Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-30 / 177. szám
1996. július 30., kedd HÁTTÉR Fehér holló a nyugati A keleti régióban csak most éled az ingatlanpiac • Eddig kevesen vásároltak A nagydobosi Perényi-kastély gyönyörű épülete Balázs Attila felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Jó ideje törvényes lehetőség van arra, hogy idegen állampolgárok Magyarországon tulajdont szerezzenek. A külföldi állampolgárok magyar- országi ingatlanvásárlásáról a törvény megszületése óta, de főképpen mostanában igen sokat hallani. Az osztrák határ közelében például több száz holdat vettek meg a sógorok, kisebb-nagyobb farmerek, családok, famíliák kezdtek magyar földön élénk gazdálkodásba. Legalább ilyen keresettnek számítanak az egykor épült gyönyörű kúriák, kastélyok is, melyeket a külföldről érkezettek hazai viszonyaikhoz képest Magyarországon szinte bagóért szerezhetnek meg. Zalában 2—50 millió. Pesten 3—40 millió között van az egyes, külföldi állampolgárok által vásárolt ingatlanok ára. Mi a helyzet a keleti végeken, Szabolcs-Szatmár-Beregben, van-e nálunk az ingatlannak keletje, s ha igen, kik, milyen jogcímeken veszik azokat? Vannak kibúvók Dr. Ráczné dr. Kassy Erzsébet, a megyei illetékhivatal vezetője: — Közel másfél év iratanyagát átvizsgálva nyugodtan mondhatom, igen csekély számú külföldi vásárolt ingatlant Szabolcs-Szatmár-Beregben. Közel négyszáz olyan esetet találtunk, amely nem magyar állampolgár tulajdonjogával volt kapcsolatos, többnyire adásvétel, ajándékozás és öröklés címén. Legnagyobb mértékű ezek között is az öröklés útján történő ingatlanszerzés. A csipri-csupri aranykoronától a falusi portáig terjed a skála, kiugró értékű ingatlan szinte nem is szerepel az iratok között. Annál gyakoribb, hogy egy-egy kis falusi háznak tíz gyermek is örököse lesz, akik közül kettő annak idején külföldre disszidált, s ma már szinte csak érzelmi indokok miatt fogadja el az egykori szülői ház ráeső részét. A fenti esetek nyolcvan százaléka ugyanis hagyatéki eset. Igen csekély az adásvétel, főképpen lakások, illetve beépítetlen beltelkek, üdülőtelkek tartoznak ebbe a csoportba. Nem tudok kirívó helyeket, kedvelt területeket sem mondani, a helyszínek Tákostól a Tisza-parton át Nyíregyházáig tartanak. Ezzel persze nem mondom azt, hogy külföldi állampolgár megyénkben nem lehet nagyértékű ingatlan tulajdonosa. A jogszabály ugyanis megengedi, hogy külföldi személy nálunk vállalkozást alapítson, betéti társaságot, kft.-ket hozzon létre, ilyenkor vásárolhat is ingatlant, hiszen a vállalkozás révén devizabelföldinek számítanak. A kft.-k nevéből pedig csak igen ritkán derül ki, hogy annak magyar állampolgár, vagy részben külföldi a tulajdonosa. Üzletnek keresik — Mint a legrégebbi, az első nyíregyházi magániroda vezetője mondhatom, egyre inkább van igény a megyebeli ingatlanokra, ha nem is olyan mértékben. mint a nyugati végeken — mondja Lábas Csaba, a nyíregyházi Rolling Ingatlanközvetítő Kft. vezetője. A nálam jelentkezők elsősorban üzleti célra alkalmas házakat, házrészeket, telkeket keresnek, hiszen mindannyian elsősorban ilyen jellegű tevékenységet akarnak folytatni. Lakások, kúriák, kastélyok iránt nincs semmi kereslet. Egyértelmű, hogy a külföldiek nálunk inkább pénzt keresni, kereskedni, mintsem pihenni.'szórakozni szeretnének. Elsősorban a szomszédos országokból, a keleti régióból jönnek ide a pénzemberek, a nyugati érdeklődő ritka, mint a fehér holló. Úgy tűnik, Európa széléről Ázsia felé igyekeznek a vállalkozók. Legtöbb közöttük a kínai, hiszen mi számukra szerintem ma még valóságos kánaán vagyunk. Számtalan az egykori Szovjetunió országaiból érdeklődő, közülük nemrég az egyik épp Nyíregyházán nyitott autószalont. Az ingatlannal foglalkozók egyértelműen állítják: a nálunk befektetni szándékozó külföldi mindenek fölött a célt, s nem a vételárat figyeli. Ha felmérték a terepet, s szándékaik komolyak, megfogalmazzák igényeiket. s onnan kezdve nem igazán számít, hogy annak megvalósítása mennyibe kerül. Kezdődhet a vásár A külföldiek ingatlanszerzésének feltételei jogilag tisztázottak, az eljárás rendje törvényben szavatolt, s kiterjed minden olyan részletre, melyet az illetékeseknek, az érintetteknek tudniuk kell, tudni érdemes. Ugyanakkor a rendelet főszabályként azt is rögzíti, hogy az engedélyező hatóság az engedélyt akkor ad(hat)ja meg, ha az ingatlanszerzés sem önkormányzati, sem egyéb közérdeket nem sért. Szabad tehát a vásár, most már csak — mint az ország nyugati felében — pénzes külföldiek, megyénkben befektetni szándékozó üzletemberek kellenének, kellenek... Orémus Kálmán tárnája M úlik az idő. A rossz is, meg a jó is, mindennek vége van egyszer. Csak az nem mindegy, hogy mikor. Ezért a jól tájékozott ember, jól felfogott érdekében jó! teszi, ha rendszeresen figyeli a meteorológiai prognózisokat. Én meg szeretem követni a világ dolgait. Szerencsére, a technika mai fejlettségi szintje mellett ez már nem ütközik nehézségekbe. Nem kell már lesni, milyen alacsonyan röpülnek a fecskék, hogy megjósoljuk, fölösleges dolog naplamentekor az ég vöröslő alját vizsgálgatni, hogy megtudjuk,fú-e majd a szél. Csak benyomunk egy gombot a tévékészüléken, és más mondja is, hány fok van Oslóban, vagy anticiklon közelít Koppenhága elé. Mert ha, teszem azt, másnapra kiadós csapadékot jósolnak a szakemberek, akkor már csomagolhatjuk is az esőköpenyt, az esernyőt. Télidőben pedig, ha kemény fagy- gyal biztatnak, semmiképpen sem szabad elmulasztanunk a réteges öltözködést. Am nekem valahogy nem Esetem a békával volt szerencsém az előrejelzésekkel. Talán a dátumot értettem félre, talán kicsiny városunk sajátos klimatikus viszonyai nem illenek bele az általános időjárási koncepcióba, a történések valahogy mindig rácáfoltak a prognózisokra. Utólag persze általában kiderült. hogy a ciklonok és áramlatok tehetnek erről, mert nem néznek televíziót. Nemrég például az afrikai monszunszelek kiszámíthatatlan elbitangolása következtében ott álltam a harmincfokos verőfényben az utca közepén, kezemben az esernyővel, vállamon az esőkabáttal. Nem voltam egyedül. A járókelők egyik fele hasonló felszerelésben izzadt, a másik fele pedig rajtunk röhögött. Ezen apró kellemetlenségen hamar túltettem magam. Akkortájt, éppen kora tavasz felé járt az idő, azon törtem a fejem, hogyan lehetne megcsinálni a szerencsémet. Egy újságban azt olvastam, hogy csapadékos nyár várható. ami rendkívüli mértékben megnöveli a mezőgazdaság esélyeit. Azon nyomban béreltem tíz hektár földet a laposban és bevetettem rizzsel. Már előre dörzsöltem a tenyeremet, latolgattam a terméskilátásokat, naprakész információim voltak a rizs világpiaci áráról. És persze, lestem az eget, mikor jönnek már azok az özönvízszerű esőzések, melyeket beígértek, s melyek arra voltak hivatottak, hogy elárasszák nagyreményű ültetvényemet. Am az idő ellenem dolgozott. Tavasszal még csak- csak állt egy kis víz a növények tövében, ám ahogy emelkedett a hőmérséklet, úgy fogyatkoztak a reményeim. Egy napon aztán csont- száraz lett a föld, a növények pedig szénává kókadtak. Szaladgáltam fűhöz-fához, de senki sem tudott segíteni. A meteorológusok pedig mosták kezeiket a nem létező vízben, mondván ők nem tehetnek semmiről, a sivatagi áramlatok szerencsétlen összejátszása okolható a káromért. Ekkor aztán elhatároztam, hogy többé nem nézem meg az időjárás-jelentést. Am, hogy mégis legyen valami támpontom, fogtam magamnak egy levelibékát, és behelyeztem egy befőttesüvegbe, a saját kezűleg ácsolt apró létra mellé. Reggelente első dolgom megvizsgálni, hogy vajon a létra hányadik fokán áll az én kedves, érzékeny jószágom. Ebből aztán következtetni tudok a várható időjárásra. P ersze, az az igazság, hogy korántsem mindig válnak be a: önmagam által szerkesztett előrejelzések. Am ezen egyáltalán nem bánkódom. Elvégre, én csak egy laikus vagyok, akitől