Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Egy szelet Mostanában gyakran eszembe jut Ady híres verse, A grófi szérűn. Ma már nem tartozik az iskolai kötelező versek közé, mert a tantervek túlságosan didaktikusnak, szájbarágósnak tartják a szociális feszültségnek ezt a megfogalmazását. Grófi szérűk egyelőre nincsenek, de a társadalmi gondok mintha erősödni látszanának. A közgazdászok és a politológusok is azt mondják, hogy minden átmenetnek ez a sajátja, mindig vannak áldozatok, vesztesek. A történelem nem nagyon ismeri a döntetlen eredményt. Ettől persze még senki sem lesz boldogabb. A gondolkodás sokkal lassabban alakul a fejekben, mint a valóság körülöttünk. Miért emlegetem a grófi szérűt? A héten léptük át másodszor a bűvös százforintos árat. Korábban a benzinre esküdöztek. Az illetékesek fennen hangoztatták, hogy nem lesz száz forint. Aztán mégis lett. Most több mint százhúsz! És ki foglalkozik vele? Legfeljebb, ha már kettőszázat kell érte fizetni. A második álomhatár a kenyéré volt. Vagyunk még néhányan, akik emlékeznek a három hatvanasra. Olyan ez, mint az ifjúság: olyan régen volt, hogy talán meg sem történt velünk! Most elkövetkezett, amire nagyon kevesen számítottak: a kenyér kilója elérte a százast. Miért reagál erre a magyar polgár ilyen nagy vehemenciával? Ady is úgy kiált fel: „mért fáj neked az égő Élet?” A magyar ember számára a kenyér az élettel azonos jelentésű. Aki nem jut hozzá a mindennapi kenyérhez, annak az élethez való jogát kérdőjelezik meg. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” — ugye, mindenki számára ismerős? Hol van már az az emlék, amikor az udvari kemencékben sült a ropo-. gós kenyér?! Hányán mondják, hogy a legkellemesebb illat a világon a frissen sült kenyéré? Az élet és a kenyér. Megszoktuk (milyen furcsa és igaztalan ez a kifejezés is), hogy háború zajlik nem messzi határainktól. A televízió a fotelbe szállította a rettenetét, a félelmet, a rettegést, a gyászt. Néztük, összeszorult a szívünk, de azért egy kicsit kívülállók voltunk. A dráguló kenyér (amit nem követ a pénztárca vastagodása, különösen itt, a keleti végeken) erősebb fenyegetést jelent az ember számára, mint a távoli öldöklés. A félelem összehurkolja a torkot, mert bizonytalanná teszi az eddig bizonyosat: nem történhet meg, hogy ne jusson egy-egy szelet zsíros kenyér a gyermek kezébe. Érdemes lenne szétnézni a világon: van-e még olyan nemzet a magyaron kívül, amely az otthoni kések között a legnagyobbat kenyérszelésre használja. Reméljük, sokáig. Nagy István Attila A KM hét végi melléklete ’96. VII. 6. Gál Zoltán parlamenti elnök az alkotmányozásról és a T. Ház vitáiról Gál Zoltán: „Nagyon nehéz úgy egymáshoz illeszteni a napirendi pontokat, hogy mindenkinek eleget tegyünk” Balázs Attila felvétele ján a törvény készül. Az kétségtelen tény, hogy ebben az óriási nagy törvényalkotási szükségletben, amiben vagyunk — ez az előző ciklusban is így volt —, szükségképpen becsúsznak szakmai hibák is, hiszen minden gyorsan kell. Az államigazgatási apparátus is rendkívül leterhelt, bizonyos kontraszelekció ment végbe, amit nem lehetett még helyrerakni. Sok tényezőből adódik tehát össze az, hogy sokszor bizonyos kérdéseket — nem politikai, hanem szakmai kérdéseket —, a parlamentben a képviselőknek módosító indítványokkal kell korrigálni, amit én nem tartok szerencsés dolognak. □ Elnök úr ritkán nyilatkozik meg, mint MSZP-politikus, amikor viszont igen, akkor meglehetősen határozott a véleménye. Például a koalíciós vitában fogalmazott nagyon markánsan. Milyen viszonyban van az SZDSZ-szel? — Én szerintem nagyon jó viszonyban vagyok. Sokszor a párton is belül is szemrehányást teszek barátaimnak, amikor általam feleslegesen feszítik ezt a koalíciós kapcsolatot. Ami a nyilatkozataimat illeti, már elég idős vagyok ahhoz, hogy nem töröm magam feltétlenül a nyilvánosságért, s ha nem muszáj, nem dobom saját levesembe a hajszálat. Azért sem töröm magam, ,hogy olyasmit nyilatkozzak, ami szenzáció, aminek visszhangja van, hiszen ilyesmit akkor tehet az ember, amikor a saját csapatára tesz megjegyzéseket. Ez nem az én stílusom. □ Ünnepi szónok volt Szabolcsban, a honfoglalás 1100. évfordulójának ünnepségén. Nemrég koszorúzott Nagy Imre születésének 100. évfordulóján. Gondolom résztvevője lesz az 1956-os forradalom alkalmából rendezendő ünnepségnek is. E három évforduló kínál valamilyen lehetőséget közös ünneplésekre, vagy az ünnepek mégin- kább elmélyítik az ellentéteket? — Én kezdeményeztem tulajdonképpen a Nagy Imréről szóló törvényt. Sajnos, bizonyos hibák belecsúsztak az előkészítésbe, de nem számoltam azzal, hogy egy ekkora szembenállás alakul ki ebben. A mil- lecentenáriumi ünnepségek körül is kialakult egy politikai vita, s félek, hogy a 40. évforduló kapcsán is lesz. Úgy tűnik, ezt nem tudjuk elkerülni. Talán tényleg azoknak van igazuk, akik az ilyen típusú szembeállásokat majd a későbbi években látják csak elkerülhetőnek. Rá kellene mindenkinek döbbennie, hogy a lakosságot nem a történelem megítélésében folyó politikai viták izgatják. Ezt kitapinthatóan érezni lehet. A történelmi évfordulókat józan, ésszerű, sokoldalú, alapos és nem politikusok, hanem szakemberek által minősített vitákként kellene kezelni. Ez önbizalmat adhatna ennek a társadalomnak, amire egyébként nagy szüksége van. Van jó néhány más dolog, ami az embereket foglalkoztatja. Hogyan lehet mondjuk az egészségügyi reformot végrehajtani a legkisebb fájdalommal. Ebben én sokkal szívesebben látok és hallok vitákat, mint hogy a millecentenárium kellően megünnepelt ünnep-e, vagy sem. Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke a múlt hét végén ünnepi szónoka volt a Szabolcs községben rendezett megyei millecentená- riumi ünnepségnek. Itt adott interjút lapunknak. □ Kezdjük napi politikával. Mint az alkotmányelőkészítő bizottság elnöke, hogyan ítéli meg a szocialista frakció néhány tagjának a szavazását, s lát-e esélyt rá, hogy ebben a ciklusban ezek után megszületik az alkotmány? — Nem örültem a dolgok ilyetén alakulásának, de szeretném hangsúlyozni, hogy a szocialista frakció többsége megszavazta ezt a koncepciót. Egy szerencsétlen konstelláció eredménye, hogy az az öt szavazat hiányzott. Persze tartalmi és politikai szempontból nem akarom jelen- tékteleníteni, hogy azok, akik ellene szavaztak, nagyon súlyos egyéniségei a szocialista pártnak. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, itt valamifajta kommunikációs zavar volt, amit azt hiszem meg lehetne szüntetni. Ha elhalasztjuk a zárószavazást, és szeptemberben visszatérünk rá, akkor én látnék még esélyt arra, hogy az a néhány kérdés tisztázódjék. Hogy aztán ez a készség és hajlandóság ezek után minden pártban megmarad-e, azt majd az idő fogja eldönteni. Én mindenképpen szeretném, ha eljutna odáig az ügy, hogy normaszöveget látnánk. Nagyon nehezen értik meg egyesek, hogy bizonyos értelemben minőségi különbség van egy ilyen koncepció és egy normaszöveg, tehát egy paragrafusokba szedett, megszerkesztett, minden betűjében végiggondolt szöveg között. Igazán akkor érzem olyannak az alkotmányozást, amikor mindenki felelősségteljesen, nyugodt lelkiismerettel nyilatkozik, hogy ez számára elfogadható, vagy sem. Amíg ez ki nem formálódik, semmiképpen nem kellene abbahagyni. Cl Van egy másik ütközőpont is mostanában a parlamentben, ez pedig a házszabály. Az ellenzéki pártok egységesnek mutatkoznak a módosítása elleni fellépésükben. Elfogadja mint kompromisszumot a koalíció, vagy a frontális ütközést választja? — Azt hiszem, nem nagyon lehetséges ebben konszenzusra jutni. Lehet ezeket a napirend előtti perceket variálni, hogy mikor lesz, meg mikor nem, a lényege a dolognak szerintem az, hogy minden párt azt szeretné, ha véleményét a televízióközvetítések időszakában mondhatná el. Nagyon nehézzé teszi úgy összetenni és egymáshoz illeszteni a napirendi pontokat, hogy mindenkinek eleget tegyünk, hogy az adott téma, amit egy-egy párt fontosnak tart, a televízióközvetítés idején hangozzék el, vagy induljon legalábbis. De meg kell érteni, hogy a képviselők és a pártok, amikor beszélnek a parlamentben, szeretnék, ha az a legszélesebb nyilvánossághoz eljutna. Kétségtelen tény, hogy ebben bizonyos aránytalanság jött létre az ellenzéki pártoknak a javára. Igazándiból arról van szó, hogy ezen az arányon lehetőleg egy kicsit változassunk, több időt szánjunk a törvényhozásra, a vita nyilvánosságának biztosítására. □ Ön higgadt ember, néha mégis — főképp a napirend előtti felszólalások idején — olyan érzése van az embernek, hogy legszívesebben nem adna szót egyeseknek. Mennyire hozzák ki sodrából az ilyen esetek, mennyire viselik meg ezek a nehéz percek? — Olyan nem fordult elő, hogy valakinek ne adtam volna szót. Ha a házszabály 5? A lakosságot nem a történelem megítélésében folyó politikai viták izgatják. ______jj ^ A parlamentnek magatartást, tárgyszerűséget nagyvonalúságot, stílust kellene sugallni, szerint ez jár, akkor természetes dolog, hogy minden képviselő megkapja a lehetőséget, aztán a maga felelőssége, politikai bölcsessége, céljai alapján mond azt, amit mond. Engem ez nem visel meg, ez hozzátartozik a munkámhoz. Ami bosszant, az az, hogy a parlamentnek egyfajta magatartást, stílust, nagyvonalúságot, tárgyszerűséget kellene sugallni a társadalom felé, s ez jó néhány hozzászólásban nem jelenik meg. Ez bosszant, de nem pártpolitikai alapon, hanem abból a szempontból, hogy rossz üzeneteket fogalmazunk meg néha a társadalom felé, s gyengíti a parlament tekintélyét. Végső soron mégiscsak az ország- gyűlés az, ahol a leglátványosabban, az állampolgárok számára legkézzelfoghatóbban jelenik meg az, amit demokráciának mondunk. IH Kevés olyan törvényjavaslat van, amely a parlament egészének tetszését elnyeri. ^ □ A tavalyi esztendő végén a parlament munkájáról szóló tájékoztatójában kritikusan szólt a benyújtott törvényjavaslatok színvonaláról. Tapasztalható-e változás ezen a téren? — Tökéletes soha nem lesz, különösen az ellenzék értékítélete szerint. Tulajdonképpen nincs, vagy legalábbis nagyon kevés olyan törvényjavaslat van, amely a parlament egészének tetszését elnyeri. Adódik, s akad ilyen, dehát a szerepek azért alakulnak úgy a parlamentben, ahogy alakulnak, hogy mindig legyen egy csoport, amelyik egy más nézőpontot opponál, egy más értékrendet jelenít meg, mint aminek alapBalogh József AKTUÁLIS INTERJÚNK Önbizalmat a társadalomnak /> • m \ r ■
