Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
l\apktLet • A KIVI ÜNNEPI MtLLEKLh 1E 199b. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT Alkotói díj nem mindenkinek és nem akármiért adatik: olyan életpályát kell a ráérdemesültnek maga mögött tudnia, melyben a sikeres szakszók tartama felülkerekedik a küzdelmesekén, melyben a karakteres állandóság a színes egyéniség váltani tudó variációgazdagságával teljesül ki. Szép Béla A tuzséri általános iskola tíz éve nyugalomba vonult igazgatójának a curriculum vitae-je a fentiekkel szinte maradéktalanul jellemezhető. Most, hogy államiságunk ünnepe alkalmából, nemzetünk jeles napján a megyei közgyűlés magas kitüntetését vehette át, illő tisztelgő visszatekintést tenni a hetvenedik életévében is friss, fiatalos pedagógus, Szép Béla sorsalakulásának etapjaira. — Szabolcsbákai paraszt családból származom. A várdai Bessenyei gimnáziumban érettségiztem. Orvos szerettem volna lenni, de körülményeim más irányba igazítottak. Akkortájt különbözetivel lehetett a matúra után a tanítóképző ötödik évfolyamára átlépni. Ezt cselekedtem, s 1948-ban Nyíregyházán szereztem tanítói oklevelet. Mint pályakezdő még ’48-ban a bákaligeti osztatlan általánosba kerültem. Biológia-mezőgazdasági gyakorlatok és ismeretek szakos tanári diplomámat főiskolai tanulmányaimat követően kaptam meg. Nem sok idő telt el: 1951-ben a záhonyi általános iskola igazgatója lettem. Életem egyik legeredményesebb, legdinamikusabb időszakának éppen a záhonyi periódust tartom. Igazgató 24 évesen lehettem, 28 esztendősen pedig már a kisvárdai járási tanács vb-elnökhelyettesi posztjára kerültem. 1954-ben, a legkeményebb időkben dolgoztam az államigazgatásban. Hajszolt évek voltak... Magam kezdeményeztem megválásomat a tanácstól, 1967-ben beosztott tanárként helyezkedtem el a tuzséri iskolában, melynek a vezetője voltam ’68-tól nyugdíjazásomig. Az évek során tősgyökeres tuzséri lettem. A tanítás-nevelés hivatása mellett a másik szerelem, az'almatermesztésé szintén ezer szállal köt ide. Egy ismeretterjesztő előadáson született meg többünkben a gondolat: kört kellene alapítani az almatermesztés jegyében. Az Agrárklub ’68- ban létesült, ’70-ben vettük fel a Nagy Sándor Kertbarát Klub nevet. Zöldség-gyümölcstermesztő szakmunkás-, traktoros-, növényvédő tanfolyamokat szerveztünk. Napjainkra a mozgásterünk még jobban kiszélesült. A klub elnöke egyébként a kezdetektől jómagam vagyok. Büszkén mondom: mi szorgalmaztuk az almatermesztésben a fajtaváltást, a szuperintenzív és rezisztens fajták telepítését. A folyamat, s engem személy szerint ez nyugtat meg, elindult; a krízisévek után a tuzséri almások ismét virulnak, rendezettek, gondozottak. A klubegyüttlétek az emberekben erősítették a hitet: érdemes folytatni. Hetvenéves vagyok. Nemrég egy hektáron félezer almacsemetét telepítettem. Nem múlik el nap, hogy ne néznék rájuk. Bennük egy talán harmonikusabb jövő gyümölcseinek ígéretét látom. A lovagrend nagykövete Dr. Kállay Kristóf a Pro Comitatu kitüntetettje Kállay Miklós egykori magyar miniszterelnök elsőszülött fia Kristóf, 1916-ban született Nyíregyházán. Iskoláit szülővárosában, Budapesten és Nagykállóban végezte, ahol 1934-ben maturált. 1939-ben vette át államtudományi doktori diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Apja diplomáciai pályára szánta, ezért két évig a Bécsi Konzuli Akadémia hallgatója volt, majd a lillei Katolikus Egyetem újságírói szakán végzett tanulmányokat. 