Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-24 / 197. szám
magánvélemény Örökség AKTUÁLIS INTERJÚNK Szakítani a megszorításokkal Hazánknak nem az infláció a baja, hanem a gazdaság lassú növekedése A megszületett ember — ha akarja, ha nem — egy csomó dolgot örököl elődeitől: ruhát, életteret, politikát, rendszert, munkát. Bár az örökség nagy része az egyének tehetségétől, szorgalmától függően formálható, az utódok sokszor nehezen birkóznak meg a feladattal. Ez nyilvánvalóvá válik a társadalmi-gazdasági élet vezetőinek nyilatkozataiból, melyekben szinte kötőszóként fordul elő az „örökség” szó, amikor egy-egy hibás döntést, politikai vagy gazdasági malőrt kell megmagyarázni. A polgár óhatatlanul is eltöpreng azon: vajon valóban ennyire meghatározza mindennapjainkat a múlt hagyatéka, s ba igen, az utókor megköszöni-e a jót, s számon kéri-e hibázok vétkeit? Mindkét esetben hiányérzete támad, de az agytorna így is, úgy is a jelen gyakorlatával ellentétes fogalmakat hoz felszínre. A demokrácia megszokott négyéves ciklusaival ellentétben a polgár permanenciában gondolkodik, s.mivel az ő pénzéről döntenek a választott vezetők, felelősséget megosztó bizottságok helyett konkrét neveket akar látni. Hogy tudja, kinek az érdeme, ha jól mennek a dolgok, s kit kell elszámoltatni, ha rosszul sáfárkodnak a hatalommal, akikben megbíztak a polgárok. Szűkebb környezetünk történései hasonló gondolatokat ébresztenek, beszédtémát szolgáltatva étteremben, munkahelyi kávézások öt perceiben, foci után a korsó sör mellett. A megyeszékhelyen újra és újra napirendre kerülnek bizonyos témák, s mindaddig ott is maradnak, míg nem látja tisztán az adófizető polgár, miért kellett annyi pénzt kihúzni az ő zsebéből. A megbízott vezetőknek mindenkor tudniuk kell, a bizonytalanság a legerősebb szél, amely nem engedi leülepedni a port. A közéleti személyiségeknek vállalniuk kell a nyilvánosságot, a vitát kellemetlen ügyekben is, az üzleti titok a privát szféra kiváltsága. Az elodázott, általánosságok mögé bújó tájékoztatás kicsit hasonlít a fogorvoshoz készülő beteg esetéhez, aki tudja, hogy be kell ülnie a székbe, s minden nap késedelemmel csak rosszabb lesz a helyzete, mégis nehezen szánja el magát a lépésre. Aki egy nagyobb közösség boldogulásán fáradozik, közügyeknek szenteli életét illetve annak egy szakaszát, nem szívességet tesz, hanem kemény munkára vállalkozik, ahol a sikerhez nem elég a puszta jobbító szándék. Szakmunka ez a javából, s az érvrendszerekből száműzni kell a kényszerítő örökség fogalmát. Főleg akkor, ha a választás után a testület személyi összetétele alig változik. Nyéki Zsolt Fekete János: Én ennek a megyének nem a múltját és a jelenét nézem, hanem a jövőjét Balázs Attila felvétele akkor ebben az országban az üzletemberek, a vállalkozók tehetségtelenek, mert ilyen olcsó pénzen mindenütt a világon további nyereségeket lehet hozni. Valamelyik nap voltam egy ünnepségen, ahol szegény boldogult Huszár Andor barátom emléktábláját avattuk Tiszaújvárosban, a TVK- ban. Felállt a főkönyvelő és azt mondta: amikor kidolgoztunk terveket, s kiderült, hogy ehhez 40 millió dollár kell, megkérdeztem Huszár Andor vezérigazgató urat, ki fog ebben az országban nekünk 40 millió dollárt adni. Huszár azt mondta, hogy az MNB. És mi odaadtuk a pénzt, mert a' beruházás jó volt és abból egy csodálatos üzem épült. Meg lehet nézni ezt az üzemet, ma is megállja a helyét a piacon. De említhetném a Duna-parti szállodasort, ami soha sem lett volna, ha hitelt nem veszünk fel hozzá. Sajnos az Antall-kormány hitelellenes politikát folytatott, ezzel akarta az ^ Olyan hitelképes az ország, hogy nyugodtan kaphatna hosszú lejáratú hiteleket, yy elmúlt 40 év „bűneit” jellemezni. Tudomásul kell venni, hogy ez az ország 1945- ben a nulláról indult, ez az ország romokban lévő hidakat, kiégett városokat, lerombolt vasutakat örökölt, s átadtunk — ezt maga Antall József is elismerte — egy jól működő országot. Ezt valamiből meg kellett teremteni, ehhez kellettek a hitelek. Ma olyan hitelképes ez az ország, hogy nyugodtan tudna hosszú lejáratú hiteleket kapa gazdaságpolitikát nem szabad folytatni. □ Ezek szerint rossz helyre tesszük a privatizációs bevételből származó pénzt? — Ha valaki azt mondja nekem, hogy ebben az országban nincs jobb elhelyezése a pénznek, nincs olyan gazdaságos beruházás, amely 6-7 százaléknál többet hoz, Nevezték pénzügyi zseninek, aki néhány ügyes manőverrel dollármilliókat hozott az ország gazdaságának, de megkapta a felelőtlen bankár jelzőt is, mondván: az ország eladósodásához az ő pénzügyi politikája is hozzájárult. Az viszont tény: Fekete János — mert róla van szó —, az ország pénzügyi, gazdasági életének meghatározó személyisége volt. A Magyar Nemzeti Bank volt általános elnökhelyettese ma nyugdíjasként sem pihen, pénzügyi tanácsadóként segíti a záhonyi gazdasági övezet kialakítását, amiért augusztus 20. alkalmából a megyei közgyűlés emlékplakettel'ismerte el eddigi tevékenységét. Amikor átvette a kitüntetést, akkor beszélgettünk vele aktuális pénzügyi, gazdasági kérdésekről. □ Milyennek látja az ország gazdasági helyzetét? — Attól tartok, hogy az én véleményem eltér az általánostól és attól is, ahogy a vezetés jellemzi a magyar gazdaságot. Szerintem az ország gazdasági helyzete nem olyan súlyos, mint ahogy ezt az előző években hallottuk hivatalos megnyilatkozásokból. Az ilyen pesszimista vélekedés nem használ a nemzetközi megítélésünknek sem. Nem véletlen, hogy Magyar- országot leértékelik a különböző nemzetközi gazdasági intézeteknél, s olyan országok kerülnek elénk, amelyeknek a gazdasági tevékenysége, teljesítménye, véleményem szerint mögöttünk van és nem előttünk. □ Ön szerint mi hol állunk a kelet-európai országok közötti — Nézzük a legékesebb példát, Lengyelországot. Nemrég előadást tartottam egy nemzetközi szervezetnél. Valaki felszólalt és azt mondta, hogy a lengyel gazdaság előnyösebb mutatókkal rendelkezik, mint Magyarország. Én példával válaszoltam. Azt mondtam: aki tíz évvel ezelőtt a lengyeleknek adott 100 millió dollár hitelt, az tíz évig nem kapott kamatot és ma a kötvények értéke kb. 35 százalék körül van. Tehát a százból 35 lett. Ha ugyanezt a magyaroknak adta, akkor a kamat majdnem megduplázta a százat, a piaci árfolyama pedig 110 körül van. Tehát aki a lengyeleknek adta a pénzét, azé 35-re lemorzsolódott, ha MagyarországHa egy ország gazdasága nem növekszik, nincs lehetősége életszínvonal-emelésre. ^ nak adta volna, akkor most 200 fölött lenne. Én örülök lengyel barátaim sikereinek, de azt mondani, hogy a lengyel gazdaság teljesítménye jobb mint a miénk, az enyhén szólva túlzás. Egy dolog van, amiben azonban a lengyelek valóban előttünk járnak, és ez a gazdaság növekedése. Szerintem ma ez a magyar gazdaságpolitika legnagyobb gyengéje. Nálunk a gazdasági növekedés az elmúlt években olyan alacsony volt, amely már a gazdaság egészséges továbbfejlődését fenyegeti, s ebben az évben sem lesz nagy növekedés. Ha pedig egy ország gazdasága nem növekszik, annak nincs arra lehetősége, hogy életszínvonalat emeljen, vagy beruházzon, mert nincs miből. Azért tartom hibásnak a mi gazdaság- politikánkat, mert az IMF tanácsai szerint akarja az egyensúlyt megteremteni, ez pedig pénzügyi megszorításokkal jár. Ezt ni, s abból lehetne beruházni. De ha nincs mire beruházni, hozzuk rendbe az infrastruktúrát, utakat, hidakat. Itt van például konkrétan ez a megye. Lent jártam Záhonyban, s megnéztem azt a hidat. Hát az vérlázító. Olyan hídon megy keresztül a kelet-nyugati forgalom, amelyen lyukak vannak, s életveszélyes átmenni rajta. Az első javaslat a híd felújítása volt. Azután megnyitottuk az Eurokaput, hogy legalább a kamionok egy részét félre lehessen állítani. Most az M3- as ütőn jöttem végig. Valaki azt mondta nekem, azért nem szabad megépíteni az M3-ast, mert nincs rajta forgalom. Alig tudtam leérni három és fél óra alatt. Szerintem kell az M3-as út, örülök, hogy a kormány így döntött. □ Ön szerint meghozza-e a várt kedvező hatást a kormánynak az a szándéka, hogy csökkenti a személyi jövedelemadót és enyhít a vállalkozók terhein? — Az új pénzügyminiszternek egyik első intézkedése ez, de jelzi azt is, hogy érti a dolgát. Az eddigi pénzügy- miniszterek azzal tűntek ki, hogy pont az ellenkezőjét csinálták, mint amire ennek az országnak szüksége van. Ők állandóan újabb megszorításokról beszéltek, meg arról, hogy az infláció a fő veszély. Ennek az országnak ma nem az infláció a fő baja, hanem az, hogy nem növekszik. Az elmozdulás egyik előfeltétele a beruházás, a modernizálás, a műszaki fejlesztés. Itt van például az idegenforgalom, amely ebben az évben az én számításaim szerint kétmilliárd dollár bevételt hoz. Ez a legolcsóbb export és itt van mögöttünk egy óriási terület, amelyik igazán nincs ellátva idegenforgalmi létesítményekkel. Gondolok Ukrajnára, Belorusziára stb. Itt a lehetőség, hogy fellendítsük az idegenforgalmat. Építsünk néhány szállodát, hozzuk rendbe az utakat, mindazt, ami az idegenforgalomhoz szükséges. □ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Ön az MBFB egyik tanácsadója. Igénybe veszik-e banki, kormányzati, pénzügyi körökben az Ön több évtizedes tapasztalatait? — Én úgy kerültem a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bankhoz, hogy Medgyessy Péter akkori elnök-vezérigazgató felkért, legyek nála tanácsadó. Elvállaltam, mert véleményem szerint egy ilyen bankra, amely közép- és hosszú lejáratú hiteleket nyújt, égetően szüksége van az országnak, ebbői van a legnagyobb hiány, nincsen elég és elfogadható feltételű hitel. Amikor Baja Ferenc miniszter úr felkért, hogy segítsek Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye dolgait előre vinni, azért vállaltam, mert én ennek a megyének nem a múltját és a jelenét nézem, amiről lehet nagyon sok negatívumot mondani, hanem a jövőjét. Ez a megye földrajzilag pont olyan szerencsés helyen van, amelyen keresztül a tranzitforgalom, az idegenforgalom zajlik. Segíteni szeretnék ennek a megyének a hátrányait közös erővel leküzdeni. Beszélgettem polgármesterekkel, s azt tapasztaltam, hogy tele vannak ambícióval, mindegyik tenni akar valamit. Véleményem szerint ezt az akarást, lendületet ki kell használni. Egyáltalán nem vagyok pesszimista a megye jövőjét illetően. o «« V/ 1/ A megye földrajzilag szerencsés helyen van, nagy a tranzit- és az idegenforgalma, yy Balogh József
