Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20 / 169. szám
1996. július 20., szombat HÁTTÉR Napközis tábor a tóparton Kedvezmény nélkül is napi 115 forintért teljes ellátás a gyermekeknek Ideális kürülmények között vakációzhatnak a gyerekek Harasztosi Pál felvétele Nézöoont Műló mosoly Nyíregyháza-Sóstó (S. J.) — A vakáció első 40 napja alatt mintegy 1300 nyíregyházi gyerek színes programjáról gondoskodnak a Tókuckó napközis táborában. A Bala- ton-parti Szigligeten 800 megyeszékhelyi emberpalánta élvezheti a nyár örömeit és gyönyörködhet az ottani táj varázsában. László Gézáné igazgatónővel folytatott beszélgetés során örömök és gondok egyaránt terítékre kerültek a szezon közepén. — Június 17-től augusztus 9- ig, nyolc héten át, négyszer 10 napos turnusokban napközis táboroztatást végzünk, telt házzal. Elsősorban alsós gyerekeket fogadtunk, noha lett volna nagyobb igény felsősök, sőt nyolcadikat végzettek nya- raltatására is. A tiniklubot már harmadik éve kérik a szülők, de egyszerűen nincs elég helyünk. Az első turnusban így is 400 helyett 420 főt táboroztat- tunk, most 340-es létszámnál tartunk. A július 29-től kezdődő utolsó napközis ciklusra is legalább ennyien jelentkeztek. Gazdag program Ma már széles a kínálat. Lovagló, úszó, sport és különféle szaktárgyi, vagy iskolai saját táborok csábítják a gyerekeket (és a szülőket). Mi az oka a népszerűségüknek? — Olcsók vagyunk, s mégis gazdag, változatos programot nyújtunk a gyerekeknek és a környezet is ideális. Az iskolai napközis normának megfelelő díjért fogadjuk a hozzánk jövőket. Akinek nincs semmilyen kedvezménye, az is napi 115 forintért lehet itt. A szülők ezt még meg tudják fizetni. Ami pedig a programokat illeti, van nép- és társastánc, irodalmi és zenés foglalkozás. Bemutatókat tartunk. Fellép a Bessenyei Színkör, a Mandala Dalszínházjúlius 26-án jön a 100 Folk Celsius együttes. A rendőrség, a katonaság, a tűzoltóság, a mentők és a polgári védelem technikai bemutatói is kedveltek. Vetélkedőket tartunk, kirándulunk, számháborút rendezünk, rajzversenyeink is vannak, az 1100 éves történelmünk kezdeteit is felelevenítjük, strandra járunk. Igaz, ez utóbbi némi bosszúságot is okoz, mert az idén külön pénzt nem kaptunk erre, így a tavalyról megmaradt belépőket használjuk fel. A napi kétszeri fürdőzésből így csak egy maradt. Most azt fontolgatom, ha strandidő lesz, az utolsó turnusra minden napra rendelünk egy autóbuszt és azzal elmegyünk az ibrányi Tisza-partra. Még így is kevesebbe kerül, mint a napi sóstói belépő. Ott kiépített, sekély, nagy palajon, civilizált környezetben és a ter- mészethéz is közelebb lehetnek a gyerekek. Élményekben is gazdagabbak lesznek. Több veszélyt az sem rejt, mint a sóstói strandolás. Öregbítik a hírnevet Tudom, az idén kevesebb pénzből gazdálkodhatnak. Elmaradtak bizonyos önkormányzati támogatások, másfelől a várt pályázati pénzek sem érkeztek meg. — Felbermann Endre alpolgármester azért a saját keretéből biztosított 20 ezret, hogy fogadhassuk a 100 Folk Celsius együttest. Az OTP, a Coca- Cola és a rendőrség pedig a vetélkedőinket támogatja. Azt szeretném, ha azok, akik döntenek a Tókuckó sorsáról, számukra legalább ilyen fontos lenne a gyerekeink nyaraltatá- sa, mint az önkéntes segítőinknek. Kérem, beszéljünk a bentlakásos táborokról is. — Június 17-től volt egy életmód tábor, ahová Mátészalkáról és Karancsaljáról jöttek szegény és cigánygyerekek. Már negyedik éve adunk otthont a cukorbetegek országos táborának. Most mentek el a kosárfonók. Őket követi a nemzetközi cigány folklór turnus. Aztán Szeged mellől, Kistelekről jön egy iskola. Augusztus 6-21-ig pedig két turnusban szlovák családokat látunk vendégül Stropkov városából. Velük negyedik éve tartjuk a kapcsolatot. Most a város polgármestere is itt lesz és szeretne találkozni Csabai László- né polgármester asszonnyal, a testvérvárosi kapcsolatok felvétele céljából. — Úgy vélem, a város hírnevét nem csak az ismert kórusa öregbíti. Tőlünk a vendégek úgy mennek el, hogy szerete- tet. gondoskodást kapnak, szívükbe zárják Sóstót, a várost. Talán éppen ezért a 20 éve itt működő nemzetközi éremmű- vésztábor lakói is jól érzik magukat. És Szigliget? — Ott nyolcnapos turnusokban 800 nyíregyházi gyerek nyaralhat 4500 forintért. Szívesen mennek oda, de egyre nehezebb ezt az összeget is előteremteni a szülőknek. A Tókuckó mandátuma szeptember 30-ig szól. Addig még szállóvendégeket fogad, továbbképzéseket, rendezvényeket tartanak ott. Hogy mi lesz azt követően? Lesz-e jövő nyáron is gyermeküdültetés, napközis tábor itt és Szigligeten, s ha igen, mennyiért? Nos, ez ma még talányos. Az ipar termelése Budapest (MTI) — Az ipari termelés májusi volumene 7,3 százalékkal meghaladta az áprilisit. Összehasonlításul. Áz 1992 évi szintnél 25,5 százalékkal magasabb, ám 3,6 százalékkal alacsonyabb az 1995 májusi volumennél. Ez derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrisebb, az MTI-hez pénteken eljuttatott jelentéséből. A villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás májusi termelése 4,6 százalékkal csökkent. Visszaesés jellemezte a feldolgozóipar fontosabb ágazatainak termelésalakulását is, kivéve a ruhagyártást és a gépipart. Legnagyobb arányban, 20 százalékkal a bőrtermékek és lábbelik gyártása csökkent. Jelentős, 12 százalékos visszaesést regisztráltak a papíriparban is. A kohászat és fémfeldolgozás produktuma 8, a fa- feldolgozás és építőanyagok gyártása pedig 7-7 százalékkal esett vissza. Az élelmiszerek, italok és dohánytermékek gyártása 5 százalékkal, a vegyipar termelése 3 százalékkal volt kevesebb az egy évvel korábbinál. A bányászat májusi termelése viszont 7,8 százalékkal múlta felül a múlt májusit. Az ipar májusi összes értékesítése 1,7 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Esik Sándor Y y a^r hét-nyolc év l-J telt el a külföldi tő- JL JL ke tömeges közép- kelet-európai megjelenése óta, mégis úgy tűnik, hogy még mindig jelentős a bizalmatlanság a külföldi és a magyar vállalatvezetők között. Ez abból a felmérésből derül ki, amelyet a Czipin és Társa osztrák tanácsadó cég készíttetett. Az osztrák válaszadók szerint a személyzeti ügyekkel kapcsolatos nehézségek egyik oka az, hogy a dolgozók nem elég rugalmasak, nem eléggé teljesítményorientáltak. Arra a kérdésre, hogy milyen hibákat követnek el leggyakrabban a nyugati menedzserek Magyarországon, a magyar válaszadók 72 százaléka úgy vélte: a nyugatiak nem ismerik kellőképpen a magyar viszonyokat, 69 százalékuk szerint változtatás nélkül akarják bevezetni a nyugati módszereket. Az osztrák üzletemberek a rendszerváltás előtt is gyakori vendégek voltak nálunk, és nem csak a turizmus okán. Az úgynevezett kapitalista relációban NSZK után rögtön ők következtek fontossági sorrendben. Az együttműködési rendellenességek mégsem tekinthetők váratlannak, hiszen mégiscsak lakva ismeri meg az ember a partnerét. A tulajdonosként megjelenő külföldi, és a partnerből alkalmazottá váló magyar viszonya a változás bekövetkeztétől új dimenziókat nyert. A lazább felelősségi rendszert felváltotta egy olyan, amikor az alkalmazott rossz döntése után az új tulaj régebben mosolygó arca szigorúra váltott, honfitársunk pedig másnap már azon gondolkozhatott, hol kamatoztathassa tovább tehetségét. Soha nem fogom elfelejteni azt a szépítő fogalmazást, amelynek kíséretében még az átkosban kirúgtak egy munkatársat a Szabad Európa Rádióból. Emi gyen: arra ösztönöztük, hogy képességeit csillogtassa meg egy olyan médiánál, ahol talál rá befogadókat. A kezdeti idegenkedést lassan felváltja a békés egymás mellett élés — úgy tűnik. Ha nem szokjuk meg az új helyzetet, nincs lehetőségünk a megszökésre. Törő István tárcái«* A hálós drót egyhangú mintájával ott áll a két porta között. Magasra téve, két sor tüskés dróttal betetézve, a kerítés. Ókori- újkori népbetegség. Valamitől és valakitől mindig véden- ki kell magát az embernek. Hogy nyugodtabbnak tudja álmát, biztonságosabbnak javait, s azt a néhány gyümölcsfát, amely jobb évjáratokban összeszakította ágait a termés súlya alatt. Illés tudta, hogy kell ez a kerítés. Már csak az asszony miatt is. Félős. Meg a házi szárnyasok, néha kirontó disznók miatt. A kerítést javítani kell, festeni. Belefonja magát a kúszó gaz, a sövények ágai, a koslató macska rést nyit rajta. Mérgelődik is sokszor miatta. Az északi népeknél sok más országban nem divat, de itt mindent védeni kell. Státusszimbólum egyes településeken a szomszéd gazda bosszantására, az örökös vitára, hogy hol, kinek kell készíteni. De jól lehet rajta átbeszélni, összeakasztani a bajszokat, és átdobálni nem odaillő dolgokat. A kerítés, ha lenne lelke, csak nevetne rajta, hogy válik a bosszan- kodás tárgyává oszlopa, betontalpazata, díszes kiképzése, főleg az utca felől. A kerítés Ahogy javítgatja Illés, látva a rozsdát átütni, egyszer csak eszébe jut mi mindenre jó ez az átkozott kerítés. A történet nem régi, még nincs ideje mohosodni a tudat mélyén. Elevenen virít, mint a pipacsbokor az árok partján. Zsúfolt nyár, felhőkkel teli ég, csorog az égi áldás, a kutya is vakkant kettőt, aztán elbújik. Nem akar dacolni az elemekkel, mert utána kivirul, s a sziporkázó fényben élvezheti a szivárványos ragyogást, belecsaholva a felfrissült légbe. Lányok jönnek a piciny, sáros járdán, kerülgetve a tócsákat, a behajtó porcsinrózsákat, s a virágokat, melyeket gyakorta divat volt kiültetni a járda szélére, a fák félárnyékába. A lányok szépek, hangoskodók, nevet- gélők. Kapaszkodnak mindenbe, hogy vizes ne legyen a topánka, a körömcipő, hiszen abban még táncolni kell, ha a zenegép okádja a dallamokat, csak győzze a láb. Ezek a lábak még győzik, csak hangulat kell hozzá. A Nagylány megy elől, a frissen érettségizett. A többiek libasorban utána. Magas, nagy kerítés jön, az élelmiszerbolté. A műanyag rekeszek belül egy fészer alatt. Az esőtől ázott gyom szétterülve, csúszik rajta a cipő, a láb, és repülne a Nagylány. De ott a kerítés, a védelem az elesés ellen, mentőöv, hogy a ruha sáros ne legyen, a kapaszkodás egyetlen lehetősége. És jaj, a kerítés egyetlen villámlás, a rosszul szerelt kapucsengő most visszavág. A láthatatlan ököl, mely csak úgy kinyújtózkodik valahonnan. A kóborló áram a drótok, huzalok alagútjain, ahogy kivillantja fogát, lehetőséghez jut. Illés most is látja a Nagylányt, ahogy ott fekszik, körbeállják, sopánkodnak. Hozzányúlni senki sem mer, hogy meginduljon a keringés. És hiába jön a mentő, a kerítés és gazdája elintézett mindent ő elintézhetetlen, aki szerelte már letette a kanalat... / llés fonogatja az ő drótszálait. Azt a másikat nem kell, rácsokból áll, tetőtől talpig vérben, mint ama lovagok, akik készek mindenféle cselvetésre. Mert neki csak ez jut eszébe róla, immár három éve: a kerítés, mint a gyilkolás eszköze. Jó kapaszkodásra, a szerzett javak védésére. A kerítés jó mennybemenetelre?! Hát még ilyen nyarat, sehol egy kis napfény... Ferter János rajza Kommentár Tankönyvbe illő Tóth Kornélia / zzottak a telefonvonalak, amikor a tankönyv- piacról készített cikksorozatunkat közöltük. Tisztelt Olvasóink kifejtették a véleményüket — sommás megállapítások, háborgás, elkeseredés egyaránt volt az érzelmek között — de leginkább a tanácstalanság miatt emelték fel a telefonkagylót. Megoldást valóban nehezen lehet találni. Legalábbis olyat, ami az egész tan- könyvpiac helyzetét érintené. Teljesen értetlenül állnak afogyasztók a most esedékes 35 százalékos áremelés ténye előtt. Amiben valamennyi hozzászóló egyetértett: sürgősen meg kell találni azt a koordinátort, aki, vagy amely szervezet szabályozná a piacot. Bár azt is sokan hozzátették: a piacot szabályozni nem direkt módon, hanem a vállalkozói környezet alakításával lehetséges. Ennek egyik jele a tankönyv-antikvárium, amelynek híre igencsak felcsigázta az érdeklődést. Még az sem kizárt, hogy akár többen is megélnének ebből a piaci keresletből. Hisz az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy feléért, harmadáért beszerezni a tankönyveket nagyon kedvező. S akinek még erre sem futja, végszükségként felkeresheti a családsegítő központot, ahol teljesen ingyen válogathat az esetlegesen hozzáférhető tankönyvek között. S mit tehet a polgár, ha végképp nincs szerencséje? Folyamodhat segélyért a települési önkormányzathoz, hisz nincs az a szőrösszívű hivatalnok, aki ne utalna valamennyi pénzt a rászorulónak, ha bírja még a keret. Kinek jó a mai tankönyv- piac? Semmiképpen nem a lapos bukszájú, százféle áremelés miatt anyagi gondokkal küszködő családoknak. Bár a piaci szabályozásra, a gazdaság szelektáló voltára hivatkozni elegáns dolog, azért a több száz ezres példányszámú tankönyvtömeg ellentmondásaira nem ártana mihamarabb megoldást találni. Tankönyvbe illő lenne... A II \/ 1/
