Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-24 / 172. szám

1996. július 24., szerda KM-POSTA Fórum olvasóink leveleiből Nagy sikere volt a múlt heti „boszorkány szombat­nak" a Sóstói Múzeumfaluban. Képünkön Hangai Sza­bó László „munka közben" Harasztosi Pál felvétele Piac nélkül A tősgyökeres nyíregyháziak még tőlem is jobban emlékez­nek arra, hogy városunk hány piaccal rendelkezett a régmúlt­ban a nagy vásártér mellett. Azóta a kisvárosból nagyváros lett és ismét megjelent a ka­pitalizmus... A nagyüzemi me­zőgazdaságot — vitatkozha­tunk miatta — okkal vagy ok nélkül szétverték... A hobbi­kért és a háztáji tulajdonosokat túlnőtte az ezrekben számolha­tó néhány holdon gazdálko­dók sokasága. Összességük­ben mind több városi piacért harcolnak. Érdekük megegye­zik főként a lakosság zömét ki­tevő kisjövedelmű vevőkével. Hasonlóan a KGST-piac fenn­maradásának védelméhez. Városunk önkormányzatá­val minden józan gondolkodó polgár egyetért a város fejlesz­tésében addig, amíg nem okoz nagy vérveszteséget a lakos­ságnak a létük fenntartásában és annak legalább csigalassú­sággal történő emelkedésében. A Jósaváros-részben lakók sem kívánják megakadályozni a temető melletti terület célsze­rű, hasznos beépítését, bár még számos gépjárművel rendelke­zők sem értenek egyet a ben­zinkút megépítésével. A teme­tő másik oldalán lévő kettőhöz hozzá kell számolni a sóstóhe­gyit és az ilonatanyait is. Ismeretes, hogy a bővülő Jó­saváros-részben mintegy har­mincezer ember él. Nagy há­nyadának a létminimum körül alakul a megélhetése. A volt MDF-piac lényegesen enyhí­tett ezen, mert az alapvető me­zőgazdasági termékek zömét 20-40 százalékkal olcsóbban veheti meg ott. A termelő pe­dig legalább az önköltségi árát megkaphatta a termékeinek. Különben az építkezéshez szükséges területet a tulajdo­nos vagy tulajdonosok kérésé­re is körülkerítették. A terme­lők szabadon hagyták a kapu­kat, hogy az ott tartózkodásuk­tól, hajnal 4-5 órától 11-12 óráig ne akadályozzák a for­galmat. Ha sérti a magántulaj­donuk szentségét, kérjenek helypénzt. A múlt szombaton közterület-felügyelők jelentek meg és a közterület nevében léptek fel, s hívták ki a rendőr­séget is... Lényegében igazuk volt, ha megbízták őket s nem tesznek eleget a kötelességük­nek, könnyen kenyérkereset nélkül maradnak. Az önkormányzatnak felül kellene vizsgálnia a döntését. Vagy kérje az új tulajdonoso­kat a szerződés bizonyos mó­dosítására, kiegészítésére, át­menetileg egy szűkebb piac fennmaradására helypénz elle­nében vagy találjon helyet pl. az új bekötőút mentén lévő üres területen egy ideiglenes piac kialakítására, már e héten. Köszönettel vennénk! A vevők és a termelők nevé­ben is. Varga Gyula, Nyíregyháza Czeizel védelmében Szeretném véleményemet köz­readni, előrebocsátva azt, hogy nő vagyok. Nő, aki minden vo­natkozásban helyesli mindazt, amit dr. Czeizel Endre és Gáti Mariann tesz. Helyesli azt, hogy állami gondozott gyer­mekeket családba helyeznek ott, ahol erre igény van. He­lyesli azt, hogy a leányanyákat átsegítik azon a nagy krízisen, amit át kell élniük, ha nincs meg a családi hátterük. Anya­gilag terhes országunkban ma egy állami gondozottra évente több százezer forint a kiadás. Úgy tudom ötezer örökbe ad­ható gyermek van, aki nálunk nem kell senkinek. A mi orszá­gunk területileg olyan kicsi, hogy ott elrejtőzni kockázat nélkül aligha lehet egy leánya­nyának. Az sem elítélendő, ha ebben a folyamatban a pénz­nek is szerepe van. Egy nő, ha kilenc hónapon keresztül vállal minden testi és lelki gyötrel­met, miért ne érdemelne hono­ráriumot? Azt is nyugodtan ál­líthatom, hogy az államnak és a gyermeknek egyaránt hasz­nára van, ha az apróság jó csa­ládban nyer elhelyezést. Ismét­lem, de csak az akire a mi tár­sadalmunk nem tart igényt. Mindazt, amit dr. Czeizel End­re genetikus cselekszik, dicsé­retet érdemel és nem elmarasz­talást és meghurcoltatást. A leghumánusabb cselekedetet műveli azzal, hogy segít a baj­bajutottakon és azzal, hogy nem a kukába kerülnek a cse­csemők, hanem a gyermekért sóvárgó sok ezer házaspárhoz. L. M., Fényesljtke Elveszett pénztárca Nyíregyházán a múlt hét kö­zepén a Vay Ádám körúti autóbuszmegállóban száll­tam fel a járatra, amikor va­laki kilopta a táskámból a pénztárcámat. A nyolcezer forint mellett, amit azelőtt vettem fel, benne volt még a személyi igazolványom, tb- kártyám is. Sajnos minde­zekre nagyon nagy szüksé­gem lenne, mert rendszeres orvosi ellátásra szorulok. Fontos telefonszámokat is ott tartottam, melyeket na­gyon nehéz pótolni. Ha már a pénzt nem is kapom visz- sza, legalább az irataimat jó lenne ha visszajuttatnák, hisz ezek pótlása szintén na­gyobb összegbe és sok idő­be kerül. Két gyermeket ne­velek egyedül, amúgy is ne­héz anyagi helyzetben élünk, minden fillérre szük­ségünk van, nem mindegy tehát, hogy ezeket a plusz­kiadásokat ki kell fizetni. Oláhné Juhász Ildikó, Nyíregyháza A hasznot most más fölözi le Álló erdőért fizettek, de csak tüsköt kapnak • Tulajdonrész kárpótlási jogon Balkány (KM - D. M.) — Megvezették Önöket az ille­tékesek, amikor a cikkben válaszoltak a feltett kérdésre —kaptuk a nem éppen dicsé­rő telefont. A tényhez tarto­zik: hetekkel ezelőtt megje­lent lapunkban „Meglátni a fától az erdőt” címmel egy írás, mely a balkányi erdőtu­lajdonosok sérelmével foglal­kozott. A panaszosok az itt elhangzott erdőfelügyelőség és a polgármesteri hivatal szakemberének válaszával nem értenek egyet. Hogy mennyire nem fogadták el a véleményeket, mutatja, le­velükkel megkeresték a Föld­művelésügyi Minisztériumot is. Ok illetékességből ismét csak az erdőfelügyelőségnek adták vissza az ügyet. A meg­hallgatásra a múlt hét szerdán került sor a balkányi polgár- mesteri hivatalban. Engedéllyel — Tavaly novemberben sze­reztünk kárpótlási jogon az er­dőből tulajdonrészt — kezdi Szilágyi István az egyik szó­szóló. — Annak rendje-módja szerint megkaptuk a jegyző­könyvet és a földhivatal visszaigazolását a területről. Az erdő egy része 10-30 éves akácos, a másik 15-16 éves fenyves. Néhány hete észlel­tük, hogy valaki ritkítani kezd­te a fenyvest. Fölháborodtunk, mert úgy gondoljuk, a tulajdo­nosok tudta nélkül senki sem nyúlhat a fákhoz. Azóta már sok fórumot megjártunk, a munkát befejezték, s még most sem tudjuk mi történt. Félünk végül a hasznos részt kivágják a többit meg ott hagyják és ve­lünk fizettetik meg a tisztítást. —Azt sérelmezzük, ha meg­szereztük a tulajdonjogot, hogy adhatták ki az engedélyt a vágásra — veszi át a szót Ko­vács István a másik panaszos. — Álló erdőért fizettünk, s most tuskót kapunk. Milyen jo­gon adták el a Flóra-Penta Kft.