Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-16 / 165. szám
1996. július 16., kedd Luxussá vált a Patyolat A mosatást már egyre kevesebben engedhetik meg maguknak manapság Sánta János Nyíregyháza — A ruhák és textíliák tisztításával foglalkozó Nyírségi Patyolatnál 400 tonna ruhát mosnak ki évente. Korábban az emberek többsége a felsőruháit rendszeres időközönként beadta tisztíttatni. A háztartási szennyest is a Patyolatnál mosatták. Sajnos mára a textiltisztítás jóval kevesebb ember privilégiuma lett. Manapság az is előfordul, hogy a nagykabát mosásának is nekiesünk a kádban. Mészáros Lászlónét, a Nyírségi Patyolat Kft. igazgatónőjét először ezen változások okairól kérdeztem. Hiányzó textilkresz — A múltban ezt a szolgáltatást támogatta az állam ezért voltak az alacsony, elérhető árak. A kedvezmények megszűntek. A mi tevékenységünk élőmunka, energia és beruházásigényes, s ez ma igazán drága. Valaha 30 gömb fagylalt árából ki lehetett tisztítani egy nadrágot, ma ez 11-14 adag árának felel meg. Egy kiló kenyér azóta 30-35-szörösére emelkedett, a tisztításé 20-szo- rosára. Egy öltöny ma 30 ezerbe kerül, ennek 1-2 százalékáért kitisztítjuk. □ Egyre gyakrabban találkozunk a felvevőhelyeken azzal, hogy sajnáljuk, de ezt a ruhát nem tudjuk elvállalni, vagy elvállalják, de az ügyfél felelősségére. Miért van ez? — Teljesen új természetű anyagok jelentek meg a piacon, amit drágán megvásárol a vevő és a beszennyeződése után akár el is dobhatja. Másfelől sok termékről hiányzik a használatbavételi útmutató és a textilkresz. így hozzák forgalomba, pedig ennek az elhelyezését jogszabály írja elő. A textilkresz éppen azt a célt szolgálja, hogyan lehet az adott terméket használni, kezelni, tisztítani. Ez pedig egyaránt jelentené a vásárló és a tisztító érdeValaha 30 gömb fagylalt árából ki lehetett tisztítani egy nadrágot, ma ez 11-14 adag árának felel meg Harasztosi Pál felvétele keit is. Gondoljon csak arra, ha károsodik a ruha, mert az ismeretlen anyagot nem megfelelően kezeljük, kártérítést kell fizetnünk. A gyártóval szemben pedig csak akkor lehet érvényesíteni a kárigényt, ha benne van a termékben ez a bizonyos textilkresz. Zsugorodik Q Meglehet, bizonyos gyártóknak ez most nem érdeke. Bosszankodjon a vevő... — A divattermékek bizonyos százaléka tisztíthatatlan. Nagyon szép. de a hozzá felhasznált kellékek nem viselik el a vegyszert. Női kosztümöknél fordul elő mostanában, hogy a szövetet acetátselyem- mel bélelik bizonyos kisebb cégek. Szép, tetszetős, de a tisztítás során összezsugorodik. tönkremegy. Tudom, a gomblevétellel is sok embernek okozunk bosszúságot. A szép és nem is olcsó műanyag gombok leolvadnak a tisztítás során. Károsítja a ruhát, és nem feltétlenül csak azt az egyet. Egyszerre 5-10 öltönyt beleteszünk a gépbe. Ha csak egyen rajta maradnak a gombok, a többit is beszennyezi. Hasonló bajt okoz. ha a természetes bőrből készült ruhára, akár díszítésként is műbőrt dolgoznak rá. □ Nagyon melléfogok, ha arra tippelek, hogy talán mostanában csökkent a munkájuk? — Valóban kevesebben veszik igénybe a Patyolat szolgáltatását. Ha valaki munka- nélküli lesz, aligha jön hozzánk mosatni, de még a 14 500 forintos jövedelméből sem tud erre fordítani. Viszont előkerülnek a régi, eltett holmik, s kérik, próbáljunk belőlük szépet, tisztát varázsolni, ezeket az évek során beszáradt foltokat, szennyeződéseket a legkorszerűbb eljárásokkal sem lehet foltmentessé tenni. □ Az új mosószerek meglehet, hogy hatásosabbak, de aligha teszik olcsóbbá a szolgáltatást. — Hogy ne kelljen az árainkat olyan drasztikusan emelni, kereskedünk, sőt gyártunk háztartási textilöblítőt, mosogatót, a közeli napokban a habfürdőink is az üzletekbe kerül. Régi holmik □ Ha ezt említette, hozzáteszem, nemrég nyilvánosságra került a Kereskedelmi Főfelügyelőség országos vizsgálatának az eredménye, de Önök is foglalkoztak a Textiltisztító Egyesület Igazgatótanácsi ülésén az új mosószerek és adalékok használatával. Mit lehet tudni erről? — A szakma jó minősítést kapott. A lédig (helyszínen kimért) öblítő- és mosogatószerek minőségével a megyénkben semmifajta probléma nem volt. Sőt olyan visszajelzéseket kapunk, nagyon jó minőségűek a termékeink, szeretik a vásárlók. Azonos értékűek az általunk gyártott és kiszerelt, üzletekben kapható készítményekkel, ráadásul olcsóbb is. Páll Géza tárcája Zuhanás a mélybe zörnyűlködve nézték az V utcai járókelők a ma- kJ gasban, egy építkezés harmadik emeletén dolgozó munkásokat. Volt aki közömbösen szemlélte a kötéltáncosoknak is dicséretére váló mutatvány szereplőire, aztán továbbment. Megszokhatta már az ember a látványt. Mintha az utóbbi években a nullára váltott volna az emberi élet, a testi épség megóvásának ösztöne. Néhányon zúgolódtak is, a munkásokat okolták, akik felelőtlenül, biztonsági kötél nélkül dolgoztak a tetőn. De nem minden szemtanú így vélekedett... — Én azonnal lecsuknám az ilyen építkezési vállalkozókat. A sógorom is egy ilyen építkezésen dolgozik. Tőle tudom, hogy a zsugori magán- vállalkozó a munkaruhát is megspórolja, az alkalmazottak a saját ruhájukban dolgoznak. Munkavédelmi eszközökről meg hallani sem akar. Azt mondta, aki fél, hogy leesik, az mehet Isten hírével... Elképzelhetik hányán mentek el, amikor ilyen nagy a munkanélküliség... Miközben lent egyre több nézője akadt a tetőfedők mutatványának, fent valami szóváltást hallottak a járókelők. Talán a két munkás szólalko- zott össze, talán egyikük nem éppen milliméteres pontossággal illesztette a helyére a cserepet, talán egy biztosnak vélt lépést vétett el egyikük, nem lehet tudni. A lent néze- lődők már csak azt látták, hogy egy hatalmas test, óriási sebességgel zuhan a betonra. Almukban sem kívánják vissza a szörnyű reccsenést, puha koppanást, amely a földre érést jelezte. Még jajgatni sem volt ideje a szerencsétlennek. Mint egy élettelen bábu úgy zuhant a betonra... A járókelők közül többen futásnak eredtek, látni sem akarták a borzasztó vértócsát. Vagy a tanúskodást nem akarták vállalni. Több autó is megállt, utasaik kiszálltak, közelebb jöttek. Valaki mentőkért kiabált, telefonfülkét keresett. De az építkezésen dolgozók nem mozdultak. Mintha mozdulatlanná tette volna őket a váratlan tragédia. Görcsösen kapaszkodtak a tetőgerendákba a fent maradt építők. Közben szinte kórusban kiabálták. — Főnök, főnök, gyorsan, jöjjön, nagy baj van...! Aztán engedett a görcs, a tetőfedők lekászálódtak, ekkor már a vakolásnál dolgozók is ott szorongtak a szerencsétlenül járt társuk mellett. Valaki azt kiabálta, nem szabad mozdítani, nem szabad hozzányúlni, amíg megérkezik a mentő. Lóhalálában érkezett az udvar hátsó részéből egy nyakkendős, középkorú férfi Vélhetően a főnök, az építési vállalkozó vagy a helyettese. Az arcán a megdöbbenés, a sajnálat, a harag váltakozott. Pillanatok alatt felfogta, neki ebből akár baja is lehet. Ideges mozdulattal, szinte elráncigálta a munkásokat a betonon fekvő, mozdulatlan test mellől. De néhány járókelő azért utánuk lépett, hátha megtud valamit a főnöktől... De csak beszéd- foszlányokat hallottak, kérdéseket, dühös gesztusokat... — Legyen nyugodt, főnök, minden rendben lesz. Lajos is aláírta a papírt, ne féljen, minden az ő hibájából történt. Én még szóltam is neki, ne menjen annyira szélre, de ő csak ügyeskedett, mindig vagányabb akart lenni mindenkinél... — nyugtatta a főnököt az egyik munkás. Természetesen a közelben álló járókelők nemigen tudták milyen papírról is van szó, amit Lajosnak, azaz a szerencsétlenül járt embernek alá kellett írnia. De nem volt nehéz megfejteni a jelbeszédet. Nyilvánvaló, hogy a munkásokkal — mielőtt a magasba küldik őket — aláíratnak egy nyilatkozatot, amely szerint a tetőn kötelesek használni a védőbiztonsági kötelet. Különben minden felelősség őket terheli. Egy szemtanú, aki dolgozott már hasonló építkezésen, maga is tapasztalta, egyes építési vállalkozóknak csak alibiből, a felelősségük elhárítására kellenek a dolgozók által aláírt nyilatkozatok. Valójában nincs is biztonsági kötél, vagy legfeljebb egy mutatóban. M ég élt, amikor a mentőbe tették a szerencsétlenül járt munkást. Talán az utolsó pillanatban mégis felcsillant valami lelkiismeret-furdalás féle a fejében, mert ő is beült a mentőbe. Vagy talán biztos akart lenni a dolgában, ha életben marad, nehogy ellene valljon majd a bíróságon. Lépéstartás Angyal Sándor ppen ideje volna, E-j hogy valósággá válX _J jék, amit a miniszterelnök mondott a hét végén a szomszédos megyében: 1997-től a nyugdíjak tartsanak lépést az árakkal. Bár Horn Gyula szeret népszerű kijelentéseket tenni, most aligha ilyen szándék húzódik a kijelentés mögött, hanem az a fájdalmas valóság, hogy az előző, meg a mostani kormány erőfeszítései ellenére bizony nő a szakadék az árak és a nyugdíjak között. Mert mit látunk? A pénztárak előtt sorban állók riadtanfigyelik a szünet nélkül „ár azokat” s ha netán félénken rákérdeznek, miért ez az újabb áremelés, a válasz dz, hogy ne tőlük kérdezzük, ők csak a parancsot hajtják végre... Közben halljuk a miniszterelnököt a televízióban, hogy a kormánynak nincs szándékában — de lehetősége se! — felrúgni a piacgazdaság törvényeit, többek között a kereslet-kínálat törvényét. Ugyanakkor ugyanez a kormány kell, hogy tartsa a hátát a szűkös nyugdíjakért, a szűkmarkú emelésért (mint volt legutóbb például ez a megszégyenítő fél százalék). Tehát: Te, Kormány, ne szabd meg nekünk. hogy mi mennyibe kerüljön, ugyanakkor Te, Kormány tartsd karban a nyugdíjakat, hogy azok ne maradjanak el az infláció mértékétől. Ugye itt valami nem stimmel? Bizony nem, s ez aligha csupán az alakuló kapitalizmus vadhajtása, sokkal inkább gazdasági anakronizmus, — bár ez a fejlettebb kapitalista országokban sincs teljesen így. Elég, ha csupán felemlítjük a tőlünk nyugatabbra lévő mezőgazdaság ártámogatását, amivel nyilvánvalóan befolyásolni tudják közvetve a fogyasztói árakat is. Ezért van igazuk azoknak, akik állítják: a magyar kormánynak sem keresztet kellene vetni magára minduntalan, hanem szembenézni a valós helyzettel, s az állammal felv állaltatni a szerepet ott, ahol az mindenképpen indokolt. Ilyen ügy a kenyérkérdés: nem azt kell megmondani, hogy mennyiért adhat egy pékség egy kiló kenyeret, hanem szigorúan ellenőrizni az alapanyag beszerzését, s a mindenképpen indokolt költségeket, melyek elkerülhetetlenek. Ha az ilyen alaposan ellenőrzött forgalom után tisztességgel adózhatnak a kenyér előállításában résztvevők, akkor a több adóból van visszaosztható rész, s talán a nyugdíj- emelésre is jut. Magyar exportáru Ferter János rajza Kommentár Világszínvonalon Kállai János A ki a múlt hét szombat estéjét a komolyzenei élvezeteknek kívánta szentelni, jól tette, ha Nyírbátorba, a nyári kulturálisművelődési programok mind karakteresebb arcot öltő fesztiválvárosába látogatott. A „sárkányos” utca- színházi kavalkád sikerét követően, a bátoriak immár harmincadszor rendezik meg idén a Zenei Napokat, huszadszor fogadják a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábort, s tizedszer a házigazdái a Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Versenynek. Imponáló márcsak a számbavétel is! A Miskolci Szimfonikus Zenekar — a kiváló Jurij Szimonov vezényletével — varázslatos líraisággal, egyszersmind drámai pátosszal interpretálta Wagner Tristan és lsolda című operájának előjátékát, majd a jeles alkalomhoz illő pom pával Beethoven IX. szimfóniáját. A közreműködött / / Magyar Állami Énekkar remekül szólt—kihasználva a templom akusztikai lehetőségeit—, és parádés szólistákkal —Bazsinka Zsuzsanna, Lukin Márta, Bándi János, Berczeli István — vonult fel a Magyar Állami Operaház. Ugyanez a magas nívó jellemzi az ifjúsági zenei tábor igényszintjét. Száznyolcvanöt ifjú tehetség jelentkezett — Spanyolországtól Ukrajnáig; szlovákiai, erdélyi, németországi és honi tanodákból—, helyszűke miatt azonban csak 141 hallgatót tudtak fogadni. Kitűnő a tanári kar! Szinte kivétel nélkül évek óta oktatnak a kurzuson. Kovács László karnagy, művészeti vezető; Kovács Dénes hegedűművész, a vonós szekció vezetője; And- rássy Pál hegedűművész, a tábor nagyzenekarának hangversenymestere, Midori Goto hegedűművész Japánból, és Kostyál Kálmán, Szabadi Vilmos! A világ zenéje, a zene világa velük teljesedik ki a bátori napokon. Nézőpont | _ HÁTTÉR—
