Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-25 / 173. szám

1996. július 25., csütörtök Országjáró nyugdíjasok A mezőladányi nyugdíjas* klub vezetősége nevében közlőm Önökkel, hogy szervezetünk a közelmúlt­ban körzeti nyugdíjas-ta­lálkozót szervezett, ahol több mint 180 fő volt jelen. A találkozón részt vett a nyíregyházi Vasutas, a nyírbogdányi Béke, a kis- várdai Éveket az Éveknek, a záhonyi Vasutas, a tor- nyospálcai Petőfi, a mán- doki és mezőladányi nyug­díjasklub vezetősége és tagsága. Reggel szalonnasütés volt, majd ismerkedés, já­ték, tombolasorsolás, ami nagyon tetszett a vendé­geknek. 13 órától ebéd. A menü: babgulyás és krump­ligulyás között választhat­tak kedves vendégeink. 15 órától kultúrházi bál volt, ahol mindenki jól érezte magát. A fő sláger „Nem csak a húszéveseké a világ” volt. A rendezvény 21 órakor ért véget, ugyanis akkor men­tek el az utolsó vendégcso­portok. A nyírbogdányi Bé­ke nyugdíjasklub vezetője Hegyes Sándor levélben köszönte meg az igen jól si­került találkozót és kívánt jó egészséget és további sok sikert a mezőladányi vezetőségnek. ♦♦♦ Hollóháza és környéke ne­vezetességeivel ismerked­tünk meg 1996. június 26- án. A kiránduláson 41 fő vett részt. A Hollóháza Porcelángyárban idegen- vezető bemutatásával is­merkedtünk meg a gyár technológiájával, alap­anyag-készítéstől egészen a végtermék előállításához, illetve a festés és utókeze­lésig. Továbbá a Kazinczy Ma­uzóleum megtekintése, Fü- zérradvány Károlyi-kas­tély megtekintése (300 éves Rákóczi fa), kőkapui vadászkastély és a csörge­dező patak, vízesés megte­kintése. A kirándulás lényege egy mondatban összefog­lalva: nagyon jól sikerült, tele élményekkel és sok más újdonságokkal értünk vissza, amit talán soha nem lehet elfeledni. Fontos ez mostanság, amikor nagyon sok ember­nek csak a nélkülözésekből és a bosszúságokból áll az élete. Különösen fontos pe­dig a nyugdíjasoknak, aki­ket mindezeken felül sok­szor még a magány is emészt. Visszafelé a Radványi- kastély parkolójában a Lászlók és Péterek névnap­jukat tartották, ahol a ven­dégek teljes kapacitással szórakoztak, táncoltak, da­loltak, amihez természete­sen egy tangóharmonikás, Bátyi Lajos nyugdíjasunk is hozzásegítette a jó han­gulat kialakulását. Babják Péter, klubelnök Á szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött levele­ket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közolt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét­lenül ért egyet. A forint születése Ötven évvel ezelőtt történt, 1964 augusztusában jelent meg Ötven évvel ez­előtt 1946. au­gusztus 1-jén jelent meg a fo­rint. A második világháború után Magyaror­szág produkálta a világtörténe­lem eddig leg­nagyobb inflá­cióját. Amikor 1944-ben a há­ború vihara el­érte az orszá­gunkat, a buda­pesti kormány nyugatra mene­külve magával vitte az ország aranykészletét, amely az ameri­kaiak kezébe került. Itthon az ideiglenes kormány papírpén­ze aranyfedezet nélkül elérték­telenedett. Két éven keresztül 1946 augusztusáig nem volt ér­tékálló pénzünk. Vissza­süllyedtünk a Fönícia előtti korba, amikor árut csak áruért adtak. Az ember a még meg­maradt ruházatához tudott nyúlni. El is szaporodott egy­fajta bűncselekmény, a vetkőz- tetés. No nem csak a nőket le­hetett vetkőztetni, méginkább a férfiakat, akiknek értékesebb a ruházata. Szürkületben már nem volt tanácsos közlekedni, mert egyszer csak megállítot­ták és levetkőztették. Ruházata aztán két-három faluval arrébb krumplivá, káposztává, jobb esetben olajjá, sóvá változott át. Jó valutának bizonyult a do­hány is. Két cigaretta egy kiló kenyeret jelentett, cukor nem létezett. Akkor ismerkedtünk meg egy sötétbarna édeskés lé­vel, amelyet tnelásznak nevez­tek. Cukorrépából főzték az asszonyok. Se tű, se cérna nem létezett, fáról, szénről, tüzelő­ről is kár volt álmodozni. Pénzünk a pengő nemhogy napról napra, hanem óráról órára romlott. Egyhavi fizetés­ből legfeljebb egy liter olajat lehetett venni. A havi fizetés már nem ért annyit, míg a piac­ra ért az ember, mint amikor felvette. A nyomda nem győz­te olyan gyorsan előállítani a billiókat, trilliókat, millpengő- ket, amelyeket az egyszerű em­berek csak színűk szerint emle­gettek. Minden emberi képze­letet felül múlt ez a szörnyűsé­ges infláció. Pedig milyen jó pénz volt a húszas évek derekán beveze­tett pengő. A nóta is úgy szólt: „Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel”. Az utolsó békeévben, 1938-ban egy pár cipő ára 10 pengő, egy kiló kenyér 18 fillér, egy kiló cukor egy pengő 40 fillér volt. Egy napszám két pengőt jelen­tett. A parasztember úgy mérte a pénz értékét, hogy egy mázsa búzáért egy pár csizmát kapott. Ez 16-20 pengőnek felelt meg. Előkerültek a régi idők aranypénzei. Ismét lehetett hallani aranykoronáról, Napó­leon aranyról. Én ugyan nem láttam, mert nem voltam olyan gazdag. Aranykoronával csak a telekkönyvben ismerkedtem meg. Volt olyan, aki az arany­láncát szemenként ette meg, azaz váltotta át élelemre. Egy hízott sertésért zongorát lehe­tett venni. Végre eljött a nap, 1946. au­gusztus 1-je, az új pénz a forint lett. A pillekönnyű alumínium forintot körültáncoltuk, mint Áron zsidai az aranyborjút. Hogy miért augusztus 1-jén je­lent meg, arra azt lehet vála­szolni, hogy abban az időben a gazdasági év augusztus 1-jével indult és a következő év július 31-vel ért véget. Hagyomá­nyosan kötődött a kenyérgabo­na betakarításához, amely a magyar ember számára az éle­tet jelentette. A forint az 1938-as pengő ér­tékének negyven százalékát je­lentette. Tehát a békebeli 40 pengő 100 forintnak felelt meg. Az árak nem mechaniku­san követték az átszámítást Úgymond, kinyílt az agrárolló, vagyis a mezőgazdasági cik­kek olcsóbbak voltak, mint az ipari termékek. Egy mázsa bú­za 40 forintot ért, míg egy pár cipő ára 114 forint volt. Két­száz forint nem jelentette azt, hogy az ember könnyen viccel­hessen, de nagy megnyugvást jelentett, hogy megszűnt a re­kordokat döntögető infláció. Ötven év után sajnos ismét rákapcsolt a pénzhígulás a gyorsulásra. Akik ötven évvel ezelőtt átélték a világ legna­gyobb inflációját, aggódva fi­gyelik a forint romlását és tar­tanak a gazdasági élet össze­omlásától. A forint neve az olasz fiore virág szóból szár­mazik, akárcsak Firenze neve. Mintha hervadozna a forint és meddig? Ha az ezredfordulón a közös Európához csatlako­zunk, új pénzünk is lehet. Ne­vet is adtak már neki: „euro”. Dr. Reményi Mihály, Nyíregyháza Le kell számolni a droggal Éppen öt évvel ezelőtt jegyez­ték be Magyarországon a Szci- entológia Egyházat, amely ma a világon a leggyorsabb ütem­ben fejlődő szellemi irányzat. Az akkor 100 főt számláló gyülekezet napjainkban több mint 10 ezer követőt vonz ha­zánkban, az országban pedig 15 misszió található. Külön fi­gyelem irányult a környező or­szágok magyarságára is — így Erdélyben több misszió műkö­dik, s most van alakulóban az első vajdasági közösség is. Az egyház elkötelezte magát a társadalom segítése mellett, amit több területen igyekszik megvalósítani. Az egyik a tár­sadalomban tapasztalható er­kölcsi romlás megállítása és visszafordítása korunk egyet­len nem vallásos erkölcsi kó­dexének terjesztése révén. Ez a mű vallási, faji és nemzeti ho­vatartozásra való tekintet nél­kül kívánja a fiatalabb nemze­dék kezébe adni a jövő kulcsát: az erkölcsök és az ésszerűség összefüggéseinek jobb megér­tése lehetőségét. A napjaink­ban magyarul megjelenő „Az út a boldogsághoz” című könyv kiadása az egyház tagja­inak adakozása által vált lehe­tővé. Célja az erkölcsi vákuum kitöltése józan érvekkel, meg­könnyítve a szülők, a tanárok és nevelők munkáját. Világ­szerte sok száz hivatalos elis­merés bizonyítja az L. Ron Hubbard, amerikai polihisztor által 1980-ban írt morális út­mutató szükségességét és hasznát. Ugyancsak nagy szol­gálatot tett és tesz az a néhány tanulással foglalkozó tanfo­lyam, amelyek elvégzése meg­könnyíti a különféle ismeretek megszerzését. „Ha tudja, ho­gyan tanuljon, új horizontok nyílhatnak meg az ember előtt, ezt tapasztalom nap mint nap” — nyilatkozta Nagy Géza, aki számtalan hallgatónak segített az említett kurzusokon való eredményes haladásban. „Az eredmények azt igazolják, hogy ezt a módszert az általá­nos iskolák tanterveibe, sőt a tanárképzésbe is be kellene építeni” — fejtette ki a tanfo­lyam-felügyelő, aki civilben angoltanár. A tanfolyamokat az évek során több százan zár­ták le sikerrel a Szcientológia Egyház szervezésében. Az évforduló tiszteletére ad­ják ki az egyház által alapított Állampolgári Bizottság az Em­beri Jogokért Alapítvány tájé­koztatóját is, mely az erkölcsi normák átértékelődésének problémakörével foglalkozik: mihez vezet az erkölcsi relati­vizmus, honnan származik ez a mindnyájunk életminőségét veszélyeztető ideológia. Az egyház célja az elkövet­kezendő évek során minden jó­érzésű ember összefogása an­nak érdekében, hogy életünk tényleg éihetővé váljon ebben a problémákkal teli országban. Különösen fontosnak tartjuk a drogok élleni küzdelmet, egy­házunk mind a nyolcmillió tag­ja jó példát mutatva elutasítja a drogokat. Az eddig 50 millió példányban megjelent,,Az út a boldogsághoz” magyar kiadá­sa részben szintén e cél szolgá­latában áll. Az elmúlt időben széles körű felmérést készített egyházunk, melyből kitűnik: az emberek több mint 90 szá­zaléka életfontosságúnak tart­ja, hogy a gyermekek ne szok­janak rá semmilyen kábító­szerre. E jeles nap alkalmából felhívással fordulunk az összes civil, kormányzati, önkor­mányzati és vallási szervezet­hez, hogy közös erőfeszítéssel 10 év leforgása alatt számol­junk le a drogproblémával és az alkoholizmussal —jelentet­te be az egyház elnöke, Nagy Tamás. Minden jó szándékú és segíteni kész ember és szerve­zet segítségét köszönettel fo­gadjuk. Kárpáti Péter, egyházi titkár Máriapócsiak Máriazellben Máriapócs képviselő-testü- lete hosszú hónapok óta ter­vezte, hogy elutazik tapasz­talatszerzés céljából az Ausztriai Máriazellbe, mi­vel közeleg a Kegykép könnyezésének 300 éves évfordulója, Bécsben a Szent István Dómban meg­tekinti. Segítségül kértük a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei TOURINFORM Iro­dát, aki jó színvonalon tett eleget kérésünknek. Olyan helyre sikerült eljutnunk, mely több egy puszta látvá­nyosságnál, kulturális örök­ségnél. Máriazell nem egy az európai búcsújáróhelyek sorában. Történelem, hit, engesztelés, kultúra, embe­rek városuk iránt érzett fele­lőssége, szeretete; összefo­gása, béke és megbékélés. A mai kor emberének az is a feladata, hogy az európai keresztény hagyományokat megőrizze, továbbvigye. Máriazell rendeltetésének megfelelően a különböző ajkú és kultúrájú népek ta­lálkozóhelye, ahol mind­annyian ugyanazt a vallásos élményt élik át. A 2000 lakosú városka gazdag látványa: a bazilika, a kegykápolna, a főoltár, az újonnan kialakított kincses- kamrák a képekkel, foga­dalmi ajándékokkal teli ga­lériák és a bazilika körüli ki­sebb templomok lenyűgöző hatást keltettek számunkra. Hála a Máriazelli Idegen- forgalmi Szövetségnek fo­gadta a csoportot a polgár- mester, Helmuth Perel úr, a szövetség elnöke, Klaus Klopfer és munkatársa, Eduárd Páter (magyar lel­kész), akikkel értékes gon­dolatokat cseréltünk, hasz­nos tapasztalatokat szerez­tünk. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy jelentős le­maradásainkat egyenlőre belátható időn belül behoz­ni nem lehet. Máriazell üde, zöld öve­zet, ahol a legtávolabbi köz­lekedési út is díszburkolatot kapott, pompázik a szebb­nél, szebb egynyári és örök­zöld növényektől. Nincs túlnőtt fű, használatlan terü­let, pollent tartalmazó, al­lergiát okozó növény. A vá­roslakók saját maguk látják el szolgáltatásaikkal a za­rándokokat, turistákat Ezerhatszáz éjszakai szál­láshellyel rendelkeznek. Megszámlálhatatlan, rend­ben egymás mellett európai színvonalon portékáit kíná­ló kereskedő sorakozik ál­landó üzleteivel a központ­ban. Sehol egy eldobott cso­kispapír, buszjegy, szend­vics, szalvéta, vagy letépett, letaposott virág. A fenyő több ezer darabja sem cson­kul meg és tűnik el kará­csony előtt. Éjszakára, nap­palra üzleteik, szállodáik ál­landóan nyitva. A kulcs nem azt a célt szolgálja, mint nálunk. Számtalan ki­advány, ismertető, informá­ció segíti az eligazodót több nyelven, köztük magyarul is. Ezeket eljuttatják Európa összes országaiba és kínála­taik iránt felkeltik az érdek­lődést. Sajnos, ezt a jelenle­gi önkormányzati költség- vetésből elkészíttetni, ha csak töredékét is, szinte le­hetetlen. Máriazell a bazili­ka 1330-ban szerepel elő­ször az oklevelekben, mint búcsújáróhely. 1380-1396 közötti újabb átépítését Nagy Lajos magyar király támogatta. A magyar vonat­kozású emlékek őrzése, megbecsülése példamutató. Palóczy Lajosné, polgármester Nemes célért A Leveleki Platán Gyer­mekszervezet vezetőjeként szeretnék köszönetét mon­dani az iskolaszék tagjai­nak, és azoknak az aktív szülőknek, akik a közel­múltban iskolabált szervez­tek gyermekeikért; az isko­la és a gyermekszervezet ja­vára. A jó hangulatú bálban majdnem 300 ezer forint és nagyon sok hasznos felaján­lás gyűlt össze szülőktől és a különböző vállalkozóktól. Kezdeményezésükkel lehe­tővé tették a gyermeknapi ingyenes étkeztetést, a kü­lönböző versenyek, rendez­vények jutalmazását, az év folyamán legjobban dolgo­zó gyermekek részére köny­vek ajándékozását. A szülők segítségével bő­víthettük a számítógépes oktatást, korszerűsíthetjük a közlekedési pályát, a későb­biek során pedig alsós gye­rekek részére szeretnénk já­tékudvart kialakítani. Re­méljük, hogy ez a jó kezde­ményezés folytatódik, mint ahogy a szülők aktív részvé­telüket bizonyították is a községi millecentenáriumi történelmi-sport játékokban és a gyermeknapi versenye­ken is. Köszönet valamennyi szülőnek a sok munkáért és felajánlásért. Bebizonyítot­ták, hogy közös (szülő és nevelő) összefogással töb­bet tehetünk gyermekein­kért. Különösen az iskola­bál fő szervezőjét és ötlet­adóját, Szanyi Lászlónét il­leti dicséret, aki időt, ener­giát nem sajnálva rengete­get dolgozott azért, hogy ez a rendezvény jól sikerüljön. A gyermekek iránti szeretet, aggódás mindig eredmény­re vezet. Akii Mártonná, gyermekszervezet-vezető Levelek Ingyenruhaosztás Köszönöm, hogy lehozták felhívásunkat: 12-én lezaj­lott első akciónk, az ingyen­ruhaosztás. Ez számunkra nagy örömet jelentett, de egyben szomorúságot is okozott. Örömet azért, mert akinek jutott ruha az boldog, elégedett volt, akinek nem, az szomorkodott. Sajnos, az utóbbiak voltak többen, ta­lán a tízszerese (15 kg volt) elég lett volna. Mindenki­nek köszönöm, aki lehetővé tette ezt az akciót. Puhola Józsefire, a LAÉT Újfehértói Szervezet elnöke X r u v i/-A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL ■».lETOMUI»H i

Next

/
Thumbnails
Contents