6600 körüli a társas vállalkozók száma. A nyilván­tartásban lévő vállalkozók szá­ma ettől magasabb, de ismere­teink szerint a társas vállalko­zóknak mintegy 20 százaléka, az egyéni vállalkozóknak pe­dig harmada nem végez rend­szeresen tevékenységet. □ Tart-e még az a lendület, amely a rendszerváltozás tájé­kán volt tapasztalható a vállal­kozások számának emelkedé­sében? Barabás Ivánné: Lassan túl­vagyunk a nagy vállalkozása­lapítási kedven, az utóbbi egy évben inkább mérséklődés ta­pasztalható. 1995-ben lehetett először érzékelni, hogy elkez­dődött a visszaesés, illetve las­sult a növekedés. A szabályo­zók hatására elég sokan vissza­adták a vállalkozásukat. A ta­valyi csökkenés megállt, s en­nek az évnek az első felében mind a társas, mind az egyéni vállalkozók száma növekedett. Jellemző a megyénkre, hogy itt az egyéni vállalkozók súlya a nagyobb a vállalkozók között, mint országosan. Míg országo­san a társas vállalkozások szá­ma nő jobban, itt az egyéniek számában mutatkozik erőtelje­sebb fejlődés. Pózmán Róbert: Pedig a pil­lanatnyi gazdasági helyzet nem kedvez a vállalkozások­nak, a vállalkozók a korábbi években felhalmozott javakat élik fel. A megrendelések szá­ma visszaesett, beruházás nincs, a munkanélküliségi ráta olyan a megyében, hogy az embereknek nincs pénzük vál­lalkozókkal dolgoztatni, ön­maguk próbálják elvégezni a szolgáltatásokat, amiért nem kell pénzt kiadni. A munkanél­küliségi szférából kikerült já­radékosok. járulékosok, szoci­ális segélyre kárhoztatottak kényszervállalkozókká vál­nak. Ezek az emberek próbál­nak az utolsó szalmaszálba ka­paszkodni, hogy a családnak megélhetést tudjanak biztosí­tani. Ezek az emberek soha nem tudták mit jelent önálló­nak lenni, mit jelent vállalko­zónak lenni, mit jelent az, hogy saját vagyonát, saját eszközét kell a piacra vinni, kockáztat­ni. Aztán1 mikor megismerik, milyen rettenetesen nagasak a közterhek, kénytelenek vissza­adni a vállalkozói engedélyt. Megrendelés hiányában sok­szor már az első terheket sem tudják kifizetni. Kohanecz Sándor: Az erede­ti szakmám bőrdíszműves, de azért nem új táskák készítésé­vel foglalkozom, mert abból nem lehet megélni. Próbálkoz­tam vele korábban, de a javítá­sok iránti igény olyan mérték­ben megnőtt, hogy már nem is igen maradna időm új termé­kek készítésére. Megtehetném, hogy nem vállalnék el minden munkát a cipzárcserétől a bőr­kabát javításáig, de ha nem sokoldalú az ember, nem is tud megélni. Két gyerekem van, egyik főiskolás, a lányom gim­náziumba jár, megélünk a ke­resetemből, de új kocsit nem tudtam még magamnak venni, pedig 22 éve dolgozom a szak­mában. □ Mekkora nálunk a vállal­kozások nagysága? Barabás Ivánné: Kevés a 300-nál nagyobb létszámot foglalkoztató társas vállalko­zás, az egyéniek között pedig alig van tíz fölötti létszámot foglalkoztató vállalkozó. A többség egyedül végzi a tevé­kenységet. A megyében a né­pességéhez viszonyítva keve­sebb a vállalkozások száma, mint országosan. A népesség­ből 5,5 százalék a megye része­sedése, a társas és az egyéni vállalkozásokból kisebb a né­pesség által indokoltnál. Az ezer lakosra jutó vállalkozók száma a társasoknál az orszá­gosnál alig több mint fele. az egyénieknél kétharmada az or­szágosnak. Ez jellemző a kül­földi vállalkozások számára is. Az országban jelenlévő külföl­di érdekeltséggel is bíró vállal­kozásoknak alig több mint 1 százaléka van a megyében, a befektetett tőke pedig még ennél is gyengébb. Ebben a fél évben 46 olyan vállalkozás alakult a megyében, amelyik­ben külföldi érdekeltség is van, országosan 1874. Tehát mind- összesen 2,5 százaléka jött ide, ami számosságában valamivel jobb, mint az elmúlt éveké. De ha megnézzük, mennyi jegy­zett tőkét hoztak ide, akkor még rosszabb a helyzet, mert az csak 0.3 százalék. Aki ide jön, befektetése a jogszabály által előírt minimális tőkét, az egymilliót alig haladja meg. Zömmel a FÁK országaiból jönnek, de megjelent az izraeli tőke is ebben a fél évben. Lecsúszni középszintre Pózmán Róbert: A gondok el­lenére vannak az egyéni vállal­kozók táborában, akik kinőtték magukat, de ők nem most kezdték, hanem régebben sze­reztek nevet maguknak. Sajnos már közülük is sokan kezde­nek lecsúszni a középszintre és csak nagyon kemény munká­val képesek ezt a szintet is megőrizni. A társadalombizto­sítás, a különböző adók elvi­szik a kevés jövedelmet, nem beszélve az 1994. évi XVI-os törvényről, amely a gazdasági kamarákról rendelkezett, s el­rendelte a kényszertagságot. Ezt a tagsági díjat is ki kell ter­melni, s ha ez az összeg nem is olyan égbekiáltóan magas, az egyéb kiadásokkal együtt már ez is nagy teher. Megyei sajátosság Kohanecz Sándor: Van egy ta­nulóm, őt leszámítva egyedül dolgozom. Ezt azért mondom, mert sokan irigylik a vállalko­zót, milyen jó neki, akkor megy szabadságra, amikor akar. Csak azt felejtik el, hogy itt nincs a szabadságra járó fi­zetés és a rezsit, meg annak minden vonzatát a szabadság ideje alatt is fizetni kell. Én azt mondom, ha valakinek van egy jól megfizetett állása, ne vágy­jon vállalkozónak, mert a vál­lalkozás nagyon bizonytalan. Vannak persze jobb idősza­kok. Nekem például éppen ezek a napok jelentik a szezont. Az iskolakezdés előtti táskaja­vítások, a nyaralások utáni bő­röndjavítások ideje ez, de ki tudja ősszel lesz-e munkám. Mert az a szegénységünkre utal, hogy mindenki a tanév­kezdés előtti napokra hagyta a javíttatást, amikor már nem le­het tovább halogatni. □ Milyen területeken alakul­nak a vállalkozások? Barabás Ivánné: Erőteljesen tükrözik a megyei sajátosságo­kat. Mind a társas, mind az egyéni vállalkozásokban jóval nagyobb a mezőgazdaság sú­lya, mint az iparé. A fő tevé­kenységet vizsgálva is megje­lenik, hogy az országos ará­nyoknál magasabb itt a keres­kedelemmel foglalkozó vállal­kozások aránya. Ezek kény­szervállalkozások, többen azért próbálkoznak, mert úgy gondolják: itt kisebb tőkebe­fektetéssel lehet vállalkozást alapítani. A 20 500 egyéni vál­lalkozásból — az országban 440 ezer a számuk — jóval ki­sebb a szellemi szabadfoglal­kozásúak aránya, mint az or­szágban. Ez is a megye gazda­ságszerkezetéből adódik, mert ezek a szellemi szabadfoglal­kozásúak a szolgáltatások terü­letén jelennek meg. A könyve­lők, adótanácsadók, számítás- technikával, ingatlanügyletek­kel foglalkozók országosan 20 százalékát teszik ki az egyéni vállalkozóknak, a megyében ez csupán 14 százalék. Nálunk a kisiparosok, magánkereske­dők vannak nagyobb arány­ban, s ez az a vállalkozási kényszer, amely a munkanél­külieket hajtja, hogy meg kell élni, el kell tartani a családot. Pózmán Róbert: Emiatt is érezzük, hogy a kamarára ko­moly feladatok hárulnak. Ez volna az a szervezet, amelyik a szétszóródott, sehova nem tar­tozó kézműveseket segítené a gazdaságszervezésben, a gaz­daságfejlesztésben, hitelbizto­sításban. Ezt úgy értem, hogy segítünk felkutatni azokat a le­hetőségeket, amelyek megfe­lelnek a kézművesek üzemmé­retének, anyagi hátterének, mi­közben azt is szeretnénk meg- érttetni, hogy ez a terület nem egy húzóágazat, a drága hitel­nek nem fogja kitermelni a ka­matát sem. Manapság nemigen van olyan szakma a kézműve­sek között, amelyik képes ezt kitermelni. A kamara nem ér­dekvédelmi szervezet, de azzal hogy részt vesz a vállalkozókat érintő önkormányzati rendele­tek, törvények alkotásában, ér­dekvédelmi munkát is végez. Sokszor sikerült már olyan irányban befolyásolni az ön- kormányzati döntéseket, hogy azok a kézművesek számára kedvezőek legyenek. Adu Asz Angyal Sándor A hogy mondani szok­ták: van egy jó, meg egy rossz hírem. Nem szokták mondani, de il­lik előre bocsátani: a két hír összehasonlítása feltételez némi szubjektivitást. A jó hír: a kormány elve­tette a vizitdíjat. Minisztere­ink szerint a vizitdíj felesle­ges többletterhet róna a la­kosságra, (amely már így is roskadozik a terhek alatt) másfelől jelentéktelen volna a költségvetés szempontjá­ból ez a bevétel. Eszerint te­hát orvosaink a jövőben nem látnak el díjbeszedői funkciókat. A rossz hír: az Állami Számvevőszék a bankkon­szolidációt elkerülhetetlen­nek, ám a hitel- és adóskon­szolidációt elhibázottnak minősítette ú minap a vizs­gálódása végén, melyet a Magyar Hitel Bank Rt.-nél, az MBFB Rt.-né! és a Kon­zumbanknál folytatott. A szigorú tekintetű számvevők szerint a konszolidációs fo­lyamat során kimutatható a személyes érdekeltség és a korrupció is. Summa sum­marum: 9 milliárd forint névértékű konszolidációs kötvény jogosulatlanul ke­rült a bankokhoz — állítják a számvevők, aminek nyo­mán mint hírlik, maga a pénzügyminiszter is tényfel­táró vizsgálatot rendelt el. Miközben ellehetetlenült az egészségügy s a lefaragá­sokat csak úgy az emberek fogához verték, aközben számolatlanul nyomták a milliárdokat az „önhibáju­kon kívül” tönk szélére jut­tatott pénzintézeteknek az előző, meg a mostam kor­mányzat idején is. A mosta­ni ASZ-vizsgálat arra enged következtetni, hogy valójá­ban nem néztek kellően utá­na, milyen hiteleket fedez’a költségvetés s azok a be nem folyt pénzek hová folytak el. Miközben országos népszo­kássá vált a csődbe menés, aligha csak valódi ellehetet­lenülés forgott fent. Ugyan­akkor valóságos kis hábo­rúk dúltak például a fogor­vosi rendelőkben, hogy mi­ért kell és miért nem kell fi­zetni, hogy a pénz híján te­mérdek kiváltatlan gyógy­szert már meg se említ­sük. Közbülső sejtésem (ami se nem jó, se nem rossz) pe­dig az, hogy bár ígérik, fü­lön csípik a saját zsebre dol­gozókat, valószínű erre még nagyon sokáig várni kell, mert a konszolidációs szfé­rában az Isten malmai las­san őrölnek. Jocóka! Most már tényleg mennünk kell, mert rossz idő következik... Ferter János rajza K" 733 I m Athelyezkedés Györke László chamschula György V független képviselő, a kJ kisgazda országgyű­lési képviselőcsoportban frakcióvezető-helyettesként folytatja munkáját — röpí­tette hírül tegnapelőtt az MTI, tegnap a sajtó. Tár­gyán József, a kisgazdák el­nöke persze örömét fejezte ki, mondván: Schamschulá- nak kettős, közgazdasági és jogi doktorátusa van, mi­niszter is volt. Olyan tudás­sal rendelkezik, amelyre a Kisgazdapártnak szüksége van. A párt ezzel a döntéssel is tudatni kívánja a széteső­ben lévő Magyar Demokra­ta Fórummal és a nemzeti ereikkel, hogy szélesre tárta a kapuját, jöjjenek a Kis­gazdapártba. Nem kevésbé fontos magának Schamschula Györgynek a nyilatkozata, mely szerint a közeljövőben nemcsak a frakcióban vállal szerepet, hanem a Kisgaz­dapártba is be kíván lépni. o * * 1/ Ezt egyelőre csupán tech­nikai okok hátráltatják, ugyanis a pártszervezetek­nél is nyári szünet van. Dön­tését azzal indokolta, hogy egyedül az FKGP-ben látja azt a politikai erőt, amely a következő választásokon le tudja győzni az , MSZP-t.. A magyar politikai élet az úgynevezett rendszerváltás óta produkált már néhány látványos kiválást, át- és összeülést. Ki ne emlékez­nék Fodor Gábor áthelyez- kedésére, aki ugye a Fidesz- ből ült át az SZDSZ-be, hogy onnan, beleülhessen — ha rövid időre is — egyenesen a miniszterr bársonyszékbe. Lehet, hogy Schamschula György sejt valamit, amit rajta kívül senki más? Fo­dor is tudhatta vajon? Azért egy-egy ilyen át­ütésnél a laikus, ám a poli­tikai széljárásra kicsit oda­figyelő emberben felmerül a kérdés: a politikai pártok­nak vajon van-e egyálta­lán meghatározó arculatuk, tagjaiknak pedig valami­lyen hitvallása? a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents