Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-24 / 197. szám

1996. augusztus 24., szombat HÁTTÉR Húszezer munkahely kell Multinacionális cég jelenthetne húzóerőt a megye vállalkozásélénkítésében Balogh József Nyíregyháza (KM) — Meg­szűnt a megyék területfej­lesztést finanszírozó kompe­tenciája, maradt egyfajta ko­ordináció, továbbra is eszkö­zök nélkül. Jött az új intéz­ményrendszer, a fejlesztési tanácsok formájában, ame­lyek decentralizált eszközök­ből, pályáztatás formájában különböző fejlesztéseket tá­mogathatnak, a vállalkozá­soktól az önkormányzatokig bezárólag. A következő lép­cső, hogy ugyancsak nem a megyék privilégiumainak és önállóságának javára, létre fog jönni a regionális fejlesz­tési intézményhálózat, mert másképpen nem lehet euró­pai forrásokhoz jutni. Ez utóbbit önkéntes alapon a szomszédos megyék össze- szerveződésével képzelte el a törvényalkotó, spontán, nem tervezett mechanizmusok alapján. Megfelelő módon Ezekkel a folyamatokkal szemben és ezt már megyei ön- kormányzati feladatként meg­jelölve, elindul a megyék saját területükre vonatkozó terület- rendezési terveinek elkészíté­se. Dr. Vincze István megyei főépítésszel arról beszélget­tünk, hol tart mindezzel a me­gye? — Mi jelenleg ott tartunk, hogy elkészült a területrende­zési program, és azt a megyei közgyűlés elfogadta. Országos viszonylatban ismét az elsők között voltunk. Ez nem vélet­len, hiszen a rendezési tervek megléte is a forrásokhoz ju­tás feltételrendszeréhez tarto­zik. □ Milyen részterületeket érint a program? — Mivel rendkívül össze­tett, komplex feladatról van szó, a program a terület- és településfejlesztés, regionális kapcsolatok (a megyétől tá- gabb régióban), gazdaság, tele­pülésföldrajz, területfelhasz­nálás, építésügy, igazgatás, szabályozás, természet és táj­védelem, ökológia, környezet­védelem, építészet, műemlék- védelem, régészet, kultúrtörté­net, üdülés és idegenforgalom, ipar, bányászat, mezőgazda­ság, árvízvédelem, belvízvéde­lem, energetika, közlekedés, távközlés, posta, ivóvízellátás, Remélhetőleg az ilyen zsúfoltságon is enyhít majd a zés Elek szennyvízelvezetés, honvéde­lem, tűzvédelem, polgári véde­lem területét tárgyalja, de hoz­záteszem: a felsoroltak jelen­tős többsége is összefoglaló fo­galom. — A program elkészítésénél a tágabb spektrumból indul­tunk ki, a nemzetközi környe­zetből a magyarországi szom­szédságokból. Már ezen a pon­ton nehéz helyzetbe kerültünk, mert ahhoz, hogy megfelelő módon tisztázni lehessen a re­gionális viszonyokat, ezeknek a területeknek is rendelkeznie kellene hasonló tervekkel, programokkal, koncepciókkal, így kénytelenek voltunk egy- egy részterületen történt ko­rábbi együttműködésekből, megállapodásokból, egyezte­tésekből kiindulni. Szerencsé­re ezeknek ma már intézményi háttere van, gondoljunk pld. a Kárpátok-Eurorégió interre- gionális kapcsolatokra, vagy más hasonló intézményi együttműködésekre. Helyi sajátosság □ Milyen összefoglaló meg­állapítások körvonalazhatók? — Sorrendben első a mun­kahelyteremtés. Legalább 20 ezer embernek kell munkahe­lyet létesíteni, azzal kiegészít­ve, hogy egy jelentősebb mul­tinacionális cég megjelenése a térségben komoly húzóerőt je­lenthetne a vállalkozásélénkí­tés területén. Olyan erőtartalé­kot, mint a megyében az élel­miszergazdaság, hiba lenne nem kihasználni méghozzá maximális mértékben, építve a jelentős