Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-23 / 171. szám
1996. július 23., kedd HATTER A kátyúzás csak félmegoldás A korszerű úthálózathoz nagyon sok pénz kell • A Nyírflop Kft. és az útépítés Kovács Dénes Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban sorozatban foglalkozott lapunk az útépítés helyzetével, az utak állapotával. Bizony, bőven akad pótolni- és tennivaló ez ügyben, bár az is vitathatatlan, hogy a javulás érdekében nem csupán odafigyelésre, de sok pénzre is szükség van, illetve lenne. Az egyik, útépítéssel és -karbantartással foglalkozó cég, a nyíregyházi Nyírflop Kft. vezetőjével azonban nem csak erről beszélgettünk. Nyesti Csaba, a Nyírflop Kft. tulajdonos-igazgatója elégedetten tekint vissza az elmúlt évekre, a bő fél évtizede működő családi vállalkozás — ami napjainkban 50 dolgozónak ad munkát — ugyanis évről évre fejlődik. Félmegoldás —Cégünk egyik üzletága a kisebb jellegű útépítés, illetve karbantartás, az utóbbi öt évben versenypályázatok útján a megyeszékhely és körzetének több területén voltunk és vagyunk jelen — tájékoztat. — Egyrészt szilárd burkolatú utakat, illetve útalapokat építünk, másrészt a meglévők karbantartása is feladatunk. □ Sok autós bosszankodik— s joggal —, hogy bizonyos helyeken nem sokat érnek a kátyúzások, hiszen ezek bukkanó- kat jelentenek, illetve hamar újra kikopnak... — A kátyúzás inkább rész- megoldásnak tekinthető, az lenne igazából a jó, ha a teljes burkolatra új réteg kerülne, mert a lyuktöméseket nem igazán lehet szintbe hozni a régi burkolattal. Erre azonban nincs meg a kellő pénzügyi fedezet, óriási összegeket emésztene fel. Az útépítéssel foglalkozó cégek igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt, de azt mindenki jól tudja— olyan ez, mint a ruha —, hogy a foltozás csak félmegoldás. Útjavítás Nyírszőlősön — Az érem másik oldala, hogy a pályázatokat évente írják ki, ehelyett talán célszerűbb lenne három- vagy ötéves időszakra. Akkor lehetne hatékonyabb az utak karbantartása, s akkor vonulhatnánk fel a munkaterületre, amikor azt az utak állapota megkívánja. Úgy gondolom, az eredményes pályázataink egyik oka a megfelelő minőségű munka, a másik pedig a kedvező ár. Új gépeket viszont (nem kis költség!) igazán csak akkor mer vásárolni egy cég, ha hosszabb távú szerződése van, hiszen kisebb a kockázata a hitelfelvételnek. A földutak — 160 kilométer hosszú van belőlük a megye- székhelyen — karbantartása is folyamatos munkát igényel. A Nyírflopnál három brigád építi az utakat, szakismeretekkel rendelkező dolgozók- révén, a cég saját eszközállománnyal rendelkezik. Van tehát tapasztalatuk. Egész évben — Az utak állapotának romlásához több minden hozzájárult az elmúlt években — vélekedik Nyesti Csaba. — Látványos közműfejlesztési program indult, ami magával hozta az utak felbontását, még a majdnem frissen épültekét is, Harasztosi Pál de utána csak foltozni lehetett, teljes aszfaltszőnyeg terítésére nem volt elegendő pénz, így csak a helyreállításra futotta. Ám egy felvágott burkolat — köztudott — eredeti állapotra már nem állítható vissza. Ehhez jöttek a kemény, hideg telek, útjainkat, amik nem ilyen forgalomra épültek, ellepték a nagy teherbírású és összsúlyú kamionok, jól látható, ahogy a jelzőlámpák előtt fékezve felgyűrik az aszfaltot. Az lenne a megoldás, ha megfelelő mélységben kivágva az alapot, többrétegű burkolat kerülne rá — de az anyagiak... □ Egy ilyen családi vállalkozásban — még ha eredményesen is dolgoznak—gondolom, csupán az utak építésére nem lehet alapozni, hiszen idény jellegű munkának számít. Hogyan oldják meg a dolgozók egész évi foglalkoztatását? — Foglalkozunk magas-, mély- és közműépítéssel, szemét- és törmelékszállítással, takarítással, szennyvízszippantással, fuvarozással és építőanyag-kereskedelemmel is. Télen például hóeltakarításra, az utak síkosságmentesítésére is vállalkozunk úgy nagyvállalatok területén, mint az utakon, ahol megrendelőink kérik. — Gyakorlatilag minden olyan szolgáltatásért fordulhatnak hozzánk, ami kötődik az építkezésekhez. Ehhez saját géppark áll rendelkezésünkre, megoldott a szervizelésük is a Derkovits utcai telepünkön, ahol hamarosan elkészül az irodákat és szociális létesítményeket magában foglaló központi épületünk is, öltözővel, mosdóval, orvosi rendelővel. Arra törekedtünk, “hogy kialakuljon egy törzsgárda, akinek egész évben munkát tudunk adni. Ez persze jelentős szervezőmunkát felvétele igényel. Nyugodtan mondhatom, jól érzik itt magukat a dolgozók, hosszú távon munkát biztosítunk. Ennek érdekében a fizetés mellett egyéb juttatásokkal is (munkaruha, étkezési hozzájárulás, kölcsön) igyekszünk segíteni őket. Kezelni lehet A Nyírflop brigádja takarítja a nyíregyházi Vásárteret is, ez meglehetősen sziszifuszi munkát jelenthet. Erről Nyesti Csaba sokat tudna mesélni. — 1991 októberétől végezzük ezt a tevékenységet, a pályázat elnyerését követő időszaktól. Egész éves munkát jelent, télen hozzájön még a hóeltakarítás is. Nem kis időbe tellett egy ütőképes csapat kialakítása, gépek beállítása, a hatékony munka megszervezése. Mindennap takarítunk, de a piac sajátosságából eredően erre csak éjjel van lehetőség. Emellett a karbantartási feladatokat is megoldjuk, legyen az fakivágás, csőtörés megjavítása, és még sorolhatnám. A világot járva, tapasztalatokat szerezve elmondhatom, mindenütt így van ez: ahol sok az árus, a látogató, ott a szemét is összegyűlik. De a mindennapos takarítással, háromnaponkénti fertőtlenítéssel, kezelni lehet a problémát. y->^ enise Simon asszonyt § 1 kerestem, de a villát üresen találtam — mondta az elegáns, ötvenes férfi, aki Charpentier néven mutatkozott be. —A hölgy eltűnését fél éve jelentették. Azóta nyomozunk. Sajnos, eredménytelenül—közölte Brúnót felügyelő. —Ez azt is jelentheti, hogy már nem él?—A látogató arca szokatlan kifejezést öltött. — Bűntényre és öngyilkosságra egyaránt gondolunk. Sajnos, használható nyomokat nem találtunk. Azt mondja, régóta ismeri a hölgyet? Mikor találkozott vele? — Régen — válaszolt Charpentier, majd felállt és kinézett az ablakon. — Hét évig külföldön dolgoztam. Nyolc éve lehetett. Akkor még élt a férje... Szóval, nem zárja ki a bűncselekményt? Gyanúsít valakit? j—Csak elképzelésünk van, Uram — mondta. — Felügyelő úr, jobb, ha megmondom: Denise nagyon fontos volt nekem. A férje jóval idősebb volt, de nem akarta elhagyni. Talán segíthetek, ha bízik bennem. — Nos, egy bizonyos Alain Penan ingatlanügynök és befektetési tanácsadó jöhet számításba. Jóban volt a Kínos vallomás hölggyel. Az eltűnését is ő jelentette. Akkor közölte, hogy a teljhatalmú kezelője az asz- szony vagyonának — mondta a rendőrtiszt. Charpentier tudta, ebben az esetben milliókról van szó. Vacsorára hívta a vagyonkezelőt, aki nagy üzletet látott a meghívásban. Általánosságokról beszéltek. — Nagyszerű volt a vacsora — szólt Perran, hogy a feszültséget oldja. —Szabadna kérdeznem, hogy... — Házat szeretnék venni. Temető mellett. — Temető mellett?! — Tudja, uram, mozgalmas életem volt. Sokat utaztam, gazdag ember vagyok. Már békességre vágyom. Úgy gondolom, hogy a holtak közelében nem zavarna senki. Perran bólintott. Igyekezett kiolvasni valamit az idegen különös, átható tekintetéből. Lehet, hogy nem komplett a pasas? De gazdag és ez a fontos. — Egy bizonyos temetőre gondol? — Régi, árnyas sírkertre. Valami parkosra. Vagy inkább erdősre. Olyan helyre, ahol senki sem zavarja, aki ott van élve, vagy holtan. Perran rosszul érezte magát. Gondolatai ahhoz a bizonyos éjszakához tértek vissza, még a részleteket is felidézve. Mi van vele? A bortól van, vagy a kínai étterem fülledtségétől? És ez a különös ember a szúrós nézésével, meg ezzel a zavarbaejtő kívánságával... — Azt hiszem, megmagyaráztam, mit szeretnék — zökkentette ki Charpentier, de már mosolyogva. — Már holnap körülnézek, uram. Az esős éjszaka ellenére Perrannak melege volt. Azon az éjjelen is esett, amikor erre járt. Fél éve történt, akkor fojtotta meg Denise Simont. Tökéletes gyilkosság volt. Semmi nyom, semmi tanú. És a gyilkosság gazdaggá tette. Az asszony minden este sétálni ment az erdőbe. Néha titokban követte. Tudta, hogy mindig ugyanazon az úton halad. A bokrokkal szegélyezett parkolóban rendszerint senki sem volt ilyenkor. Azon az éjszakán is így volt. A bokrok közül lépett elő és Denise azt hitte, véletlenül találkoztak. De aztán megértette... Perran megfojtotta, majd a kocsi csomagtartójába tette. Most lassított és ráfordult az erdei útra. Nem hagyta nyugodni az ügy. Ellenállhatatlan kényszere volt, hogy újra kijöjjön a helyszínre. Megállt, kikapcsolta a motort. Kiszálljon? A lombok alatt eljutott a tisztásra. Ismerte a terepet. Vigyorgott. Ugyan, mi is változhatott volna? Denise is ott fekszik, ahová elásta. Aztán a vigyora grimasszá váltott. Elemlámpák sora villant fel. — Ne mozdulj! Rendőrség. Brúnót felügyelő nem sokkal később a gödörbe pillanthatott, melyet Perran kínos vallomása alapján az emberei kiástak. — Csakugyan itt van — mondta halkan. — Charpen- tiernek igaza volt, amikor azt mondta, hogy tartsuk szemmel Perrant, mert ma éjjel elvezet bennünket Denisehez. F erran csak később értette meg, mi történt vele. Akkor, amikor az ügyvédje újságot hozott neki a börtönbe. Ebből olvashatta, hogy mindenkit elbűvölt az Odeon új műsorának mágusa. A cikk mellett volt egy nagy fénykép is, ezzel a szöveggel: „Monsieur Charpentier, az ellenállhatatlan hipnotizőr” . Nézőpont Határhelyzet Marik Sándor y y azánk egyik legrö- i i videbb határszaka- A. A. sza a magyar-ukrán, de minden jel arra mutat, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani rá, különösen itt, Sza- bolcs-Szatmár-Beregben. Nem csak azért, mert keleti szomszédunk hatalmas piacot képvisel, ami akkor is igaz, ha gazdasága, kereskedelme most mélyponton van. Az előrelátók tudják azonban: ha a fellendülés bekövetkezik, minden kapcsolat megtöbbszörözi majd értékét, s nem csak a feketepiac, a csencselés jut majd az ember eszébe ha ukránokról hall. Talán arra sem kell már sokáig várni, hogy a határ- állomásokon is emberibb körülmények legyenek, mint most. Már zajlik a záhonyi híd rekonstrukciója, a kamionterminál megnyitása az országutak hivatásos vándorainak átkelés előtti, eddig méltatlan körülményeit javítja. A napokban adtunk hírt arról, hogy a fejlesztési tervek között szerepeI a magyar-ukrán határon fekvő más átkelőhelyek bővítése is. Beregsuránynál a teherforgalom indítását készítik elő, augusztus elsejétől pedig a tiszabecsi határállomás megnyílik a nemzetközi forgalom előtt. Ezek újabb lehetőségeket nyitnak, nyilván fellendül a tranzitutak menti kereskedelem, vendéglátás — ha erre időben és jól készülnek fel a vállalkozók. Nyilván több gond is lesz, hiszen közismerten sok le- robbbant kocsival jönnek át keleti szomszédaink, s az sem jó hír, hogy Kárpátalján elég sok az ittas járművezető—a szokásokat pedig aligha változtatják meg a határ átlépésének percében. A bűncselekmények szálai is átjárják a határt. Még el sem felejtettük a korábbi vonatos rablást, a múlt héten megint arról tudósíthattunk: két ukránul beszélő férfi géppisztollyal, illetve pisztolynak látszó tárggyal Záhony és Nyíregyháza között a Tisza expresszen kirabolt öt orosz férfit. Mindezekkel együtt ez a határ—ha hazánk az Európai Unió tagja lesz — egyben az EU határává is válik. Erre kell készülnünk. Mától cukor nélkül fogyasztjuk Ferter János rajza I > Ti.,. , , j Jsflj A színpad presztízse Kállai János / gen, a színpad tekintélye a fontos, nem a körülötte buzgólkodók presztízsharca, kiszorítós- dija, húzdmeg-ereszdmegje. Merthogy ilyesmit tapasztalhattunk megyeszékhelyünk sokkalta szebb napokat megélt szabadtérije körül. Akarta volna a Móricz Zsigmond Színház a magáénak tudni, szerette volna Thália fák-bokrok övezte, ég alatti szentélyévé emelni, csak hát a pénz, a súlyos sok millió, az hibádzott. Nagy summa kell(ene) már ahhoz is, hogy egyáltalán embereket lehessen leültetni aJere- ván-kert szomszádságában. a nézőtéren. Úgy tűnt: az idei nyár mű- sortalanul suhan el a szabadtéri felett. Nem így történt. Jó döntése volt a város képviselő-testületének, hogy — amint egyik illetékes fogalmazott— ismét az intézményfelé fordult. A döntnö- kök gondoltak egy merészet és nagyot: a minimálisan szükséges rekonstrukciós munkák elvégeztetését, a komplex felújítási terv elkészíttetését, a nyári program összeállítását a Piac- és Városgazdálkodási Irodára testálták mint feladatot. Megjelent kínálatával a Mandala Dalszínház is, s csakhamar kiderült: ha lesz bemutatósorozat, a gerincét az amatőr társulat előadásai, illetve az ő szervezésükben idehozott produkciók fogják adni, kiegészülve más, könnyedebb, esztrádo- sabb műsorokkal. Hihetetlen, de épp a man- dalások jószándékú ügybuzgalmából támadt a csetepaté a piacosok és az amatőr teátristák között. A Mandala Nyár mint védett név (az idén már ötödször fémjelzi a szabadtéri esteket) vajon szerepeljen-e a plakátokon? Keveredjenek-e a határon túli magyar társulatok — mint a kolozsvári opera — bemutatói mondjuk egy gör- kori-show attrakcióival, divatbemutatóval, a Pa Dö Dö-vel. Egyáltalán—vetették fel — ki hajtja ezt a biciklit? Nos, kiderült: a jelképes kerékpár — mármint a szabadtéri színpad kiagyusztált bringája — közösen gondozandó masinává avanzsált. Megszűnt a torzsalkodás — hangoztatják az érintettek —, nincs viszály, sőt: rút cselszövő sincs. S ha mégis, bízvást: csak az operában.
