Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-16 / 192. szám
1996. augusztus 16., péntek HATTER Ártényező az erős piaci pozíció A nyíregyházi abroncsgyár a potenciális befektetőknek jelentős fejlesztést kínál Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Az ÁPV Rt. a Taurus Rt. egészére írt ki privatizációs pályázatot, amelyben három aspektusu ajánlatot is kellett tenni. Az első ajánlatot a Taurus bennrekedt, 8,3 milliárd forintos tartozásának kivásárlására, a másodikat a Taurusra mint cégre, ami 1,7 milliárd forint tőkeértéket jelent, valamint a pályázathoz csatolt üzleti tervek is egyfajta pontozásos rendszerben kerülnek értékelésre. A pályázatok beadási határideje augusztus 7-e volt. Milyen előnyt jelent a Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft. számára a privatizáció, amely történetének eddigi legjobb fél évét zárta? Erről Jaczkó László ügyvezető igazgatót kérdeztük. — Az előzetes érdeklődések szerint nem csak egy érdemi, jelentős befektetői pályázat érkezett az ÁPV Rt.-hez — mondta az ügyvezető igazgató. — A döntést az ÁPV Rt. várhatóan egy hónapon belül meghozza. Bár valóban több szó esik a napokban a privatizációról, mint korábban, ugyanakkor az üzlet nem bírja ki azt, hogy csak a privatizációval foglalkozzunk. Ahogy mondják, hajózni kell. A magánosítás valóban egy üzletfordulót, egy sorsfordulót jelenthet a cég életében, de ennek az üzletnek azok az értékei jelennek meg az árban, amit korábban is hangsúlyoztunk: az erős, nyugati piaci pozíció, a gazdaságos gyártási hely, az elkötelezett emberek, a kialakult termelési kultúra, a fejlesztő képesség, a minőség. Ezt bármelyik tulajdonos erősíteni fogja. OÖn úgy ítéli meg, hogy ez a privatizáció Nyíregyháza számára csak pozitívumot jelent? — Nyíregyháza minden potenciális befektetőnek jelentős fejlesztési lehetőséget kínál. Kialakult az infrastruktúra, a jelenlegi energiarendszer több ilyen gyárat is elbír, a félkészgyártásban szabad kapacitásaink vannak, szabad fejlesztési Jaczkó László és Suchmann Tamás területtel rendelkezünk, ahová akár több millió darabos sze- mélygépkocsiabroncs-gyárat vagy más üzemet lehet építeni. A mai gyár lehetőséget nyújt arra, hogy a jelenlegi évi kétszázezer darabos mezőgazda- sági abroncsgyártást akár 250, vagy 300 ezer darabosra növeljük, vagy más textilvázas abroncsot gyártsunk. O Az elmúlt év második felében egy piaci fellendülést prognosztizáltak, az idei év első felében viszont már arról szóltak, hogy mindez csökkenőben van. Mi a valóság? — Az 1996-os év első fél éve cégünk történetének legjobb hat hónapja volt. Ebben az időszakban 111 620 radiál abroncsot adtunk el, ami a tavalyi év hasonló időszakához képest 30 százalékos növekedést jelent. Az első félévben 4,7 milliárd forint értékű árut értékesítettünk, az éves tervünk 8,7 milliárd, de várhatóan a 9 milliár- dot meghaladjuk. Az adózás előtti eredményünk alig valamivel maradt el az egész évre tervezett 280 millió forinttól, ami év végére meghaladhatja a 380 millió forintot. A nyereséget a beruházásokra és az üzlet finanszírozására kell fordítanunk. Ez a fedezete az augusztus 1-jétől a dolgozók tízszázalékos alapbéremelésének. — Már a második negyedévben csökkentek az eladások, és úgy tűnik, hogy a második fél évben ugyanez a tendencia érvényesül. Nyugat-Európában megteltek a raktárak, a felvevőpiac nem növekedett, a főbb nyugat-európai országokban (Franciaország, Németország) a mezőgazdasági ösztönző rendszerek szűkültek, emiatt a farmerek óvatosabbak lettek és ez a traktorabroncspiacon is jelentkezett. Mindez annak az első jele, amely szerint az agrártechnológia fejlődése csökkenti a mennyiségi és növeli a minőségi igényeket. A második fél évet már kisebb eladással prognosztizáltuk, ami minket igazol, de ezzel együtt az 1996- os esztendő várhatóan a legerősebb évünk lesz. Az elsőszerelői pozíciónk tudatos fejlesztése kompenzálja az utánpótláspiac szűkülését. A gyártással követnünk kell az értékesítést is, az elmúlt egy évben megdupláztuk a készletállományt. Jelenleg húszezer abroncsunk van raktáron, a termelés finanszírozása ennél nagyobb darabszámot nem enged meg. Amennyiben az értékesítések még jobban csökkennek, akkor várhatóan a munkanapok számát csökkentjük, illetve az őszi csúcsidőszakra áthelyezzük. Balázs Attila felvétele n A tavalyi évben a kisebb méretű abroncsok kelet-európai eladásánál terveztek nagyobb volument. Mennyiben tudták mindezt megvalósítani? — Továbbra is jónak értékelem a kelet-európai értékesítést. A minszki traktorgyár továbbra is a legnagyobb vevőnk és a Baltikumban is növekedtek az eladások. Mellettük román és szlovák elsőszerelőkkel vettük fel a kapcsolatot. Hosszú távon Kelet-Európa lényeges piac számunkra és Távol-Keleten is szeretnénk újabb piacokat meghódítani. OA cég korábban egy német konzorcium segítségével finanszírozta a termelését. — Korábban legnagyobb nyugat-európai vevőink bank- garanciákkal támogattak bennünket. Az üzlet úgy működött az elmúlt években, annyira megnövekedett a banki elfogadottsága, hogy a nyugat-európai partnerekkel ez a kapcsolat megszűnt. A bankgaranciára nincs szükség, a bank önállóan a Taurus Mezőgazdasági Abroncs Kft.-nek nyújtja a hitelt. Júliusban a nyugat-európai partnereknek ünnepélyesen köszöntük meg a támogatás eme formáját, hiszen nélkülük nem lehetett volna megtenni az utat a csődhelyzettől a sikeres vállalatig. Tk T agyon szégyellem, de l\/ tolvaj lett a Traban- i V tóm—ecsetelte a vele történteket régi ismerősöm. „Nemrég történt a nagy leleplezés, ezért még egészen friss a dolog. Pedig igazán mindent megadtam neki, jól neveltem, nem kényeztettem, de túl szigorú sem voltam hozzá. Mégis lopáson érték” — folytatta a krimiparódiának induló történetet. Előbb a Trabant szinte teljes életrajza következett, egészen onnantól, hogy 1965- ben vette—hároméves várakozás után — 45 ezer forintért. S mivel a kis kocsi csak németül tudott, a gazdája pedig csak magyarul, elég nehezen értették meg egymást, illetve a mellékelt használati utasítást, amit—ki tudja miért—talán a nagy sietség miatt, az Autóker emberei elfelejtettek lefordíttatni magyarra. Becsületükre legyen mondva, jó fél év múlva megérkezett a Trabant-könyv magyarfordítása is. „Ez a szegény kis jószág volt a mindenünk. Bejártuk vele az országot, de különösképpen a közeli zempléni hegységeket. Azokat nagyon A tolvaj Trabant szerettük. Elmentünk a feleségemmel, a két gyerekkel Csehszlovákiába, Lengyelországba, Romániába, Bulgáriába, Jugoszláviába is. Egykét apró hibát, dugulást, meg ilyesfélét leszámítva, nem volt vele semmi bajunk. Nem is akartunk megválni tőle, a harminc év alatt kétszer is cseréltünk neki szívet, azaz új motort tetettünk bele. Ment is szépen. Valósággal megkönnyeztük, amikor jó egy éve eladtuk.” Mivel ismerősöm látta, ezúttal csak az illendőség határáig hatódtam meg a nosztalgia hallatán, egy kicsit értetlenül nézett rám. Már vártam a kérdőre vonó szemrehányást: „Hát te is trabantos voltál, úgy emlékszem..." De ezúttal ez a kérdés is elmaradt, vagy ott ragadt az ő tudatában, mint az enyémben a gyanú, nemsokára kiderül talán, hogy a szóbanforgó Trabant... De még mindig nem derült ki. Ismerősöm ugyanis elég látványosan, nem is annyira nekem, mint az utcai járókelőknek címezve, kezdett rámutogatni az úttesten elsuhanó drága nyugati kocsikra. Szinte mindegyikben tizenévesfiúk, lányokfeszítet- tek, némelyikben kifejezetten bűnöző arcú, külsejű alakok nyomták a gázt. Mintha csak valamelyik amerikai krimiből léptek volna ki. „Nagyon utálom ezeket a dölyfös, újgazdag, vagy bűnöző kölyköket” —fogalmazta meg sommás véleményét ismerősöm. Majd szinte alig hallhatóan még hozzátette: „Ezeknek nem kellett megdolgozni a csodakocsiért, nem úgy, mint nekünk a Trabantért...” S itt már lassan vissza is zökkent az eredeti kerékvágásba. Azzal folytatta, legnagyobb meglepetésére néhány hete hivatták a rendőrségre, s elétettek egy papírlapot, amelyen az ő egykori, kedven Trabantjának a rendszáma állott. Ismerős ez a rendszám? — kérdezte a rendőr. Persze hogy ismerős, mondta a gyanúba keveredett, megidézett ember. Az én egykori Trabantom rendszáma ez, de a kocsit egy éve eladtam... „Ezzel a Trabanttal dézsmálták rendszeresen az egyik városközeli mezőn a kukoricatáblát. Egyszer a mezőőröknek sikerült megjegyezni a Trabant rendszámát, de a tolvajoknak mindig nyoma veszett. Az egyik alkalommal majdnem elkapták a tolvajokat, de mégis kereket oldottak, mire a mezőőrök a kocsihoz érkeztek. Csak a Trabant állt ott tele kukoricacsövekkel. A rendőrök nem sokat ku- koricáztak, sietősen behívatták a Trabant — nyilvántartásuk szerinti — gazdáját. A feledékeny, mostani gazda elmulasztotta saját nevére átíratni a kocsit. Vagy talán ellopták tőle és azóta a tolvajok használják az eddig még büntetlen előéletű Trabantot?... ■j—j z mind semmi —foly#-y tatnánk a reklámfil- J—J mek stílusában. A történet csattanója a következő: egy reggel ott állt a Trabant a régi gazda háza előtt, mint egy elkóborolt, hűséges kutya, aki csak arra várt, hogy a gazdi megbocsásson és beengedje a kapun... Kiszámíthatóság Balogh József / ,smerni kellene ahhoz a közigazgatási és a költségvetési törvény tervezetét, hogy véleményt mondhassunk róla: miért vitatja a szokásos egy nap helyett két napig a kormány a tervezeteket. Azt azonban látatlanban is majdnem biztonsággal állíthatjuk, hogy nem az előterjesztések oldalszámainak nagysága miatt kell a két nap, hanem mert várható, hogy alapos nézeteltérések lesznek egyes részek megítélésében a kormánypártok között. Tulajdonképpen a szabaddemokraták előre elárulták: azt szeretnék, ha az önkormányzatok finanszírozási rendszerét teljesen átalakítanák, s a személyi jövedelemadó egy részét az önkormányzatok maguk szedhetnék be. Ezzel növekedne gazdálkodási önállóságuk, s kevésbé függené- nek a mindenkori költségvetéstől. Ha önmagában az önállóság növelésére irányuló szándékot vennénk figyelembe, nagyon is tiszteletre méltó ez a vélekedés. A gond azonban az, hogy nincsenek azonos helyzetben a különböző települések. Hogy is lehetne összehasonlítani a szabolcsveresmarti vagy a gégényi önkormányzat lehetőségeit akárcsak a Kis- várdáéval, vagy a Nyíregyházáéval, de főképp olyan városokéval, mint Győr vagy Budapest? Hogyan is feltételezhetné bárki, hogy azonos lenne a függetlenségérzése a hete-fejércsei polgármesternek és Demsz- ki Gábornak attól, hogy ők szedhetik be a személyi jövedelemadót. A szabaddemokraták érvelésében ott szerepel fő érvként a kiszámíthatóság is. Ez valóban fontos lenne minden önkormányzatnak, főképp azoknak a falusi, kisvárosi önkormányzatoknak, ahová jószerint annyi jövedelemadó fut be, amennyit az önkormányzat fizet saját alkalmazottai után. Két dolog lehetséges tehát. Az egyik, hogy az az álláspont lesz erősebb, amelyik a befolyt adók visszaosztását tartja igazságosabbnak, vagy az, amelyik olyan függetlenséget garantál, amitől éhen halhatnak a kis önkormányzatok. Uram! Ha nem veszi zokon, ki rakta a helyére a törött bordáját? Ferter János rajza Az életmentő vér Sipos Béla zorongva léptem be a V terembe. Már maga kJ a fehér köpeny látványa visszafogja az embert, csendesebb és egyúttal iz- gatottabb lesz. Amikor pedig arra gondoltam, hogy hamarosan tűt szúrnak a karomba... Hát, bevallom őszintén, nem repestem a boldogságtól. (Mint utólag kiderült, semmi izgalomra és idegességre nem volt okom, és a hozzám hasonló jó néhány páciensnek sem: szakszerűen, igazán fájdalommentesen végezték dolgukat a hölgyek.) A kedves, megnyugtató szavak jó hatással voltak rám, már szorongás nélkül feküdtem az ágyra és hagytam magam megszúrni. Közben beszélgettünk, mintha mi sem történt volna. De mi is történt? Kevés a vér az országban. Kevés a vér a megyében. Nyíregyházán is. Súlyos gondokkal küzdenek a vérellátó állomások. Előfordult már olyan is, hogy a napi készlet a korábbinak csak harmada volt. Gyorsan fogy a vésztartalék, félő, hogy esetleg műtétet kell elhalasztani emiatt. Azért a remény mindig él: hátha nem kerül sor ilyenre. Éppen ezért széles körben szerveznek véradást, de még ez is kevés, további alkalmakra lenne szükség. Pedig — s ezt nem csak a szlogen kedvéért írom le — életet ment a vér. Műtét közben nagyon gyakran kell pótolni a saját vért, ami valóban az életet jelentheti valakinek. Az életet, a további lehetőséget. Szerencsére mindig vannak segítőkész emberek. Ki így, ki úgy segít, s jó tudni, a legkisebb segítség is nagyon sokat jelenthet. Tegnap Nyíregyházán, a piros- házban volt véradás, az Éva Fotó feletti helyiségben. Maga a tulajdonos szervezte meg, hívta ki a véradó állomást, biztosította a helyet. S mindezt önzetlenül tette, emberbaráti szerétéiből. Természetesen ő is adott vért. Ehhez — úgy érzem — nem szükséges külön kommentár.
