Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

Nap Kelet • a Kivi ünnepi melléklete 199b. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT Hotel fiataloknak Néhány nap múlva új szállodával lesz gazdagabb Nyíregyháza: a volt szakszervezeti székház udvari épüle­tét alakították át, s Hotel Junior né­ven válhat ismertté. De lesz más is­mertetőjele is: elsősorban azoknak a diákoknak a gondján kíván enyhíte­ni, akik nem jutottak be a főiskolák kollégiumába. Az iskolavárosokra jellemzően Nyíregyházán is magasra szöknek az év tíz hónapjában az al­bérleti díjak, ezért a szakszervezetek azzal szeretnének a szülők gondján enyhíteni, hogy a kollégiumi díjnál nem sokkal magasabb, az albérleti díjnál viszont jóval alacsonyabb áron juthatnak a fiatalok a szállodába. A gond minden bizonnyal az lesz, hogy jóval többen szeretnének a Hotel Ju­niorba költözni, mint amennyi hely ott lesz. 125 éves vőlegény A 125 éves Jacinto Alvarez Silva — a legidősebb perui férfi — immár ötöd­ször készül nősülni, ám ezúttal egy ifjú hölgyet kíván oltárhoz vezetni. Mindezt éppen 125. születésnapján jelentette be. A tisztes kort megért Alvarez azt állítja, hogy férfiúi ereje teljében érzi magát, s ezúttal nem érett nőre, hanem ifjú hajadonra vá­gyik, akit élete végéig boldogítani kí­ván. Az andoki matuzsálemként is­mert aggastyánnak négy előző házas­ságából 39 gyermeke, 45 unokája, 20 dédunokája és 10 ükunokája van. A-férfi az A-FP tudósítása szerint el­árulta, hogy a hosszú élet és a szexu­ális képességek megőrzésének titka, hogy keveset, ám jóízű ételeket fo­gyaszt, keveset iszik, s gyakran rág­csál kokalevelet. „Mint láthatja, ki­válóan érzem magam” — mondta az újságírónak. Jacinto Alvarez Silva nemrégiben a helyi lapok színeshírrovatát is gaz­dagította: két hétre nyoma veszett, miután eltévedt a perui főváros utcá­in. Egy 18 éves fiatalasszony fogadta be szerény limai otthonába. „Nem tudta a kicsike, amikor hagyott el­menni, hogy egy igazi férfit veszít el” — nyilatkozta szerényen az ügy kap­csán az aggastyán. Herendi Schönbnmnban A herendi Porcelánmanufaktúra Rt. az egyetlen külföldi résztvevője an­nak a ritkaságszámba menő kiállítás­nak, amelyen Ferenc József császár udvarának hivatalos beszállítói mu­tathatják be korabeli és mai áruvá­lasztékukat szeptember 22-ig a schönbrunni kastélyban. A 27 kiállító cég közt találunk olyan ma is ismert és elismert márká­kat, mint amilyen a Bösendorfer zon­goraműhely, a Lobmeyr és Bakalo- wits üveg-, kristály- és csillárkészítő, a Backhausen lakástextíliagyár, a Wertheim zár- és lakatgyár, és meg­tudhatjuk azt is, hogyan készül az eredeti Sacher tarta. A termékek elhelyezésekor ügyesen ötvözték a korabeli árukat a modern kiállítási technikával. Az „Udvari beszállító” (Hofliefe­ranten) címet kiérdemelt cégek közül a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. által kiállított tárgyak között olyan különleges darabokat találunk, mint a császár arány monogramjával éke­sített Ferenc József-étkészlet és az 1867-ben a császár számára készített különleges, dupla falú kulacs, a Sissy királynő gödöllői kastélya számára készített „Gödöllő” étkészlet. Otthon az egész világon Csak 1-2 évre tervezte a római munkát, ám végül 22 esztendő lett belőle Az elmúlt évtizedekben felnőtt nemzedé­kek tagjainak szerencsére nem kellett olyan fogalmakkal megismerkedniük, mint menekülés, otthontalanság, remény­telenség. Sajnos, egyre kevesebben, de él­nek még közöttünk olyanok, akik a törté­nelem viharai miatt kényszerültek elhagy­ni hazájukat, s szülőföldjüktől több ezer kilométerre leltek újra otthonra. Közéjük tartozik dr. Ladomery László nyugdíjas is, aki bár két éve Nyíregyházán lakik, de azt megelőzően közel fél évszázadot töltött el a nagyvilágban. Görög katolikus pap gyermekeként látta meg a napvilágot Sátoraljaújhelyen 1934- ben. A második világháború utolsó eszten­dejében, 1945 elején a közeledő szovjet csapatok elől menekülve több ezer ma­gyarral együtt Ausztrián keresztül Német­országba került a négytagú Ladomery csa­lád. Egymást követték a különböző tábo­rok és megszállási zónák, végül 1949 ok­tóberében lehetőség nyílt arra, hogy ki­vándoroljanak Ausztráliába: Sydney váro­sában telepedtek le. Ladomery László leérettségizett angol nyelven, majd gyógyszerészeti diplomát szerzett a helyi egyetemen. Tanársegéd­ként, később tanárként bent maradt az egyetemen, közben továbbképezte magát a biokémia és gyógyszerészeti tudomány te­rületén, s megszerezte a nagydoktori címet. Genfben az ENSZ egészségügyi szerve­zeténél, a WHO-nál kapott 1960-ban ál­lást, majd egy év múlva Rómába került, ahol az élelmezési és mezőgazdasági szer­vezetnél, a FAO-nál egy élelmiszerszabvá­nyosítási programban dolgozott. Az olasz- országi tartózkodást csak 1-2 évre tervez­te, ám végül 22 esztendő lett belőle. Mint ENSZ-munkatárs, rengeteg országban megfordtrlt.-Ffoflandiában közel negyven­szer járt, mint mondja, épp ezért egy kicsit hollandnak is érzi magát. Talán könnyebb lenne azokat az országokat felsorolni, ahova nem kellett utaznia, hiszen minden földrészen megfordult. Az euró­pai országok mellett eljutott töb­bek között Argentínába, Venezu­elába, Mexikóba, az USA-ba, Kanadába, Japánba, Indiába, Kenyába, Szomáliába, Etiópiába, Izraelbe, Thaiföldre, Indonéziá­ba. — E sok utazásnak köszönhe­tően nemzetközi beállítottságot kap az ember, semmivé foszlik a túlzott sovinizmus, nacionaliz­mus eszméje. Megerősödik a kozmopolita gondolkodás, amelyre még ráerősít első felesé­gem olasz származása. Ebből a házasságból van két felnőtt fiam, akik jelenleg Nagy-Britanniában élnek. Nagy nyugtalanság van az ember lelkében, hiszen nem tud­ja, valójában hova tartozik. Ma­gyarországra először 1968-ban jöttem vissza — emlékezik az óhazával kapcsolatos első élmé­nyekre dr. Ladomery László. — Akkor olyan érzésem volt, elnyo­mott, sötét világba jövök vissza. A vonat másfél óráig állt a hatá­ron, géppisztolyos katonák fi­gyelték minden mozdulatunkat. Dr. Ladomery László Úgy látszott, bár pénzük volt az embereknek, ám a boltokból hiányoztak az iparcikkek. A magyar szakemberek a külföldi konferenciákon nagyon aktívak voltak, részt vettek az ENSZ valamennyi programjában, csak jókat tudok róluk mondani. Sokszor hívtak, menjek velük a szállásukra egy kis hazait kóstolni. Nem hiányzott ilyenkor a hazai kenyér, a kol­bász, no meg a barack- és a szilvapálinka sem. Rómából Bécsbe vezetett az út 1989- ben. Közelebb került így a már Sátoralja­újhelyre visszatelepült édesanyjához és a rokonaihoz. ~ Az osztrák fővárosban öt éven keresztül az élelmiszertechnológián belül a sugár­zással foglalkozott. Közben új családot alapított, négyéves kislánya még Bécsben A szerző felvétele született, a másfél éves kisfiú már Magyar- országon. — Két évvel ezelőtt, amikor nyugdíjas lettem, felvetődött a kérdés, hol fogunk él­ni. Magyarország, illetve Nyíregyháza mel­lett döntöttünk, hiszen itt élnek a rokona­im, illetve édesanyám a közeli Sátoraljaúj­helyen. Szeretném, ha a családom tagjaival együtt én is megismerhetném szülőfölde­met, s célom az is, hogy a gyerekek megta­nuljanak magyarul. Úgy érzem, ott a haza, ahol az otthonom van, s ahol szeretetben, megbecsülésben élhetek. S hogy meddig maradunk Nyíregyházán? Nem tudom. de ha tovább sodorna a sors, akkor életem valamennyi fő színhelye, így Ausztrália, Olaszország, vagy éppen a gyermekeim édesanyjának szülőföldje, Skócia vonzana. Jubiláló színházunk ünnepén 99 „Örökös tag” címet nyújtanak át az alapító művészeknek Nagy István Attila 'V* ú Augusztus vége felé közeledve a Móricz Zsigmond Színház társulata is rendezi so­rait, hogy kipihenten, új művészi energiá­val telve megkezdődhessen az évad. Erre az eseményre augusztus 24-én kerül sor, amelyet a társulat egybeköt egy kis ünnepléssel, hiszen tizenöt évvel ezelőtt A Móricz Zsigmond Színház kedte meg működését a színház. A délelőt­ti társulati ülésen „Örökös tag” címeket adnak át az itt lévő alapító tagoknak, az időközben elhunytaknak — Pankotay Ist­ván, Gerbár Tibor, Mensáros László —, továbbá a három igazgatónak, valamint azoknak, akik már nem tagjai a társulat­nak, de nagyon sokat tettek a színház hír­nevéért. Délután háromkor Művészkörrel folyta­tódik az emlékidézés. A program szerkeze­te nem, de a helyszín változik, mert a szín­ház előtti parkba vonulnak a művészek, hogy itt találkozzanak egymással, vala­mint a városlakókkal. Arra számítanak a szervezők, hogy érdeklődőkben nem lesz hiány, s akinek kedve van, leül néhány percre, belehallgat a beszélgetésbe, esetleg ő is elmondja a tapasztalatait. Este hét óra körül szabad a színpad. A meghívott vendégek, a társulat tagjai elmond­hatják élményeiket, elő­adhatnak valamit a re­pertoárjukból. A színház­ban mindenütt az évfor­dulóra emlékeznek: lát­hatók lesznek jelenetfo­tók, jelmezek, díszletter­vek, makettek. A felsoroltakból is lát­ható, hogy ezúttal elma­rad a csinnadratta, nem lesz gála, inkább a csalá­dias hangulatra helyezik a hangsúlyt. Az érdemi munka nem ezután, hanem már előtte megkezdődik, hiszen au­gusztus 21-én a Tündér- kert (rendező: Rajhona Ádám, bemutató: szep­tember 28.) és a Sirály (rendező: Verebes István, bemutató: október 4.) próbái is megkezdődnek. Az évadkezdés ünnepé­lyessége csupán egyetlen aktus, a művészek bizo­nyára azt szeretnék, ha minden előadás után ün­nepelhetné a közönség őket. Nagy Tamás felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents