Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-02 / 180. szám
1996. augusztus 2., péntek Nézőpont Egymással is Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Az ország gyümölcsöskertjeként emlegetett megyénkben mára elöregedtek a ráadásul még a tulajdonosváltást is megszenvedett almaültetvények. A termés törvényszerűen bekövetkezett minőségromlása és a csomagolástechnikai hiányosságok miatt, átmenetileg válságba került az almatermesztésünk. Egy átlagos évben itt meg- termő 400 ezer tonna téli almának mintegy felét a helyi feldolgozóüzemek vásárolják meg, préselik ki és készítenek belőle a világpiacon keresett almasűrítményt. A termesztés gazdaságosságát meghatározó étkezési almahányad viszont nemcsak kevesebb a napjainkban elvárhatónál, de minőségi problémái miatt—amelyért az egyedülálló zamattá, de már nem korszerű Jonatan-fajta erős túlsúlya is felelőssé tehető — nem adható el jövedelmező áron. Biztató jelek Biztató jel, hogy megjelentek az új, piacos fajtákkal, korszerű ültetési rendszerben telepített intenzív ültetvények, amelyek referenciaként szolgálhatnak a megye almatermesztésének rekonstrukciójához. Reményt keltő az is, hogy az időközben itt-ott keletkező újak mellett, olyan hagyományos almatermesztő „szigetek” maradtak fenn az elmúlt évek viharai közepette, mint például a tuzséri, ahol a helyi Nagy Sándor Kertbarát Klub immár közel három évtizede a szabolcsi almatermesztési kultúra fáklyavivője. A tuzsériak gyakori összejövetelein megfordult már szinte mindenki, akit a megyében és az országban „jegyzenek” almás körökben. Hála Szép Bélának, a tuzséri kertbarátok párját ritkítóan lelkes vezetőjének, tartalmas estéiken első kézből szerezhetnek fontos információkat a klubból nemrég alakult egyesület helyi és környékbeli tagjai. Kilátások — Az 1968 óta működő csoportunk az itteni családok boldogulása szempontjából meghatározó fontosságú almatermesztést állította kezdettől fogva érdeklődése és tevékenysége középpontjába — ezúttal is szép számmal egybegyűlteket az elnök Béla bácsi a legutóbbi kertbarát-estén, aminek tekintélyes szakmai vendégei között volt a Földművelésügyi Minisztérium Agrár- rendtartási Hivatalának egyik vezetője — Az évtizedek alatt sokat változott mind a termelés, mind pedig a termesztők helyzete. A klubunk fennmaradásában számos szervezet nyújtott az évek során segítséget, de mi magunk is igyekeztünk megtenni mindent a továbblépés, időnként a túlélés érdekében. — A kor kívánalma, s a saját boldogulásunk érdekében 1994-ben előbb egyesületté alakultunk, idén pedig egy közhasznú társaságnak is tagjai lettünk. A szervezeti változások azonban nem változtatnak a tényen: bizonytalan a termelők helyzete. Az új tuzséri iskola ebédlőjében két hosszú asztalsort ültek végig a kertbarát egyesületi tagok, hogy ezúttal Botos Károlyt az Agrárrendtartási Hivatal elnökhelyettesét hall- gassákimeg arról, milyenek is a kilátások az almapiacon? — Nagy kihívások elé került az egész magyar gazdaság, s benne az almaágazat is —- vázolja föl a fájdalmas tényeket a közgazdász — Az idő egyformán eljárt a szovjet piacok, a régi almafák termőképessége fölött. — De már a kormány sem fenyegethető a termelők által azzal, hogy majd „kihúzgáljuk az almafákat”. Sajnos almára sem lesz több támogatás, mint volt eddig. Ellenben van egy jó hír is: idén nem lesz újabb túltermelés almából, még ha több is terem, mint tavaly. Telepíteni kell! — Aki most gondolkodik telepítésen az már mint európai uniós ország termelője szüreteli majd le az almáját — folytatja távolabbi kilátásokkal a minisztériumi vezető. — Brüsszelre kell hát tekintenünk, bár szinte biztos, hogy almát nekünk számottevő mennyiségben továbbra is keletre kell majd értékesítenünk. A fa alól való értékesítésnek is véget kell vetni. Elsősorban a magyar fogyasztót kell folyamatosan, hűtőtárolóból ellátni magyar almával, a darabonként 50 forintos „zöld alma” helyett. Mindezt úgy, hogy kellő választékot is képesek legyenek a termelők nyújtani a különböző anyagi helyzetű fogyasztói rétegeknek. Telepíteni kell! — hangzott kertbarát füleknek zeneként a szakember biztatása. Ehhez az állam továbbra is nyújt majd támogatást, csak ebből megfelelő fajtaszortiment is kialakuljon, ami az almatermés értékesülésének is egyfajta garanciájaApropó támogatások. Az Európai Unió nem szereti az olyan típusú támogatási formát, amely a közösségben amúgy is magas szinten folyó (túl)termelést ösztönzi közvetlenül. Inkább nézi jó szemmel, ha a támogatás a természetes környezet megóvására, vagy az infrastruktúra fejlesztésére irányul. így hát ma azon kell tömi a fejüket az ezzel foglalkozó szakembereknek, hogy miként dolgozzanak ki olyan támogatási módokat, amelyek megfelelnek majd az EU elvárásoknak, ugyanakkor pedig a magyar termelőt is kellően segítik legfontosabb céljai elérésében. Egy példa a támogatáshoz jutás európai uniós módjára: rizstermesztésre nincs pénz, de a rizstelep rendben tartása címén már kapható támogatás. Az almatermelők is jól teszik (mivel az exporttámogatást lassan el kell felejteni), ha a környezetük — hamarosan állam által támogatott — rendben tartása lebeg majd a szemük előtt. Ezzel végső soron a turizmus fellendülésének feltételeit is megteremtik, ami viszont országosan évi 40 millió szájat jelent. Nagy belső agrárexport lehetőség hát, ennyi vendégnek magyar terméket, közte almát, körtét, s mindenféle ízletes magyar gyümölcsöt eladni. — Egy másik gond is van az EU-nál neuralgikus pontnak számító exporttámogatással — hangsúlyozta Botos Károly — gyorsan levezeti a fölösleges terméket, de rossz a hatásfoka. Nehéz megoldani, hogy oda jusson a termelőhöz. Erre csak akkor van meg a sansza, ha maga exportál. Ezért kellene ezen a téren, mármint a közös áru kikészítés és a kereskedelem területén a szövetkezéshez! Sertéshús Budapest (MTI) — Összesen I 200 000 tonna étkezési búza kivitelére adott engedélyt a Földművelésügyi Minisztérium az idei termésből. Benedek Fiilöp, az FM államtitkára az MTI-nek csütörtökön azt is elmondta, hogy zömében a környező országokba — mint hagyományos exportpiacokra — irányuló kivitelben 200 ezer tonna liszt is szerepel. A napokban a sajtóban felröppent hírekről, miszerint a sertéshús ára az év végére elérheti akár az 1000 forintot is, az államtitkár kifejtette: irreálisnak tartja az ilyen mértékű árnövekedést. Szerinte vannak, akik érdekeltek a húsár felverésében, hogy a lakosság rovására nagyobb profitot szerezhessenek. Az FM élni fog a piacszabályozás adta lehetőségekkel, amelyeket az agrár- rendtartási törvény biztosít, és megpróbálja megakadályozni a nagymérvű áremelkedést. Cservenyák Katalin A hányszor csak azt hallom, hogy a külföldiek odáig vannak vendégszeretetünktől, áradoznak kedvességünkről, udvariasságunkról, mindig az jut eszembe: most már csak egymással szemben kellene végre megtanulnunk illedelmesen, türelmesen viselkedni. Azért nem kellene túlságosan elbizakodnunk attól sem, hogyha a hozzánk látogató idegen a nekiszegezett kérdésre — miszerint vendé gszcretőek vagyunk-e — igennel válaszol, mert hát kellő intelligenciával mi mást is mondana... De, hogy szavamat ne felejtsem. A minap szomorúan mesélte egy idős asszony, aki több évtizedet töltött már el a kereskedelemben, hogy egy vevő durván és gorombán esett neki, mert őt hibáztatta a kenyérárak emelkedéséért. Hiába próbálta türelmesen megmagyarázni, nem ő süti, nem ő szállítja, a férfi csak nem nyugodott, rajta töltötte ki a bosszúját. Két nappal később a fagylaltárus kislány semmisült meg egy anyuka goromba szavaitól, amiért nem találta ki a gondolatát, hogy két tölcsérbe kéri a fagyit csemetéjének, nehogy leegye magát. A gyerek persze leette magát, de nem azért mert nem volt elég a két tölcsér, hanem mert a mama idegessége átragadt rá is, s attól való félelmében, hogy kikap, ha pecsétes lesz a ruhája, már magára is borította a fagyit... Elszomorító, hogy boltban, utcán, buszon, hivatalban és munkahelyen szinte rúgjuk-vágjuk egymást a szavakkal. Néhány év elteltével, amikor majd az élményeinkről kellene mesélnünk a kandalló mellett az unokáknak, csak arra emlékezünk majd: de nagyot veszekedtem én hajdanán a Marival, jól megmondtam a véleményemet Jóskának is, s nem maradtam adósa a boltosnak sem. Mire a kis- unoka majd visszakérdez: s megérte?! A válasz: nem. Mert Mari rám sem nyitja az ajtót, Jóska még a fejét is elfordítja az utcán, a kenyér pedig azóta még drágább lett. Vitányi Iván mondja Belépőjegy Versengés van a kelet-európai népek között. Melyikük tud leghamarabb beslisszol- ni Európába a többiek rovására. Vas Népe, 1993. október 12. Megszüntetve megőrzés Mi az elmúlt négy évet sem akarjuk eltörölni, hanem folytatni akarjuk, de jobban. Eszak-Magyarország, 1994. március 19. Meghatározás A profi a politikában nem születik, hanem lesz. Zalai Hírlap, 1994. november 30. Libasor A kormányzat a kultúrát az asztal végére ültette. Magyar Nemzet, 1995. június 17. i A szocialistákról Vannak közöttünk, akik sztrájkokat okoznak, vannak, akik sztrájkokat szerveznek, és vannak, akik sztrájkokat szerelnek le. Reform, 1995. december 1. Anyagcsere A Szocialista Párt nem emésztette meg eléggé a saját programját. Magyar Narancs, 1995. november 23. A szocialisták miskolci kongresszusáról A meginduló vita a rosszul értelmezett összetartozás kocsonyás anyagába fulladt. Magyar Hírlap, 1995. december 16. Már nem elnök Úgy vélem, a bizalmi tisztségeknél jobb negyvenkilenc százalékkal veszíteni, mint csupán ötvenegy százalékkal nyerni. Magyar Nemzet, 1996. április 27. Szekeres Imre-interjú Nyilatkozataiban oly csodás világot tár elénk, hogy ha az ember csak tőle szerezne információt saját pártjáról, akkor a boldogságtól ordítani tudna. 168 Óra, 1996. április 30. A Szocialista Pártról Nem tudja elviselni a másféle gondolkodást, amely természetesen az értelmiségben mindig benne van. Fejér Megyei Hírlap, 1996. május 3. Politikai vakbél Nem jó, ha a párt csak a kormány féregnyúlványa. Népszabadság, 1996. február 12. Kommentár Szerényebb ünneplés Páll Géza-» j emrég megcsúfol- / ták, megcsonkítot- X V ták a köztéren felállított Kossuth-szobrot az egyik alföldi nagyvárosban. Néhány hete adták hírül a szokatlan epizódot a tévé, rádió, a lapok, s akár napirendre is térhetnénk fölötte. Most már ugyanis jó helyen, az önkormányzati épület udvarán áll a szobor, itt már nem érheti bántódás. Néhány felelőtlen alak randalírozása természetesen nem lehet ok az önmarcangoló általánosításra, amely szerint lám ilyenek, vagy ilyenek is vagyunk. Nem mi, az átlag állampolgárok vagyunk ugyanis ilyenek, hanem az a néhány tucat elvetemült suhanc, akiknek semmi sem szent, akik ha másért nem, csak azért is fitogtatni akarják az erejüket. Ennek ellenére elgondolkoztató a jelenség. Mindez a millecentenárium évében történik, amikor a kudarcba fulladt pusztavacsi népünnepély után úgy tűnik a monumentálisra tervezett fővárosi Duna-parti káprá- zat is kudarcba fullad. Nemrég mondta a tévében a főváros főpolgármestere, nem nagyon hiszi, hogy lenne idő augusztus 20-ig elkészíteni a nagyszabású játékok színtereit, s talán ettől is nagyobb baj, a pénz is hiányzik hozzá. Folytathatnánk a hónapok óta vezető témaként talált — már lezajlott — népstadionbeli millecen- tenáriumi szuperkoncerttel is, amelyre az esemény előtt már-már rimánkodtak az embereknek, fél áron is kínálták a belépőket, csak meglegyen a fél, vagy telt ház. Nem állítjuk, hogy van logikai kapcsolat a megszégyenített, védelemre szoruló Kossuth-szobor és a már említett túlzó, félig-meddig sikerült rendezvények között. De azon érdemes lenne elgondolkodni mindenkinek, a jó szándékú kezdeményezőknek éppúgy, mint az érdektelen, vagy éppen kispénzű állampolgároknak, talán magyarságtudatunk erősítéséhez nem mindig szükségesek monumentális fal- és világrengető rendezvények. És gondoljunk néha a magyarságtudatunk árnyoldalaira, a megszégyenített szoborra is, amely bárhogyan is kerülgetjük, szégyenteljes dolog.-k Almaország újra éled A kor kívánalmainak megfelelően egyesületté alakult az egykori Kertbarát Klub Kétéves ültetvény llonatanyán Balázs Attila felvétele emlékeztetette, a mint mindig, í ’v í ■ •' s/ ’ __ HÁTTÉR _________
