Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-17 / 166. szám

1996. július 17., szerda Zempléni meghívó Nyíregyháza (KM) — Az idén ötödik alkalommal gyűlnek össze a Liszt Fe­renc Kamarazenekar kez­deményezésére a zempléni táj kultúrát és művésze­teket kedvelő szerelme­sei. A Zempléni Művészeti Na­pok évről évre terjeszkedik, Sárospatakon kívül Sátoral­jaújhely, Szerencs, Tokaj, Karcsa, Tárcái, Füzérrad- vány, Hollóháza és Terebes is egy-egy helyszíne a ren­dezvénynek. Ez utóbbi már a szlovák határon túlra invi­tál kiállításra bennünket a Vlastivedné Múzeumba. Az augusztus 16-i nyitó­koncerten az Állami Hang­versenyzenekar és Szabadi Vilmos hegedűművész fel­lépésében gyönyörködhe­tünk, majd Vásáry Tamás vezényletével a Magyar Rá­dió és Televízió Szimfoni­kus Zenekara zárja e rangos eseményt 24-én. E két koncert közötti idő­ben számos, változatos programot kínál a Zempléni Művészeti Napok. Fellép többek között a Prágai Ka­marabalett, a Budapester Klezmer Band, lesz gitár­koncert, operettműsor, kó­rusmuzsika, fúvószene, ki­állítások. Egész napos prog­ram idézi fel a sárospataki Rákóczi vár kertjében a re­neszánsz kor hangulatát, es­te pedig a vacsorán korabe­li ételekből kaphatunk ízelí­tőt. A Liszt Ferenc Kamara- zenekar minden évben vala­mi különlegességgel várja az idelátogatókat. Az idén a tengerentúlról érkező, nem­zetközi hírnévnek örvendő Kalichstein (zongora), La­redo (hegedű), Robinson (gordonka) Trióra esett a választás. A három kitűnő szólista által 1978-ban ala­kított együttes a virtuozitás és a muzikalitás különleges élményét nyújtja. Megala­kulásuk óta szinte az egész világot beutazták. Jaime La­redo nem csak játszik, ha­nem vezényel is. Ebben az élményben a Zempléni Mű­vészeti Napok közönsége is részesülhet, hiszen a Ma­gyarországon először hall­ható trió Liszt Ferenc Ka­marazenekarral közös kon­certjén Jaime Laredo is ve­zényel. A Liszt Ferenc Kamarazenekar Amatőr felvétel Hírcsokor Tánctábort... ...szerveznek július 18-tól 27-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Művelődési Ház­ban. Az együttlét napjain a foglalkozások — melyeken aerobic és modem táncok tanulása zajlik — reggel 8- kor kezdődnek és 17 óráig tartanak. A tábort Feketéné Kun Ildikó vezeti. (KM) Aki megunta... ...rádiókészülékét, vagy ne­tán tönkrement a „varázsdo­boza”, ne dobja el! A tech­nikatörténet szempontjából még értékes rádióját fel­ajánlhatja az Antenna Hun­gária Rt. gyűjteménye ré­szére. Az egymástól elszi­getelten gyűjtők számára fontos cím a következő: An­tenna Hungária Rt. Nyír­egyháza, Rádióállomás 4401 Pf. 19. Zentai Mihály állomásvezető, tel.: (42) 314-544; fax: (42) 490-022. A Kölyökvár... ...pótvizsgára felkészítő foglalkozásokat szervez ál­talános iskolások számára matematikából, fizikából és magyar nyelvtanból. A har­mincórás kurzus augusztus 5-én kezdődik. A részt ven­ni kívánók a kitöltött jelent­kezési lapjukat a nyíregyhá­zi Városi Művelődési Köz­pont információs szolgála­tánál adhajtják le. (KM) Okucsani és környéke Mizser Lajos A Száva a Duna legnagyobb jobb oldali mellékfolyója. Elválaszt országokat (Bosz­nia, Horvátország), de elvá­laszt kultúrában, etnikum­ban egymástól teljesen elté­rő vidékeket is. Mindkét partján települések egész sora. Az északin inkább római katolikus horvátok, a délin pedig főként görög keleti vallású szerbek élnek. Ju­goszlávia felbomlása után véres harcok színtere. A Száván minden hidat fel­robbantottak, a közlekedés lehetetlenné vált. A háború után megkezdődött az újjá­építés, melyben a magyar honvédség műszaki alaku­latai is részt vesznek. Szál­láshelyük Okucsani és kör­nyéke. Ez a helység az egy­kori Pozsega megyéhez tar­tozott, s régebbi neve Dia- nóc (magyarra Dénesfalvá- nak lehetne fordítani) volt, ez azonban elpusztult. A Pszuny-hegységben eredő Szlobostina patak partján új község létesült. 