- nek? (Ők végezték a tisztítást, a szerk.) Ha tűzrevalónak hasz­náltuk volna fel a fát, ahhoz se lenne senkinek semmi köze, hiszen a sajátunk. Valahogy nem fér össze a logikával, az én tulajdonom az erdő, legalábbis egy része, a hasznot meg más fölözi le. Nem tudom miért volt olyan fontos az ápolás, ho­lott tudta mindenki, hogy ezt a terültet kárpótlásba jelölték ki. Különben is a licitálás január­ban volt, a munkákhoz meg májusban kezdtek. Miért nem gondolták át újra az erdőműve­lési tervet, vagy miért nem hív­ták fel a tulajdonosok figyel­mét, hogy mi a kötelessé­gük? Csak papíron — Kitisztítottuk volna mi is, csak senki sem hajlandó el­mondani mit kell tenni — teszi hozzá Menyhárt János. — Azt hallani, a kft. ingyen csinálja, nem kapja meg az állami támo­gatást. Nem tudom ki az a bo­lond manapság, hogy minden térítés nélkül dolgozzon? Nem könnyű féken tartani az indulatokat. Az erdőfelügyelő­ség részéről jelenlévő Toronyi Márton felügyelő megpróbál válaszolni néhány kérdésre. Elmondja, a kft.-nek volt en­gedélye a ritkításra, ezt ők ad­ták ki, a földrendező bizottság kérésére a licitálás előtt egy hó­nappal. Nekik a kárpótlási hi­vatal április 29-én küldte el a tulajdonosok névsorát, akik­nek erdőközösséget kellett vol­na alakítani, mert az ő köteles­ségük az erdőről gondoskodni. A résztvevők többször köz­beszólnak, nem győzik meg őket az erdőfelügyelő szavai. — Hogyan alakítsunk kö­zösséget, ha nem tudjuk kié az erdő? — vág közbe Szilágyi István. — Csak papíron van öt­venhárom tulajdonos, a való­ságban ezek nagyrésze vett kárpótlási jegy, és mindössze tíz-tizenkét ember kezében összpontosul minden. Hiába kértük a földrendező bizottság elnökét, adja ide a névsort, majd mi megkeressük a gazdá­kat, nem tette. Nem lépett an­nak érdekében sem, hogy létre­jöjjön az erdőbirtokosság, pe­dig ebben ő lett volna az illeté­kes. Úgy tűnik az erdő mellé jogászt is kellett volna „venni”. — Az erdőt olyan állapotban kérjük vissza, ahogy megvet­tük — kapcsolódik be ismét Kovács István. — Ilyen alapon az akácosnak is neki állnak, amire volt már példa a község­ben. Kinek a megbízásából ad­ták el a fánkat? Szerintem ez már kimeríti a lopás fogalmát, és büntetést érdemel az elköve­tő. Én sem nyúlok a máséhoz, elvárom más sem nyúljon az enyémhez. Jelentettük is a rendőrségen, de nem foglal­koztak vele, most az ügyészség vizsgálja az ügyet. A felügye­lőségnek le kellett volna állíta­ni a munkálatokat, mikor meg­kerestük őket a problémánk­kal, nem tették, vajon miért? Mélyen gyökerezik Végül ez az egyeztetés sem hoz eredményt. Az erdőfelügyelő is a maga igazát hajtja: az erdő­re közös kezelést írtak elő. A kft. nem kapja meg a terület műveléséért az állami támoga­tást, szerinte a fa áráért végez­ték el a munkát. Különben a tisztítást jól és szakszerűen csi­nálták meg. S amit már csak a több mint kétórás vitát végigülő újságíró tehet hozzá: a sérelmek olyan mélyen gyökereznek, hogy a hatóságoknak nem lenne sza­bad egy egyszerű egyeztetéssel elintézni. Kellemetlen az erdő­felügyelőnek is, hiszen ő pont ennek a területnek a felelőse; most hogy állapítsa meg, ki és miként hibázott? A jog és a tör­vény betűihez történő ilyenfor­ma ragaszkodás pedig bizo­nyosan nem segít. A panaszo­sok a jegyzőkönyvet sem haj­landók aláírni, de ebbe nem nyugszanak bele, mindenkép­pen utánajárnak az igazuknak. m »* ** .. m H CyUPllUCfTlII ■ ttP mm B55T m mm mS mß mm w BéBBI BW* w; ® mSBt ®fBÖT A nyugdíj... ...alapjául szolgáló időt szolgálati időnek nevezzük, ami nem mindig azonos a munkaviszonyban eltöltött idővel, de különösen nem azonos a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő­vel — üzenjük Fehérgyar­matra. Közalkalmazottak... ...áthelyezését törvény sza­bályozza. Ennek megfelelő­en az áthelyezés csak közös megegyezéssel történhet. Az áthelyezést mindig írás­ba kell foglalni és abban kell meghatározni a korábbi és az újabb munkakört, mun­kahelyet, az illetményt és az időpontot — tájékoztatjuk G.I.