Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
1996. július 23., kedd A Ferrari vadonatúj modelljét, az 550 Maranellot csinosítja a nürburgringi bemutatató előtt egy alkalmazott. Az autó tizenkét hengeres, 485 lóerős és 320 km/órás száguldásra képes, mindezeket 200 ezer dollárért kínálják. Az autót szemlélve nem lehet kérdéses: a világ egyik legjobb sportkocsiját kínálja az olasz autógyár, feladva ezzel a leckét a konkurens márkáknak. A Porsche és a többi nagy rivális fejlesztőmérnökei nem tétlenkedhetnek az eredmény láttán. A Ferrari ismét bebizonyította, hogy a száguldó „paripa" építéséhez nagyon értenek... AP-felvétel TUDOMÁNY, TECHNIKA Forradalom a papírgyártásban Az amerikaiak és a németek azt várják, milyen eredményre jutnak majd a svédek Budapest (MTI-Panoráma) — A papírgyárak évszázadok óta a legjelentősebb környezetszennyező források közé tartoznak, még ha erre csak az utóbbi évtizedekben döbbent is rá az emberiség. Ahhoz, hogy az eredetileg barna cellulózból a technológiai folyamat végén minél fehérebb papír legyen, irdatlan mennyiségű klór felhasználása szükséges. E kémiailag igen agresszív elem az üzemek szennyvizével együtt kerül a folyókba, tengerekbe, ahol az élet minden formáját elpusztítja. Két évtizeddel ezelőtt némi javulás állt be, amikor a gyárak — a környezetvédő mozgalmak nyomására — áttértek a klórmentes fehérítésre, illetve más fehérítőkkel (oxigén, hid- rogénperoxid, ózon) pótolták a klórt. Csakhogy a „klórmentes fehérítő eljárás” pecsét, amely újabban számos papírárun olvasható, távolról sem szavatolja az állat- és növényvilág kívánatos mértékű kímélését. Környezeti tanulmányok kimutatták, hogy a papírgyárak szennyvízcsövein át távozó klórmentes lé famaradványokat tartalmaz: olyan természetes vegyületeket, amelyek oxigént fogyasztanak, és szerves anyagokkal dúsítják fel az élővizeket, eutrofizációt okozva. A svéd MoDo Paper konszern radikális lépésre szánta rá magát, hogy ne terhelje tovább a Botteni-öböl vizét; annak a Domsjö környéki részéről ugyanis a klórmentes technológia dacára eltűntek a lazacok, s a többi halfaj állománya is megritkult. A svédek Európa egyik legnagyobb papírgyártói és a klórmentes fehérítő eljárás feltalálói — zárt technológiai folyamatot fejlesztettek ki, amelyben a megfőzött cellulózpépet több lécsőben fehérítik anélkül, hogy szennyvizet vagy rothadó rostokat engednének az élővizekbe. Szűrőberendezéseik segítségével szinte a nullára csökkent Domsjöben a kibocsátott káros tápanyagok (foszfor, nitrogén) mennyisége. Egyidejűleg drasztikusan lefaragták az üzemben felhasznált friss mosóvíz mennyiségét is. Míg a hagyományos technológiával egy tonna cellulóz előállításához 50 köbméter vízre volt szükség, a zárt láncú eljárás mindössze öt köbmétert igényel. A fehérítőszerek visszanyerhetek, a léből kiszűrt famaradványok pedig elégetve energiatermelésre használhatók fel — számolt be az úttörő módszerről a Der Spiegel. Carl-Johan Alfthan, a MoDo főmérnöke a német magazinnak elmondta; kezdetben akadtak problémák az új technológiával. Például a fából kioldódó gyanta eltömte a csöveket és szűrőket, a víztartályokban kalcium rakódott le, a mosólében oldott mangán és vas pedig lebontotta a fehérítőként alkalmazott hidrogénperoxidot. A svéd mérnököknek azonban furfangos szűrőkkel, valamint újfajta csövekkel és fúvókák- kal sikerült úrrá lenniük a nehézségeken, kiválasztva a mosóléből a problematikus vegyületeket. A nagyobb fokú fehérség elérése érdekében a MoDo technológusai egyelőre továbbra is használnak minimális mennyiségű klórdioxidot (egy tonna papírhoz három kilogrammot). Ez azonban olyan sókká (klo- ridokká) alakítható át, amelyek nem okoznak gondot, a kész papírban pedig mennyiségük a kimutathatóság határán mozog — állítja Alfthan. Domsjöben időközben már egymillió tonna cellulózt és papírt állítottak elő nyírfából az új módszerrel. A gyár mérnökei most azon törik a fejüket, miként alkalmazhatnák a zártláncú, szennyvízmentes technológiát a problematikusabb fenyőfélék feldolgozásában. Külföldön élénk érdeklődés kíséri a svéd eljárást. Elsősorban az Egyesült Államok és Németország nagy papírgyártó cégei várják türelmesen, hogy a MoDo eljárása kinője „gyermekbetegségeit” — hogy azután ők is felugorjanak a robogó vonatra. Alvajárva a bíróságra Nem mentő körülmény, ha a bűncselekmény közben alszik vigye el Kanadába, s utólag mondja azt, hogy alvajárási rohama volt” — tanácsolta dr. Fenwick a kongresszus résztvevőinek. Álomutazások Komolyra fordítva a szót: a világ felnőtt lakosságának egy százaléka „potenciális alvajáró”. Különösen akkor gyakoribb az ilyesmi, ha az illető túlfárasz- totta magát, vagy kiadósán alkoholizált. Dr. Fenwick elmondta: az alvajárók „támadásai” többnyire a házastárs lökdösésében merülnek ki, s ez még akkor is fenyeget, ha az illető másik szobában alszik. Az alvajáró ugyanis mindig megtalálja a megcélzott személyhez, vagy tárgyhoz vezető utat. A komolyabb támadások viszont rendkívül ritkák, bár volt már példa gyilkosságra is. A londoni tudós szerint az al- vajárás a leggyakrabban meztelen „álomutazásokban” valósul meg. Erre Franciaországból hozott fel példát, ahol egy férfiú éjnek évadján alvás közben, meztelenül felpattant motorkerékpárjára, s tekintélyes sebességgel kirándult a város körüli erdőbe. Papírból alkohol Budapest (MTI-Press) — Lonnie Ingram, a Florida Egyetem mikrobiológusa megtalálta a módját, hogyan lehet a hulladékpapírt olcsón alkohollá alakítani. Azt a Zynomonas mobilis nevű baktériumot alkalmazta erre a célra, amelyet Mexikóban az agavéból való pálinka főzéséhez használnak. Ez az egyetlen olyan ismert baktérium, amelyik képes a cukrot alkohollá átalakítani. Erre egyébként csak az élesztő képes, és próbálkoztak is vele, de még katalizátorokra is szükség volt, és ez túlságosan drágává tette az eljárást. Ingram a baktérium megfelelő génjét egy hulladékbaktériumba ültette át. A híg savval előkezelt papírt ez a génmanipulált baktérium a gabonából erjesztett- nél olcsóbban és jó hatásfokkal alakítja alkohollá. Egy bostani vállalat már meg is vásárolta a a papírfaló baktérium felhasználásának a jogát. Ki is fog fi- zetődni, mert az USÁ-ban a tökéletesebb és tisztább égés érdekében évente nagyon sok alkoholt kevernek az üzemanyagokba. Budapest (MTI-Panoráma) — Az alvajárók figyelemre méltó dolgokra képesek álmukban, s távolról sem minden séta veszélytelen. Némelyek megtámadják házastársukat, még akkor is, ha az másik szobában alszik. Mások nemi erőszakra és gyilkosságra is képesek álmukban, s a bíróság előtt — legalábbis a legtöbb országban — nem számít mentő körülménynek, hogy ezenközben aludtak. Ez hangzott el többek között egy londoni pszichiátriai kongresszuson. A részt vevő tudósok meglepő példákat hoztak. Átment a szomszédba Dr. Peter Fenwick, a londoni Pszichiátriai Intézet munkatársa az egész Európából egybegyűlt kollégái előtt szólt például arról a 27 éves pácienséről, aki egy éjszaka álmában harmadik emeleti lakásából egy keskeny korláton átsétált a szomszéd lakásba. Ott becéz- getni kezdte az ágyában partnerével alvó szomszédasz- szonyt. Mikor a hölgy felébredvén sikoltozni kezdett, az állítólagos alvajáró a konyhaablakon kimászott a korlátra — amelyen jött — de megcsúszott, és három emeletnyi magasságból leesve enyhén megsérült a fején. A bíróság azonban úgy döntött, hogy álmában senki nem képes ilyen mutatványra, s elítélte a beteget szexuális zaklatásért. Nagy-Britanniában az alvajárás elmebetegségnek számít: ezért aztán csak akkor menthető fel valaki az alvajárás közben elkövetett tetteinek következménye alól, ha tudomásul veszi, hogy egyben megkérdőjelezik elmeállapotát is. A normális változata Kanada az a kivételes hely, ahol az alvajárást a normális alvás egyik változatának tekintik. „A kanadaiak hagyják az alvajáróikat, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ha Önök közül netán valaki el akarná tenni láb alól az anyósát, akkor Shellack, nylon Ötvenéves a mikrobarázdás lemez Budapest (MTI-Panoráma) — A napokban volt ötven éve, hogy először megjelent a mikrobarázdás hanglemez, amely jelentős fordulatot hozott a zene- rögzítés akkor háromnegyed százados történetében. Kezdetben volt az úgynevezett normál lemez a maga percenkénti 78 fordulatszámával. A sellack — shellack — anyagú korong könnyen tört dirib-darabra. Az ötvenes évekre a változó ízlés, á rock and roll- őrület másfajta technikát igényelt. E kor szülötte a45- ös fordulatszámmal lejátszható mikrobarázdás lemez, amely a korábbinál jóval strapabíróbb és rugalmasabb anyagból készült, s jobban megfelelt az újfajta tömegkultúra igényeinek. A régi technika az ötvenes évek végére teljesen átadta helyét az újnak. Elvis Presley, Chuck Berry vagy Little Richard hangja már percenkénti 45-ös fordulat- számú lemezekről szólt. Érdekes szüleménye volt ennek az átmeneti korszaknak a nylonlemez is, amelyet tetszés szerint lehetett „gyű- rögetni”. Hangminőségről ezeknél a lemezeknél jobb nem beszélni, mégis, egy időben hihetetlenül népszerűek voltak ezek a hajlékony, olykor újságba, könyvbe vagy képeslapba préselt „szív küldi” lemezek. A mikrobarázdás hang- rögzítés következő lépcsőfoka az volt, amikor a szórakoztató zenében, a popban és a rockban a nagylemezekre, albumokra is kialakult az igény — mind a zenészek, mind a közönség részéről. A Beatles, Rolling Stones, Bob Dylan és Jimi Hendrix dalainak a 33-as fordulatszámú, 30 cm átmérőjű „nagylemezek” felelek meg leginkább. Ezekre „ráfért” 35-40 percnyi anyag a kislemezek 10, vagy a maxi-lemezek legfeljebb 15- 16 percével szemben. S amikor már mindenki azt hitte, hogy ezekkel a lemezekkel évtizedekig elszórakozhat, jött a hangrögzítés újabb forradalma. A megnetofonról most nem érdemes szólni, hiszen annak hangminősége silányabb, mint a lemezé. Az 1982-ben Japánban a Sony által kifejlesztett kompakt- lemez — a compact disc vagy CD — érzékeny csapás a hagyományos lemezekre, mégha nem is seperte le azokat a piacról. A hagyományos lemezek mellett kitartók azzal érvelnek, hogy a rocknak nem tesz jót a CD túlságosan steril — üres? — hangzása. E fenntartás ellenére a CD elindult diadalútján, s évek óta tart a hagyományos lemezpiac haldoklása. Ebbe a versenybe még nem szállt be a néhány éves új csoda, a digitális magnetofon. Gének és fémek Budapest (MTI-Press) — Az Oxfordi Egyetem kutatói olyan gének nyomában vannak, amelyekkel a növények ki tudják vonni a talajból a nehézfémeket. A görög Leszbosz szigetén tenyésző Alyssum lesbiacum cserje felveszi a talajból a nikkelüledéket, és leveleiből gyűjti, föltehetőleg a rovarok elleni védekezésül. A tarsolyfű viszont a cinket szívja fel a talajból. Ha ennek a folyamatnak a génjét gyorsan növő növényekbe lehetne átültetni, akkor a tudósok reménye szerint a nehézfémekkel szeny- nyezett földterületeket természetes úton meg lehetne tisztítani, sőt a levelekben összegyűlt fémet talán újból fel is lehetne használni. Jobb mint a teflon Budapest (MTI-Press) — A teflonbevonatú lábasok és serpenyők helyett hamarosan szénpolimér bevonatú edények lógnak majd a konyhában. A braunschwe- igi Felület és Rétegtechnikai Intézet kutatói olyan új, tapadás elleni anyagot fejlesztettek ki, ami keményebb a teflonnál, és elég ezerszer vékonyabb rétegben felhordani. Előnyös tulajdonságait a benne levő fluor- vagy szilíciumatomoknak köszönheti. Az új anyag mindenütt alkalmazható, ahová valami odaragadhat: tészta- vagy csokoládégyártásnál, a nyomdaiparban, vagy falfelületek spray elleni védelmére. A feltaláló emlékére. Da Vinci Napok néven fesztivált rendeztek a hét végén az Oregon állambeli Corvallis- ben. Az eseményre érkezett csoportok egyike pedállal hajtható sárkánnyal emlékezett meg a nagy polihisztorról AP-felvételek