alig lehet elvárni a pontos prognózist. Meg aztán, nincs sok vesztenivalóm, mivel az utóbbi időben nem foglalkozom mezőgazdasággal. Néha ugyan megmosolyognak, amint ott állok esőkabátban a harmincfokos hőségben. de ehhez is hozzá lehet szokni. Nézőpont Demokrácia Horányi Zsuzsa A demokratizmus elvét valahogy úgy tanították egykoron, hogy a közélet minden területén érvényt kell szerezni a közemberek beleszólási és ellenőrzési jogának. Az eszme szépen hangzik, de a megvalósulása már annál nehezebben megy. Megyénkben minden képviselő gondosan vigyáz arra, hogy törvénytelen cselekedetet ne kövessen el, azonban egyre gyakrabban feledkeznek meg egy apró momentumról, a demokráciáról. Az egyik legelrémisztőbb példa a székelyi polgármesterválasztás volt, amikor hiába választotta meg a lakosság a háziorvost, a testület lehetetlenné tette a működését azzal, hogy nem szüntette meg az összeférhetetlenséget, nem járultak az orvos vállalkozóvá válásához. A demokrácia megsértéséről hemzsegnek a példák szűk kis pátriánkban, intézmények vezetői székébe nem azt ültetik a képviselők, akit a szakmaifórum javasol, sőt már néha szakmai vitában is a képviselők akarata érvényesül. Hallottam már olyan döntésről is, a testület tagjai határozták meg, milyen módszer szerint tanítsák a pedagógusok az elsősöket írni, olvasni. A képviselők kellő hatalommal rendelkeznek, gátat vethetnek a fejlődésnek, a csőd szélére vezethetik az önkormányzatot. Általános iskolai végzettséggel rendelkező testületi tag dönthet a sokkal magasabb képzettségű felett. A jelenlegi törvények értelmében bármennyire rosszul döntenek is a képviselők, nem lehet visszahívni őket. A település lakossága egy ciklusra választotta őket, ha nem megfelelően látják el a dolgukat, saját magukat okolhatják a polgárok, hiszen az ő szavazataik révén jutottak ilyen helyzetbe. Sajnos a demokráciát nem lehet az iskolapadban megtanulni, nem lehet elégtelen osztályzatot sem adni, s ha nem odavaló valaki még csak el sem lehet küldeni, pedig néha nem ártana... Nyári csúszda Ferter János karikatúrája | Ponthatárok Bodnár István A döntést meghozták, s a legtöbb felsőfokú intézmény a tájékoztatást is megküldte már a felvételizőknek. Tisztában lehet tehát mindenki azzal, hogy ki került be egyetemre vagy főiskolára. Érdemes mazsolázni viszont a felső- oktatási felvételi ponthatárok listáján, amelyet a napilapok is közzétettek. Hasznosan tájékozódhatunk így, hol tartották a legmagasabbra a mércét, mely intézményekbe volt a legnehezebb bejutni, s hová köny- nyebb. Nos, változatlanul az élen jár a Közgazdaság-tudományi Egyetem, ahol 110, illetve a maximálisan elérhető 120 volt a ponthatár. (Minden általam említett esetben nappali tagozatról van szó). Viszonylag könnyebb volt bejutni viszont az Orvostudományi Egyetemekre, hiszen a pécsi Orvostudományi Egyetem általános or vos szakára 106 ponttal is be lehetett kerülni, a SOTE Fogorvostudományi Karán a fogorvos szakra már a 94 pont is elegendőnek bizonyult. Csak érdekességként említem, hogy ugyanakkora DOTE Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Karának általános szociális munkás szakán is 96 pontnál húzták meg a ponthatárt. Tanulságos a tanárképzés felvételi helyzetét is áttekinteni. Nos, úgy tűnik a nyíregyházi tanárképző főiskolán magas volt a mérce, több szaknak a felvételiponthatára a többi főiskoláéval összehasonlítva a magasabbak közé tartozott. Furcsa mód az is megtörténhetett, hogy míg az ELTE magyar szakára már 86 ponttal is be lehetett kerülni, a nyíregyházi magyarral párosított szakokra általában csak jobb teljesítményért. (Más kérdés, hol hogyan pontoznak, és milyen módszer szerint számolják a pontokat). A szegedi JATE Bölcsésztudományi Karán is többnyire 100 pont alatt húzták meg a határt. Maradva még a nyíregyházi főiskolánál, a ponthatárok többsége jóval fölötte van az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolában megállapítottaknál.
