Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-06 / 157. szám
1996 július 6 , szombat Közeledik az összegzés ideje A múltra tekintve mérleg vonható, miközben talán megsejthető maga a jövő Kovács Éva Nvíregyháza-Budapest (KM) — Kormányzásának, országosának félidejéhez érkezett az MSZP- SZDSZ koalíció. Ideje van tehát an nak. hogy elkészüljön az összegzés, melyből a múltra tekintve mérleg vonható, miközben talán megsejthető maga a jövő. Szilágyiné Császár Terézia Takács Péter Mádi László Harasztosi Pál felvételei Parlamenti képviselőket kértünk, értékeljék a ciklus első felét, a kormány tevékenységét. Nagy ár Juhász Ferenc, MSZP: — Kormánypárti képviselőként ellentmondásosak az érzéseim. Egyszerre vannak jelen apró sikerek és kisebb-nagyobb kudarcok is. Az. hogy melyikből van több. nemigen tudom megmondani. talán nagyjából egyforma mértékben. Sikernek könyvelem, hogy a kormányzati munka és a törvénykezés folyamatos, az ország elindult a stabilizáció és a fejlődés rögös útján. Tudom, most vannak akik azt mondják, mindez már az Antall-kormány idejére tehető. Szerintem azonban a makrogazdasági mutatók egyértelműen bizonyítják, hogy ez a fejlődés igenis Horn Gyula kormányának köszönhető. Tény ugyanakkor, hogy ezért nagy árat fizettünk, hiszen a társadalmi és szociális feszültségek nőttek, a párt népszerűségét a kormányintézkedések alaposan megtépázták. Talán azért is, mert a bizonyítható fejlődést az egyes állampolgárok saját gazdaságukban. saját pénztárcájukon sajnos nemigen érzik, s azt hiszem, egy jó ideig még nem is érezhetik. Pozitívnak tartom, hogy olyan nagy elosztórendszereket sikerült szabályozni, amelyek az egész társadalomra hatással lesznek: az oktatás, az egészségügy korszerűsítése végre megkezdődött, leraktuk azokat az alapokat, melyeknek köszönhetően a jövőben nem fenyeget folyamatos válság, tervezhető, szervezhető munka kezdődhetett. Sikertelenség, hogy számos szabályozás, számos törvény ellenérzést váltott ki egyes emberekben, s mindez pártunkban, egy szociálisan érzékeny pártban belső feszültségeket okoz. Nem könnyű feldolgozni, hogy a jövő érdekéljen a jelenben megszorító intézkedések kellenek. Sikertelenség, hogy a megye előbbre lépése főképp állami pénzekből tervezhető, az egyéni tőke még nemigen van jelen a mi vidékünkön, pedig az igazi megoldást az jelentené. Jómagam nehezen élem meg. hogy személyes lehetőségeinket bizonyos ügyekben az állampolgárok jóval erősebbnek, határozottabb- nak gondolják, mint amilyen az a valóságban lehet. Az elvárásoknak megfelelni sok esetben nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen. Kapkodás, káosz Szilágyiné Császár Terézia, KDNP: — Ha értékelnem kell, leginkább a szociálpolitikai, egészségügyi intézkedéseken keresztül teszem. Ez a kormány szociálpolitikát, családpolitikát ígért, beharangozta a reálértékű nyugdíjat, a nagymértékű foglalkoztatást, s ma mindez nem létezik, nincs. A törvények tükrében kiderül, hogy a kormány felmondta a szolidaritást, az állami felelősségvállalást, a legkiszolgáltatottabbakkal, az idősekkel, a gyermekekkel, a munkanélküliekkel sem törődik. Különbséget tesz az egyes állampolgárok és gyermekek között, s mindezek következtében a társadalom kettészakadása az elmúlt két esztendőben felerősödött. Államháztartási reformot ígértek, ehelyett kapkodás, szűklátókörűség, rövid távú gondolkodás és káosz jellemzi a törvényalkotást. A most elfogadott egészségügyi reform ellehetetleníti a társadalmat, a tízezer ágy leépítése nehéz helyzetet teremt. Olyan érzésem van, hogy a törvény megalkotói a legfontosabbról, a betegről feledkeztek el. Nem csoda, ha a szakma is felháborodott, az ország több pontján tiltakozásokról hallani. A nyugdíjkorhatár emelésével az egyének és családok élete ter- vezhetetlenné vált. bizonytalanságba hajszolta az embereket. Pártunk ezért is döntött az aláírásgyűjtésről, mellyel a nyugdíjról szóló népszavazást akarjuk kierőszakolni. A pártelitért Takács Péter, MDF: — Történészként mondom: ismereteim szerint azoknak a folyamatoknak levezénylésekor, melyek egy egész társadalomra hatással vannak, még egyetlen egy kormány sem követett el annyi hibát, mint Horn Gyula kormánya tette. Meggyőződésem, hogy nem az országért, nem a népért, hanem egy pártért, egy pártelitért folyik a küzdelem. Bizonyítja ezt, hogy egyes szavazásokkor olyan kormánypárti képviselők maradnak tudatosan távol, akik az adott törvény szövegeivel nem értenek egyet. Távolmaradásuk beszédes, tudatos. Ha a kormány tevékenységéből csak a köz-, illetve felsőoktatást veszem nagyító alá, akkor kiderül: a mostani törvények a Hungária körúton belül élők érdekeit kitűnően szolgálják, a szabolcsi embereknek, s közöttük például az itt élő cigányoknak semmi esélyt nem adnak. A kis falvak népessége egyébként is csökken, az intézkedések még a felemelkedés lehetőségeit is végérvényesen eltemetik. Olyan felelőtlenségek történnek, amelyek nemcsak a jelent rombolják, de a jövőt is tönkreteszik. Ez pedig azért súlyos hiba, mert ha valahol kaphatott volna az ellenzéktől és a lakosságtól komoly támogatást ez a kormány, akkor az az oktatás területe lett volna. Sajnos, döntéseihez senkinek a véleményét nem kérte, nem is hallgatta meg. pedig kormánypárt és ellenzék oldaláról szinte ugyanazok a gondok fogalmazódtak meg. Mindezek pedig azért jelenthetnek igen súlyos gondot, mert .Trianon óta először történt meg, hogy adott évben nyolcezernél kevesebb gyermek született Magyarországon. Kampányszerűen Mádi László, Fidesz: — Bizonyos kedvező tendenciák érzékelhetők, de a gazdaság egészében jelentős válságjelek mutatkoznak. A kormány két éve alatt — ígérete ellenére — nem kezdett reformlépésekbe, kampányszerűen tevékenykedett, szétrombolta az esélyeket. Pedig annak idején rövid távú fel- emelkedést jósoltak. s a tények most ennek szögesen ellentmondanak. A Hom-kormány idején az emberek elszegényedése statisztikailag is kimutatható, nőnek az egyes rétegek közötti különbségek is. Ha Sza- bolcs-Szatmár-Bereg adatait nézzük, akkor sajnos elmondható, hogy az az országos átlaghoz és helyzethez képest is sokkal rosszabb. Az ipari termelés 11 százalékkal marad el az előző évitől, s 96. első negyedévében még folyó áron számítva is 8 százalékkal kevesebb beruházás történt mint az előző években. A munkanélküliek jövője szempontjából is igen rosszak a kilátások, hiszen közel egyötödük tudott elhelyezkedni, miközben az országos átlag ennek a dupláját teszi ki. Ez év első negyedévében a keresetek, jövedelmek reálértéke 16 százalékkal esett vissza. Mint az előző ciklusban is tevékenykedő parlamenti képviselő elmondhatom, hogy amíg a nyugdíjak reálértéke ’93-94-ben nem változott, mostanra 85-90 százalékra esett vissza. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem ugyancsak fele a korábbinak, s mára ellehetetlenültek, csődközeibe kerültek az önkormányzatok. Van megye, ahol az éves átlag- kereset a 800 ezer forintot is meghaladja, az országos átlag pedig 450-470 ezer forint. A szabolcsi emberekre vetítve ez az összeg 270 ezer. Összegezve elmondható, hogy a visszaesés általában is rossz, a kevéshez képest viszont egyenesen drámai. Mindezeknek köszönhető, hogy a lakosság bizalma megcsappant, hiszen a két kormányzó párt tevékenysége azt bizonyítja, hogy az élettel, az emberekkel politizálni nem lehet. MlknikHi |f|i Rnlyaf érni m mr Wmm* K9Cllii<l% fii VI liilllfil A nőkről és a pénzről ...a szerelem egyik legfőbb erénye éppen az, hogy szerénnyé, sőt félénkké teszi az embert. ...a nőfennkölt sorsa az, hogy a jó sors csillogásánál mélyebben járja át lelkét a bánat pompája. ...irtózom a csúfolódástól: elfonnyasztja a szívet, és megdermeszti az érzelmeket... A leányoknak megvan az a tehetségük. hogy egyetlen szem- pillantás alatt mindent meglássanak. Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad reánk. A könny éppoly ragályos, mint a nevetés. ...az asszony i részvét: minden érzelmek legleleményesebbi- ke. Az erény, mire járatossá válik az élet dolgaiban, maga is számítóvá lesz, akárcsak a bűn. Az igazi szerelemnek megvannak a maga elóérzetei, és tudja. hogy a szerelem szerelmet gerjeszt. Minden emberi tehetség két alkotóelemből áll: türelemből és időből. A tehetséges embereknek erős az akaratuk, és keveset alszanak. A fösvény csupán két érzelemre támaszkodik: a szeretetre, amelyet önmaga iránt érez, és a vágyra, hogy saját érdekeit kövesse. A részvét a legmagasztosabb női érzelmek egyike: az egyetlen, amelyet éreztetni óhajt, s egyszersmind az egyetlen, amelyet eltűr a férfiaktól. A fösvénynek két tápláléka van: a pénz és mások megvetése. A nyomorúság egyenlőséget szül. A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek. A: élet kombinációk sorozata, s e kombinációkat folytonosan tanulmányozni kell, szemmel kell követni, ha az ember meg akarja tartani kedvező helyzetét. Szakadék Nyéki Zsolt A hátrányos helyzetű térségek semmi jót ne várjanak a magyar gazdaság fellendülésétől, mert az nemcsak konzerválja napjaink területi különbségeit, hanem mélyíti a szakadékot. E nem túl optimista jövőképet a Gazdaságkutató Rt. első embere festette fel a közelmúltban, az Európai Unió területfejlesztési programját értékelő konferencián. A soraikat megyénk küldötteivel is megerősítő házigazdák akár meg is sértődhettek volna, hiszen ez a vélemény első hallásra munkájuk értelmét kérdőjelezte meg. ám a területfejlesztéssel foglalkozó szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a legnagyobb igyekezet is csak későn érő gyümölcsöt terem. Éppen ezért rezzenéstelen arccal vették tudomásul a rideg tényeket: a területi kiegyenlítődés lassú folyamata a '90-es évek elején megállt, az elmúlt években Magyar- országra áramló, II milliárd dolláros külföldi tőke 75-80 százalékát Budapest és Nyugat-Dunántúl szippantotta fel. Mivel a magyar exportteljesítmény nagyobb részét már a megtelepedő külföldi tőkével megvalósult beruházások produkálják, e térségekben adottak a feltételek a hosszú távú fejlődéshez, ami a már említett szakadék mélyülését eredményezi. Ezt támasztja alá egy másik adatsor is: míg a beruházók célterületein az egy főre eső külföldi tőke megközelíti a 3000 dollárt, addig Szabolcsban ez 100 dollár alatt marad. Ilyen helyzetben két dolgot tehet az ember: vagy összecsomagol és elköltözik kellemesebb tájakra, vagy összeszorított foggal marad, és csak azért is megél valahogy. A könyörtelen őszinteséggel felvázolt trendek remélhetőleg a területfejlesztés mellett elhivatott szakemberek elszántságát is erősítik, mert az is tény: a remélt gazdasági növekedés mellékhatásainak mérsékléséhez munkájukra nagyobb szükség van, mint valaha. Magyaros kiszolgálás Ferter János rajza I I I Hopp és kopp Galambos Béla M ióta megszűnt a mezőgazdasági termékek felvásárlásának monopóliuma, elvileg kedvezőbb helyzetbe kerültek a termelők. A jelentősen me gszaporodott felvásárló cégek egyre többször versengenek a nemzetközi piacokon keresettnek számító agrártermékek előállítóinak kegyeiért, no persze leginkább saját nyereségükért. Ezt érezhették már a kösz- métések, most hasonló passzban vannak a meggytermesztők, s valami ilyesmiben reménykednek a gabonájukat aratni készülők is. Csak az állattartók nem látják még annak az alagútnak a végét, amibe belefuttatta őket a nálunk kiszámíthatatlanul kanyargó vágány: a „közgazdasági környezet” Az agrárpolitika, no meg a kereskedők által hosszú évekig „kenyéren és vízen” tartott termelői társadalom, most úgy érzi, eljött az ő ideje, s végre leszakíthatja munkájának alaposan megkoplalt gyümölcsét. A megszenvedett, s tartalékaikat fölemésztő évek után nyilvánvalóan sokan vannak közöttük, akik — mint Móricz „Egyszer jóllakni” -jónak szegény embere—talán túlságosan mohón esnek neki a felcsillanó lehetőségeknek, és már az úgynevezett „ tisztességes” jövedelmet tartalmazó árral sem elégedettek. Minden kiló gyümölcsöt, terményt olyan extraáron szeretnének értékesíteni, amelyről innen-onnan, mint létezőről hallottak, vagy amely a piac hektikussága közepette, s az áru megszerzéséért időnként kiéleződő versenyben valóban kialakul. s amelyen esetleg maguk is értékesíteni tudtak valamennyit termékükből. Ilyen helyzet érzékelhető most a meggynél, ahol is többen rettenetesen zokon vették, hogy vége lett(?) a minden képzeletet felülmúlóan magas meggyárnak. A friss gyümölcsöt exportálók „sűrű pfennigért” való serénykedése következtében kialakult árszárnyalás után, egyesek most már azt a száztíz forintot is szinte sértésnek veszik, amire a szüret előtt még, mint elfogadható cserearányra gondoltak. Am valószínűleg a szolidabb nyereséggel is elégedettek lennének, ha valaki biztosítani tudná őket arról: nem lesz több „egyszer hopp, sokszor kopp". HÁTTÉR _
