Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-24 / 172. szám
1996. július 24., szerda HATTER Igazgató helyett indulatok A választás a politika áldozatává vált • Kiket képviselnek a képviselők Újfehértón? Horányi Zsuzsa Újfehértó (KM) — A tantestület, a közalkalmazotti tanács, a szakszervezet, a diákönkormányzat, az iskolaszék egyhangúlag a volt igazgató- helyettest, Molnár Károlyt szeretné látni az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet megüresedett vezetői székében. Mindemellett 368 család aláírása a bizonyíték arra, a lakosság is a volt helyettest szeretné intézményvezetőnek választani. Minden fórumon a volt helyettest támogatják, azonban a képviselők a művelődési, közoktatási és sportbizottság támogatása ellenére másodszor sem választották meg a pályázót az iskola igazgatójává. Padagógusok, szülők egymás szavába vágva sorolják az érveket a pályázat és a pályázó mellett, felháborodnak azon, hogy ennyire semmibe veszik a tanári kar és a lakosság véleményét. Igent mondott — Az iskolában több pedagógus megfelelt volna a pályázatban kiírt feltételeknek. Határidőre egyetlen egy pályázat született, a 23 éve az intézményben tanító Molnár Káro- lyé. Eddig is pontosan, precízen látta el munkáját, így a többség mellé állt. Pályázatát látta a tantestület, reálisnak tartottuk — vélekedik Aknay Andrásné pedagógus. — A szűkös anyagi háttér mellett nem lehet álmodozni, légből kapott terveket készíteni. A képviselők ragaszkodtak ahhoz, hogy az a tíz ember, aki megfelelt a pályázati feltételeknek döntsön, vállalja-e az igazgatói megbízatást. Etikátlannak tartottuk, hogy igent mondjunk. Számunkra is meglepő volt, hogy kolléganőnk Nagyné Filimon Csilla mégis igent mondott. Az iskola nem maradhat vezető nélkül, rövid távú megbízatásról döntöttek a képviselők. Újra érdekes fordulatot vett a testület döntése, hiszen nem a jelenlegi helyettest bízták meg december 31-ig a vezetői feladatok ellátásával, hanem Filimon Csilla mellett voksoltak. Az újfehértói gimnázium — A döntést követően voltak akik gratuláltak, voltak akik ellenszenvüket fejezték ki — szólt mindenre felkészülve Nagyné Filimon Csilla. — Tíz éve ebben az iskolában dolgozom, a képviselők feltételezték, el tudom látni a vezetői teendőket. Alapvonalaiban ugyanazt akarom továbbvinni, mint az előző igazgató tette, azonban néhány ponton változtatni szeretnék. Közismertebbé kellene tenni az iskola profilját és szeretném, ha színesebb lenne a diákélet. — Minden fórumon alkalmasnak találták Molnár Károly pályázatát, a kollégákkal is ismertette a dolgozatát, nem bőbeszédű, de lényegre törő pályázat —veszi át a szót a nyugdíjba vonuló igazgató, Tárká- nyi József. — A jövőre is adott kitekintést, furcsállot- tam, hogy mégsem fogadták el a képviselők. Okot nem tudok, hiszen az első nemleges döntést követően beszélgetésre hívtuk a képviselőket, azonban nem tudtak választ adni a miért nem megfelelő kérdésre. Gazdálkodó — A zárt ülésen azt a kifogást emelték a képviselők személyem ellen, hogy gazdálkodó pedagógus vagyok. Ezt vállalom is, mindkét gyermekem egyetemista, feleségem is tanár, közalkalmazotti fizetésünket igyekszem kiegészíteni a mezőgazdasági tevékenységgel — szólt a pályázó Molnár Károly. — A pályázatomról csak annyit jegyeznék meg, próbáljon valaki reálisan öt évre előre tervezni. Egyébként Harasztosi Pál felvétele olyan emberek bírálták meg a pályázatomat, akiknek nincs rálátásuk az iskola belső életére. A képviselők közül néhá- nyan hangoztatják, most következik a többi intézményben is a vezetőválasztás, az lesz az igazgató akit ők akarnak, majd megmutatják, lesz itt igazi rendszerváltás. Pillanatok alatt kiderül, itt nem is pályázóról és a pályázatról van már szó, hanem egy kettészakadt képviselő-testületről, politikai harc folyik a hatalom megszerzéséért, s az egyik színtér éppen az igazgatóválasztás. — Olyan kérdésben döntöttek politikai szempont alapján a képviselők, ami pusztán szakmai kérdés. Politikai vita alakult ki egy szakmai ügyből, aminek Molnár Károly lett az áldozata — vetette fel Kaja Mihály szakszervezeti vezető. — Sajnálom ami az igazgatóválasztással kapcsolatban történt, hét éve vagyok a település vezetője, de erre még nem volt példa a városban, hogy a tantestület véleménye ellenére nem szavazták meg az iskolaigazgatót — mondja döbbenten Nagy Sándor polgármester. — A képviselők titkos szavazással döntöttek, a testület minden tagja vállalja döntéséért a felelősséget. — Alkalmas, konkrét, földön járó pályázatot adott be Molnár Károly, szakmai kifogás nem merülhet fel ellene. Csodálkozom képviselő társaim döntése felett — mondja Aknay András általános iskolai igazgató. — Ez egy nyílt pályázat volt, a kolléganő is beadhatta volna időben a programját, azonban nem tette. A kulturális bizottság is támogatta a pályázatot, a jegyző sem támasztottjogi kifogást. Hogyan mer ilyen légkörben beállni a megbízott igazgatónő ? — szól közbe Aknay Andrásné. — Megkérdőjelezem, működőképes-e az a képviselő-testület, amely semmibe veszi a szülők, gyermekek akaratát és nem a tantestület véleménye alapján dönt. Akkor ez a kép- viselősdi csak egy játék? — tette fel a költői kérdést Juhász lst\’ánné. szülő. — Nem tartanám lehetetlennek, ha ilyen hangulatban lemondanának a képviselők, hiszen nem a köz érdekeit képviseli a testület. Ha a város felnőtt lakossága népszavazás útján dönthetne arról ki legyen a gimnázium igazgatója, akkor biztosan Molnár Károly lenne. Hol van a demokrácia? — Hogyan mer ennyi bátorságot venni a megbízott igazgatónő — kérdezte File Lajosné, szülő. — Mi szülők félünk, hogy feszült légkör fog kialakulni a tantestületben, a jó tanuló gyermekeket más iskolába fogják beíratni ennek a her-, ce-hurcának köszönhetően, hiszen a pedagógusok vitája a tanulás rovására mehet. Nem szégyen bevallani, a képviselő-testület tagjai sorában olyan is akad, aki általános iskolai végzettséggel rendelkezik, jelen esetben az a helyzet, most ő tör pálcát az egyetemi végzettségű felett. A képviselők üggyé tették az igazgatóválasztást, 368 család aláírta, Molnár Károlyt szeretnék látni a vezetői székben. Erre a beadványra mindössze annyi volt a testület reakciója: közjegyzővel hitelesítették-e az aláírásokat? Hol itt a demokrácia? Kit képviselnek egyáltalán a képviselők, ha saját választópolgáraik véleményére nem adnak? A megválaszolatlan kérdésekre a felelet is elhangzott, ez a vita már korántsem a választásról szól, sokkal inkább a politikáról... Nábrádi Lajos tárcája jy ovács XIII. Béla má- tészalkai kőműves JL \. megkezdte évi rendes szabadságát. Pihenése jelentős részéta 15 éves Zsigulijában és a sátrában tölti. A derék kőműves északi körútra indult az úr 1996. évében, július havának 22. napján. No nem Norvégiát, Svédországot és Dáhiát célozta meg. Csak ide ment Borsodba, Abaújba és Zemplénbe. Ez is három hely. S így mennyivel kevesebb drága benzin fogy. Viszonylag olcsó így, hogy négyen mentek. A felesége, aki óvónő és éppen tatarozzák az óvodáját, kijár neki is egy kis nyári pedagógus-szünet. Ment velük a húszéves lányuk, akinek ez a státusa: pályakezdő munka- nélküli. A jó öreg Zsiguli hátsó ülésén szorongott a 17 éves fiú is, akit pár hete szakmunkássá avattak, kőművesként. Kovácsék végre mondhatják: Hurrá, nyaralunk! Nyaralnak, vagy inkább Hurrá, nyaralunk! csak pihengetnek, hogy pár napra, pontosabban egy hétre elszálljon belőlük a feszültség, hogy feledjék a gondokat, hogy a szép, de lapos szatmári tájat felcseréljék a dombokkal, a hegyekkel. Sok-sok vesződés és nem egy családi, meg munkahelyi perpatvar előzte meg a kiruccanást. Először is azért, mert kőműves nyáron ritkán megy szabadságra, hiszen ilyenkor jön az építkezések dandárja. Kovács úr a nagy magasépítő vállalat megszűnése után zuhant a munkanélküliség mélyébe. „Svarcolt" pár évig, aztán felvette, alkalmazta egy építési vállalkozó. Mostanra csökkent a vállalkozó megrendelése, így egy hét szabadságot tudott engedélyezni. Ezt is csak nagy morogva. Az indulás hajnalán a kiérdemesült, jó öreg Zsigára felkerült a tetőcsomagtartó. Arra meg az ütött-kopott sátor. A csomagtartó megtelt krumplival, hagymával, kon- zervvel, miegyébbel. A mester —hogy az asszony ne lássa— egy liter szatmári szilvapálinkát dugott az elakadásjelző takarásába. „Jó lesz ez a hegyekben a hűvös reggeleken” — mormolta maga elé. A nagylány diszkós ruhát is csomagolt be magának, hátha péntek este olyan környéken fognak kempingezni, vagy vadkempingezni. A fiú betette a horgászbotját, hátha egy este halászlé főhet majd a bográcsban. Készülődés közben a családfő hangosan gondolkodott: „Na, legalább egy hétig nem hallom a tulajt, hogy itt is kintlévősége van, meg ott is tartoznak neki." Az asszony se maradt le és tett egy megjegyzést: „ Én meg nem hallok demográfiai csökkenésről, gyermekintézmények ösz- szevonásáról, anyám kínjáról.” Ahogy szépen, nyolcvanas tempóban elindultak, meg- könnyebbültség látszott az arcukon. A kőműves szeme sarkából valami belső sugárzás kitörölte a szarkalábat. Mosolyogva, hangosan mondta: „Évek óta nem volt így együtt, főleg összezárva a család. Istenem, hol van már a szakszervezet, meg a vállalati üdülő! Sebaj, így is jól fogjuk érezni magunkat!” A csípős nyelvű asszony így felelt: „Na, nehogy elkezdj politizálni. És ne feledd, hogy ezen a héten napközben nem ihatsz egy kortyot se! Csak este, ha letetted a kocsit, ha leverted a sátorfádat!” Sy tudni, Kovácsék t I felértek a Bükk-fenn- L/ síkra. Legyen nekik könnyű a hét! Nésőpont Tűrjük a szekát Angyal Sándor jy érjük, hogy ne keresik sék a felelősöket X \. sportolóink csalódást keltő atlantai szerepléséért, mert önként jelentkezünk. Itt vagyunk, mi, a sajtó munkatársai (másképpen szólva: újságírók), akiknek a telkén szárad ez a kudarcos kezdet. Hallom a tévé reggeli műsorában, (igaz, egy tiszteletre méltó humoristától, de akkor is) hogy főként az újságírók okolhatók azért, mert túlzott reményeket táplál tattak az olvasótáborral a várható aranyakat illetően. Holott a túlzott optimizmus helyett el kellett volna mondani százszor meg ezerszer, hogy eddig szinte ismeretlen országok léptek előtérbejutottak el a világ- színvonalig, amivel nekünk számolnunk kell, ugyebár. Mit mondjak? Egyáltalán nem lep meg ez a felhány- torgatás, amit a humorista korántsem viccnek szánt. Ha visszagondolok az utóbbi évtized három uralkodó rezsimjére, rögvest kitűnik, hogy ami rossz ebben az országban történik, azért elsősorban is a toliforgatók (másképpen szólva: mikie- gerek) a felelősök. Mert mi a rendszerváltás előtt is, meg azután is mindig csak a pesszimizmust igyekeztünk fokozni az emberekben; kiöltük belőlük a bizakodást, a jókedvet satöbbi. Ha csökkent a termelés, ha nőtt a deficit, ha romlottak a közállapotok, a biztonságérzet, azért csakis mi voltunk (vagyunk) a felelősek, s nem a vezérigazgató úr, nem a közgazdász professzor, s nem a sarki posztos rendőr, legkevésbé az éppen országló kormány. Aztán jött az Aranyolimpia, s gondoltuk, vezekelünk egy kicsit. Ezért nem átal- lottuk leközölni a vezető szakemberek és szurkolók jóslatát, vágyát az arany- medálokról. Tudat alatt bizonyára az motiválta ezt az igyekezetei, hogy húzzuk ki végre magunkat, hiszen egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Lám, megint bent vagyunk a pácban, újra rajtunk verik el a port. Sébaj, ha ezen múlnak azok a bizonyos aranyérmek, mi tűrjük a szekát. Csak azért is bizakodunk! Papa! A Kovács tanár úr eddig engem maceráit a suliban, de most már APEH-ellenőrként téged fog... Ferter János rajza Kommentár Keserves szezonok Esik Sándor A hármas út mellett Hevesben tűnt fel a görögdinnye az idén. Száznyolcvanért mérték kilóját, ami a forint mai állapotához mérve nem is horribilis összeg. Ahhoz képest viszont, hogy akkor még alig jöttünk ki a májusból, egyenesen horror. A hazai termelők szempontjából persze. Tavaly a holland import miatt rohadt kinn a földeken a fele termés. A mostani eredetét csak találgatták. Egy biztos: a dinnye idei jövedelmi kilátásai tök rosszak. Ma már húsz körül is kapható, és szinte biztos a ráfizetés. A jelenség kulcsszavai felcserélhetők barackra, almára, és még sok minden másra. A következtetés azonban egy: a termelők új kihívásnak néznek elébe. A megölik a hazai termelést típusú válasz nem jó. Egybemossa a gondos gazdát, aki a technológia pontos megtartásával magas minőséget produkál a kevésbé figyelmessel, aki ráadásul a láda aljára fuzikos almát szokott rakni. Én hevesi cukri vagyok, hirdeti az egyik út menti dinnyereklám. Hozzáértő ínyenc tudja, érdemes megállni. A messzi éghajlatról idehozott piros bélű belseje már nem olyan friss, mint a tegnapelőtt szedetté. Aki látott már fejlett mezőgazdaságú országokban szántóföldi táblákat, annak is tanúja lehetett, hogy nálunk olyan egyenes sorok, egyenletes állomány, kiegyenlített minőség csak imitt-amott található. Egyúttal arra is gondolhat, hogy az annál kevésbé szép itthoni táblák birtokosai keserves szezonoknak néznek elébe. A technológiai fejlesztés, a fajtaváltás elengedhetetlen. Aki ezt nem látja be, szegény ember lesz saját birtokán. Sújtja a kiszámíthatatlan időjárás, egy- egy új alakban megvaduló kórokozó, a magas kamat, a kereskedő tetemes árrése, és még sok minden más. Ennek ellenére és mindezek mellett kell megfelelnie az új kihívásnak. 4
