Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
1996. július 19., péntek 'HÁTTÉR Művésztelep, mi lesz veled Egyáltalán nem presztízsszempontok miatt kell a megmaradásáért kiállni A Városi Galéria elegáns homlokzata Balázs Attila felvétele Nezooont Stílusgyakorlat Kállai János Nyíregyháza (KM) — Épp a finiséhez közeledett a nyíregyháza-sóstói kisplasztikái és éremművészeti alkotótelep idei tevékenysége, amikor az ott munkálkodott művészek megfogalmazták aggodalmukat: a nyíregyházi Városi Galériának a művészeti szakközépiskolához történt csatolásától nem sok jót várnak. Mi több: a galéria fennhatósága alatt funkcionált művésztelep jövőbeni létét is veszélyeztetve látják. A Művészeti Szakközépiskola bő fél esztendeje kinevezett igazgatóját — aki az összevonás óta immár a galéria főnöke is — Veréb Józsefet kérdeztük: miként látja az integrált intézmény helyzetét; várhatók-e számottevő változások a város reprezentatív bemutató és értékmegőrző helyének tartalmi munkájában. Kiteljesedve... — A Városi Galéria alapítása óta részben önálló közintézményként létezett; gazdaságilag mindig a művészeti szak- középiskolával közös igazgatásban. Kezdeti feladatköre—a mű- vésztelep működtetése, az ott született alkotások őrzése, bemutatása. valamint a kortárs képzőművészet produktumainak közszemlére tétele — az utóbbi években teljesedett ki. Elég, ha olyan sikeres tárlatokra utalok, mint az ikonkiállítás, vagy a Munkácsy-képek ide- hozatala. Sorban álltak az emberek. hogy bejuthassanak! □ Ha ennyire jól sáfárkodtak a talentummal a galériások, akkor mi indokolta a teljes körit összevonást? — A galéria és a szakközép- iskola integrációja csak egy részterülete a város közművelődési és oktatási intézményeit érintő, önkormányzati intézkedési koncepciónak. Az indok pedig a gazdasági kényszer- helyzetben keresendő. A tavalyi felülvizsgálatot követően. már vettek el létszámot a galériától. Az összevonás újabb csökkentéssel járt: a szakalkalmazottak száma kettőre mérséklődött. □ Most ön az igazgatója az integrált intézménynek. Mi lett a korábbi vezető—jelenleg országgyűlési képviselő, miniszter — státusával? Úgy tudom, az igazgatóhelyettes (aki a vezetői teendőket látta el) szintén távozott... — A volt igazgató közalkalmazotti jogviszonya nem szűnt, nem szűnhet meg. Az igazgatóhelyettes pedig önszántából mondott búcsút a galériának. □ Sokakat érdekel, mi lesz az alkotóteleppel. Mondják: az új alapító okirat nem foglalkozik a működtetés kérdéskörével... Aggodalmak — Az eredeti alapító okirat az integrációval egyidejűleg hatályát vesztette. Az újat pedig éppen azért vizsgálják fölül — és igazítják ki —, mert tényleg nem szerepel benne feladat a művésztelep működtetésére vonatkozóan. Persze, az aggodalmak között vannak más természetűek is. Visszatérve a galériához: többen félnek a tartalmi változtatásoktól, a színvonalromlástól, attól, hogy egyes művész- csoportok lobbyzásának a célpontja lesz a „ház”. Nekem mint igazgatónak — és mint volt önkormányzati közművelődési referensnek — elemi érdekem. hogy az aggodalmaskodóknak ne legyen igazuk. Változatlan eredményességgel kívánom működtetni a galériát: kiállítóhelyként és a művésztelep munkáinak gyűjtő- őrző-bemutató helyeként. És ami a legfontosabb: a lakosság, Nyíregyháza polgárai számára. Aránytartás Ezért fogunk körültekintően ügyelni az arányokra — minden tekintetben. Hangsúlyozom: a galéria nem a művészeti szakközépiskola tanárainak a bemutatkozó terepe lesz: az övéké is, de nyilvánvalóan mindazoké, akik rá érdemesek. A kidolgozandó szervezeti és működési szabályzatban kell megjeleníteni azokat a garanciákat, melyek a funkciók érvényesítését a lehető legjobb színvonalon szolgálják. Azt szeretném, hogy szőkébb pátriánk képzőművész társadalma mind tevőlegesebben szólhasson bele a tartalmi kérdésekbe. Ezért fogunk művészeti tanácsot létrehozni, melynek éppen „intézményfüggetlensége” révén lesz meghatározó szerepe a helyes arányok kijelölésében. Végezetül még a művésztelepről! Egyáltalán nem presztízsszempontok miatt kell a megmaradásáért kiállnunk! Ez az alkotóközösség európai rangú kultúrateremtő hellyé nőtte ki magát két évtized alatt. Több ezres műalkotás-gyűjteménye szinte egyedülálló határainkon belül és kívül. Mecenálása, funkcionáltatása, fejlesztése — közügy! De, s ezt sem árt meghallgatni: a telep jövőbeni sorsának legjobb irányú alakításához az igazgatói szándék — önmagában — kevés. Szállószínház Nyíregyháza (MTI) — Korona Teátrum elnevezéssel, ősztől szálló-színház kezdi meg működését Nyíregyházán, a város híres Korona Szállodájában. A mini-társulat a tervek szerint három darabbal mutatkozik be, műsorára tűzi Müller Péter: Szomorú vasárnap és Noal Cowald: A furcsa pár című művét, továbbá Nóti Ká- roly-kabaréesteket láthatnak majd a vendéglátóhely Ko- dály-termében az érdeklődők. A Korona Teátrum elsődleges célja, hogy helyet és lehetőséget teremtsen Nyíregyházán a társasági életnek. Ennek megfelelően a vasárnap esti színházi előadások mellett vacsoraesteket szerveznek a különböző korok művészetének, életének bemutatására, beszélgetésre hívják a térségben élő érdekes embereket. A gyerekeket délutáni zsúrokra várják a Koronába. A szálló-színház létrehozásának kezdeményezői a kis teátrum alapító tagjai, Hetey László és Szabó Tünde, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház vezető művészei. Ötletük valóra váltását természetesen támogatta és támogatja a Korona Szálloda, illetve a színház vezetése is. Angyal Sándor izonyára a nézők m-e milliói várták azt a U tv-műsort szerda este 20 óra után. amelyben a parlamenti pártok prominensei értékelték a hatalmon lévő kormány elmúlt két évét. A magyar tv-néző az utóbbi években inkább azt szokta meg, hogy ha a parlamentre, vagy a kormányra irányítják a kamerát, ott általában azon szórakozhatunk, miként ócsárolják egymást a kormánypárti és az ellenzéki képviselők: ki tud nagyobbat rúgni a szólabdákba, messzebbre hajítani azt a bizonyos követ, amely mindegy hogy kit talál, csak röpüljön. Sokan méltatlannak tartják a nyílt színi civa- kodást, míg mások vallják, hogy ez természetes velejárója a parlamentáris demokráciának. A most felidézett szerda esti tv-műsor ennek az ellenkezőjét bizonyította: tapasztalhattuk. hogy a politikai kultúrának van egy ízlésesebb, emberhez méltóbb változata is. Pedig a nyílt színi beszélgetés ellenzéki képviselői ezúttal sem kímélték a kormány-triót (belSzondi Erika M eglepő interjút hallottam a közelmúltban a rádióban. Egy német üzletember beszélt Magyarországról, Budapestről, s elmondta, ismerősei előtt nem szívesen említi, hogy egyedül utazik Budapestre, mert honfitársai meg vannak győződve róla, hogy egy kis szextúrára indul. A rádióinterjú után pár nappal újabb meglepetés ért, amikor azt olvastam, hazánkban újraszabályozzák a legősibb mesterséget, bár bárcát nem osztanak, de az utcalányok egyéni vállalkozókként tevékenykedhetnek. Augusztus közepén a kormány elé kerül a javaslat a prostitúció ügyéről. A törvénytervezet célja, hogy keretek közé szorítsa és ellenőrizhetőbbé tegye ezt a szolgáltatást. Érdemes elgondolkodni rajta, ha megszületik a törvény az örömlányokról. akkor ezáltal törügy-, külügy- és pénzügyminiszter) és viszont: a bársonyszékben ülők sem rejtették véka alá nehezen cáfolható érvüket a két éve megörökölt nehéz gazdasági helyzetről, s arról, hogy azóta történt egy és más. Ezek között a legfontosabb, hogy nem omlott össze a gazdaság, „működik az ország”, olyannyira, hogy a fejlett világból nem fukarkodnak a dicséretekkel sem. Az ellenzék sem akarta ezúttal minden áron cáfolni a cáfolhatatlant, de állította, hogy lehetne másképpen és jobban kormányozni. Ugyanakkor a kormány - párti jeles személyiségek sem vertek vissza ezúttal minden kritikát (ezzel a tévedhetetlenség látszatát keltvén), hanem elismerték, hogy munka közben hibáztak is, s amit tettek, legjobb szándékuk szerint, az ország érdekében teszik. Ez a visszafogottság, ez a megfontoltság és önmérséklet, amelynek csupán jelzéseit érezhettük a képernyőről, reményt ad a nyári politikai uborkaszezonban arra, hogy nemcsak a stílus változhat a jövőben, hanem az egyetértésre törekvők szándéka is bajaink orvoslásában. vényesen elfogadottá válik a tevékenységük is? Ez egy újabb lépés Európába? Elképzelem a 41-es úton álldogáló lányokat, amint számlatömbbel a kezükben riszálják magukat naphosszat, s az autóval megálló érdeklődőktől megkérdezik: Uram áfával, vagy áfa nélkül számoljak? Még sajnálom is szegény lányokat, hiszen az adminisztráció megnehezíti „örömteli életüket” , s a napi .futtatóiknak tett bevallásuk után még februárban törhetik a fejüket az adóbevalláson is. A rádióban nyilatkozó német úr pedig üzleti útjáról hazatérve felmutathatja, akár el is számolhatja azokat a számlákat, amelyeket Magyarországon gyűjtött. A feketegazdaság ellen folyó küzdelemnek valószínűleg része ez az új tervezet is, hiszen a jövedelem akkor is jövedelem, ha valaki nem a két kezével, hanem valamilyen más testrészével keresi, s ily módon ez sem lehet adómentes. Cserbalcöy Levente tárcája A 2 élet úgy hozta magával. hogy túl az ötödik X-en, megtanultam kaszálni. Belátom, hogy ezt így kategorikusan. tényként kijelenteni. enyhén szólva is. költői túlzás. Valójában tapasztalati úton sikerült annyit elsajátítani, hogy a pengét milyen szögben kell tartanom ahhoz, hogy ne csusszanjon el üresjáratban a tarack fölött. Mert érdekes módon, amíg nem tapasztaltam ki, hogy a kasza töve és a penge milyen magasságban kell. hogy legyen a talaj felszínétől. a kasza mindig elsiklott a fű fölött, annak éppen csak a hegyéből csippentve le egy keveset. Bevallom, a dolog a végén már bosszantott, egy kicsit szégyelltem is magam és az önbizalmamnak sem tett jót. Vettem egy használt, könnyű kaszát és meggyőztem magam arról, nem lehetek annyira ügyefogyott, hogy egy olyan munkát, mint a kaszálás. pont nekem ne sikerüljön jól elvégezni. Volt nekünk előzőleg két kaszánk is. I ólt egy öreg.ami a: én szememben elhasználtunk tűnt, ezért vettünk CsenKopaszodó kaszás gerben egy teljes felszerelést, nyéllel együtt. Mivel ennek a pengéjét túl hosszúnak találtam, az urai ezermesterünk kívánságunkra rövidebbre vette és kitűnően ki is élezte. Ráadásul megtanított a penge kikalapálására és jenesére. Ez is jó, könnyű kasza volt, de igazából nem tudtam vele megszerezni a kaszálás gyakorlatát. Elkövettük azt a könnyelműséget, hogy amikor néhány napra elutaztunk, a kaszákat nem tettük be a többi szerszámmal együtt a kamrába, hanem az ól falánál, a gerendára felakasztva hagytuk. A társadalmi átalakulás ideje volt, akkor zajlott a spontán privatizáció és az illetlen látogató, aki a kertünkben terepszemlét tartott, valószínűleg úgy gondolta, hogy a spontán privatizáció kategóriájába tartozik az is, ha a mi két kaszánkat magával viszi. Arra még gondolni sem akarok, hogy a kaszálási tevékenységem kritikájának szánta. A mostani kaszám valódi acél pengéjű, és könnyű, faragott akác nyele van. Eladója biztosított róla. hogy egy örökös darab, mert még a nagyapjáé volt. aki a nyelet is faragta. Lehet szerszámot megszeretni, és ezt a kaszát én nagyon megszerettem. Olyan jó fogás esik a nyélen és a mankóján, hogy szinte saját maga adja ki, mekkora ívet fogjak fel egy-egy rendhez. Ezen a nyáron sikerült kitapasztalnom a füvek, gazok mi lyenségét. Megtan ult an i, hogy az apró szulák nagyobb gond, mint a csalán, vagy a bojtorján. Tudom, hogy a birs ma- goncat nem, de a meggyet bátran lekaszálhatom. Tudom, hogy kopaszodó fejemre kaszáláskor szalmakalapot tegyek és azt is, hogy nem szégyen leheveredni néha- néha. A gaz megvár. A zt is tudom, hogy kaszás versenyre már nem fogok benevezni, mert ilyen szinten biztosan nem indítanak versenyzőket. Sarok áfával
