Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-15 / 191. szám

1996. augusztus 15., csütörtök HATTER Napraforgós vendégházak A falusi turizmus nálunk is csak jól szervezett keretek között lehet működőképes Györke László Nyíregyháza (KM) — A falu­si turizmusról az utóbbi idő­ben sokat beszélnek, ahhoz képest kevés a tett. Egyértel­mű: ma már nem elég az, hogy a falusi embernek van egy-két tisztaszobája, amit alkalmanként kiad a vendég­nek. Komplex rendszerek­ben kell gondolkodni. Nemrég a Sóstói Múzeumfalu vendége volt Bene Mária a Fa­lusi Turizmus Országos Szö­vetségének (FTOSZ) titkára. A vele beszélgettünk a lehetősé­gekről és a gondokról. Bővülés és képzés — Tagszervezeteink száma szépen gyarapodik — mondta Bene Mária. — Ma már 75 tag- szervezetünk van. A szö­vetség feladata, hogy a sok kis vidéki vállalkozást a pi­acra segítse. A falusi turiz­mus fejlesztésén fáradozó tagszervezetek, természe­tesen önmagukban, az ön­kormányzatok, a társulá­sok, az alapítványok támo­gatása nélkül nem sokra mennének. A szövetség vezetői — akik valamennyien társa­dalmi megbízatásban lát­ják el ez irányú munkáju­kat—jól tudják, hogy a fa­lusi turizmus, legyenek bár a természeti, sőt, akár a gazdasági adottságok is kedvezőek — spontán, úgymond magától soha nem fog fejlődni. Piaci vi­szonyok közepette is komplex rendszert kell kialakítani, ame­lyet körültekintően meg kell tervezni. S ami egyáltalán nem mellékes szempont: szakem­bereket kell képezni. A középkáderek képzését a Kereskedelmi, Vendéglátóipa­ri és Idegenforgalmi Főiskola (KVIF) Idegenforgalmi Inté­zete, a GATE agrártudományi tanszéke, a Janus Pannonius Egyetem földrajzi tanszéke, a Pannon Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Akadémi­ai Alapítványa vállalta magá­ra. A középkáderek képzésére az országban öt főiskolával kö­tött megállapodást a KVIF ide­genforgalmi ügyintézői és fa­lusi turizmus menedzser kép­zésére. dr. Csizmadia László főigazgató, a FTOSZ alelnöke július elején a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával is aláírta a megál­lapodást. Ezenkívül az Államigazga­tási Főiskolán is van kétéves speciális képzés. A KVIF pe­dig posztgraduális hároméves képzést indít jövő év januárjá­tól. — A szövetség jellege sze­rint— mondja Bene Mária, aki „civilben” a KVIF tanára — országos társadalmi szakmai és érdekképviseleti szervezet. Egyik fő célja az oktatás-kép­zés megszervezése. Tudomá­sul kell ugyanis venni, hogy a vendéglátás — amelynek a fa­lusi turizmus az egyik speciá­lis változata — bejegyzett szakma. Túl azon, hogy teszem azt, Juli néni kiadja a tisztaszo­báját, esetleg főz a vendégek­re, jobb esetben a kertjében megtermelt mezőgazdasági termékek egy részét eladja — a turistának programokról, kel­lemes időtöltésről is gondos­kodni kell, amit akárki nem ké­pes, különösen egymaga, meg­szervezni. Minihotelek Igen fontos tehát a marketing- tevékenység, és persze, a nyelvtudás. Hiszen ha turistá­ról beszélünk, akkorábba bele­értjük a külföldit ugyanúgy, mint a belföldit. Sajnos, a források a szövet­ség tevékenységéhez igen vék- nyan csörgedeznek. A tagdíj gyakorlatilag a szövetség fenn­tartására sem elegendő. Még a nyár végén, ősz elején nagy feladat áll előttük: az ország­ban mintegy háromezer ven­dégházat kell az előírásoknak megfelelően minősíteni. (Me­gyénkben mintegy hetven ven­dégház kaphatja meg a napra­forgókat, amelyek száma — akárcsak a szállodáknál a csil­lagok — a komfortfokozatot jelentik.) — A falusi vendégháznak úgy kell működnie, mint egy minihotelnek. Amit egy szállo­dában a személyzet végez, azt a vendégházban a házigazda, illetve a fogadó család. Ezért is neveztem az idegenforgalom eme változatát szakmának. — A falusi turizmus annyi­ban mindenképpen különbözik általában az idegenforgalom­tól, hogy megpróbál ember léptékű maradni. Hiszen nem tömegeket, hanem egy-egy családot fogadnak, többnyire olyanokat, akik nem nyüzsgés­re, hanem csendre vágynak és a természeti szépségekre kí­váncsiak, szeretnének esetleg lovagolni, gombát, gyógynö­vényeket gyűjteni. Es meg is vigyázzák azt a környezetet, amelynek vendégei. Igen fontos, hogy a potenci­ális vendég tudja, hová érde­mes menni, mi az, ami elkép­zeléseinek a legjobban megfe­lel, tehát pontos információkra van szükség. Az információs adatbázis létrehozása megle­hetősen költséges, ezért ebben még sokat kell tenni. A szövet­ség a vendéglátókat, szerveze­teket úgy igyekszik közelebb hozni egymáshoz, s ezzel köz­vetve a leendő vendéghez is, hogy bemutatókat, utazás kiál­lításokat, szakvásárokat szervez belföldön, illetve a külföldiekre kiviszi az anyagokat. Ilyen szakvá­sáron részt vettek az idén Stuttgartban és Berlinben is magyar vendéglátók. Naprakészen — A kiadványok sora je­lent ugyan meg az utóbbi években, ez mindenkép­pen előrelépést jelent. En­nek ellenére e terület erőt­len, érdekérvényesítése csekély, mert a nagy pénzes vállalkozásokkal szemben hátrányban van, esélyei alacsonyak. Ezért kell mihamarabb elkészí­teni az országos informá­ciós kiadványt, melyben minden minősített vendégház szerepel majd, amelyből kide­rül: melyik mit tud nyújtani, mit kínál, hogy ki tudjuk eze­ket ajánlani. Mivel a vendéglá­tók köre állandóan változik — újak jönnek, régiek válnak ki — az információknak mindig frisseknek, naprakészeknek kell lenniük. — Furcsa, hogy az idegen- forgalomnak ezzel a speciális változatával—amely lényegé­ben kapcsolatban van a mező- gazdasági termékek közvetlen értékesítésével — nálunk a Földművelésügyi Minisztéri­um nem foglalkozik, mint szá­mos nyugati országban — tet­te még hozzá Bene Mária. A hangulat szinte idilli — ellentéte a forgalmas városi képnek (Kovács Istvánék vendégváró portáján) Harasztosi Pál felvételei Kulcsár Attila tárcája Kis magyar bűnügy Y^- apocs úr valamikor K fejszámoló művész il volt. Varietékben lé­pett fel, tízjegyű számokat szorzott össze fejben, 1500 különféle tételt ismételt el ugyanabban a sorrendben, ahogy a közönség elősorolta — még egy óra múlva is. Ma már a számológépek korában senki sem kíváncsi rá, de ő munkanélküliként sem esett kétségbe. Délelőtt nyolctól rendel délig a város főterén. Biciklijét a palánk­nak támasztva, vadászszé­kén ülve fogadja az ügyfeleit, akik hosszú sorokban vára­koznak standja élőtt. A házi­asszonyok, viszonteladók, al­kalmi vásárlók mind ide za­rándokolnak a város másik végéből is, hogy megtudják tőle, hol, mit lehet kapni, és mennyiért. Melyik bolt hova költözött el, ki hol nyitott ki üzletet. Mert ma már nem mindegy, hogy mit, hol lehet a legol­csóbban beszerezni, szegény ember nem