Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08 / 133. szám
1996. JÚNIUS 8., SZOMBAT Balázs Attila felvétele dezi, s mutat a papucsnak arra a részére, ahol egy kicsit megkopott a festés. Kriszta elmosolyodik, előkapja a fiókból a cipőápoló krémet, s gondosan bedörgöli vele a papucsot. így már más: csillog, mint újkorában. A néni elégedetten fizet, s már viszi is haza a kényelmes papucsot. — Mindenféle ember vásárol itt: a legszegényebbtől a gazdagokig. Sokan egész messziről eljönnek — magyarázza Kriszta, miután elment a néni. — Egyedi fazonokat árulunk, hordott, de nem lestrapált cipőket. Igyekszünk a szezonhoz igazítani a kínálatot. Öt éve működik a bolt, s kialakult a törzsvevői kör. Aki már egyszer járt itt, az visszatér, s küldi az ismerőseit is. Épp az előbb volt itt egy hölgy. Az ovis unokáival szokott jönni, s úgy járnak már ide, mint haza. Ilyenkor aztán fejest ugranak a cipők és a ruhák közé! Nem is csoda: gyerekcipőt már 250-300 forintért nőit 600-800-ért, férficipőt 1000 forintért lehet itt venni, s adnak engedményt is. Főleg annak, akiről tudják, hogy nagyon szegény. A kínálatot egyébként egy svájci nagy- ker lerakatából szerzik be. A cipők a ruhás bálákban érkeznek, s amikor egy-egy zsákot kibontanak, szétszórják a padlón a cipőket. Krisztáék pedig elkezdik válogatni, pározgatni a lábbelit. Sokszor kétezer párat is átválogatnak ahhoz, hogy háromszázat elhozhassanak. Idő és türelemjáték, de megéri, mert jól megy az üzlet. A város másik felén, forgalmas főút mellett nyílt az a turkáló, amelynek kirakatában vadonatúj holmik kelletik magukat. Nem is igazi turkáló ez már. Odabent vállfán sorakoznak a tisztára mosott, „levélre” vasalt kosztümök, blúzok, szoknyák, nadrágok — válogatott, alig használt, egyedi, különleges holland darabok. Ide főképp főiskolások, tanárok, orvosok járnak, de még képviselők is. Ildikó, az eladó azt mondja, a tulajdonos arra törekszik, hogy minél jobb állapotú, divatos holmit hozzon. Különbözőek az árak is. A szebb, jobb holmi drágább. Minden reggel új bálát bontanak, havonta pedig kicserélik az egész készletet. A tulajdonos egyenesen Hollandiából hozza az árut. Van itt minden: plüss gyerekjátékok, hátizsákok, fehérmenű, fürdőruha, cipő, táska, kiegészítők, télen még bunda is. ' — Most tévedtem be ide először — mondja M.-né, aki épp egy kis fekete-fehér virágos kabátkát próbál. Nézegeti magát a tükörben, egész addig, míg Ildikó le nem beszéli róla. Szerinte nem előnyös neki a sötét szín. M.-né elmosolyodik, s bevallja: a lánya is mindig azért ostorozza, mert sötét ruhákkal öregíti magát. Az viszont meglepi, hogy a kereskedő ahelyett, hogy rábeszélné a portékára, épp az ellenkezőjét teszi. Engedelmesen próbálja fel ezek után a vidámabb színű mellényeket, amelyeket sorra emel le a fogasról Ildikó, s kénytelen beismerni: ezekben sokkal jobban érzi magát. Még mielőtt engednék a kísértésnek, hogy én is felpróbáljak valamit, sietve búcsúzom. Ma már többet nem vásárolok. Szeretnék egy kicsit örülni annak, hogy egész olcsón megúsztam ezt a délutánt: volt egy blúz a húgomnak (200 forintért) egy leértékelt díszzsebkendő magamnak (28) — kimosom, kikeményítem, szebb lesz mint az új. No meg egy pár cipő (800), amiért azóta már ígértek négyezret. Majd bolond leszek eladni! Annyiért már a boltban is kapok... Nagy Imre véste nevét a magyar történelembe, mint az 1956-os forradalom mártír miniszter- elnöke. 1953 júniusi programbeszéde felszabadító hatást gyakorolt a magyar népre, személy szerint reám is. Nyomában ezrek szabadultak ki börtönökből, internálótáborokból, kitelepítésből. Százezrek szabadultak meg a megbélyegzéstől, a félelemtől. S a népben feléledt a remény, újra szabad lehet, független hazában élhet. Mondják, az indíttatás erre is Moszkvából jött. Ám ezt a biztatást más csatlós országok kommunista vezetői is megkapták. De a történelmi lehetőséggel csak a magyar Nagy Imre tudott élni. Erre predesztinálta erkölcsi bátorsága, tudása, tehetsége és elkötelezettsége a nemzet iránt. Ez vezérelte a forradalmon át a mártírumig. Király Béla, a nemzetőrség egykori főparancsnoka: — Büszke vagyok arra, hogy Nagy Imre 100. születésnapján személyes élményeim keretében emlékezhetek. 1953 nyarán miniszterelnöki politikája eredményeként enyhültek börtönünk körülményei, egy kis reménysugár hatolt be magánzárkáinkba. 1956-ban a parancsnokságom alatt állt nemzetőrökkel — Nagy Imre iránti hűségben — szilárdítottuk a belső rendet, hogy módot adjunk neki a demokratikus és független Magyarország megteremtésére. Nagy Imre nevének Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák és Teleki Pál mellett a legnagyobb magyarok sorában a helye. Öbersovszky Gyula egykori Archív felvétel halálraítélt: — Jelenti a másik halottat — amint a születésében agyoncsapott új Igazság első vezércikkében írtam — az egyikkel szemben, aki valószínű teljes emberi és eszmei csődjébe halt bele kevéssel a másik összegyűjtött csontjainak újrahantolá- sa után; jelenti azt az elveszejtett lehetőséget, amelyben dolgaink szocialisztikus megközelítése, az emberi megközelítéssel azonos; individuális fúzióját a közösségivel; spekulációnak a természetes élethez közelítését; s jelenti a halállal törhetetlen példát, alkuvásta lan ragaszkodást népben, hazában megtalált igazsághoz. Nagy Erzsébet, Nagy Imre lánya: — Édesapám humorral teli ember volt, játékos nagypapa, aki kedvelte a társaságot, a baráti beszélgetéseket. Érdekelték az emberek, kíváncsi volt a véleményükre, érvelt, vitatkozott. Otthonosan érezte magát egyetemi tanítványai körében, akik lakásán is gyakorta felkeresték. Világlátott modern férfi volt. Ady-rajongó, aki külföldi utazásaira is magával vitte zsebében kedvenc kötetét. Apám nem tudott volna hamisan élni. A pártból történt 1955-ös kizárásakor sok minden megérlelődött benne, s ezeket a gondolatait papírra is vetette tanulmányaiban, de ’56 forradalma váratlanul érte. Nézeteiben viszont már korábban nyitott volt a semlegességre, a függetlenség követelményére, a nemzeti értékek előterébe helyezésére. Eljutott arra az álláspontra, amelyből már nem tudott engedni. Nem mondott le. Szent ügynek tekintette a forradalmat, magáévá tette a többpártrendszert, a kilépést a szovjet tömbből. Számára elképzelhetetlen volt a visszaút. Őt a nép választotta, ő pedig a népakarat mellett tett hitet. * * * Nagy Imre élete tele van ellentmondásokkal, ingadozásokkal, hibákkal, emberi dolgokkal, utólag kárhoztatható lépésekkel. Például, miért azt mondta október 23-án, majd a párt megoldja a kérdéseket, s miért nem azt, barátaim, gyertek velem, megtisztítjuk a Gerő Ernőktől, Piros Lászlóktól a Központi Vezetőséget. Vállára vette volna a tömeg. Mégis azok méltóak az emlékezetre, akik életében mindezekkel együtt voltak nagy erkölcsi jelentőségű pillanatok, választási lehetőségek. S Nagy Imrének megadatott nem is egy, nem is kettő. 1956-ban ez egybeesett egy olyan pillanattal, amely az egész ország, az egész társadalom életében kiemelkedő volt. Ezért marad meg örökre a nemzeti emlékezetben. i 13 MÚZSA Nagy Éva versei Mozaikok (a panorámakép esélye nélkül) Damaszkusz 1. Hosszú a tél, Erdőtlen fák között kószálok. Damaszkusz 2. Most, ahogyan egykor, mint máskor is. Legyen. Damaszkusz 3. „Létem ha” Akkor. Talán. A „nagy álom” (az amerikai, magyar kiadásban) Magamra szegzett tekintetemmel feszült figyelemmel egyensúlyozok a drótkötélen Kiszámolás Te, hogy majd én, S én, talán te. Egyikünk se. Mindörökké. Csak a két szó közötti csönd, csak a szünetjel hiányzik örökké. Harmadnapra Sürgős teendők. Dolgavégezetlen meditálások. A semmibe siklás előli menekülés görcsös kapaszkodásai, Pásztorbot után kapkodó kéz. Támassz föl halottaimból! (Nagy Éva versei az idén jelentek meg a Májusi szél című irodalmi antológiában, Kisvárdán. A tanár-költő — a nyíregyházi tanárképző oktatója — műveivel eddig megyei folyóiratok lapjain találkozhattunk.) Nagy Tamás illusztrációja
