Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-12 / 188. szám

SPORT 1996. augusztus 12., hétfő Zita a válogatott Répánszky idén a Fradiba igazolt Fehérgyarmat (M. K.) — Ami­kor Fehérgyarma­ton megnyílt a testnevelés tagozatos általá­nos iskola, megindultak az álmodozások: országos hí­rességek kerülnek majd ki a kilencezres településről. Szerencsére az álmok nem hazudnak. Az esedékes le­get Répánszky Zita kézilab- dás szállította. Már általá­nos iskolásként kiemelke­dett a mezőnyből. A közép­iskolát a debreceniek között folytatta, majd hazatérve mátészalkai gimnazistaként előbb a megyei osztályban, majd az NB II-ben szereplő Papp-Ker SE játékosa lett. Idén pedig az FTC-hez iga­zolt. A játéka alapján beke­rült a magyar ifjúsági válo­gatottba. A francia és len­gyel túra után, a horvátor­szági torna előtt szülei fe­hérgyarmati lakásán beszél­gettünk. — Marseille mellett vet­tünk részt egy olyan nem­zetközi tornán, ahol a rende­zők és rajtunk kívül ott volt a német és a dán válogatott is. Szóhoz jutottam én is, bár az az igazság, hogy szin­te a győriek, illetve az FTC sorára épült a válogatott. Magányos farkasként elég nehéz betömi. □ Úgy hallottam köny- nyebhiil helyzeted egy egye­sületváltással? — Bízom benne. Harma­dikos gimnazista leszek, és szüleimmel együtt úgy dön­töttünk, elfogadjuk a fe­rencvárosiak ajánlatát. Pár hete már fradista vagyok. Az FTC-ben Radványi Ti­bor és Páll Tibor az edzőm. Agusztus 11 -tői három na­pot edzünk az FTC sport- komplexumban. majd a Fra­dival megyünk Ausztriába. □ Annak idején általá­nos iskolai csapatodban, az FVSE-ben, de a Papp-Ker SE-ben is ontottad a gólo­kat. Sikerül ez a Fradiban is? — Az ifikeretben tizen­hatan vagyunk. Egy-egy posztra többen is. Érthetően most még nem játszok végig egy meccsen, de négy—hat gólt így is sikerül általában lőnöm. Rövidesen elkezdő­Répánszky Zita A szerző felvétele dik a bajnokság, ott talán si­kerül igazolnom a bizalmat. Ez egy igazi nagy család, ahol uszoda, tornacsarnok, konditerem, sportpályák, szóval minden együtt van, de emberileg is törődnek ve­lünk, figyelnek ránk. Most napi két edzést tartunk. A délutáni edzés után kö­vetkezik a futás. Nagyon igyekszem, ugyanis arra is van lehetőség, hogy ifista- ként meghívjanak a felnőtt­keret edzésére. Répánszky Zita szülei ter­mészetesen nagyon örül­nek lányuk eredményeinek. Megpróbáltak tájékozódnia a lehetőségekről. Kollégiu­mi elhelyezést kap Buda­pesten. Ezért havonta 3560 forintot fizetnek a szülők. Speciális angol tagozatos osztályba kerül. A kéttan- nyelvűben a németet is ta­nulja, mint eddig. Szezon­ban valószínű csak havonta egy alkalommal tud majd hazautazni. Az ifiválogatott fradista a búcsúzásnál így fogalmazott: — Végrehajtom az edzés­adagot. Minden erőmmel arra törekszem, hogy ígéret­ből tehetség lehessek. Szep­tembertől pedig a munka megnövekszik az iskolai te­endőkkel. Szüleim joggal várják el, hogy tanuljak, s felsőfokú tanulmányokkal folytassam. Úgy tűnik, egy külföldi ösztöndíjra lesz le­hetőségem az érettségi után, de ez még két év, addig sok minden történik, talán NB I- es játékos is lehetek. Legyőzték a bajnokot Nyíregyháza (KM) — Négy mérkőzésen há­rom győzelem, mégis csak ötödik helyezés. Ez a Kárpát-Hús Nyíregy­házi KC férfi első osztályú kézilabdacsapatának hétvé­gi mérlege. Mint beszámoltunk róla, Rácz Sándor együttese pén­tektől a keszthelyi Balaton Kupán vett részt, amely a holtidény egyik legrango­sabb honi felkészülési tor­nája. A nyíregyháziak az el­ső napon a Nagykanizsával kezdtek, és 22-20 (13-12)- ra nyertek. Az esti program­ban a Dunaújváros követke­zett. A találkozót az újváro­siak nyerték 31-27 -re. És ezután következett az, amire kevesen számoltak. A következő ellenfél ugyanis az addig veretlen Szeged volt, amely ugye a bajnoki cím védője. A csupán Meze­it nélkülöző bajnokot alapo­san meglepte Rácz Sándor csapata és 25-23 (12— 10)-ra le is győzte, úgy, hogy volt olyan periódusa a mérkő­zésnek, amikor nyolc góllal is vezettek Bécsiék. így hár­mas körbeverés alakult ki a csoport élén, és órákig tartó vita következett. A versenykiírás ugyanis nem rögzítette, hogy ilyen­kor csak a három csapat egymás elleni eredménye dönt a helyezések kérdésé­ben, vagy valamennyi talál­kozóé. Végül, ez utóbbi mellett voksoltak a szerve­zők, így a Nagykanizsát ti­zenhét góllal legyőző Sze­ged játszhatott döntőt. A fináléban aztán a bajnok 31-23-ra legyőzte az Elekt­romost. Előtte azonban az ötödik helyért vívott mérkőzésen még egy meglepetést oko­zott az NYKC, hiszen még egy olyan csapatot (Szol­nok) győzött le 26-23 (12-12) arányban, amely a legutóbbi bajnokságban a mieink előtt végzett. És az eredményhirdetésnél jelen­tették be az újabb jó hírt: a torna legjobb kapusának já­ró különdíjat Lencsés József vehette át Dezodornyira az aranytól Öcsi bácsi, az őszes etióp • Kokó, aki nem pislog • Morceli, a forrázott tüdejű Mán László *» Nyíregyháza (KM) — Már csak Aft. emlék. Egy hete , V* , ért véget Atlantá- ban a centenáriu- 100 mi nyári olimpia, Atlanta 19961 amelyről lapunk is igyekezett minél részlete­sebb tudósítást adni. Akár kiküldött tudósítónknak is tekinthettük dr. Pikó Ká­rolyt, az atlétaválogatott or­vosát, aki rendszeresen je­lentkezett a helyszínről. Az aranygéppel már ő is hazaér­kezett, sok-sok sztorijából válogattunk, a történetek be- pillanatást engednek a ku­lisszák mögé. — Orendi Misi nincs itt? — hallom magam mögül a lelá­tón. Hátrafordulok, de nem lá­tok ismerős arcot. Nem sokkal később ismét egy hang: Oren­di Misi nincs itt? Ismét hátra­pillantottam, de csak a hatal­mas fekete bőrű fehér hajú fér­fit láttam. Nézem tovább a ver­senyt, amikor már erélyeseb­ben szól a hang és egy kéz ütö- geti a vállam. Hátrafordulok, hát az előbb említett ősz néger kérdez magyarul. Aztán min­den kiderült. Az úr, bizonyos Öcsi bácsi a magyarok között Valpo Meskef Costre az etióp válogatott vezetőedzője, majd húsz éve együtt végzett a Testnevelési Főiskolán Orendi Misivel (az NYVSC atléti­kai szakosztályának vezetője). Onnan ismerte és onnan tudott magyarul. Egyébként a csapat kedvence lett, a srácok Öcsi bácsinak keresztelték el. Csecsen atléták — Bejött a szállásra egy Atlan­tában tanuló egyetemista, aki tolmácskodott és közölte: üze­netet hozott Tölgyesi Balázs­nak. Kérdeztük, hogy mit kell átadni, amikor azt mondta: Morceli üzeni, jobb ha eltűnik a táborból, mert agyonüti. Mindezt azért, mert az előfu­tam alatt megforrázta a tüdejét. Ebben az a sztori (egyébként igen komoly), hogy Balázs az előfutamban együtt futott az egyik nagymenő atlétával és úgy megdolgoztatta, hogy az szinte leforrázta a tüdejét. Mert Balázs nem kocogott, hanem tudta, csak irammal lehet sike­re. Ment keményen, és ezzel rendesen megdolgoztatta a ké­sőbbi olimpiai bajnokot, aki megszenvedte mindezt a dön­tőben. Aki ilyen komolyan vet­te az egészet. ♦ ♦♦ — Az amerikaiak igen furcsán beszélik a nyelvüket, amely alaposan eltér az angoltól. Jött egyszer a gyúró és rémülten szólt, hogy valamilyen csecsen atléták is itt vannak, mert a hangosbemondó állandóan ezt hajtja: „A csecsen át­látsz.” Aztán sikerült megnyugtatnunk, hogy nincs csecse- * nekről szó, csupán a) „Figyelem atlé­ták!” felszólí- j. tást (ango­lul Attenti- (< on Atlets, kiejtve „Aten- sön at- letsz”) lehet fél reérteni. ♦ ♦♦ — A szorító környékén nemcsak magyarok között volt beszédté­ma: miként lehet az, hogy Ko­kó, azaz Pikó doktor az Kovács Balázzsal István olimpiai bajnokunk mindig belemegy bármilyen akcióba, aztán ezek az ütésvál­tások nem zavarják meg, ugya­nolyan ritmusban folytatja az akciót, nem törik meg a lendü­let és a ritmus. Sokszor még pimaszul el is hajol. Aztán Kokó fényt derí­tett mindenre! Elmondta, hogy meg tudja állni akár percekig azt, hogy ne pislogjon. Márpe­dig ha valaki ütést kap akkor pislog, és ezek a pislantások akár tizedmásodpercet is je- lenthetenek egy akció közben. Kokó ezt ki tudja zárni, abszo­lút nem pislant, így az ilyen ak­ciókban teljesen hidegvérrel, nyitott szemekkel tud uralkod­ni. Ez Kokó titka. Kossuth ükunokája — Egyszer felültünk a csapat- szállító kisvonatra, amikor a vezető megállította a kis sze­relvényt és odarohant hozzánk. Angolul megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e. Mikor válaszoltunk, elmondta, hogy ő nem más, mint Kossuth La­jos ükunokája. Egy kicsit meg is volt hatódva, tájékozott volt a nagy előd életútjáról, de ma­gyarul már nem tudott. Egyike volt a többezer önkéntesnek, akik igen készségesek voltak, de sokszor egy kicsit képzetle­nek. Az utolsó napon is volt olyan autóbuszvezető, aki elté­vedt, mert nem atlantai volt, hanem ő éppen philadelphiai. Az önkéntesek egyébként saját zsebből jártak tanfolyamokra, fizettek a szállásért. Talán az amerikai lezserség miatt erre nem figyeltek a szervezők. ♦ ♦♦ — A közlekedéssel volt egy­két gond. Nem az indulások­kal, mert a különféle színhe­lyek között közlekedő autóbu­szok pontosan indultak. Ám Atlantát több tucatnyi High­way (gyorsforgalmi út) szeli át. Ezeket az olimpiai útvonalak sokszor keresztezték, a sok helyszín miatt ezt nem lehetett kikerülni, ahhoz jó néhány fe­lüljárót kellett volna építeni. Na már most, amikor egy ilyen hat-nyolc sávos gépkocsi­áradatot feltartóztatott egy olimpiai busz, akkor percek alatt akko­ra dugó ke­letke­zett, órá­kig is meg­béní­totta olimpiai bajnok Kiss a for. g a 1 ­mat. Ezt sajnos nem lehetett el­kerülni, jó néhányan estek en­nek áldozatává. — Nem sokat aludtam, hi­szen amikor elkezdődtek az at­létikai versenyek reggel négy­kor keltem, hatkor indultunk ki a pályára, volt amikor éjfél után értem vissza a szállás­helyre. Ekkor még jött a vacso­ra, a nap megbeszélése, aztán mire ágyba kerültem, volt fél három. De nem is ez a lényeg! Egyszer Vaszi Tündével indul­tunk ki a selejtezőre. Hat óra­kor, indulás előtt még mindent átellenőriztünk (szerelés, start­szám, akkreditációs kártya). Aztán már útnak eredtünk, amikor elsápadva közölte: ott­hon hagyta a dezodort! Ő a ver­seny előtt használja, mert az izzadás miatt kellemetlenül ér­zi magát. A gyúró gyorsan visszaszaladt érte, így meg­nyugodva mehettünk tovább. Tünde ragyogóan, esőben is la­zán ugrott, és negyedik legjobb eredménnyel (673) jutott a döntőbe. Az ottani eredményt is ismertük, 660-nal nem került a legjobb nyolcba. Pedig volt két hatalmas, 710 körüli, talán egy centivel belépett ugrása. Jött Tünde hatalmas könnyek­kel, és mondta: Tudjátok mit felejtetünk otthont? A dezo­dort! Furcsának tűnik, de talán ezen múlott egy hatalmas ered­mény, kimondani is óriási: olimpiai arany lehetett volna, ha az egyik nagy ugrásnál el­kapja a lécét. Elnézték az órát — A pálya egyébként nagyon kemény volt. Főként az ugrók sorsát nehezítette meg, szinte pattogtak a kemény rekortá- non. Ez egyébként az amerika­iaknak lépéselőnyt jelentett, hiszen ők edzhettek a pályán. ♦ ♦♦ — Itthon is beszédtéma lehe­tett Lakatos esete, aki talán tíz dekával esettát a súlyhatáron, és nem indulhatott. Nála az tör­tént, hogy elnézték az órát. A szabály szerint egy óra időtar­tam alatt lehetett leméretni ma­gukat, de a hivatalos mérlegre csak egyszer lehetett ráállni. A mieink úgy látták az órán, hogy már csak öt perc van, ezért La­katos azonnal ráállt a mérlegre. Amely a súlyhatár fölötti súlyt jelzett pár dekával. Aztán jöt­tek rá a mieink, hogy egy órá­val elnézték az időt, ezalatt pe­dig játszva leadhatta volna azt a csekélyke pluszt. Itt egyéb­ként a vezetők hibáztathatok, mert nekik kellett volna erre a figyelni. A versenyző már máshol jár, a küzdelemre koncentrál. ♦ ♦♦ — Érdekes, hogy az igencsak leszerepelt britek és skandiná­vok ott menynyire másként él­ték meg a kudarcot, sokkal po­zitívabban álltak hozzá min­denhez. Nem úgy a mieink. Nyolcvanhárom magyar újság­író volt kint, de például Kovács Dusán óriási rekordját is csak akkor vették tudomásul, ami­kor felhívtuk rá a figyelmet. Egyénként a MOB tagjai is fur­csán viselkedtek. Amikor Kiss Balázs olimpiai bajnoki díjáta­dása után visszaérkeztünk a fa­luba, adtak két üveg pezsgőt, de például a csapatirodáról hi­vatalosan a vezetők egyike sem jött fel ünnepelni. ♦ ♦♦ — Ami a szállást illeti, elég szűkös volt, és sajnos több he­lyen is előfordult lopás. Ná­lunk is, így aztán a takarítónő­ket már be sem engedték a mi­eink. A vízilabdázók egyszer tetten értek, fülön is csíptek két betolakodót, akik loptak a fiúk­tól. Akik amíg a rendőrök meg nem érkeztek, a két szarkát be­zárták egy szobába. Aztán a jegyzőkönyv felvétele után igen meglepődtek a srácok, mert bár bebizonyosodott, hogy a két nő lopott, ők viszont azért jelentették fel a pólóso­kat, mert a bezárással személyi jogaikat korlátolták, amit Ge­orgiában büntetnek. így aztán még az is előfordulhat, hogy utólag a vízilabdázok súlyo­sabb büntetést kapnak, mint a tolvajok. Papírrepülő-flotta — Sokaknak okozott gondot az időeltolódás miatti átállás. Sikerült kerítenünk olyan amerikai növényi kivonatot, amellyel ezt az akklimatizáci- ós gondot igen rövid idő alatt megoldottuk. Kiss Balázs ese­tében például eredményesen. ♦ ♦♦ — A nyitó- és záróünnepélyen akadt szervezési gond. Utóbbi­ra már egy órával hamarabb felültünk a lelátóra. A nagy unatkozásban valaki kitalálta, hogy a mindenki által kapott programfüzetecskéből repülőt is lehet csinálni. Mondanom sem kell, hogy percekkel ké­sőbb többezer papírrepülő rep­kedett a lelátók fölött. ♦ ♦ ♦ — Sok maradandó élmény kö­zül a legemlékezetesebb az volt, amikor Kiss Balázs győ­zelme után neki szólt a Him­nusz. Akkor úgy éreztem, egész Magyarország a világ te­tején van. Atlantai látkép az egyik gyorsforgalmiról Amatőr felvételek

Next

/
Thumbnails
Contents