engedheti meg magának, hogy mindent a szemközti garázsboltban vá­sároljon meg. És Kapocs úr jó árut kínál. Megbízható, pontos és naprakész. Kapocs úr információkat ad el. Tudja ki, mit árul és mennyiért. Hol legolcsóbb a kenyér, olaj, cu­kor. Hol van akciós vásár, végkiárusítás, bevezetői ár, melyik bolt ment csődbe, ki hol szerzi be áruit és kinél van hitel. Csak jönnek a vásárlók és megkérdezik, ami kell. Az egyiket a háti permetező ér­dekli, a másikat a szárított ví­zibolha. De legtöbben a napi élelmiszerekre kíváncsiak. Kapocs úr olcsón dolgozik. Csupán egy százalékot kér, a bolti árból, a legolcsóbból. Menjen a Ló utca kettőbe, keresse Li-Taj-Pó urat, és 200 forintért megkapja a kí­vánt, nyúláshibás, hátul-lyu- kas pólót. Kapocs úr átveszi szolgáltatásáért a két forin­tot, blokkot, ad, ha kérnek számlát ír, az APEH-ellenő­rök se találtak hibát nála. Délben összecsatolja a szé­két, és felpattan biciklijére. Megy információt szerezni, árubeszerzésre, hogy holnap is piacképes legyen. Délután végigkarikázza a város bolt­jait, fejében elraktározza a változásokat, az aktuális ára­kat, címeket. Még ma is olyan az anyag, mint a szivacs. Mindent meg­jegyez, amit akar, és minden kifolyik belőle, amit felejteni szükséges. Kapocs úrhoz ha­sonló piaci becserkészésre a legtöbb embernek sem ideje, sem agya, se benzinköltsége nincs. Az öreg Csepel kerék­pár neki nem státusszimbó­lum. Nélkülözhetetlen mun­kaeszköze... Az egyik délben azonban hiába kereste. Valaki elemel­te a háta mögül. Ilyen ma már nálunk a közbiztonság. Már nem csak a Mercedeseket vi­szik. Bejelentette a lopást a rendőrségen, biztosítva nem volt persze semmi eredmé­nye. Pedig azóta is nagy ap­parátussal nyomoznak. Sze­retnék felgöngyölíteni a bi­ciklitolvaj maffiát is Qui pro- dest? — tanítják a rendőr­akadémiákon. Vagyis kinek áll érdekében, hogy Kapocs úr munkaeszközét eltegye láb alól. És a főnöknek be is kat­tant: hát azoknak a kereske­dőknek, akik áruikat drágáb­ban akarják eladni. Azóta megfigyelés alatt tartják a teljes gyanúsított kört, az összes boltot. De csak Volvók, Volkswagenek, Tojo- ták gördülnek ki telephelyeik­ről záróra után. A Csepelnek nyoma veszett. jy apocs úr azóta re­K gisztrálatlan munka­it nélküli. Kezdetben még próbálkozott, de gyalog nem győzte. Adatai pontatla­nok lettek, a vásárlók elmara­doztak tőle. így azt sem tud­hatta meg, hogy hol nyílt a legújabb kerékpár szaküzlet és mennyiért árulta a tolvaj Kanalas Dezső, az ő harminc­éves Csepel biciklijét, mélyen áron alul. Pedig annyiért, ő is vevő lett volna rá. Üzenet Nyéki Zsolt uhogva nyílt szét a le- V pedőnyi térkép, mely- LJ nek megsárgult lapja első pillantásra elárulta, nem most került ki a nyom­dából. Korának megbecsü­lése még könnyebbé vált, amint teljes egészében kite­rült az asztalra, hiszen a kép önmagáért beszélt. A nem mindennapi ereklyét egy év­folyamtárstól még a kollégi­umban sikerült megszerez­nirengeteg győzködés és még több pénz árán, s bár lapozgatására egyre keve­sebb idő maradt, ünnepi pil­lanatokban mindig előke­rült a fiók mélyéről. Most is ünnep közeledik, hiszen a befejezett aratás nem csak a jól végzett munka elégedett­ségével ajándékozza meg az embert, a túlélés esélyének szimbóluma is egyben. Né­hány évtizeden át az új ke­nyér mellett az új alkotmány ünnepévé is varázsolták a jeles napot, amely mégsem veszítette el eredeti tartal­mát, az államalapítás törté­nelmi üzenetét. Egész évünk minden ese­ményét áthatja idén a hon­foglalás 1100. évfordulója, de azt már elődeink is felis­merték, a megszerzett terü­letek megtartásához, hazá­vá formálásához államot kell teremteni. Meg is tették, cselekede­tük azóta is a nemzet ünne­pe, s az csak természetes, hogy ilyen évfordulón vala­mi maradandót, valami vi­lágraszólót szeretne az utó­kor felmutatni. Száz évvel ezelőtt valamennyire sike­rült is ámulatba ejteni a kül­világot, hiszen földrészünk első földalattiját Budapest építette meg. Most szeré­nyebb külsőségekre számít­hat a honfi, az államalkotás és építés lendülete megtört, s ezt nem csak a térkép árul­ja el. Elmarad a csillogás, a pompa, marad az egyszerű, szolid ünneplés, s még an­nak is örülhetünk, hogy fel­vághatjuk az új kenyeret. Ami szintén romantikus önámítás, hiszen tésztájá­hoz óbúzából őrölt lisztet is kell keverni, hogy jó legyen. Ábrándozás az élet megron- tója — tartja a mondás, ezért a gyorsan múló ünne­pi pillanatok után marad a dolgos hétköznap, és a tér­kép ismét a fiók mélyére ke­rül. Kép szöveg nélkül Ferter János rajza Wíjtf ■- —- — — — .jí.. — Kommentar | p | Lélekharang Balogh József Y jr étszer húzták meg m—t polgármester hálá­ja JL la miatt a lélekha­rangot a rendszerváltás óta a megyében. Elment a tisza- kanyári, a paszabi, a sza- bolcsbákai, a nyírjákói, a balkányi, a tornyospálcai és a tiszateleki polgármester, s igaz nem tudjuk kinek mi­lyen egészségügyi problé­mája volt, de hogy a hivatal működésével, a település gondjaival, a testületek irá­nyításával összefüggő gon­dok meggyorsították halá­lukat, valószínű.. A szabad választások utá­ni első ciklusban — ekkor két polgármester halt meg — viszonylag kevesebb volt az anyagi gond, s több a de­mokráciával járó, a pártok eltérő nézeteiből adódó ci- vakodások miatti feszültség, a legutóbbi választás óta pedig a már-már kilátásta- lanságig vezető pénztelen­ség. Ha csak azt említjük, hogy az utóbbi három évben változatlan volt a normatív állami támogatás összege, miközben a jelentős infláci­ós hatás miatt erőteljesen növekedtek a kiadások; hogy a normatívák idei mér­tékváltoztatása fő összegé­ben jelentős többletforrást nem jelent az önkormányza­toknak, mivel a támogatási körből kimaradtak olyan feladatok, amelyekre koráb­ban normativákon kívül biz­tosítottak központi fedeze­tet, már elegendő a kiútta­lanság igazolására. De nem csak ennyi volt. A korábbi pályázatokon nyert beruházások miatti hitele­ket törleszteni kell, a hite­lekből felépített létesítmé­nyeket működtetni kell, ahol pedig alacsony az intézmé­nyek kihasználtsága, ott a fajlagos költségek emelked­nek az égig. Kell-e hozzá­tenni, milyen mértékben sújtja az önkormányzatokat a lakosság romló szociális helyzete, a munkanélküli­ség, s hogy üres pénztárak­ból kellene fizetni a jövede­lempótló támogatást, a szo­ciális, a nevelési segélyt, a közgyógyellátást. Papíron eddig egy önkor­mányzat jelentett csődöt a megyében, de többen állnak a szakadék szélén. Ha nem érkezik időben a segítség, nemcsak az áldozatul esett polgármestereknek, hanem az önkormányzatoknak is meg kell húzni a lélekharan­got. Ili

Next

/
Thumbnails
Contents