Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-31 / 178. szám
1996. július 31szerda Keiet-Magyarország 3 Életre kelnek a holtágak Vízi és horgászparadicsomot terveznek a rakamazi Morotva partján Megtiszítják a medret a vízinövényzettől A szerző felvétele Nyéki Zsolt Rakamaz (KM) — Visszaadni a természetnek azt, amit az ember elvett tőle — így foglalható össze annak a programnak a lényege, amelyet a közeli településekkel együttműködve Tiszanagyfalu önkormányzata indított el, s amely a rohamosan pusztuló, eliszaposodó holtágak életre keltéséhez mintául szolgálhat. Nem egyedi probléma tüneteivel találkozik a figyelmes szemlélő, amikor a rakamazi utakon balra pillantva egy évről évre zsugorodó, az elbur- jánzó vízinövények miatt tompa zöld foltokkal tarkított víztükör tárul a szeme elé. A Morotva lassan nem is emlékeztet régi üde világára. Tokaji-hegy iszapból Az állandó árvízveszély miatt megzabolázott Tisza nagyon sok kanyarulatát vágta le az emberi kéz, a hatalmas víztömeg gyorsabban lezúduljon áradások idején. A levágott és gátakkal elkerített szakaszokból alakultak ki a holtágak, amelyek élővilága — sajnos, hűen tükrözve az elnevezést — folyamatosan pusztult, ma már tragikus állapot jeleit mutatják. Szemléletes példája e folyamatnak a Rakamaz és Tiszanagyfalu között húzódó holtág, a Morotva. amelynek vízkészletét mezőgazdasági öntözés apasztotta. — Az elszaporodó, majd évről évre elpusztuló, elbomló vízinövényzet hatalmas szerves- anyag-tömeget halmozott fel a mederben, ahol az iszapréteg — szemben a félméteres vízmagassággal — meghaladja az egy métert — ad helyzetjelentést a rakamazi önkormányzat munkatársa, Csécsi Attila. Ennek eltávolítására két módszer ismert: tisztítható kotrással, de szakértők alig túlzó becslése szerint az így kikerült iszapból akár a Tokaji-hegy mása is összehordható. A szemléletes hasonlat hűen jelzi a probléma nagyságát. Mivel Szabolcs- Szatmár-Bereg megye több pontján is komoly problémát okoznak a magukra hagyot- tan valóban halálra ítélt holtágak, a természeti egyensúly helyreállításának munkálatait a Phare Kísérleti Program Alap támogatásával sikerült megkezdeni. Növényevő halak A kotrás megfizethetetlen költségein túl életképesebb megoldásnak tűnik az a javaslat, amelyen Rakamaz, Tiszanagyfalu és Timár önkormányzata, a nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság. a Szabolcsi Halászati Kft., valamint a holtágból öntözéssel vizet nyerő rakamazi Öntözőfürt Szövetkezet együtt dolgozik. A közösen jóváhagyott elképzelés szerint a Tisza timári szakaszánál, az Aranyos árkon keresztül vezetnék a holtágba az élő folyót, amely sodrásával megtisztítaná az iszapos medret. A Vízügyi Igazgatóság gondozásában elkészített természetes víztisztítási tanulmány pontosan részletezi a feladatokat: az áramlás fenntartásához a timári belépésnél zsiliprendszert kell építeni, amelynek költségei (1996-os árszinten) meghaladják a 40 millió forintot. A felső zsilip megépítésével párhuzamosan ki kell alakítani a meder végleges formáját a vezérárokkal, a vízinövényzet ritkítására pedig nagyarányú haltelepítés szükséges. Mindez együtt gyógyírt jelentene a pusztuló holtág és környezetének problémájára, sikeres megvalósítás esetén a megye többi, hasonló tüneteket mutató holtágain is lemásolható mintául szolgálna. Bár a teljes program befejezéséhez szükséges keret egyelőre nem áll rendelkezésre, a beavatkozás a KPA segítségével már megkezdődött. Horgászparadicsom A Szabolcsi Halászati Kft. kétmillió forint értékben telepített halat a holtágba, a Vízügyi Igazgatóság hozzájárulása (a tanulmányterv elkészítésével és egyéb szakértői véleményezésekkel) értéket tekintve meghaladja a másfél millió forintot. a rakamazi önkormányzat vállalta a sás és a nád kaszálását, elszállítását. Ez harminc embernek jelent több hónapos munkát télen, az enyhébb napokon pedig az elburjánzott úszó vízinövényzet összegyűjtése jelent nem kis feladatot. A tervet a helyszínen ismerte meg a környezetvédelmi miniszter, aki a tárca felügyelete alatt álló alapot ajánlotta támogatási lehetőségként. Az ismét élővé varázsolt víz, azon túl, hogy programját követendő példaként állíthatnák megvalósítói a térség hasonló problémákkal küszködő települései számára, újabb tervek megvalósításához teremtene alapot. Tiszanagyfalu lakói a faluban és környékén horgászparadicsomot álmodtak meg, a Rakamazhoz vezető szakasz bő víznyerési lehetőséget nyújtanak a mezőgazdaságilag művelt területek öntözéséhez, míg a rakamaziak a vízi turizmushoz szeremének minden igénynek megfelelő bázist kialakítani. Ezek ugyan távlati, de realitáson nyugvó elképzelések — zárja a beszélgetést a nyertes projekt várható eredményeivel Csécsi Attila. Páll Géza tárcája M egpezsdül a magyar emberben a magyar vér, ha azt hallja, már több mint százan a tulajdonosai hazánkban annak a kocsitípusnak. amelynek az ára egyenként negyvenmillió forint. Én nagyon csodálom, sőt dicsérem az ilyen spórolós honfitársaimat, akik alig négy-öt év leforgása alatt, zsíros kenyéren, hagymán és egyebeken, maradjon az ő titkuk, el tudják érni, hogy mi is felzárkózzunk a fejlett országok soraiban. Ez már azért valami, a tízmillióból ők százan, bebizonyították. a magyar sem alábbvaló a más nemzetbelieknél. Nem hiába forog közszájon a nálunk különösen honos szólás-mondás, „kaparj kurta, neked is lesz..." Feltehetően ők is úgy kezdték. hogy kapartak. Szép csöndesen összekapargattak maguknak egy negyvenmilliót érő csodakocsit, s gondolom, nem éppen szükséglakásban tengetik az életüket, mert rögtön elkezdene vérez- ni az érzékeny magyar szívem. Kissé kiábrándító lenne, ha egyszer csak azt olvasná az ember, hogy Újgazdag Rezső naponta a fogához veri a Visu-kártyáját, hogy Márka teszi az embert összekuporgasson egy mini- garzonra valót. Ez így rontaná a nemzetközi statisztikát, talán hatással lehetne az uniós tagságunkra is, bár már a többtonnás válaszok elmentek Brüsszelbe, ettől fogva akár őszinték is lehetünk magunkhoz. Úgyis köztünk marad. De ne legyünk ennyire igazságtalanok, már majdnem azt mondtam irigyek. A márkaimádat világjelenség, miért kerülne el pont minket. Különben is, mi rossz van abban, ha valakinek éppen az a típus tetszik meg, csak azzal boldog, ami potom negyven- millióba kerül. Nem tehetnek róla. hogy az hódította meg a magyar szívüket. Mint ahogyan azoknak sem róhatnáfel a mostanában gyakran emlegetett urizálós, akik — vannak vagy ötszázan az országban — a 28 és fél milliós kocsicsodával futkároznak. Nekik csak ennyire tellett. Azért nem szabad lenézni őket... Más kérdés, mindenkinek lassan illik tudnia, hol a helye az uborkafán. .lói is néznénk ki. hogy egykori szocialista Skoda, mégha újabban német apukával is dicsekedhet. aki örökbe fogadta, elkezdene kacérkodni mondjuk a Mercedessel, a Mazdával, hogy a többit már ne is említsük. Ez nagy szereptévesztés lenne, amire ugyan van példa, de rendszerint súlyos csalódással végződik. Kivételek persze akadnak, mint a magyar Suzuki, amely éppen attól magyar, hogy japán... De ne menjünk ilyen mesz- szire. maradjunk a sportcikkeknél. Talán a nagy nemzetközi cégek emberei nem is gondolták, tulajdonképpen a modern kor új vallásait, szektáit alapítják meg, amikor évekkel, évtizedekkel ezelőtt hozzáláttak az igehirdetéshez. Az üdvözülést, a mennyországot kínálják az általuk gyártott és forgalmazott cikkek vásárlóinak. Emberek millióival hitették el, csak akkor érezhetik magukat boldognak, sikeresnek, modernnek, tehetősnek, ha az ő termékeikben járnak-kelnek. Es a földet lassan benépesítették a reklámhordozó emberek. Nemcsak a sportolók testét lepték el a reklámok, hanem az átlag halandó ruháján. táskáján, cipőjén, nadrágján, alsónadrágján is ott díszeleg az imádott embléma. A márkagőg, amely korunk egyik hisztériája, mondják az irigy - kedők, már a csecsemőknél kimutatható. Csak a márkás pelenkában érzik boldognak magukat. Csoda-e, hogy később ugyanez a csecsemő csak, és csakis a szuperkocsiban érzi jól magát, amikor felnőtt-csecsemő lesz.-w—i z a fejlődés trendje, í-j ahogyan a szakembe- X _J rek mondanák. És miért ne higgyünk nekik? Csak arra nem érkezik megnyugtató válasz sehonnan sem, mi lesz azokkal a milliókkal, akik nem választottak kedvenc márkát maguknak. Csak kapkodják a fejüket a nagy már- kakavatkádban, nem tudják, vagy nem akarják elkötelezni magukat egyetlen világmárka mellett sem. Nagy valószínűséggel e sorok írója is közéjük tartozik, bár egyre sűrűbben hallja a korszerűsített mondást, amely szerint a márka teszi az embert. Számára talán az a világ lenne az elfogadhatóbb. amelyben nem a márka teszi az embert, hanem az ember teszi a márkát. Önállóság Balogh József M ár nem hír, tény: 42 ezer közalkalmazottat kell elbocsátani. hogy a megmaradók megkaphassák a korábban beígért 19 százalékos béremelést. Igaz, nem ez az indok, hanem az állam- háztartási reform végrehajtása. Kik is isszák meg ennek a levét? Pedagógusok, állam- igazgatási, önkormányzati dolgozók természetesen, ám már most az is természetesnek tűnik, hogy a kistelepülések közalkalmazottai lesznek az igazi áldozatok. A legutóbbi választások óta hallható egyre többször bírálat az előző években épített tantermek miatt, azóta beszédtéma mind gyakrabban. hogy nem bír el ez az ország ennyi önkormányzati hivatalt. Vagyis hát itt kell kezdeni a leépítést. Mert a kis falvakban lehet legegyszerűbben gazdaságtalannak nyilvánítani az iskolát, ott lehet könnyebben indokot találni a körjegyzőség kiterjesztésére, a kis, olykor valóban nem kellően felkészült szakembereket foglalkoztató hivatalok bezárására. S ha a 3200 település egy részében valóssággá válnak az előrejelzések, jószerint alig lesz szükség a magas hivatalok megkurtítására. Tulajdonképpen a társközségek. a körzetesített iskolák visszacsempészése lesz a végeredmény, amit csupán gazdasági szempontok szerint ésszerűnek is lehetne tartani. Am a vesztes ismét az értelmiségieket elvesztő falu, s az a lakosság lesz, amelyik a rendszerváltozás után áldozatokat is hozott, hogy visszaszerezze önállóságát. Kiss Péter munkaügyi miniszter mondta a minap, amikor a kormány béremelési ígéretét számonkérték az érdekvédelmi szervezetek, hogy sértené az önkormányzatok önállóságát, ha a kormányzat beleavatkozna belügyeikbe, ezért nem ad nekik pénzt a béremelésre. Csak azt nem tudja az ember, honnan ez a disz- tingválóképesség. Mert az elvonások miatt még sosem féltek megsérteni az önállóságot. Desszert Ferter János karikatúrája Kommentár (Emlék)műbaltié Kovács Bertalan A mint az várható volt, a honfogalalás 1100. évfordulója kapcsán rendezett ünnepségeket, emlékműavatásokat, különösen a határainkon túl tervezetteket több helyütt— finoman szólva — némi ellenérzéssel fogadják. A sze- lídebb, szolidabb szomszéd országainkhéli nacionalisták csupán morognak, és sandán szemlélik népünk legnagyobb ünnepei között számon tartott történelmi eseményre emlékezni szándékozók izgatott készülődését. de ellen-emlékművekről is hallani mostanság. Mások—nevezhetjük őket akár kemény magnak is—tettekkel is kifejezik nemtetszésüket, az ő agyukban, tudatukban nemzetünk még 1100 esztendő történelmi távlatából is idegen betolakodóként, barbár hódítóként van elraktározva. A közép-európai kis nemzetek polgárai a történelmi együttélés évszázadaiban többször is átestek ilyen-olyan agymosáson, ám a vélt, vagy valós sérelmek okozta gyanakvás még mindig a zsigereijnjkben van. A parázs tehát izzik, néhanéha még apró lángnyelvek is felcsapnak a zsarátnokból—hála némely politikacsináló kitartó „fújtatásá- nak". Nemrégiben, három hónapos út megtétele után ismét hazai földre léptek egy lovastúra tagjai. Vezetőjük mesélte, hogy a több ezer kilométeres túra során mindenütt tisztelettel köszöntötték őket, sehol semmilyen attrocitás nem árnyékolta be vállalkozásukat. Égészen a Vereckei-hágóig! Úgyan- is, a lassacskán nemzeti zarándokhelyünkké váló jeles helyen már korántsem voltak olyan népszerűek, mint a sztyeppéken. Történt ugyanis, hogy néhány — vélhetően nemzeti érzéstől is—túlfűtött ukrán fiatalembernek nem tetszett az a kis kőtömb, amelybe a lovasok belevésték a túra címerét és honfoglaló őseink emléke előtt tisztelgő jelmondatukat. A fiatalok ellenérzésüknek aztán nyomatékot is adtak, s amíg a túrázók filmforgatással, fotózással voltak elfoglalva, egyszerűen összetörték a mini-emlékművet. Ezek után elgondolkodik az ember: vajon mi lesz az osztályrésze — ha elkészülj hét) — a hágóhoz tervezett nagy emlékműnek? r* * * vz i/ — HÁTTÉR _