élelmiszer-hiányokkal küzdő határon túli felvevőpia­ci helyzetre. A fejlesztések kis­térségi struktúráit az élethez kellene igazítani, a természet- földrajzi, helyi sajátosságokat, a feladatorientációkat, statisz­tikai elvárásokat, és így to­vább. Nagyon fontosnak tart­juk, hogy a fejlesztő és a meg­figyelt körzet azonos le­gyen. — Kiemeltük a későbbi sza­bályozási elemek fontosságát a nagyobb koncepcionális ele­mek maradéktalan megvalósít­hatósága, a gazdaságosság és a racionális fejleszthetőség olda­láról. Külön kiemeltük ebből a szempontból a természetvédel­mi, épített környezeti és mű­emlékvédelmi feladatokat. To­vábbra is gazdaságfejlesztési tényezőnek tartjuk a tranzit idegenforgalomban rejlő lehe­tőségeket, erőforrásokat. — El kell jutnunk belátható időn belül a különböző veszé­lyeztetettség megszüntetésé­hez úgy az árvíz, mint a belvíz- védelem területén. Ez utóbbi kérdés az agrárgazdaság fej­lesztésével is szorosan össze­függ, mint ahogyan az öntöző- rendszerek további fejlesztése is, azaz összességében a felszí­ni vízgazdálkodás. —Fontos az energiaraciona­lizálás általánossá tétele, külö­nösen olyan helyzetben, ami­kor az árakat egyre inkább a pi­aci érdekek fogják motiválni, másrészt az erőtartalékok vé­gesek. A közlekedésfejlesztés­ben kiemeltük a magasabb ren­dű hálózat megvalósításának fontosságát, legyen szó autó­pályáról, országos főutakról, vasútról, vagy akár a repülőtér fejlesztéséről. Valószínűnek látszik pl. hogy a vasút fennma­radása és fej­lesztése a jövő­ben egyre in­kább a szállítá­sok logisztikai alapú rendszer­vezésétől, an­nak kiszélesíté­sétől fog függni és ebben előbb- utóbb önkor­mányzati és vál­lalkozási érde­kek is megje­lenhetnek. — Meg kell szüntetni a ha- területrende- tárátkelőhelye- Emil felvétele ken a tűrhetet­len állapotokat, nem szabad le­mondani a hírközlésben elkez­dett korszerű üvegszáloptikás kábelhálózat befejezéséről. A megye települési infrái közül a szennyvízhálózat-építést raci­onális alapokra kell helyezni. Ebben prioritást jelenthet: a településnagyság, ivóvízbázis veszélyeztetettség, gazdasá­gosság, technológiai korszerű­ség. Ez sorrendet is jelenthet, természetesen a teljesség igé­nye nélkül és elsősorban a műszaki-fizikai fejlesztésekre koncentrálva. A jövő feladata —Az egyik legnehezebb prob­lémát abban látom — foglalta össze Vincze István —, hogy a rendszerváltást követően, az önkormányzati tv. szelleméből eredően kimaradtak olyan kontrollok, melyek egyes pá­lyázatoknál vizsgálták volna akár a gazdaságosság (térségi viszonylatban), akár a na­gyobb összefüggésekkel való összhang kérdését. Ez a kérdés ma sem ígér könnyű vá­laszt. — A fejlesztési társaságok, azon a kistérségek nagyon ke­vés kivétellel, ma sem rendel­keznek fejlesztési programok­kal és különösen nem ezek területrendezési vetületeivel. Ebben a helyzetben nehéz vizsgálni az előbbiekben emlí­tett területi komplexitást, a kis és nagy rendszerek logikai kapcsolatait, azok ésszerűsé­gét és más hasonló kérdéseket. Mindenesetre ez a jövő felada­ta, bár elemi érdekünk, hogy minél előbb megoldódjon. A kocsma, ahova járni szoktam, Magyaror­szágon van, ott, ahol élek, egészen pontosan a sar­kon és fából épült, úgyhogy a nevét, az általunk használa­tos nevét inkább nem is mon­dom meg, végül is fából épült, és a sarkon van. A kocsma, ahol munkanél­küliként más munkanélküli­ekkel agyoncsapjuk egy-egy újabb, munka nélküli napot, nem elegáns hely. Nem tarta­nak itt whiskyt vagy martinit, a sör megy, abból is az olcsó, meg a cseresznyepálinka. Ez a szegényesnek tűnő válasz­ték bőségesen elég, évek óta nem akadt senki, aki hiányolt volna valami mást. A kocsma már nem juttatja eszembe, hogy ismertem más kocsmákat is, sőt, valamikor éttermekben is megfordul­tam, sőt, volt, hogy családos­tul. Az emlékek csak megfa­csarják az ember szívét, mint a citromot, a szánk íze is Kocsma olyan lesz tőle, mintha cit­romba haraptunk volna, s a kocsma, ahova járni szoktam, azért van tele, mert az emlé­kek ellen sokan használják a recept nélkül is viszonylag ol­csón kapható pálinka-sör kombinált gyógyszert. A kocsma nem vet ki magá­ból, ha csak egy sört iszom. Csocsózunk, azaz asztali fo­cizunk, de már nem beszélge­tünk, mint régen, mert a be­szélgetések ugyanoda futnak ki, és egyre indulatosabbak. Ráadásul a csocsópartik is élesek, gyakran megy tétre a játék, s jó nézni, ahogy a lab­da pattog, ahogy a munkanél­küliek egymást fosztják ki. A kocsma egyre szigorúbb hozzánk. Régebben még volt hitel, s nem jelentett megold­hatatlan problémát kölcsön­kérni még egy üveg sörre. A sör azonban immáron lassan ne az a derékig érő paraván elválasztani a belső szoba sarkát tőlünk, hiszen soha nem lépjük át a határt, mert tudjuk, mi ismerjük őket, de ők nem ismernek meg minket. A kocsma, ahova járni szoktam, már nem az a kocs­ma, ahova járok. Az egyik munkanélküli, aki azt hitte, pénz van nálam, és megpró­bált leütni hazafele menet, megerősítette bennem az amúgy is növekvő bizonyos­ságot: ez a kocsma már nem az a kocsma, ez már nem az én kocsmám. A kocsma, ahova járni szoktam, és ahova már nem járok, ki fog ürül­ni. A kocsmáros talán eladja majd a kocsmáját, s szeren­csét próbál másutt. Csak mi maradunk mindig, kifosztva, egyre józanabbul, mi, a kocs­matöltelékek. Mi, akik kí­nunkban már le is ütjük egy­mást. Kutya­szorítóban Angyal Sándor F elhőtlennek aligha nevezhető az örö­münk a hír hallatán: a kormány e héten nem fo­gadta el az őszre tervezett energiaár-emelési javasla­tot, felülvizsgáltatja azt a saját megbízottjával, s majd csak jövő év januárjától kell többet fizetnünk a villa­nyért, a gázért s mindenért, ami e fogalomkörbe tarto­zik. Valójában itt egy idő­zített energiaár-bombáról van szó, amely előbb vagy utóbb úgy is robbanni fog, s elindít egy olyan láncreak­ciót az inflációban, amely­nek ma még nehéz megjó­solni a végét. Miközben megértő és szo­ciálisan érzékeny akar lenni a mostani kormány, valójá­ban nem tesz mást, mint egy korábbi parlamenti döntést, egy törvénykötelezettséget halogat. Eszerint az energi­aszektorban a költségará­nyos árakra január elsejé­vel kell áttérni. Bonyolult, sok tényezőt magába foglaló ez a kérdés, amely összefügg a magyar energiaipar privatizációjá­val (ellenzéki szóhasználat­tal élve a nemzeti kincs ki­árusításával), továbbá az elavult rendszer halasztha­tatlan feljavításával, az ott dolgozók munkalehetőségé­nek megőrzésével és így to­vább. Ha szociálisan érzé­keny akar lenni a kormány s megérti, hogy már az eddigi áremelést sem képes fizetni a magyar lakosság jó része, akkor törvénysértést követ el, hiszen az a bizonyos költ­ségarányos ár feltétele volt a privatizációnak és feltéte­le az Európai Unióhoz tör­ténő csatlakozásnak. Mond­ják egyesek, hogy ez