1780-tól le­het adatolni. Kiváltságokat is élvezhetett, hiszen a patak neve magyarul: előjog, ki­váltság. Maga a település az észak-déli irányban folyó patak délnyugat felé eső nagy kanyarulatáról kapta nevét. Okucsani tehát a ka­nyarulatnál lakók faluja. Alapszava az okuka = ka­nyar. A Barachieri Japánba készül A kórus első CD-je anyagát a nyírbátori minorita templomban rögzítette Pódiumon a Banchieri Amatőr felvétel Kállai János Nyíregyháza (KM) — Örül­tünk a hírnek: a közelmúlt­ban a nyíregyházi Banchieri Kamaraegyüttes a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kó­rusfesztiválon elnyerte a ta­lálkozó nagydíját. A hattagú kiskórus 1988-ban alakult a Kodály Zoltán Általá­nos Iskolában, s mint sokan tudják: azóta sikert siker­re halmoz a csapat. Úgy tűnik, a folyamat nem állt meg! Létszámok... — Debrecenben két lány is színpadra lépett velünk: Földe - si Ildikó (szoprán 1.) és Korpái Andrea (szoprán 2.) — tájé­koztat Szilágyi Szilárd (tenor). — Ők a Pro Musica tagjai, mindketten középiskolások. Rájuk azért volt szükség, mert a versenyre olyan kötelező mű­veket írtak elő, melyeket a kontra tenorjaink — Nagyváti Zsolt és Leány vári László nem tudnának „kiénekelni”. De, hogy teljes legyen a névsor, megemlítem a siker további ré­szeseit: Szabó Soma (bariton L), Rohály Tibor (bariton 2.) és Nagy Gábor (basszus). Egyébként a vegyes felál­lásssról már korábban is gon­dolkodtunk. Színesebbek, ér­dekesebbek lehetnek a lányok megjelenésével a produkció­ink. Jövőre indulnunk kell To- urs-ban az Európai Nagydíjért. Már most törhetjük a fejünket, hiszen a minimális kóruslét­szám ott 12 fő, mi pedig ennek éppen a fele vagyunk. Díjeső □ Sikerszéna jelzi a munkátok eredményességét, színvonalát. Vegyük sorba a karrier fonto­sabb állomásait! — Az 1993-mas Ki mit tud?- ot megnyertük. Ezt követően két tagunk kivált; az új felállás­ban 1994-ben mérettünk meg nemzetközi mezőnyben, Arez- zoban. Elhoztuk az első díjat. A spanyolországi Tolosa-ban 1995-ben két magas elismerés­ben részesültünk: a világi zene kategória első, az egyházi zene kategória második díját kaptuk meg. 1995-ben megjelent az első kazettánk. A legutóbbi, debreceni szereplésünkön mint kamarakórus állhatttunk a do­bogó legmagasabb fokára, eh­hez jött még a nagydíj, vala­mint két különdíj. Szabó Soma művészeti veze­tőnk mint karnagy kapta az egyiket, a kórus pedig a döntő­ben előadott kötelező darab in­terpretálásáért a másikat. A né­pes mezőnyben — mintegy harminc kórus vetélkedett — azt hiszem, szép eredményt könyvelhettünk el. □ Nagy útra készültök: a fel­kelő nap országába. Meghí­vást kaptatok, vagy ti, saját el­határozásotokból utaztok? — Ugyanazok hívtak meg bennünket, mint akik annak idejék a Pro Musica-t és a Can- tenus-t. Japánban adják ki az első CD lemezünket. Ez adta az utazás apropóját. A felvéte­leket idehaza rögzítettük, és már elkészült a borító is: Ba- chieri Singers. Nyári program E hó végén Hollandiába uta­zunk, együtt a Pro Musica Le­ánykarral. Egy zenepedagógiai konferenciára vagyunk hivata­losak. Előtte, július 19-én még fellépünk Nyíregyházán, a Ko­dály Zoltán Általános Iskolá­ban adunk koncertet. Azt a progarmunkát kínáljuk a közönségnek, mellyel Debre­cenben sikert arattunk. A hang­verseny első részében XX. szá­zadi művek hangzanak el, a második rész a könnyűzenéé. Ebben King Singers számokat, japán, amerikai és angol nép­dalfeldolgozásokat szólalta­tunk meg. A folk most és mindig „eladható" Budapest (MTI) — Hazai ta­pasztalatok is bizonyítják: a folkzene független a divattól és mindig kelendő. így van ez a tengerentúlon is, ahol szó­lóénekesek és együttesek élik ebben a műfajban sokadvi- rágzásukat. Közülük is kiemelkedik a csaknem negyven esztendeje együttmuzsikáló gitár- és ben­dzsóegyüttes, a világszerte szeretettel fogadott Kingston Trio. Az alapítók közül ketten — Nick Reynolds és Bob Sha­ne — ma is tagjai az együttes­nek, Dave Guard azonban öt évvel ezelőtt rákban meghalt, s George Grove bendzsós egé­szíti ki a triót. Nem hivatalos szóvivőjük Bob Shane, aki ar­ról beszél, hogy a banda hely­től függetlenül hajlandó játsza­ni vásárokon, koncerteken vagy akár magánrendezvénye­ken is. A műfaj, kínálat válto­zatlan: régi amerikai dalok — igen csekély modernizálással és persze a countrymuzsika. A „mulatós” country nem a vilá­guk, még akkor sem, ha első Grammy-díjukat 1959-ben Country és Western kategóriá­ban kapták a Tom Dooley című balladáért. Nem fogadják el a folkegyüttes kategóriát sem, mint Shane mondotta, ők elő­adóművészek. A Tom Dooley t nemzedékek énekelték és zümmögték. Amikor ez a dal futott, egy­szerre négy albumuk szerepelt a Billboard toplistáján: gyűjtők kincse a Kingston Trio at Lar­ge, a Here We Go Again, a Sold Out és a String Along cí­mű lemez. Hiteles filmkép az iszonyatról Sztálin nevelési módszere • Évekig nem mert aludni, mert félt Karádi Zsolt Nyíregyháza — A minap a televí­zió a szokásos, eszmélkedést ser­kentő időpont­ban, éjféltől háromnegyed egyig vetítette Thibaut dóri­on és Basile Gregoriev 1990-1994 között forgatott, US-20, Egy különleges kórház krónikája című munkáját. An­nak, aki e befogadásra végképp alkalmatlan időpontban eset­leg mégis a készülék előtt ma­radt, döbbenetes élményben lehetett része. A téma nem ismeretlen a hu­szadik század borzalmai között tájékozódó néző előtt, ugyanis arról, hogy Sztálin rémtettei között szerepelt a kommuniz­mus számára nem kívánatos elemek kényszergyógykezelé­se, az utóbbi évtizedben már lehetett tudni ezt-azt. Most azonban a dokumentumok ere­jének segítségével tárult föl a múltnak — és sajnos, a jelen­nek —ez a förtelmes fejezete. A filmből kiderült, hogy az egykori Leningrádban a börtön és az elmegyógyintézet össze­házasításából Sztálin által lét­rehívott intézetben százszámra tartották fogva a köztörvényes bűnözők között a politikailag megbízhatatlanokat, a másként gondolkodókat, azaz az ellen­zékieket. Elhangzik a műben, hogy negyven év alatt csaknem tízezer főt„kezeltek” itt, s e lét­szám egyharmada politikai okok miatt került ide. Áz elítél­tekre a belügy tisztjei vigyáz­tak. A kórház 1989-ban átke­rült az egészségügyi miniszté­rium felügyelete alá, a lényeg azonban alig változott. Legfel­jebb annyiban, hogy ma már nincsenek „politikaiak”. Az igazgató, Sztyaskin dok­tor, aki 1989-ig maga is bel­ügyi ezredes volt, elvezette a stábot az egyik központi te­rembe, ahol 9100 aktát őriz­nek. Az elítéltek ideggyógyá­szati diagnózisát Moszkvában készítették: az ellenzékiek többnyire „téveszmékkel” sú­lyosbított paranoiásként kerül­tek az US 20-asba. Az egyik rab elmondta: a pszichiátria mindig is a párt, a KGB eszköze volt: Sztálin így akarta „átnevelni” a renitense­ket. A „szigorított pszichiátriai kórházban” az alkotók meg­szólaltattak egy férfit, aki már negyedszázadot húzott le itt. (Az intézményből egyébként nincs visszaút az életbe. Egyet­len szabadulás létezik: a halál). Az ideológiai okok miatt letar­tóztatottakat a nyolcvanas évek vége felé kiengedték. Kö­zülük a rendező megtalálta Szasa Szkobovot, aki nyolc esztendő után szabadult. Bű­nösnek találták, mert liberális füzetet publikált tucatnyi pél­dányban. Jelenleg épületeket takarít. O azok egyike, akiket nem sikerült teljesen megtörni, bár felesége szerint hazatérte után évekig nem tudott aludni. Félt, hogy éjjel jönnek érte. Szasa a filmesekkel együtt visszame­hetett szenvedéseinek egykori színhelyére, ahol kezelő orvo­sa a riporternek elmondta: ő tudta, hogy a gondjaira bízott fogoly nem beteg, de magán- véleményét nem képviselhette hivatalosan, s egyébként sem lett volna bátorsága hozzá. Az ide száműzötteket külön­féle neuroleptikumokkal ke­zelték (és kezelik ma is). A leg­iszonyatosabb ellenben a bün­tetésként használt elektrosokk, amelynek nyomán az embe­rekből vegetáló, önmagukra sem emlékező árnyakat lehet csinálni. Az egyik doktornő meggyőződéssel állította, hogy az ellenzékiek szellemi­leg károsodtak, a másik orvos szerint 1967 óta pedig nem al­kalmazták az elektrosokkos te­rápiát. A titkos kórházról, amelyet még ma is piros parolis kato­nák őriznek, s amelynek hat négyzetméteres, lepusztult cel­láiban elevenen rohasztották el a legyengített páriákat, a glasz- noszty és a rendszerváltás utá­ni adminisztráció véletlenül (?) elfeledkezett. Az US 20-asban megállt az idő. Igaza lehet az egyik nyilat­kozónak, aki szerint Lenin- grádtól Szentpétervárig semmi sem változott. Thibaut d’Orion és Basile Gregoriev filmje er­ről az iszonyról hozott hiteles és megrendítő képet. n m v ts-----------------------------------­Proust Párizs (MTI) — A napok­ban volt 125 éve, hogy a francia irodalom egyik ki­emelkedő alakja. Marcel Proust megszületett. 1871. július 10. Párizs­ban látta meg a napvilágot a hétrészes regényéről. Az eltűnt idő nyomában című ' alkotásról (A la recherche du temps perdu) híressé vált, kitűnő prózaíró. Az impresszionista festőhöz, Claude Mmetbez hasonlí­tott író hétrészes önéletraj­zi kulcsregénye részletek­ben jelent meg: 1/ Swann (1913); 2/ Bimbózó lányok árnyékában (1919)—ezért Gortcourt-díjjai tüntették ki : Proustot —;,3/ Guemantes- ék (1920); 4/ Szodoma és Gomorrha (1921); 5/ A fo­golynő (1923); 6/ Aibertine eltűnik (1925) és 7/ A meg­talált idő (1927). A gazdag polgári család­ból született Proust a Sor- bonne-on folytatta tanul­mányait és 1892-ben tanu­lótársaival megalapította a Banquet című folyóiratot. Első novelláskötete (Les Plaisirs et les jours — Öro- ’ mök és napok) 1896-ban : jelent meg Anatole France előszavával. Proust népszerűsége ha- ! zajában növekvőben van. Nemrég újra megnyílt az érdeklődők számára a pári­zsi Boulevard Haussmann t02-es számú házának sza­lonja. i 'r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents