Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-06 / 131. szám
1996. június 6., csütörtök CSUPA ÉRDEKES A magyar baloldal esélyeiről Vitányi Iván: jóléti állam helyett inkább jóléti társadalomról kellene beszélni D. Kis Csaba A 71 éves politikus nemrégiben még a Szocialista Párt választmányának elnöke volt. Előélete változatos. Diákkorában fegyverrel harcolt a német megszállók ellen, ezért megjárta a sopronkőhidai börtönt. Az ötvenes években a Nagy Imre körül csoportosuló reformerekhez tartozott. 1956 után el is bocsátják értelmiségi állásából. Írásai 1960- tól jelenhetnek meg ismét. Népzenével-néptánccal foglalkozik, szociológiai elemzéseket készít, regényt is ír — több mint egy tucat könyve látott napvilágot. Tavalyi munkáját, A társadalom logikáját elkapkodták az érdeklődők. 1990-től országgyűlési képviselő, a magyar szocialisták egyik legtekintélyesebbike. O Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani-olvasni, hogy a magyar baloldal elbizonytalanodott. Ezt látszanak igazolni a szocialista párton belüli viták is. — Nincs ebben semmi meglepő, elvégre a baloldaliság éppen most van változóban. Nem akarom történelmi fejtegetéssel traktálni az olvasót, ezért csak megemlítem, hogy a baloldaliság a század első felében mást jelentett, mint a második felében. Például Nyugat-Európában a baloldal célja a jóléti állam megteremtése volt, a szociáldemokraták mindenhol ezért küzdöttek. Egy olyan államért, amely az egészségügy, az oktatás, a társadalmi biztonság rendszereit hozta létre. Lehetővé tette tehát, hogy az emberek nagy többsége szociális biztonságban éljen, stabil életforrrvíja alakuljon ki, műveltségben, tudásban, társadalmi lehetőségeiben fejlődjön. Ez akkor óriási vívmány volt. Manapság az a gond, hogy maga a jóléti állam van válságban. Nem csak nálunk kell lefaragni a költségvetésből, nem csak mi költünk egyre kevesebbet az úgynevezett jóléti kiadásokra. Ez történik Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, sőt, a jóléti állam szülőföldjén, Svédországban is. O De azt azért belátja, hogy mindez bennünket, magyarokat aligha vigasztal. — Belátom, ettől azonban a tény még tény marad. A jóléti állam nagyon sokat vont el a társadalomtól, s ennek egy részét osztotta vissza. Nem úgy vont el, mint nálunk, az államosítás útján, hanem adók formájában. Az elvonás néha már a nemzeti jövedelem ötven százalékát is meghaladta, s ez egészségtelen arány. Innen kellett visszavonulni, még a leggazdagabb országokban is. O Az ilyen helyzetben a baloldal csak utóvédharcot folytathat? — Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a jóléti állam helyett jóléti társadalmat kellene teremteni. Az elvonó-osztoga- tó funkciókat, amelyeket az állam úgy gyakorolt, hogy a társadalom kezéből a magáéba összpontosította a eszközöket, most a társadalomnak kellene megtartania. Ez látszólag csekély változás, valójában azonban forradalmi tett volna. Mert ehhez magának a társadalomnak is meg kell változnia. Például a szolidaritásnak sokkal inkább érvényre kell jutnia, mi több: a munka szerkezetének is át kell alakulnia. Nagy fordulat volna, ha a baloldal elvezetne minket a jóléti államtól a jóléti társadalomig. O S ezt így is gondolják a baloldaliak világszerte? — Nemrégiben a Szocialista Intemacionáló egyik tanácskozásán fejtettem ki ezt a felfogást, sokan egyetértettek velem. Mások meg vitatkoztak. Dahrendorf, a híres német szociológus például úgy gondolja, hogy a szociáldemokrácia és a liberalizmus szintézise fog megvalósulni. TulajdonképArchív felvétel pen nem is vitatkozom vele, csak éppen azt hiszem, hogy az én megfogalmazásom pontosabban foglalja össze az elkerülhetetlen változás lényegét. Nálunk és a környező országokban azért nehezebb a helyzet, mert miközben azon kéne töprengenünk, hogy miként valósítsuk meg a jóléti társadalmat, még a jóléti állam sem valósult meg. A közgazdász Komái János szemléletes hasonlata szerint az előző jóléti állam, vagy amit mi annak tartottunk, koraszülött volt. Megfelelő gazdasági alapok nélkül létesültek szociális elosztórendszerek. Úgy kell megtalálni az egyensúlyt, hogy miközben a jövőre gondolunk, a jelenlegi túlköltekezést kéne visszafogni. A magyar baloldal számára pillanatnyilag ez a lehetőség adatik meg. O Erre mondják: a szocialista-liberális kormányzat azzal az ellentmondással találja magát szembe, hogy egy jobb- közép-konzervatív gazdasági programot kell megvalósítania, mielőtt a maga sajátos útjára térhetne. — Ezzel nem értek egyet. Ha ugyanis a gazdaságban helyre kell igazítani a régi rosszat, akkor egy program nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, sem szocialista, sem liberális, sem konzervatív, hanem csak jó vagy rossz, hasznos vagy haszontalan. Ha majd kimászunk a gödörből, akkor kérdezhetjük, hogy milyen politika következzen. Most szükséghelyzet van. lJ Ebben az esetben még indokoltabb a kérdés: hol a baloldaliság mostanában? — Mindig ott, ahol a gondolkodás a társadalom szélesebb rétegeinek érdekeit helyezi előtérbe. Nyilvánvaló, hogy amikor demokráciáról van szó, akkor a demokráciába minél több embert kell bevonni. Ez látszólag ellentmondás, hiszen a demokrácia elvben minden emberé. De nem mindegy, hány ember megy el szavazni, s hányán képesek tudatosan választani, mennyien tudják az önkormányzatok és a civil szervezetek révén befolyásolni a döntéseket. Minden baloldaliság, ami a társadalom aktivitását serkenti. Minden olyan gondolkodás baloldali, amely a gazdaság absztrakt fejlődésének igénye mellett azt is figyelembe veszi, hogy itt tízmillió emberről van szó. O A rendszerváltás óta a magyar értelmiség mennyire őrizte meg független státusát, s mennyire szegődött el a napi politika szolgálatába? — A magyar értelmiség szerintem jól vizsgázott. Nagyon nagy szerepet játszott a társadalom átalakításában, ráadásul tanulni tudott a bekövetkezett változásokból. Azért meg különösen sokat tett, hogy 1994- ben ilyen választási eredmény szülessen, s hogy erős szocialista-liberális bázis alakult ki. A baj csak az, hogy az értelmiségnek az egész társadalomhoz való viszonyában nem jött létre egyensúly. A pártállami időkben az értelmiség bekerült a hatalomba, másrészt pedig szolgálta a hatalmat. Most egyikre sincs lehetősége, mert a hatalmat hivatásos politikusok gyakorolják. Saját példámmal élve: hogy én most nem tartozom a Szocialista Párt vezető köreihez, ez csak azt jelenti, hogy az imént említett folyamat még teljesebbé vált. Nincs napirenden a „szolgálat”, mert az új hatalmi elit nem képes megszólítani a magyar értelmiséget. Ezért most maguknak az értelmiségieknek kell kiharcolniuk a beleszólás jogát. O Ha már szóba hozta: az, hogy Ön március óta nem a pártválasztmány elnöke, vajon nem hozható összefüggésbe azzal, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát többre becsülte a funkciónál? — Még csak azt se mondhatom, hogy többre becsültem. Egyszerűen nem tudok másképpen létezni. Flörtiskola — kizárólag nőknek Megszívlelhető nyári jó tanácsok, de a sikerességet nem garantálja semmi Budapest (MTI-Press) — Néha elegendő egy szempillantás és a férfi máris csupa tűz. Egy nézés, egy mosoly, bizonyos mozdulatok vagy szavak, — ezek a férfi és nő közötti legszebb játék — a flört kellékei. De a flörtölés szabályait is ismerni kell! Mert az igazi flörthöz igen fontos a finom ráérzés. Valamint az, hogy a megfelelő férfit a megfelelő pillanatban kell megtalálni. Ügyeljen arra, hogy türelemmel csábítson és ne dobja be azonnal összes aduját. Hogyan flörtöljünk nagyobb társaságban? Ebben segítenek az alábbi tanácsok. Jó szórakozást hozzá! — A kézfogásnál szorítsa meg kissé a kezét, ez érdeklődést jelent. Az üdvözlés meleg, hosszú és barátságos legyen. — Amilyen gyakran csak lehet, ejtse ki a nevét: az üdvözlésnél, társalgás közben, búcsúzásnál. — Tegyen fel szokatlan kérdéseket. Például: kérdezzen az életcéljáról. Férfiak szívesen beszélnek önmagukról. — Nézzen mélyen a szemébe, és egy ilyen pillantás után gyorsan fordítsa el a fejét, majd ismét pillantson rá. — Beszélgetés közben játszadozzon a fülbevalójával vagy egy hajtincsével. A férfiaknak ez tetszik. — Súgjon valamit barátnője fülébe és közben nézzen szüntelen a kiszemelt férfire. — Ha csak ketten társalognak, kérdezzen rá az élettörténetére és figyelmesen hallgassa végig. — Ha látja, hogy flörtpartnere érdeklődik ön iránt, de ön még többet szeretne, először hagyja ott. Minden férfi főleg azt szeretné, amit nem kaphat meg. így még vonzóbb lesz a számára. — Ne könnyítse meg rögtön a férfi helyzetét, hagyja őt szenvedni, de csak rövid ideig. Ha azt kérdezi: „valami baj van?” — már nyert ügye van. — Ha azt akarja, hogy megszólítsák, ne bújjon el a sarokban. Legyen önön valami feltűnő, ami a férfit megfogja. (Például: egy szokatlan brosstű vagy egyéb). És még valami: ha jól akar flörtölni, gyakorolni kell, olyan sokszor, ahányszor csak lehet. így eltűnik majd a félénksége és magabiztossá válik. Aranyak Milánóból Nyíregyházi tűzoltók győzelme Bene János Kilencven évvel ezelőtt, 1906. június első hetében tűzoltó világbajnokságot rendeztek Itáliában, Milánóban. Hazánkat az akkor már a 22 éve működő Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület képviselte, melynek tagjai az előző években egymás után nyerték meg a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség versenyeit. A sorozatos sikerek, a magabiztos fellépés, a tűzoltás fortélyainak tökéletes ismerete alapján jelölte az országos tűzoltó szövetség elnöke, gr. Széchenyi Viktor a nyíregyházi csapatot a tűzoltó világbajnokságra. A 25 tagú csapat 1906. május 23-án délután indult el Nyíregyházáról dr. Kon- thy Gyula, városi orvos, a helyi tűzoltóság főparancsnoka vezetésével. Előbb Budapesten töltöttek két napot, tovább tökéletesítve a versenyszámot a budapesti, jobban felszerelt gyakorlótéren. Május 25-én aztán továbbutaztak Fiúmén át Velencébe, s onnan Milánóba, ahová 27-én este érkeztek meg. Itt fogadta őket gr. Széchenyi Viktor, Breuer Szilárd, az országos szövetség titkára és Köhler István budapesti tűzoltószer gyáros, aki a versenyszámhoz szükséges tűzoltószereket (mozdonyfecskendő valamint szerkocsi) szállította, majd egy olasz tűzoltó tiszt elvezette a nyíregyháziakat a szállásukra, a Via Marco Polo 15. szám alá a Szent Gotthard szállóba. Másnap, 28-án délelőtt az olasz király öccse nyitotta meg a nemzetközi kongresszust és a versenyt, melyen az olasz katonaság mellett az angol és a magyar csapat, a nyíregyháziak álltak díszőrséget. Június 2-án kezdődött a nemzetközi viadal, melyen 4 angol, 3 francia, 1 svájci és a magyar csapat vett részt. A verseny színhelye a milánói stadion volt, melynek egyik végében építették fel azt a mászóházat, amelyen a feladatokat végre kellett hajtani. A magyar csapatnak már a bevonulása is elnyerte a telt ház, a 30 ezer néző tetszését: „Amíg ugyanis a többi csapatok az aréna közepén felállva, legnagyobb részben gyalog vonultak végig az aréna északi részében felállított mászóházhoz, addig a mi tűzoltóink az aréna bejáratánál a gép-, létra-, s személykocsikon elhelyezkedve várták a kürtjeit, mely midőn elharsogott, az óriási méretű küzdő téren száguldó lovakkal, s folyamatos vészjel trombitálások között vonultak fel” írta a nyíregyházi helyi sajtó, a Nyírvidék tudósítója. A megoldandó feladat a következő volt: egy kétemeletes ház első emeletén szobatűz támadt. Mire a tűzoltóság a helyszínre érkezett, már a második emeletet is sűrű füstben találta, ahol a bent rekedt és a füsttől elalélt emberek maradtak. Meg kellett akadályozni a tűz tovaterjedését és ezzel egy időben biztonságba kellett helyezni a második emeleti lakókat. A rendkívül gyorsan, precízen végrehajtott gyakorlat óriási tapsviharra ragadtatta a közönséget, s a maximális 30 pontból a zsűri 24,5 ponttal jutalmazta a nyíregyháziakat, és ez számukra az aranyérmet jelentette. 1906. június 3-án adta át a zsűri elnöke az első osztályú aranyérmet, az olasz király által az első díjhoz adott ezüst emlékérmet és egy bronzplakettet s a díjjal járó 500 lírát Konthy Gyulának. (A csapat aztán ezen 500 lírát az akkor szerencsétlenül járt calábriai családok segélyezésére ajánlotta fel.) Június 6-án érkeztek vissza a győztesek Nyíregyházára, ahol a város olyan lelkes fogadtatásban részesítette őket, melyben még egy egyesületnek sem volt része addig. A világbajnok csapat tagjai az alábbiak voltak: dr. Konthy Gyula orvos, főparancsnok, Barzó Mihály tiszteletbeli parancsnok, hivatásos tűzoltó, Antal Jó- zsef kocsigyártó, alparancs- nok, Dudits József asztalos, Praviczky András hivatásos tűzoltó, Gerbár Pál kovács, Skolnyik János hivatásos tűzoltó, Kaszás György, Barzó István szegényházi gondnok, Blum Ignác szabó, id. Zsiska János csizmadia, Holczer Lajos rézműves, Jelenovics Dániel, Kurbely József, Károlyi József, Pál János kötélverő, Timarovszky Frigyes bádogos, Borók János szatócs, Kazár Ferenc kéményseprő, Tomasovszky József hivatásos tűzoltó, Varga Sándor hivatásos tűzoltó és Humenszky Ferenc irodatiszt. A nyíregyházi tűzoltók 1944-ben elszállított, majd Ausztriában elrejtett versenydíjait 10 éve, 1986 nyarán találták meg a Jósa András Múzeum dolgozói (dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató, Bene János múzeológus és Szikora István gépkocsivezető). A relikviák napjainkban a nyíregyházi tűzoltóság laktanyájában, a milánói versenydíjak pedig az Országos Tűzoltó Múzeumban rendezett kiállításon láthatók. A milánói győztesek (Reprodukció: Belánszky-Demkó Péter)