1939— 1941 között mezőgazdasági szakirányú diplomákat is szerzett (szőlő- és gyömölcs- termesztés, borászat, szeszgyárvezetői). Életpályáját a Külügyminisztérium sajtóosztályán kezdte, majd édesapja miniszterelnöki kinevezésekor átkerült a miniszterelnöki hivatalba, a miniszterelnöki személyi titkári teendők ellátására. Az ország német megszállása, a nyilas hatalomátvétel a Kállay család életét, és Kállay Kristóf ígéretes karrierjét is kettétörte. A németek Süttőre internálták, majd hamisított okmányokkal a jezsuiták rejtegették. Az ország németek alóli felszabadítása nyomán — miután Budapesten igazolták — Kálló- semjénben, a megmaradt birtoktesten gazdálkodott. Családja biztonsága érdekében azonban a szeretett szülőföldről való távozás mellett kellett döntenie: kétéves kisfiával, várandós feleségével, bőröndnyi személyes holmival 1946 áprilisában átlépte a határt, és 1995-ig Rómában élt. 1995 júliusában tért vissza véglegesen Magyarországra. Állandó lakhelyül a volt kállósem- jéni kastélyukban kialakított, bérlakás jellegű lakrészt választották. Az angol, francia, német és olasz nyelveken kitűnően beszélő Kállay Kristóf a kezdeti igen nehéz évek után, 1951-ben főtitkára lett Rómában az Európai Állattenyésztési szövetségnek (EAAP), tisztségét 1987-ig töltötte be. Az ENSZ Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Szervezeténél (FAO) 1967-1978 között az Európai Regionális Főosztályon helyettes vezetőként dolgozott, s mint ilyen, az Európai Regionális Konferencia, és az Európai Mezőgazdasági Bizottság titkára is volt. 1943-tól tagja a Szuverén Máltai Lovagrendnek. Kállay Kristóf tb. nagykeresztes tartománynagy ma, a Rend szentszéki nagykövete. 1969-től 1995 őszéig a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte. Nagykálló díszpolgára, a Szent Szilveszter Rend, a Nagy Szent Gergely Rend, valamint a Pius Rend nagykeresztje a csillaggal, a Szuverén Máltai Lovagrend Érdemrend nagykeresztje a csillaggal, az Osztrák Köztársaság Arany Díszjelvénye, a Luxemburgi Nagyhercegség érdemrend nagytiszti keresztje, a portugál Ordern do Infante Dom Henrique nagy tiszti keresztje, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje és még számos kitüntetésnek, szakmai elismerésnek a tulajdonosa. Kállay Kristóf a szülőföldtől távol töltött 50 év alatt jelentős gyűjtő és vásárló tevékenységet folytatott. Olyan értékes tárgyakat, könyveket mentett saját tulajdonába, amelyek elsősorban hazájával voltak kapcsolatosak, közöttük számos egyedi darab található. Római gyűjteményét a szintén Rómába emigrált máltai lovagtársai (őrgróf Pallavicini Hubert, báró altorjai Apor Gábor stb.) is gazdagították. 1989-ben a több évtizedes gyűjtésének gyümölcsét a Jósa András Múzeumban különgyűjteményként helyezte el (Kállay-gyűjtemény), benne nagyértékű rendjelekkel, oklevelekkel, könyvekkel stb. Kállay Kristóf amikor csak teheti, az ő szavait használva hazajön. Hazajön, mert Szabolcs megyében, a Balogsemjén nemzetség ősi földjén van itthon, amelyhez ezernyi széttéphetetlen szállal kötődik. Hivatali elfoglaltságai mellett is aktívan vesz részt megyénk társadalmi életében, kiterjeKállay Kristóf dő kapcsolatait, ismeretségét is felhasználva igyekszik elősegíteni a helyi nemes célok elérését. Megyénk több településének, illetve egészségügyi és szociális intézményének, iskolájának (Nyíregyháza, Nagykálló, Kállósemjén, Vaja stb.) nyújtott személyes vagy máltai segítséget a szegény-, és árvagondozásban, az intézmények felszereltségéhez vagy az egyházak működéséhez való hozzájárulással. A számára a világ közepét jelentő Kállósemjén- ben, az ő kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával 1995-ben alapították a Buda ostromakor elveszített édesanyja emlékére a Kállay Helén Közcélú Alapítványt, a kállósemjéni nehéz helyzetű gyermekek, valamint az idegennyelvű oktatás támogatására. A kuratórium elnöki tisztét Kállay Kristóf tölti be. Lakatos Sarolta Wischán doktor, pszichénk tudója Balogh József A megyébe 1959-ben került szülővárosából, Sátoraljaújhelyről. Azelőtt Szegeden, a megyei kórházban, meg az ottani klinikán gyakorolhatta orvosi hivatását. Először a szülészeten, aztán az elme- és idegosztályon, ami akkor egy szakma volt, de külön pszichiátriai és neurológiai szakvizsga kellett hozzá. Ilyen osztály akkoriban még nagyon kevés volt Magyarországon. Pszichiátriából már megszerezte a szakvizsgát, de egy év gyakorlata még hiányzott a neorológiai szakvizsgához. Akkor hallotta meg egy hosszabb lélegzetű továbbképzésen, hogy Nagykállóban együtt van a neurológia és pszichiátria. Ekkor jött egy évre Kálióba dr. Wischán Elek, hogy ezt a gyakorlatot megszerezze. Azóta 37 év telt el. A fiatal kétszakvizsgás orvosból főorvos, igazgatóhelyettes, igazságügyi elmeorvosszakértő, családfő, amatőr festőművész, nyugdíjasán, hetvenévesen is minden nap dolgozó orvos lett, s most megkapta a megyei közgyűlés alkotói díját — Amikor ide jöttem — kezdi a nagy- kállói szakrendelőben a pályakezdés éveinek felelevenítését —, a neurológiai osztály még csak készülőben volt, de munka annyi jutott, hogy fiatalon is elég volt elvégezni. Az akkori főorvos évekig még a szabadságát sem tudta kivenni, csak amikor én megérkeztem.. Aztán 1961-ben a nyíregyházi kórház rendelőintézete következett. — Én voltam a kórházban nem az ideggyógyász, hanem az ideggyógyászat. A megyében Mátészalkán és Nyíregyházán működött ilyen szakrendelés, mindkettőt én végeztem, emellett kellett ellátni a kórházban előforduló minden neurológia problémát a traumatológián a fejsérülésektől kezdve a belgyógyászati konzultációig. Ebédidő helyett mint egy postás, jártam az újszülött osztálytól a sebészetig neDr. Wischán Elek Balázs Attila felvételei urológiai konzíliumra, aztán amikor visz- szamentem a rendelőmbe, egyfolytában szidtak a betegek, hogy ennyi ideig ebédeltem. Sikerem is volt: a traumatológián sok olyan koponyavérzést diagnosztizáltam, ami biztos halált eredményezett volna. Ahogy teltek az évek, úgy lett egyre több a munka. A megyei ügyészség kezdeményezésére igazságügyi elmeorvosi szakértő lett, 1966-tól Nagykállóban két főorvos utóda lett, s ezzel járt még az igazgatóhelyettesi munka is. Ám közben kívül nagyot változott a világ, a neurológia helyébe a pszichiátria lépett, s vált tudománynak nem nevezhető diszciplinából komoly biokémiai ismeretanyagot követelő tudománnyá. — Sajnos még mindig vannak és hosszú ideig lesznek olyan betegek, akik a modern tudomány által elnyert gyógyulásukkal nem tudnak mit kezdeni. — Mindössze néhány hétig voltam nyugdíjban, de a sors úgy hozta, hogy a városban szükség volt egy gondozó létrehozására, amely tulajdonképpen neuro- pszichiátriai szakrendelés formájában megvolt régen is. Közben megmaradtam az intézet igazgatóhelyettese is időszakos megbízásokkal, de igénybe vesznek az intézetben helyettesítésekre, változatlanul végzem az igazságügyi elmeszakértői munkát és hetente egy napon a megyei rendőrfőkapitányság egészségügyi osztályán az arra a napra előjegyzett kázusokat végzünk a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanszékével és a rendőrorvosokkal együtt. Wischán Eleket nem mindenki orvosként ismeri, többször mutatkozott be amatőr festőként különböző kiállításokon. Mostanában egy ombuchmani vizsgálat miatt hallani a betegek kiszolgáltatott helyzetéről, korábban pedig arról is suttogtak a verebek, hogy politikai okokból is zártak embereket elmegyógyintézetbe. Volt-e tudomása erről Wischán Eleknek? — Régen valóban volt úgynevezett politikai pszichiátria, de én Magyarországon ilyet nem ismertem. Olyanokat hallottam, hogy gyógyszerekkel elértek bizonyos disztóniás mozgászavarokat, aki grimaszolva adta elő ellenzéki politikai kijelentéseit, azt nem tartották veszélyesnek. Ma minden beteget igazságügyi szakértőnek kell látni, nehogy véletlenül is olyan ember kerüljön az intézetbe, aki nem pszichiátriai, hanem egyéb más indokokkal jön, vagy hoznak ide. És szóba kerül a nagy társadalmi átalakulás okozta stressz is. — Az emberi pszichének, amely a külső ingerekre reagál, van egy kapacitása, s ez nem tudja hirtelen feldolgozni a változásokat. Ebből pedig feltétlenül bizonytalanság-élmény, szorongás származik, ami tovább ragozva téves eszméket szül. Úgy hiszem, ezen nem pszichiátriai módszerekkel lehetne leghatékonyabban változtatni. Viruló almások Kállai János