esetben szószegéssel is vádolható a kormány, miként az sem egyéb szószegésnél, hogy nem tudja útját állni az inf­lációnak, a stabilizálódás­nak. Hiszen az energia ára az élet ezernyi területén ki­dugja a fejét, növelve más termékek árát is a fűtéstől, világítástól egészen a cipő- pertli gyártásáig. Kutyaszorító ez a javá­ból! Államilag beavatkozni egy piacgazdaságba csak úgy lehet, ha az állam zseb­be nyúl és megmenti a vesz­teségtől az energiatermelő­ket és -szolgáltatókat. Leg­feljebb itt mutatkozik meg a kormány bölcsessége: néz­zük csak meg mi mennyibe kerül valójában s ne csípő­ből tüzelve emelgessük a tü­zelő árát. Az már most is látszik, hogy van igazítanivaló az energiaár-szinten, de az is látszik, hogy a várható eme­lés akármilyen szintje a lét­minimum alatt élő milliók­nak még inkább megfizethe­tetlenné válik. Aki nem fizet, annál ki­kapcsolják a szolgáltatást. A mostani újabb vizsgálat­tól azt az eredményt várjuk, hogy egy fél országot még­sem kapcsolnak ki... Igazad van, drágám! Ez az éjszakai horgászás irtó iz­galmas Ferter János rajza Koffvtmevitá Verecke hírest?) útja Györke László ezdetben vala a re- K mény, hogy a hon- X jl foglalás ezeregyszá- zadik évfordulóját ott is meg lehet majd ünnepelni, ahol eleink átkeltek a Kárpáto­kon. Még tavasszal arról tu­dósíthattunk, hogy megter­vezték, készül az emlékmű. Aztán egymás után érkeztek a hírek: az ukrán naciona­lista pártok, szervezetek til­takozó megmozdulásai nyo­mán nem engedélyezik a ha­tóságok az emlékmű felállí­tását. Sőt, semmiféle mille- centenáriumi ünnepség nem tartható a Vereckei-hágón. R. Kovács Miklós, a Kár­pátaljai Magyar Kulturá­lis Szövetség elnöke maga mondta el a Magyar Televí­zióban: a kialakult helyzet­re való tekintettel nem ren­dezik meg az ünnepséget a hágón. Amint a híradások­ból tudjuk, a környéket le is zárták. Verecke híres útja (Ady) mára inkább elhíresült, hisz az Ungváron megjelenő uk­rán nemzeti szellemiségű Szribna Zemlja Feszt című hetilap legutóbbi száma ar­ról számol be, hogy augusz­tus 15-én, a Sztálinizmus Szolyvai Emlékparkjában tartott ökumenikus isten- tisztelettel egy időben Lem­berg (Lviv) felől az ukrán függetlenségi mozgalmak veteránjainak egy csoportja feljutott a Vereckei-hágóra, ahol szétverték a honfogla­lási emlékmű körüli építő­állványzatot és ledöntötték az ott felállított keresztet. S mindezt megáldotta egy uk­rán pap. Ez már a Szribna Zemlja Feszt cikkírójának is sok. Lám, mennyit ér egy alap- szerződés... X ÉÉÉiiiilflJ iiíiiiiiiljiiiíir BBÜI megfizethetetlen, így hát megszűnt a hitel is, s míg ré­gebben be-bejött valaki, hogy alkalmi munkát kínáljon, ma már közülük is sokan köztünk ülnek, s nézik a játékot, ami­vel nyerni lehet, ha előtte so­kat vesztesz, hogy megtanulj játszani. A kocsma a télen már na­gyon hideg volt, az öregfiúk, akik lebuktak (hogy odajár­nak melegedni), ki is koptak lassan. Bundában csocsózni se volt könnyű, ráadásul télen még kevesebb a munka, több a fizetnivaló. Panaszkodott is a kocsmáros, aki most cserél­te le az új autóját még újabb­ra, hogy már semmi sem a ré­gi, s mi bólogatva igazat ad­tunk neki, bizony, már semmi sem a régi. A kocsma kéthetente meg­bolydul: ilyenkor nagy, sötét BMW-ken kártyások jönnek, hogy nagy tétekben játsza­nak. Mi illemtudóan, áhítat­tal bámuliuk őket. s nem is ké­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents