Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

18 BŰVÉSZ ROVAT Színjóslás Kellékek: egy kis doboz, benne egy piros zseton és hat különböző színű zseton. (Pl.: piros-fehér-zöld-fekete- sárga-kék). Mutatvány: A csukott kis dobozt és a hat különböző színű zsetont a nézők elé teszem. Megkérem a nézőt, hogy a hat zsetonból hármat toljon félre. A maradék háromból egyet ve­gyen a jobb, egyet pedig a bal kezé­be. A háta mögött keverje meg őket, majd az egyiket tegye az asztalra. Milyen színűt tett le? Pirosat! Ekkor kinyitom a kis kerek dobozt, amiben benne van egy kis piros zseton. Hi­szen én tudom előre, hogy a néző a pirosat fogja választani. Magyarázat: Az természetes, hogy én tudom, milyen színű zsetont tet­tem előre a dobozba. Mikor a néző elé tettem a hat zsetont, a néző abból hármat félretolt. Ha köztük van az előre meghatározott szín, ezekkel ját­szunk tovább. Ha nincsen köztük, akkor a másik három zseton közül (amelyek között ott van a választott szín is) vétetek egyet a néző jobb és egyet a bal kezébe. Itt két eset lehet­séges: ha a másik kettőt veszi el a né­ző, akkor megkérdezem: milyen szín maradt az asztalon? És már kész is a mutatvány. Ha a meghatározott szí­nű zsetont is felveszi, akkor az aszta­lon maradt zsetont is félretolhatjuk, az sem játszik tovább. Megkeverte- tem a néző kezében lévő zsetonokat, s megkérem, az egyiket tegye az asz­talra. Ha azt teszi le, amelyiknek a párja a dobozban van, akkor meg­kérdezem: milyen színűt tett le? És itt ér véget a mutatvány. Ha viszont a néző másik zsetont tesz az asztalra, akkor csak az előre meghatározott színű maradhatott a kezében. Tehát milyen maradt a kezében? Ilyen, mu­tatjuk meg a dobozt, a benne lévő kis zsetonnal. A néző azt hiszi, hogy ő választott, pedig választását mi erő­szakoltuk ki. AFORIZMÁK Antal Imre mondja Legföljebb záptojás Félelmem az nincs. Ilyen paradi­csomárak mellett ki merek állni a színpadra. Napi Délkelet, 1993. június 3. Mire spóroljon ? Egyszerre két szelet marharosté­lyost már nem tudok megenni. Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus 19. Memoárja Viaszlemez-agyam van. jászkun Krónika, 1995. június 26. Fapofa En a fehér bohóc vagyok, akinek a könnyei befelé folynak. Reggeli Délvilág, 1995. július 29. Blattolni Én televíziós létemre is megmarad­tam zongoristának. Elém teszik a kottát, és én lejátszom. Színes Vasárnap, 1995. december 31. Képernyő Aki olyan pofátlan, hogy Nyír­meggyestől Zalalövőig betolakszik az emberek lakásába, azt előbb- utóbb felismerik., Kiskegyed, 1996. április 23. Reinkarnáció Lehet, hogy majom is voltam, mert ha meglátok egy siklót, undor és rémület fog el. Kanizsa, 1996. július 5. Zöldi László válogatása Napkelet •AKM ünnepi melléklete 1996. AUGUSZTUS 17„ SZOMBAT keresztrejtvény Igazság az igazságról Mai rejtvényünk megfejtésének beküldési határideje 1996. augusztus 26. Ha bekül­di, Önnek és nekünk is előnyösebb, ha egyszerű postai levelezőlapra írja a megfej­tést. Kérjük, így címezze: Kelet-Magyarország (Rejtvény) Nyíregyháza, Pf. 47. 4401 Az augusztus 3-i rejtvény jó megfejtése: „Otthon keresi a jegyet. — Én a sajtot, ta­nító néni.” Könyvjutalmat nyertek: La- bant Éva, Mezey Zoltán, Kiss Andrásné, Szilvási Zita, Nyíregyháza; Harsányi Eni­kő, Újdombrád; Szilágyi Anita, Ibrány; Deák Jánosné, Baktalórántháza; Kerekes- né Tóth Szilvia, Székely. Az Interspan nyír­egyházi márkaboltja ajándékát nyerte: Pánya Istvánná, Bököny. Intersfjpffifla Márkabolt, Nyíregyháza, Pacsirta utca 23-25. Tel./Fax.- (42J 310-204 A részvét a legmagasztosabb női ér­zelmek egyike: az egyetlen, amelyet éreztetni óhajt, s egyszersmind az egyetlen, amelyet eltűr a férfiaktól. Balzac TÖRD A FEJED VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (zárt négyzetekben: Z, I, TV). 6. Tova. 7. Hímállat. 8. Száz közepe! 9. Maró folya­dék. 11. Létezik. 12. Egyenlő. 14. La­bor-részlet!! 16. Pakolok. 18. Fél nap!! 20. Részesül. 21. Savó egynemű betűi. 22. Ittrium, urán, szén vegyjele. 24. Eső­től vizesedő (-’). 25. Női név (szept. 16). 27. Sajtoló szerkezet. 28. Távol-keleti nagyhatalom. 29. Megfejtendő a vízsz. 1. folytatása. FÜGGŐLEGES: 1. Gumicső, locsolócső. 2. Házőrző. 3. Égitest. 4. Hangtalan átok!!! 5. Fazonra vág. 6. Megfejtendő (zárt négyzetben: MÉ), a vízsz. 29. foly­tatása. 10. Erődítmény. 11. Világtalan. 13. Házikó. 14. Csen. 15. Doktorral kapcsolatos. 17. Kosár. 19. Nálunk is népszerű autómárka. 21. Tetszetős. 23. Forrasztóón. 24. Kereskedelmi értéke. 26. Kettőzve dunántúli város. 27. Fosz­for, nitrogén vegyjele. Megfejtendő: A millecentenáriumi év­forduló rangos rendezvényei a ... vízszin­tes 1,29, függőleges 6. Beküldhető a következő címre: Kelet-Magyarország (Törd a fejed) 4401 Nyíregyháza, Pf. 47. Múlt heti megfejtés: Nyírbátori Zenei Napok Könyvjutalomban részesültek: Gergely Enikő, Szamosszeg; Mika István, Kölese; Piros Zolika, Tunyogmatolcs; Gulyás Gábor, Pap; Fülep Nikolett, Benk; Haj­dú Tünde, Geszteréd; Bodák Alice, Me- zőladány; Nagy Béla, Szamosszeg; Nagy Dávid, Kömörő; Máté Mariann, Kölese. HORGÁSZOKNAK A Tisza visszavárja az embert A Tisza sokunknak szerelme. így van ezzel a magyar horgászmozgalom nagy öregje, a Tiszaújvárosban élő dr. Zabos Géza is, aki számtalan cikkében vallotta meg a fo­lyó iránti vonzalmát. Az alábbi részlet is az ő tollából származik. Horgászni kezdetben a falu alá jártam, elég volt az a nyolc-tíz kilométer, mert sok halú, tiszta víz úszott a partok között, éppen olyan, mint korábban Martfűnél. Az ötvenes évek második felében talán a Sajó szennye mozdított meg először vagy a kíváncsiság: felfelé a Bodrogig motorke­rékpároztam. Tiszta, nagyon gazdag vizet találtam ott, amely a tiszalöki duzzasztás miatt peremig telt volt, és sok ezer ember­nek adott örömöt. Később elromlott az a víz is, döbbent horgászok álltak a parton, de nem segített senki, a messzi gyár fölött víg közöny úszott, Tokajnál meg egy ha­lott folyó. Az öreg, elgyötört motort szomorúan zavartam tovább, felfelé. Tiszatelekig ér­tem, ott van a Veremszög. Megismertem öreg Bogár Ferencet, talán a Tisza legjobb halásza volt. Hálás lehetek a sorsnak, hogy még hallhattam a szavát, csendes, rövid mondatokat mondott, de ezekben több volt az élővizekről szóló ismeret, mint az addig olvasott könyvekben. Tiszatelek három nyári szabadságot je­lentett, akkor a Szamos szennye szólt köz­be, fészkelődtem keserű dühömben, aztán elővettem a térképeket és megcéloztam Vásárosnaményt. Akkoriban már gépkocsim volt, felesé­gem is jött a két gyerekkel, vidáman sáto­roztunk az ugornyai homokon, horgászni a Szamos fölé a Éelső-Tisza kékeszöld ví­zéhez jártam. Lényeges változást a hetvenes évek eleje hozott: akarva-akaratlan csónakmotorhoz jutottam, akkor tágult egésszé előttem a világ. Egyre hosszabb utakra mentem, fel­felé elértem Tokajt, majd Tuzsért is és át- szekerezve Tiszamogyorósra Naménynál, majd Tivadarnál ütöttem sátrat. Gyönyö­rű út volt az az első, később még jó néhány követte, végigbogarásztam a Szamost is a csengeri hídtól, már határsávra szóló en­gedélyem is volt, szekereznem se kellett. Közben azért jártam más vidékeken is. Tengereket is láttam jugoszláv, bolgár, déltörök, görög és olasz partokon, később Helsinki mellett, elővettem a botokat is, de idegen maradt nekem a tenger, apró narancsvörös és csíkos fehér halakat adott, meg nevesincs szörnyeket, a horog­ról is csipesszel szedtem le őket. Ezeken a hosszú utakon mindig hiány­zott valami, a napok múlásával egyre job­ban, akkor értettem meg, amikor hazafelé a Tisza-hídra értem az Alföld síkja, a né­hány falucska, újabban ez a város is, de legjobban a folyó. Ma már nem vágyom idegen tájakra, vizekre, összekoptunk a Tisza meg én, és csak reménykedem, hogy hiányozni fogok majd én is neki, ha kité- pődik életnaptáromból az utolsó oldal is. Nagy részvét mellett, augusztus 9-én eltemették Mátészalkán Szűcs Attilát, az egyik legeredményesebb szabolcsi versenyhorgászt. A tragikusan fiatalon elhunyt sporttársunkat három héttel korábban érte, később végzetesnek bi­zonyuló áramütés: garázsa közelében grafitszálas botjával véletlenül nagyfe­szültségű villanyvezetékhez ért. Rög­tön kórházba szállították, de a fiatal, erős szervezet sem tudott már magára lelni. Szálkái társunk számtalan megyei, területi versenyt nyert, és mostanra el­jutott a válogatottság kapujáig is. A tapasztalt versenyzők szerint is igen nagy horgászjövő előtt állt, az értel­metlen halál azonban megfosztotta et­től. Alig huszonhét éves volt, fiatal fe­lesége, két kisgyermeke maradt utána. A megtörténteken sajnos nem tu­dunk változtatni, a fájdalmon talán enyhít valamit, ha ezentúl minden év­ben megrendezzük a Szűcs Attiláról el­nevezett horgászversenyt a megyében, így is emlékezve a kedves, segítőkész társra, kinek tragédiája egyúttal legyen intő példa valamennyiünk számára.

Next

/
Thumbnails
Contents