-t Tiszavasváriban. A rendes... ...éves szabadság a táppénz időtartamára is megilleti. Készpénzben megváltani csak a munkaviszony meg­szűnését követően lehet — üzenjük Kisvárdára. Gépkocsi... ...szerzési támogatás annak adható, aki jogosítvánnyal rendelkezik (vagy a férj, vagy a feleség) és valame­lyikük súlyos mozgáskorlá­tozott — válaszoljuk máté­szalkai olvasónknak. Szénanátha ellen Tisztelt Nyíregyházi Pol­gár! Talán Ön is tudja, mi is az a szénanátha, netán Ön is szenved tőle, vagy lehet, hogy Ön a következő, aki szénanáthás lesz? A széna­nátha egyik fő előidéző nö­vénye a parlagfű, amit so­kan tévesen vadkender né­ven ismernek. Ennek az igen káros és az időjárási vi­szonyokra, valamint a talaj­ra közömbös növénynek hamarosan elkezdődik a virágzása, sok embernek megkeserítve a mindennapi életét. Kérem, nézzen szét a la­kása előtti közterületen, az udvarán, a hétvégi kertjében és biztosan talál néhány pél­dányt ebből a növényből. A parlagfű nehezen irtható. A legtöbb gyomirtó vegyszer alig hat rá. A kaszálás vagy kapálás már jobb módszer, de legbiztosabb, ha kézi erővel gyökerestől távolít- juk el. Fontos, hogy ne hagyjuk virágot hozni, hi­szen ekkor legveszélyesebb egészségünkre. A parlagfű irtását rendelet is kötele­zővé teszi. Közterület-fel­ügyelőink folyamatosan járják a várost, és feladataik közé tartozik a parlagfűvel fertőzött területek jelzése. Közterületek fertőzöttsége a 409-617-es telefonszá­mon jelezhető. A tulajdonost először fi­gyelmeztetik, majd bünte­tik. Azonban nem szeret­ném, ha bárkit is netán pénz- büntetéssel kellene az irtás­ra kényszeríteni. Remélem, közös erővel egymásra való tekintettel a parlagfű irtásá­val megelőzzük a szénanát­ha terjedését. Dr. Fazekas János jegyző Nyíregyháza Nyugatiak kárpótlása Debrecen, Nyíregyháza (KM) — A volt nyugati ha­difoglyok hátrányos meg­különböztetése évtizedekig tartott, s napjainkban sem ért véget — jelentették ki a Nyugati Hadifoglyok Egye­sületének vezetői. A debre­ceni székhelyű érdekvédel­mi szervezet elnöke, Farkas Gáborné emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság 1995-ben elutasította a nyu­gati hadifoglyok kárpótlá­sára beterjesztett kérelmü­ket. Az egyesület most újból az Alkotmánybírósághoz fordul, hiszen elsődleges céljának azt tartja, hogy tag­jai megfelelő kárpótlást kapjanak. Az elnök által ítéletnek nevezett alkotmánybírósági elutasítás megítélésük sze­rint különbséget tesz a kele­ti és a nyugati hadifoglyok között. — A nyugati hadi­fogság azonban csak időtar­tamában különbözött a szovjetunióbeli fogságtól, a körülmények hasonlóan ke­gyetlenek voltak — állította az elnök. Példaként említet­te azt a 60-70 ezer magyar hadifoglyot, akiket a szö­vetségesek adtak át Francia- országnak, s akiket így ki­vontak a genfi konvenció hatálya alól. A franciáknak nem lett volna joguk ma­gyar hadifoglyokat tartani és dolgoztatni, hiszen Ma­gyarország nem volt velük hadiállapotban. A volt nyu­gati hadifoglyok száma 80 ezerre tehető, kárpótlásuk pedig számításai szerint 6 milliárd forintot tenne ki. Sokszor hallani a figyelmeztetést: a medencébe lépés előtt használjuk a zuhanyt, de arra is felhívják a fi­gyelmet, hogy a gyermekmedencében ne tartózkod­janak felnőttek, még a lábukat se lógassák a vízbe. Sajnos több esetben ezek a szavak süket fülekre talál­nak, mint ahogy ezt a kisvárdai Várfürdőben készült felvétel is mutatja Vincze Péter felvétele r> m v v x i ■ríCT'.ctrtrrg! Wm

Next

/
Thumbnails
Contents