Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

1996. július 2., kedd HATTER Hadüzenet a polleneknek Tudományos csoport a nyíregyházi tanárképző főiskola növénytani tanszékén Balogh József Nyíregyháza (KM) — Tavaly ősszel tartották a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a 10. mikrobiológiai tudományos konferenciát, melynek fő témája a környezet mikrobiológiája volt. Ott vető­dött fel, hogy a jövő betegsé­gei, az allergia és az AIDS kö­zül a mikrobiológiával foglal­kozó tudósok az allergia, fő­képp a pollenallergia megelő­zéséért tehetnek sokat. Nem csak a felismerésig ju­tottak el a konferencia résztve­vői, létrehoztak egy tudomá­nyos teamot, melynek központ­ja a nyíregyházi tanárképző főiskola növénytani tanszéke, vezetője, koordinátora pedig Balázsi Sándor kandidátus, tanszékvezető tanár lett. Tőle kérdeztük: mire vállalkoztak, meddig jutottak, teljesíthető-e, amit felvállaltak? Nagy és ragacsos — A parlagfű a ’60-as években jelent meg a megyében, 1970- ben már mintegy 50 ezer hek­tár fertőződött az ambrosia ela- tiorral. Emlegetik vadkender­nek is, de a kenderhez ennek semmi köze — mondja Balázsi Sándor —. A pollenallergiás megbetegedéseket túlnyomó többségében nálunk ez a par­lagfű okozza. Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében kb. 300 ezer hektár parlagfűvel fertő­zött terület van, aminek egya­ránt oka a mezőgazdasági mű­velés háttérbe szorulása. Sok a parlagon hagyott terület, az ipa­ri üzemek környékét nem gon­dozza senki, s ezek rendkívül jó területek a parlagfű számá­ra. — A tavalyi kongresszus résztvevői között voltak franci­ák is, náluk az allergiakutatás nagyon jelentős és nagyon ko­molyan veszik. Itt volt a nanci egyetemről Reisinger Ottó pro­fesszor, s volt egy klinikai pro­fesszor, aki az allergiával fog­lalkozik. Velük beszéltünk ró­la, hogy érdemes lenne közös kutatásokat végezni, s eredmé­nyét együtt hasznosítani majd. A kutatás lényege: a parlag­fű pollenje viszonylag nagy és ragacsos. Ehhez a pollenhez a hely, ahol megtermett és meg­próbáljuk kitenyészteni a pol­lenről azokat a gombákat, bak­tériumokat, amelyek megta­padtak rajtuk, majd megnézni, hogy az allergiát végsősoron nagyon sok más anyag—gom­baspóra, baktéri um, por, füst— hozzátapadhat. Az az elképze­lésünk, hogy a pollen okozta al­lergia mellett jelentős lehet a pollenhez tapadt propagulu- mok allergiát kiváltó hatása, vagyis amikor a virágpor a le­vegőbe kerül, nagyon sok más anyag tapadhat hozzá, s ezek fokozzák az allergén hatást. Ha ezek a növények szennyezett környezetben nőnek, például ipari üzemek környékén, ott ne­hézfémmel, ipari hulladékkal fertőződnek, akkor fiziológiai­lag megváltozik maga a növény is, s esetleg más pollent termel­het. Ezeknek is köszönhető, hogy az allergiás megbetegedé­sek az utóbbi tíz évben rohamo­san emelkedett. A gyakorlatban az történik, hogy összeszedjük a szennye­zett és a nem szennyezett tala­jokon nőtt parlagfű pollenjét, megpróbáljuk magát a növényt analizálni, s megállapítani, van-e eltérés a két helyről szár­mazó növény összetétele kö­zött, felhalmozódik-e egyikben a nehézfém vagy nem, milyen változást okoz a pollenjében az maga a pollen okozza-e, vagy a pollenhez tapadt gomba, bak­térium, vagy egyéb szemcsék. — Már van beállított kísérle­tünk különböző nehézfémek­kel szennyezett talajon termett parlagfűvel, illetve vannak ki­jelölt területek már a megyé­ben, ahol szennyezett és nem szennyezett területről gyűjtünk be majd virágport — folytatja a tájékoztatót a tanszékvezető. — Ebbe a kísérletbe természe­tesen bevontuk a hallgatókat, öten készítenek ilyen szakdol­gozatot. Nem csak pollen Hogy mi a kórház szerepe a ku­tatásban? Erről azt mondja Ba­lázsi Sándor: az allergiavizsgá­latokat gyógyszeripari termé­kekkel végzik a kórházak bőr- gyógyászatain. Ha például a gombák hatását akarják meg­vizsgálni, steril körülmények között tenyésztett gombakivo­natokkal végzik. Egészen más lehet viszont a hatás akkor, ha a természetben található gom­ba tapad a virágporra, majd in­nen kerül az ember szervezeté­be. Ha sikerül majd megállapí­tani, hogy az allergiát gomba vagy spóra okozza, az a gyógy­szeriparnak lesz hasznosítható eredmény, mert olyan provoká­ló kivonatokat tudnak készíte­ni, ami a természethez köze­lebb áll. Lényeges lesz az or­vostudománynak is, ha kiderül, hogy nemcsak a pollen okozhat allergiát, hanem a pollenhez ta­padt gombák vagy baktériu­mok is, s ezáltal úgy védekez­nek ellene, hogy fokozott be- tegségtünet-csökkentést tud­nak kiváltani. A kísérletben a főiskola növénytani, környe­zettudományi tanszékei mellett Szőke Lajos, a Növényvédő Állomás igazgatóhelyettese, Szabó Péter kandidátus, osz­tályvezető főorvos. Rajzinger Ottó professzor a Nancy-i egyetem tanára, az ottani egye­temi klinika allergiával foglal­kozó osztálya, egy allergiával foglalkozó orvoscsoport vesz részt. Irtás a megoldás Magyarországon 1922-ben je­lent meg a parlagfű Somogy megyében, s mivel természetes ellensége nincs, konkurens fa­jai nincsenek, szabadon terjed. Egy növény 50 ezer magot pro­dukál, csíraképessége pedig a növényvilágban szinte isme­retlen. Ha a mag ármérőjének hússzorosát meghaladja a vetés mélysége, akkor nem csírázik ki, mert a magban lévő energia kevés hozzá. A parlagfű 10 cen­tis mélységben kikel, noha ez a mélység legalább kétszázszo­rosa a mag átmérőjének. A kutatás költségeinek előte­remtése viszont gond. A tan­székek pénze nagyon szűkösen elegendő a hallgatók képzésé­re, ezért pályázatokat készíte­nek abban a reményben, hogy máshol is fontosnak nyilvánít­ják az allergiaelleni küzdelmet, ez pedig megoldhatatlan a pol­lenek kutatása nélkül. Ha vala­ki magánemberként is fontos­nak érzi ezt. de a főiskola szám­lájára a cél megjelölésével bár­ki fizethet a pollenek kutatásá­ra. Dankő Mihály tárcája wm mr M ar nagyon szenve­dett. Kapálás közben érte az agyvérzés. Hiába tűzött a nap, sötétség borult a szemére. Napok múl­va nyerte vissza eszméletét, de teste már nem engedelmeske­dett akaratának. Beszélni is csak suttogva tudott. Sokat sírt némán, könnyei lassan csurogtak a párnára. Emlékei a jelenből úgy repítették a múltba, hogy nem tudta mikor álmodik és mikor él a valóság­ban. Küzdelmes nyolc évtized van mögötte. A tirpákok vele­született szorgalma mindig munkára késztette. Boldog­ság, öröm csak ritka vendég­nek számított. A napokat ki­töltötte a harc, küzdelem a földdel, a természettel. Meg­hallgatta az Isten, jó embert adott párjául. Férje takaré­koskodása még őt is felülmúl­ta. Egy fiú gyermekük szüle­tett, a büszkeségük, a szemük- fénye volt, mégis messze ment, más földrész lett az otthona. Remegés rázza meg, a né­ma zokogás felerősödik. El kellett neki mennie meghalni. Nincs nagyobb bánata egy édesanyának, mint amikor gyermeke koporsójánál áll. Persze ez a koporsó is jelké­pes volt, egy urnában hozták haza hamvait... Az ágy fehér lepedője eskü­Villámfényes út vőjét juttatja eszébe. A két há­ború között, a legnagyobb ín­ség idején kötötte össze őket a pap. Nem tartottak nagy lako­dalmat, de azért húzta a ci­gány reggelig. A föld, mindig is csak a föld volt a fontos. Az ő és a férje hozományát gya­rapítani. Már kezdett minden jól alakulni, amikor jött a má­sodik világégés. Az ura a lö­vészárkokban hasalt, neki kel­lett mindenre ügyelni. A sze­rencse az embere mellé állt, sikerült komolyabb sebesülés nélkül megúsznia a frontot. Hazajött, de mindent élőiről kellett kezdeni. Nagyon bízott a jövőben, még a politikába is beártotta megát. . Minden levegővétel sóhaj­ként szakad ki a tüdejéből. Él­ni is nagyon nehéz, de meg­halni még nehezebb. Hány napja is fekszik, az egész úgy összemosódik. Újabb emlék­képek törnek rá, a tagosítás, a tsz-szervezéskor látták, min­den elveszett. Az eddigi mun­kájuk, kuporgatásuk egy pil­lanat alatt semmivé vált. Alá kellett írni, ők voltak a falu­ban a példa. Azt mondták az emberek: ha András odateszi a kézjegyét, ők is belépnek. Aztán nem bírta tovább a fér­je a zaklatást. Meg is fenye­gették: így meg úgy lesz, tud­ják ők, hogy a külföldön élő fiával tartja a kapcsolatot... Mondtak azok mindent. Oda­lett a föld, a tehén, a ló, a ko­csi. Csak a gyümölcsöst saj­nálta nagyon, maga ültette, maga nevelte a fákat. Ah, mindegy. A fájdalom görcse egyre erősebb, nyel egy kortyot a férje kínálta teából. Szinte csak érzi mit mond felé hajol­va. Párja remegő keze végig simítja a kibomlott ősz haját. A homlokához érve megáll, lázát nézi. Vigasztalja, de ér­zi ő is, ez már a vég. Több mint negyven éve... Emlékszel? Hirtelen mélység veszi kö­rül, süllyedni kezd. Gyermek­ként libákat terel a tarlón. Va­lami megszúrja a lábát, sír, ordít de hiába. Messze vihar­felhő gyülekezik. Villámok cikkáznak, morajlik az ég al­ja. A kábulat lassan oszlik. A sötétségben egy gyertya láng­ja billeg. Kint süvít a szél. Az ablak előtt a cseresznyefa szinte földig hajol. Kialudt a villany, biztos a vihar miatt— hallja a távoli szavakat. A le­vegő izzik a villámoktól, a dörgések egybefolynak. Még­is valami nyugalom szádja meg. Egyszerre minden fáj­dalma megszűnik. Szemét le­hunyva is látja az ágya mel­lett ülő férjét. Hosszú ideje először érzi, hogy álmos, fá­radt, pihenni szeretne. A fényességgel szinte egy­szerre lehetett hallani a hatal­mas csattanást. A férj elvakul­tan engedi el a ráncossá so- ványodott kezet, s eltelik egy kis idő míg újra visszanyeri szeme világát. Az ablakon ki­nézve döbbenten látja, villám sújtotta ketté az udvaron lévő hatalmas akácfát. Szinte lebo­rotválta az ős erő a koronát, mindenhol letört gallyak és le­velek. A fehér fa teste szál ká­sán meredezik az ég felé. El­ered az eső. A lehullt csapa­dék apró patakokba gyűlik, a régen várt vizet nem képes el­nyelni a föld.-w- C jra visszaindul az ágy­# / hoz, a némaság földbe L/ gyökerezted a lábát. Meghalt, villan át az agyán, s a gyertya lángja által megvi­lágított sápadt arc már bi­zonyságot jelent. Olyan nyu­godt lett, kisimultak a ráncai. Megérinti a nyakát, még me­leg, de az elmúlás hűvössége már ott bizsereg az ujjai alatt. Legalább látta a lelked a menybe vezető utat — igazít­ja meg a párnát. Szólni kelle­ne a szomszédoknak! Nehezen szánja el magát az indulásra. Nézőpont Gyakornokok Horányi Zsuzsa A pályakezdő munka­nélküliek számára új­fajta támogatási rendszert dolgoztak ki, júli­us elsejétől nem segélyt kap­nak, hanem tapasztalatszer­ző foglalkozásokon vehet­nek részt, azaz gyakornok­ként dolgozhatnak. A fiataloknak megyénk­ben is lehetőségük nyílik ar­ra, hogy bekapcsolódhassa­nak az új munkahelykereső és munkát támogató rend­szerbe. Egybehangzóak a vélemények, korábban a pá­lyakezdők nem voltak arra kényszerítve, hogy állást ke­ressenek, az iskola befejezé­se után biztosak lehettek ab­ban, ha nem találnak mun­kahelyet, fél évig munkanél­küli-segélyben részesülnek. Az új támogatási formát nemcsak a szakemberek tartják előnyösebbnek, ha­nem maguk a vállalkozók is örülnek, hiszen a náluk vég­zett szakmunkásokat még to­vábbi egy évig segédként foglalkoztathatják, még pe­dig úgy, hogy a munkaügyi központ finanszírozza a négyórás foglalkoztatást. Az egy év alatt pedig kide­rül, hogy az iskolapadból ki­került pályakezdő alkalmas- e arra a pályára, amelyet el­képzelt magának, vagy át­képző tanfolyamokon kell részt vennie, hogy más szak­mát tanuljon. A gyakornoki idő alatt megszerezheti a ru­tint és remélhetőleg a kellő gyakorlattal könnyebben ta­lál állást. Az elképzelések optimiz­musra adnak okot, csak az a bökkenő, hogy megyénkben közismerten kevés munkale­hetőség adódik, az elismert szakemberek sem találnak egykönnyen állást, nemhogy a gyakornokok. Megyénk­ben az elmúlt év júliusában több, mint ötezer pályakez­dő munkanélkülit regisztrál­tak, várhatóan idén sem lesznek kevesebben, nem kis feladatot jelent majd mind- annyiuknak gyakornoki stá­tust találni. Törekedni kel­lene arra is, hogy a szak­képzés kövesse a piaci igé­nyeket, legyen fogadóképes kereslet a tanult szakmák iránt. Szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár ___________ Hofi Géza szemei Kállai János jy épzeld el...! — AaW- hattuk a szlogenné 11 vált imperatívuszt valamikor 1994 októberé­ben, a nyíregyházi Bujtosi Szabadidő Csarnokban. És igyekeztünk, mi kb. három és fél ezren elképzelni, amit Hofi Géza bő egy órában ránksziporkázott. A „figyelj, haver" ugyan elmaradt, de mégis hegyeztük a fülünket minden poénra, amíg bírtuk nevetésssel, kuncogással, harsogó röhögéssel. Egy biztos, ő, „a Hofi”, jobban győzte energiával, üresjára­tokat alig beiktatva mindig napra kész műsorába. Pedig már akkor sem volt fényév­nyi távolságra hatvanadik születésnapjától, melyet az anyakönyv szerint ma ünne­pelhet. Teheti, mert 1960-ra datált pálya-startja óta nagyjából ugyanezt csinál­ta, mint most. így válhatott — rendszer- és hatalomvál­tások ide vagy oda — kímé­letlen humorú, a karakíro- zásban mindmáig verhetet­len, közéleti kabaré-sztárrá. Visszalopakodott, mond­ták rá úgy jó másfél eszten­deje; visszacsempészte ma­gát képernyőre, színpadra. pódiumra. Ugyan! Hofi ezekre a gyanakvásokra nagy ívben, magasról és to­tálisan... O egyszerűen: volt, van és lesz! Egy ország fo­gadta a szívébe, vagy leg­alábbis a tíz-egynéhány mil­liónyi magyar többsége. Szeretjük, keressük okos, mélyreható, mindent meglá­tó tekintetét, ravaszkás összekacsintását: figyeljük a tartását, a gesztusait, száj- és szemöldökhúzásait, és a szemét! Nemrég, szüli-jubileuma előszakaszában, művészi pályafutása elismeréseként köztársasági elnökünktől át­vehette a Magyar Köztár­saság Tisztikeresztjét. Elfo- gódottan, a megszokottnál mérsékeltebb ívű mosollyal, fáradtabb pillantásokkal fo­gadta a megtiszteltetést. Jól­lehet: hatalmas sikerszériát tudhat maga mögött. Hofé- lia című előadóestje félezer- szer, az Élelem bére 519- szer került a közönség elé! Csakhát, ismét szemmműtét előtt áll. Mint nyilatkozta: mégis boldogító, pihentető nyarat remél. A következő évadra pedig vadonatúj Ho- fi-showt! Jobbult látással, veséző tekintettel, szeretve- dorgáló melegséggel. Szív­ből kívánjuk: így legyen! O II \/ 1/ k Dr. Balázsi Sándor Elek Emil felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents