Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-26 / 198. szám

1996. augusztus 26., hétfő HATTER Tisza-túrán a T. Ház alelnöke Törvények különböző lobbyk és a bürokrácia nyomására — mondta Kóródi Mám Máthé Csaba Dombrád (KM)—Siltes sap­ka, pulóver, vászonnadrág, tornacipő, ahogy egy Tisza- túráshoz illik. Egyik kezében hatalmas sporttáska, a má­sikban evező, amelyet vil­lámgyorsan lerak és elkezdi a sátor felverését. A többiek közben beosztják az indián kenukat. Az egyik helyet kapja Kóródi Mária, a Tisz­telt Ház alelnöke, aki társai­val egy hétig túrázott a Ti­szán. □ Hagyomány önnél, hogy minden évben a Tisza-túrán pi­heni ki az éves fáradalmakat? — Az idei a harmadik év, hogy a Tiszán, valamint a Bod­rogon és a Túron evezünk. 1994-ben életemben először voltam sátorral táborozni, és akkor próbáltam ki először az evezést is. Az első nap általá­ban könnyebb, a második és harmadik nap a legnehezebb. Amikor túlestem a holtponton, akkor egészen belejövök az evezésbe. □ Mindenfajta kondicionáló edzés nélkül utazik le a Tisza- partra evezni? — Edzeni szoktam, de nem kimondottan az evezés miatt. Úszom, tornázom, így meg tu­dom őrizni kondíciómat. □ Nem is olyan régen egy összeállításban az szerepelt, hogy az ismert politikusok nagy része külföldön piheni ki fáradalmait. Ón ebben kivétel? Közéleti szerepben... — Én is szívesen megyek külföldre, de őszintén meg­mondom, egy tengerparti nya­ralás igen megterheli a pénz­tárcámat. Emiatt sokkal szíve­sebben vagyok itthon, még ak­kor is, ha ezek a körülmények nem a luxuskategóriába tartoz­nak. □ A spórolós kategóriába tartozik? — Nem, be kell osztanom azt a pénzt, amivel mint politi­kus rendelkezem. Ez nem ak­kora összeg, ami esetleg luxus kiadásokat is megengedne. □ Mások felügyelőbizottsá­gi, igazgatósági tagok. Ön ki­maradt a listáról? — Nem. Nem is lehetek egyik cégnél sem ilyen tag, hi­szen az alelnöki pozícióm ezekkel a tisztségekkel össze­férhetetlen. A törvény kizárja, hogy bármilyen egyéb kereső foglalkozást folytassak. □ Az egyhetes Tisza-túra alatt teljesen kizárja magát a politikai és a közéletből, vagy pedig folyamatosan értekezik telefonon? — Egy ilyen nomád túrázás alatt nem biztos, hogy utolér­nek, de az az igazság, áz egy hét alatt teljesen kikapcsoló­dom a politikai életből. Szá­momra ez egy nagyon fontos időszak, hiszen elszakadok a problémáktól és amikor visz- szamegyek, akkor úgy érzem, reálisabban tudom megítélni ezeket a gondokat. Szerintem ez mindenkinek jót tesz. □ Azért gondolom számon- tartja, hogy a Tisza-túra után két héttel, szeptember elején kezdődik a parlament üléssza­ka. — Természetesen ezt tu­dom, és azt is, hogy elég nehéz időszak következik, sok lesz a munkánk. A legnehezebb dön­tést úgy érzem a költségvetési irányelvek elfogadása igényli. □ Nem számolta még össze, mennyi törvényt fog hozni a parlament december 31-ig, és milyen fontos kérdésekben, például az alkotmánnyal kap­csolatban fog dönteni? — Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, bár úgy ítélem meg, hogy nagyon gyakran ho­zunk törvényeket különböző lobbyk és a bürokrácia nyomá­sára, illetve önigazolására. A nagyszámú törvényváltozás szerintem nem mindig takarja a minőségi változást. Az al­kotmánnyal kapcsolatban az SZDSZ álláspontja az, mivel nincs alkotmányozási szükség- helyzet, ezért egy kiegyensú­lyozott alkotmányt lehet al­kotni, amiben végül is nem te­szünk semmi mást, csak rögzít­jük a rendszerváltozás óta elfo­gadott, kialakult alapintézmé­nyeket. A kérdés továbbra is az, lehet-e alkotmányozni, ha nincs szükséghelyzet. Ebben a vitában pedig ez is megjele­nik. Uborkaszállítmány indul Uj-Zélandra Nyírmihálvdi (KM) — A sze­zon első részében a tavalyinál lényegesen több gyümölcsöt és zöldséget dolgozott fel a nyír- mihálydi konzervüzemet és a felszámolás alatt lévő vasme­gyeri hűtőüzemet működtető Canex Kft., tudtuk meg Csont Attila ügyvezető igazgatótól. A feldolgozó sorokra 1500 tonna meggy, 600 tonna kajszi- barack, 150 tonna málna, 130 tonna ribizli és 200 tonna ubor­ka került. A szezon második felében pedig a paradicsom, a brokko­li és a szilva feldolgozását vég­zik. A gyümölcsökből és zöld­ségekből fele-fele részben konzervet illetve fagyasztott termékeket készítenek, ame­lyeket elsősorban Nyugat-Eu- rópába szállítanak. Kuriózum­ként minden évben néhány konténer 5 kilogrammos kisze­relésű uborkát a messzi Új-Zé- landra küldenek. A tervek szerint a szezon a két konzervgyárban október végéig tart, addig több mint 400 főt foglalkoztatnak az üzemben. Harasztosi PaI fotőetiidje Sóstóhegy-Kabalás határában kétturnusos természetvédelmi és művésztábort szervezett a nyáron Baracsiné Molnár Ibolya festőnő, az általa kialakított arborétumában. A kis lakók Erdélyből, Szlovákiából és itthonról látogatták meg a csodálatos szabolcsi dombokat, mocsarat és lápvidékét, ami látható a helyszínen Arborétum ^ Kizáró ok Balogh József O lvasom a hírek kö­zött, hogy Vas me­gyében egyre nehe­zebb helyzetbe kerülnek a közüzemi szolgáltatók, mert sok a kintlévőség, bahajtá- sukra kevés a remény, így a nemfizető fogyasztókat egy­re gyakrabban zárják ki a szolgáltatásból. Nyilván így történik ez nálunk is, legfeljebb annyi a különbség, hogy itt több a szegény, de talán több a se­gítség is. Nem túl rég Nyír­egyházán megszavazták az önkormányzati képviselők, hogy egy jelentős összeget elkülönítenek a költségve­tésből, amit nem segély cí­mén osztanak ki a rászoru­lóknak, nehogy más célokra költsék, hanem közvetlenül a közüzemi szolgáltatóknak utalják a fizetésképtelen rá­szoruló családok helyett, így a szolgáltató cégek ter­hein is enyhítenek. Az is igaz viszont, hogy ez a segítség nem elég. És itt kezdődik a baj. Mert mit tesz a szolgáltató, ha bármilyen ok miatt kevés a bevétele? Arat emel. Ezzel kiszámol- hatóan több pénz folyik be a rendszeresen fizetőktől, az­zal pedig ilyenkor még nem számolnak, hogy emelkedni fog azok száma is, akik emi­att fizetésképtelenek. Es jöhetne megint a se­gély, az újabb döntéssoro­zat: egyikkel lehetővé tenni a szolgáltatási díjak emelé­sét, a másikkal módosítani a költségvetést, hogy több jus­son a szolgáltatóknak. Nem szolgáltatói cégek és nem önkormányzatok talál­mánya ez a saját farkába harapó kígyó esete, leckét adott ebből az országnak jó egy éve a Bokros-csomag, és azóta is ezt gyakoroltatja velünk a kormány, amikor a költségvetésből hiányzó fo­rintokat az egyetlen biztos helyről, a bérből és fizetés­ből élők zsebeiből veszi ki. Kicsiben lenne ötletem a változtatásra. Például, hogy ne azok a testületek szavazhassák meg a díjeme­lést, melynek tagjai igazga­tótanácsi vagy ellenőrző bi­zottsági tagként rendszere­sen részesülnek belőle. így sohasem érem utol, ha a lényeget mindig ellop­ják... Ferter János rajza Kommentár Sűrített gondok Nyéki Zsolt j-x eserves szezon elé nézve kezdődött el JL V. az alma betakarítá­sa és feldolgozás megyénk­ben, amely szerencsére még mindig őrzi fellegvár jelző­jét e fontos gyümölcs ter­mesztésében. A sóhaj nem­csak a hónap közepén ker­tekre zúduló jégverés miatt szakad fel az érintettekből, gond van a közös nevező megtalálásával, pedig az ágazat sikeréhez kell a ter­mesztő, feldolgozó és keres­kedő elégedett mosolya is. Ez az, ami hiányzik, s mi­niszter legyen a talpán, aki igazságot tesz napjainkban az érvelő felek között. Tény, a lepusztult termőalapok, vagyis az elöregedett, le­gyengült, elhanyagolt ültet­vények olyan gyenge ter­mést produkálnak, hogy emiatt magas lesz az egy ki­logramm almára számított költség, vagyis drága lesz a gyümölcs. Hogy ez a terme­lő hibája, vagy munkájától független jelenség, arról parázs szakmai viták foly­nak. Az viszont vitán felül áll, hogy az egyébként kelendő magyar almasűrítmény ér­tékesítési lehetőségeit a vi­lágpiaci árak határozzák meg. Az élelmiszeripari fel­dolgozók és exportőrök ép­pen ezért az elérhető árak­ból számolnak vissza, le­vonják a gyártáshoz szüksé­ges energia, segédanyag, munkabér, tárolás és sok egyéb más tényezőből álló költségeket, s így kapják meg, mennyiért éri meg fel­vásárolni az almát. A két, el­lentétes megközelítés vége­redménye aztán teljesen el­térő szám lesz, s bár min­denki hajtja a maga igazát, a problémák nem igazán akarnak megoldódni. A ter­melők nehezen védhetik ki azt a vádat, hogy hektáron­ként gyenge termést produ­kálnak, még akkor is, ha ilyen öreg fáktól többet nem igazán lehet várni, új ültet­vények beállítása pedig ren­geteg pénz és idő kérdése. A feldolgozókat pedig titkoló­zással vádolják, eldugott nyereségekről rebesget a fáma, amit az érintettek a vi­lágpiaci árlistával cáfol­nak. Nehéz, vagy talán nem is lehet igazságot tenni, az egyedüli megoldást a szá­mokkal, tényekkel igazolt érdekegyeztetés hozhat. * *

Next

/
Thumbnails
Contents