Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-18 / 167. szám
1996. július 18., csütörtök ÉLETÜNK ŐSZÉN Az ertelmes életekért Idős és beteg embereknek teremtenek otthont • Mindennap egy új kihívás Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Sóstó kellős közepén, üdülőövezetben, árnyas lombok, hatalmas fenyők karéjában található a Nyíregyházi Általános Szociális Otthon. A kellemes környezetben azok az idősek, felnőttek laknak, akik egészségi állapotuk, illetve öregkoruk miatt kerültek ide. Az intézmény 410 lakója két helyen él, a Sóstón 360-an, az Étel-közi épületben pedig pedig ötvenen laknak. A gondozottakra 160 dolgozó vigyáz, többnyire szakképzett, magasan kvalifikált emberek. Olyan diplomások, akiknek nemcsak értelmük, érzelmeik is jócskán vannak ahhoz, hogy ezt a nehéz, de gyönyörű munkát szívvel és kitartással végezzék. Már csak azért is, mert a rájuk bízott gondozottak egyötöde olyan fiatal, akikkel fizikai és szellemi állapotuknak megfelelően, speciális módon kell foglalkozni. Mindenki örömére Közel száz azoknak az idős embereknek a száma, akik öreg korukra, mondhatni ismét gyermekké lettek, állandó felügyeletet, törődést igényelnek. Kissné Szabó Zsuzsanna alig fél éve az intézmény igazgatója, de tervei, hasznos ötletei kezdettől bőségesen vannak. — Illyés Gyula néhány sora az ars poeticám, amelyet igazgatóként szeretnék minél hívebben követni. A költő szavai szerint „Semmit sem ajánlhatok melegebben a vénülőknek, mint a halál pillanatáig tartó tevékenységet.” Úgy gondolom, ezeknek a szavaknak jelentését ebben a munkakörben nemigen kell külön magyarázni. Meg vagyok győződve arról, hogy az otthonunkban élők akkor érzik igazán jól magukat, ha tudják: szükség van rájuk, öreg korukban, vagy betegségükben is fontos emberek, akiknek naponta dolga, feladata van, akik számára fontos minden reggel, akiknek érdemes felkelni, felöltözni, nem feleslegesek. Célunk az is, Egy évben egyszer Nyíregyháza (KM) — Mint a napokban megjelent hírekből kiderül, a kormány azt javasolja, hogy 1997-től minden év januárjában, egy alkalommal, egy összegben emeljék a nyugdíjakat, figyelembe véve az előző évi bérnövekedést és inflációt. Mivel az év elején még nem állnak rendelkezésre pontos adatok az előző évi bérnövekedésről és inflációról, ezért az az elképzelés, hogy a januári nyugdíjemelést megelőző szeptembertől visszaszámított egy évet vizsgálják, és ez legyen az alapja a nyugdíjemelés megállapításának. A zavarmentes átmenet érdekében a kormány azt javasolja, hogy az 1997. januári nyugdíjemelésnél az 1996- os év első háromnegyedének bérnövekedését és inflációját vegyék figyelembe. Ä javaslat nem végleges. hogy a fiatalokat visszahelyezzük a munkába, a családba, hogy helyrejöjjenek a korábban megromlott családi, munkahelyi viszonyok, hogy senki ne legyen magányos, magára- hagyatott. Mindezekhez a nemes célokhoz konkrét programokat is kidolgoztak az otthon vezetői, akik azon fáradoznak, hogy profilírozzák, magyarán speciális feladatok elvégzésére tegyék alkalmassá intézményüket. Olyan házzá, ahol az ápolás, a gondozás és a foglalkoztatás mindenféle módja egyaránt rendelkezésre áll az öregek, mozgássérültek, a szenvedélybetegek, a mentálisan sérültek számára. Fontosnak tartják azt is, hogy azok, akik nem betegek, „csak” öregek, koruknak, fizikai és szellemi állapotuknak megfelelően a legjobb szinten éljenek. Ezért is hozták létre az Őszirózsaalapítványt, amelyben prominens személyek vállaltak kuratóriumi feladatot, s amely arra szolgál, hogy a foglalkoztatásNyíregyháza (KM) — Az idősek helyzete szinte naponta szerepel a kormány teendői között. Ezért is jó hír, hogy a közelmúltban megalakult a Nyugdíjreformtanács, amely a tervek szerint s a kormány döntése alapján a nyugdíj- rendszer átalakításának átfogó menedzselését vállalta magára. A tanács a pénzügyi és a népjóléti minizstérium közös munkacsoportját irányítja, a két tárca közigazgatási államtitkárainak felügyeletével. A tanácsot Győrfi István, a PM miniszteri biztosa vezeti és egyforma súllyal vesznek részt munkájában a tárcák szakértői, illetve külső tanácsadók is. A nyugdíjreformtanács feladata a Pénzügyminisztérium és a Népjóléti Minisztérium közös munkacsoportjának az irányítása, a megalapozó munkák elvégzése és az államigazgatási rendbe illesztése. A tanács vezetésével készülnek el a modellszámítások a nyugdíjtörvény fölosztó-kirovó és tőkenapi tevékenysége, akkor is, ha két órát, akkor is ha hatot képes vagy tud ledolgozni. Borítékokat készítenek, zacskót ragasztanak, s számos olyan tevékenységet végeznek, amelynek köszönhetően nemcsak értéket teremtenek, de visszanyerik szinte életkedvüket is. Feladat kell — Olyan programokat akarunk kidolgozni, amelynek segítségével ez az intézmény élettel, jókedvvel telik meg. Sajnos a hozzánk kerülők jó része magányos, családja vagy elhalt mellőle, vagy különféle okok miatt elhagyta őt, ami értelmi, érzelmi elsivárosodás- hoz vezet. Ki akarjuk mozdítani lakóinkat ebből az állapotból, s örömünkre máris vannak szép eredményeink. Beléptünk az Ápolási és Hospice Egyesületbe, az Országos Gerontológiai Társaságba, kapcsolatot létesítettünk a cigány kisebbségi önkormányzattól kezdve a Kamilliánus rendig, naponta vannak közös dolgaink a DOfedezeti elemeiről, a változtatások társadalmi és gazdasági hatásainak elemzése, de itt szervezik az egész országra kiterjedő oktató-fölvilágosító munkát is. A tanács a reform- folyamat előkészítése során szorosan együttműködik a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, az Érdekegyeztető Tanáccsal és a nyugdíjasok szervezeteivel. Hat munkacsoportból áll. A jogi munkálatokat Csillag István, a makrogazdasági elemzéseket Ámon Zsolt irányítja. A nyugdíjrendszer új intézményeinek, illetve a befektetések optimalizálási koncepciójának kidolgozására számos ismert szakember kapott megbízást, s létrehoztak egy PR-csoportot is. A tanács minden hétfőn értékeli az előző heti munkák előrehaladását, ahol a munkacsoportok vezetői tételesen beszámolnak a három hónapos munkaterv aktuális helyzetéről. Júniusban a jogi csoport kidolgozta a törvénytéziseket. A makrotervezők a demográfiai és munkaerő-prognózisokkal retnénk létrehozni a hospice szolgálatot, melyhez pályázat útján a Soros Alapítványtól kaptunk jelentős öszeget. A lakók kényelmét szolgálja az a lift, amit ugyancsak rövidesen üzembe helyezünk. A nyíregyházi általános szociális otthon a rászorulók előtt mind szélesebbre tárja kapuit. Bárki 18 éven felülit befogadnak, akit a nyíregyházi önkormányzat szociális bizottsága hozzájuk beutal. Itt nincs belé pő, a havi gondozási díj az illető szociális helyzetétől függ. Ez pedig a nyugdíj 80 százaléka, de maximum 12 650 forint. Azok, akiknek semmiféle jövedelmük nincs, természetesen egyetlen fillért sem fizetnek, sőt, még rendszeres havi zsebpénzt kapnak. A létfenntartás, a gazdálkodás persze ezen intézmény számára is nehéz. A gondozási díjakból, az államilag biztosított fejkvótából, önkormányzati támogatásból teremtik elő a szükséges pénzeket, de örömmel veszik azt is, ha alapítványukra bárki bármennyit fizet. Á kimutatás szerint akad aki százat, s volt aki 100 ezret ajánlott fel. Igyekeznek megtermelni amit csak lehet, a konyhára való kikerül a saját termesztésű zöldségből, gyümölcsből. Érzékeny lélekkel — Számomra nem csak az az öröm, ha az itt lakókat elégedettnek, kiegyensúlyozottnak, vagy boldognak látom. Öröm az is, hogy szinte naponta akadnak jelentkezők, akik azért jönnének ide munkára, mert ismerik céljainkat, szimpatikusnak találják terveinket — mondja az intézmény igazgatónője, aki még segédnővérként kezdte itt annak idején, aztán egy kitérő, majd egy főiskolai és egyetemi diploma megszerzése után első számú vezetőnek jött vissza ide. A tanulást persze nemcsak ő, munkatársai sem igen hagyják abba, hiszen azt vallják, ma már ölbe tett kézzel nem lehet megélni, a fejlődéssel lépést kell tartani. — Mindennap egy új kihívás, amelynek csak felkészülten, a folyamatos tanulás, képzés mellett, s érzékeny lélekkel lehet megfelelni. vetették egybe a következő évek növekedési pályáját, az infláció és az államháztartási hiány alakulását: a különböző fejlődési lehetőségek ugyanis behatárolják a tőkefedezeti nyugdíjpillérben gyűjthető megtakarítások mértékét. A nyugdíjrendszer intézményeinek a továbbfejlesztésére hivatott munkacsoport valamennyi konstrukcióra (fölosztó-kirovó, tőkefedezeti, önkéntes-kölcsönös pénztárak) kialakította a részletes elképzelését: ezek átfogják a szabályozási változtatásokat is. Az analitikusok egyéni életpálya-számításokat végeztek a pályakezdőknél és a következő két korcsoportban, a befektetési csoport pedig a vagyonkezelés, a kötelező két korcsoportban, a befektetési csoport pedig a vagyonkezelés, a kötelező letétkezelés, a két intézmény közötti összeférhetetlenség szabályozásán dolgozott. A szakmai programok mellett átfogó propagandaterv is készül, kidolgozzák a változáshoz szükséges szakmai oktatási programokat is. Egyéni bánásmód, törődés a hitvallás Harasztosi Pál felvétele Milyen legyen, hogyan legyen Reformtanács alakult két minisztérium részvételével Jólesik megpihenni, néhány percig nézelődni a pádon Elek Emil felvétele Barna távirász kalandos élete Nábrádi Lajos Záhony — Kegyetlenül bombázták a szatmárnémeti vasútállomást, alig hogy ő ifjú távirászként elkezdte hosszúra nyúlt vasúti pályafutását. Nem sokkal később Nyíregyházára helyezték, akkor meg a megyeszékhelyünk vasútállomását bombázták porig. 1956 őszét záhonyi vasutasként érte meg. Itt látta az első szovjet tank begördülését, fültanúja volt a záhonyi laktanyában történt lövöldözésnek. Az átrakóban emelgette a szívlapátot, nyugdíjazása előtt számítógépet tettek az íróaszta- \&Vf. Barna László 71 éves, Záhonyban élő nyugdíjas vasutasról van szó. Nagy idők tanúja ő. Élő történelem. Éppen a vasutasnapon, kertes kis háza udvarán, a vén cseresznyefa árnyékában beszélgettünk a régi és a mai vasútról. Azért is, mert ezekben a napokban 150 éves a magyar vasút. E hosszú időnek majdnem egyharmadát szolgálatban töltötte ő. 1943-től 1985-ig szolgálta a nagyvasutat, s nyugdíjasként még három évet dolgozott a Győr-Sop- ron Ebenfurti Vasút záhonyi irodáján. Sokat próbált, sokat tapasztalt, sokszor volt igen erős stresszhatás alatt. A veszélyes üzemben emberek életéért, milliárdos árukért volt felelős. Mégis, még most is erősnek mondhatja magát. Miként Hemingway öreg halászát, a nagy megpróbáltatások nem megtörték, hanem megedzették. Kemény, 400 öles földterületet, kertet művelő ember. Igaz, az egyik lába már nem úgy engedelmeskedik neki, mint ahogy szeretné. Sárospatakon született, egy tízgyermekes család nyolcadik gyermekeként. A sok gyerek közül neki sikerült elvégezni a híres pataki iskolában a négy polgárit. Németül is tanult. Ez gyerekként nem esett nehezére, azért sem, mert az eredeti neve Braun. Szorgalmas svábok leszármazottja. Ám a politikai viharok idején jobbnak látta, ha magyarosítja a nevét... Ifjú emberként Pataktól messzire, Szatmárra sodorta a sorsa. A híres vasútállomáson alantos beosztásban, kocsifelíróként kezdte, majd hamar letette a távirász szakvizsgát. Katonának nem vitték be, hiszen a vasút volt a második hadsereg. A front szele azonban alaposan megcsapta. A németek parancsára őt is felültették egy menekülő vonatra. Összegyűjtötték a keleti országrész vasutasainak jelentős részét (mint mondja, sok nyíregyházit is) és a vonat Szlovákián át Németországba tartott, hogy az érkező szovjetek ne találjanak működőképes vasutat. Ám e vonat egy szabotázs folytán még Prágán innen visszafordult. Becsapták a PUP- ot, a pályaudvar parancsnokságot. Ő meg Nyíregyházán találta magát és egy romos raktárépületben távirászko- ^ dott. Emlékszik rá, hogy a Bakta és Kisvárda közti vonalon (már megszűnt) hetekig román menekült vonat vesztegelt. 1947-ben Záhony távirásza lett. Meg kellett tanulnia az orosz morzé jeleket is. Istenem! — sóhajtott fel — mekkorát fejlődött a vasút is a titititá- tól a műholdas rádiójelekig, a számítógépes központig. Emlékszik, hogy a negyvenes évek végén még nem volt igazi átrakó, Kacsa nevű kis gőzmozdonyok tolattak. Az ötvenes évek elején a vasutasok egy részének „önként” szabadságot kellett kivenni és mentek az Állami Gazdaságokba aratni, betakarítani! Később, amikor sok volt az átraknivaló, szabadnapos korában — hogy egy kis pluszpénzt keressen — ő is megmarkolta a gombosvillát és a szívlapátot és kézzel rakta át a nehéz szovjet árut a magyar vagonokba. Aztán jöttek a daruk. 1956-ban Záhony egyik forgalmistája volt. Nem politizált, a szabályzatnak, az utasításoknak megfelelően tette a dolgát. Egy szovjet tiszt mégis pisztolyt szegezett a halántékának, amikor nem adott neki pőrekocsit a tankok szállításához. Nem adott, mert már nem volt ilyen kocsi a környéken... Megtapasztalta az első, hangos, de erős Szergej mozdony begördülését, örült a villanymozdonyok, a vasút biztonságát szolgáló berendezések elterjedésének. Az elmúlt években át- érezte a forgalom visszaesésének szívfájdító tényét. Ám reméli: lesz még a vasútnak nagyobb ázsiója. A fia még megéri, aki a vasúti villanyszerelők egyik csoportvezetője... TE Egészségügyi Főiskolával, a gondozási központtal, s a város összes szociális intézményével is. A közeljövőben szehoz, a méltó emberi élethez megteremtse a feltételeket. Elérje, hogy minden itt lakónak legyen valamilyen értelmes
