Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-29 / 151. szám
10 Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. JÚNIUS 29., SZOMBAT RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Hip Hop Boyz: Ott várok rád (1.) 2. Kozmix: Gyöngyhajú lány (2.) 3. Emberek: Mama (3.) 4. Kimnowak: Gyémánt (4.) 5. Sipos F. Tamás: Mindenkinek van keresztje (5.) 6. Happy Gang: Kérek egy kulcsot a szívedhez (7.) 7. Sipos F. Tamás: Ez egy ilyen nyár (9.) 8. FLM: Gondolj rám (10.) 9. Ákos: Esőkirály (-) 10. Katona Klári: Fekete Gyöngy (-) Külföldiek 1. Madonna: You’ll See (1.) 2. Captain Jack: Captain Jack (2.) 3. ME Sc MY: Baby Boy (4.) 4. Pet Shop Boys: Before (6.) 5. Take That: How Deep Is your Love (7.) 6. The Kelly Family: First Time (8.) 7. George Michael: Jesus to a Child (9.) 8. Michael Jackson: They Don’t Care About Us (10.) 9. Mr. President: Coco Jamboo (-) 10. Prodigy: Firestarter (-) Magnókazettát nyert Molnár Edit Demecser, Tamási Katalin, Papos; Tóth Gábor Nyíregyháza. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Tóth Gábor szabolcsbákai olvasónk nyerte. Továbbra is Várjuk tippjéiteket'három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidői júliüs 6. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. LEMEZFIGYELŐ A nyolcvanas évek tinédzsersztárja, George Michael alaposan megembe- resedett első sikerei óta. Erre utal az új lemez címe is: Older. Változott a külső, s a dalok sem olyan tingli- tanglik már. Ez az album valóban az övé: egymaga írta valamennyi szám zenéjét és szövegét, a hangszerek többségén is ő játszik. A nagylemez megjelenése előtt két single, a Jesus To A Child és a Fastlove vált ismertté az anyagból, s néhány hét alatt mindkettő megjárta a brit lista első helyét. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Losonczki Roland, Rakamaz és Kovács Gábor, Nyíregyháza. A mai feladványunk: Ha az ábrát úgy töltitek ki, hogy minden azonos irányba forduló tojásba azonos számot írtok, s ezek a számok éppen a megfelelőek, akkor az előírt műveleteket elvégezve megkapjátok a helyes eredményt. Milyen szám illik az egyes tojásokba? A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Jubiláló úttörőnek lenni jő Kell közösségi élmény a gyerekeknek, kellenek tanórán kívüli események Ki hinné, hogy már 50 éves a Magyar Úttörők Szövetsége?! Az első kis úttörők ma már minden bizonnyal nagymamák vagy nagypapák, s unokájukat a térdükre ültetve mesélik a háborús pusztítások után fellélegző ország új gyermekmozgalmának születését, tevékenységét. A napokban Nyírturára látogatott egy gyermekrendezvényre Rácz Péter, a Magyar Úttörők Szövetségének ügyvezető elnöke. Először is arról kérdeztem, a szövetség első embere hogyan értékeli az elmúlt fél évszázadot. — Az évfordulós ünnepségeink több dologról szóltak. Egyszer arról, hogy vállaljuk az elmúlt évtizedekkel a folyamatosságot, amint ezt a szervezet neve is mutatja. A folyamatossághoz való ragaszkodás abból fakad, hogy ennek az ötven évnek vannak vállalható értékei. Ha önkritikusan értékelünk, ez a fél évszázad akkor is arról szól, hogy van számos közösségi élmény, sok dal a szeretetről, s ezernyi emlék a táborokról. Akik a gyermekekkel foglalkoztak, s foglalkoznak ma is, nem ideológiai szempontok miatt cselekednek, hanem gyermekszeretetből és humanizmusból. Az elmúlt ötven évhez olyan gyermektevékenységek kapcsolódtak, amelyekből ma keveset látni. Gondolok itt a gyermekszínjátszók amatőr mozgalmára, a komplex művészeti táborokra. Az úttörőolimpiák is rengeteg fiatalt késztettek mozgásra, sportolásra. Ez a mozgalom számos esetben reformpedagógiai irányzatok otthona lett. — A táborokról sem feledkezünk meg. Bár túltengett a formaiság, de 2-3 hétig táborban lehettek a gyermekek megfizethető áron. A mozgalom létalapja: közösségi élmény a gyermekeknek, tanórán kívüli rendezvények. □ Az évfordulós ünnepségekkel kapcsolatban érték-e támadások a szövetséget? — Az ünnepségek egyik tanulsága az volt: sokan nosztalgiáznak, emlékeznek a szép emlékekre, ám érdemben, pontosabban aktívan már nem vállalják fel a segítséget, a támogatást. Egyre kevesebben támadják az úttörőszövetséget, hiszen 1990 óta nem tudott senki sem jobbat felmutatni. Lehet, hogy egyeseknek furcsán hangzik, de jó a kapcsolatunk a cserkészekkel, a 4 H mozgalommal, a Pro Patria Szövetséggel, a „Fiatal Sasokkal”. Ami igazából sújt bennünket: a társadalom és a médiák érdektelensége, agyonhallgatják ugyanis a rendezvényeinket, tevékenységünket. Még 1985-ben létrehoztuk a „Gyermekekért” díjat, amellyel olyan közéleti személyiségeket jutalmaztunk, akik sokat tettek a gyerekekért. □ Az egyik legnagyobb gyermekszervezet a Magyar Úttörők Szövetsége. Ennek arányában érkezik a központi támogatás is? — Messze a legnagyobb gyermekszervezet a miénk, ám az állami támogatás már más arányt mutat. Jelentősen csökkent a támogatás összege. A Boros-kormány idején 1994-ben 4,5 millió forintot kaptunk, az idén azonban csak 3,5 millió forint szerepelt az előterjesztésben. A kiosztott forintokat tekintve abban az időben egy cserkész tízszer többet ért, mint az úttörő. □ S napjainkban? — Ma egy úttörő három cserkésszel ér fel, ha a támogatások arányát nézzük. Sajnos, politikai alku alapján osztják el a pénzeket, s nem azt nézik, mennyi tagja van egy-egy szervezetnek. Lehet, hogy furca, de a Horn-kormány legjobban a jobboldali szervezeteket támogatja. □ Milyen lesz az elkövetkező ötven év? — A leckét jól megtanultuk: a többpártrendszer keretei között kell építeni és dolgozni. Remélem, nem lesznek az elkövetkező évtizedekben hibák, buktatók, s nem kell állandóan harcolnunk a létért, a pénzért, a túlélésért. Bízom abban, hogy nem fognak támadni egy fiatalt sem azért, mert tagja valamely gyermekszervezetnek. Ha már ezek a vágyak megvalósulnak, nagy eredmény lesz. A mai gyermekek még nem jogosultak a választásra, ám a jövő az ő kezükben van. Épp azért kell foglalkozni velük, hogy hazájuk iránt felelősséget érző polgárok legyenek. A New York Nyelviskola játékos tanítása nyári táborban Balázs Attila felvétele ftff. Magyar László Új karrier egy régi csapatban A fiatal igazgató számára fontos a családi háttér és a szakmai elismerés Szőke Judit Nemrégiben még komoly generációs konfliktusok bontakoztak ki a gazdasági élet különböző posztjaiért. Örvendetes, hogy most már egyre-másra hallani fiatal vezetőkről. Ez talán a követelmények változásának tudható be vagy a kor igényli az életkori sajátosságok adta lendületet, a rugalmasságot, a modern ismereteket? A válasz nyilván mindig csak egyedi lehet. Mint ahogy az Takács János esetében is, aki negyvenéves létére július 1-től az ÁB-Aegon nyíregyházi fiókvezetője. Sokáig csábították üzletkötőnek, de egészen 1990 novemberéig nem adta be a derekát... Bár kezdtem volna hamarabb a biztosítós szakmát — sóhajt fel, amikor a pálya kezdetét firtatom. Egy- kettő felszaladt a ranglétrán, csoportvezető lett, majd 1994-ben — országosan — ő lett a pénzintézet legeredményesebb biztosítászervezője. Azóta is ott van minden lényeges központi, stratégiai jellegű döntésnél, bevonják a termékfejlesztésbe is. Egy dolgot sajnál csak, hogy a teamjéből, melynek nemcsak munkájában, hanem építésében is tevékenyen részt vett, „ki kell szállnia”. A holland pénzintézetnek, az Aegonnak, melynek reális esélye van arra, hogy egykét éven belül a világ első öt legnagyobb vállalkozása közé kerüljön, 1993-ban az Állami Biztosító volt a legsikeresebb leányvállalata. János érezhetően roppant lojális cégével szemben, ennél jobban már csak a helyi teljesítményekre büszkébb. Minden oka meg is van erre, hiszen a hagyományos szakmai jutalomútra — most Takács János Harasztosi Pál felvétele éppen Las Vegasba és a Grand Canyonba — a 28 magyar munkatárs közül tíz a kelet-magyarországi régióból, ebből hárman Nyíregyházáról utaznak (Ferenczy Zoltánná, Holdas Jánosné mellett történetesen ő is). Takács János — egyébként 15 éven át röplabdázott — komoly szakmai terveket, elképzeléseket fontolgat. Vezetői munkájával kapcsolatban egy dolog az, amiről már most meg van győződve: nem egyedül, hanem kollégáival, az üzleti menedzserekkel, „csapatban” fogja végezni a fiókigazgatói munkát is. Elsőrendűnek tartja ezen kívül a feladatok jó elhatárolását és a munkatársak menedzselését. Hallatlan nagynak tartja a piacot az egészség-, de különösen a nyugdíjbiztosítás területén. Két tényező: az állampolgárok és a biztosítási szakma reagált a legérzékenyebben a társadalombiztosítás csődszerű helyzetére. Elsőként ők léptek a sikeres Aranyfedezettel, már dolgozzák ki az újabb módozatokat. Komoly munkát fog adni számára is heteken belül az újfajta család-otthon biztosítás bevezetésére történő felkészülés. Hogy mi számomra a siker? — tette fel (jellegzetesen előzékenyen) helyettem az elmaradhatatlan kérdést önmagának, majd rögvest meg is válaszolta elsőként említve a családot (felesége matematika-rajz szakos tanár, egy 14 és egy 16 éves fiuk van), a nyugodt, biztonságot jelentő hátteret, mely az eredményes munkához — erősíti meg az egyetemes emberi tapasztalatot — nélkülözhetetlen. Az üzleti munkában pedig az első helyre sorolja az elismerés, az értékelés és a jó munkahelyi légkör szerepét. Úgy ítéli meg, hogy őt eddig a menedzsment is és a régióvezetés, különösen dr.Ka- nyuk János területi igazgató, is mindig támogatta. Akkor boldog még igazán, ha az ügyfél elégedett. Természetes, hogy közeli céljai között említi a kapcsolatfelvétel, az ügyfélkiszolgálás további tökéletesítését. Mifelénk nem alakult még ki igazán a nyugaton réges-rég tekintélyes hivatásnak minősülő ügynökösködés kultúrája, épp ezért ki kell fejezzem reményemet, miszerint az út, mely az üzletkötéstől a fiókigazgatóságig vezetett, bizonyára még nem ezzel ér véget. A megmérettetés, a kiugrás a harminc pályázóból (pedig még budapesti aspiráns is akadt) — tekintettel az ambícióra, a tehetségre, s minden szükséges képesség meglétére — csak valaminek a kezdete. Valaminek, amit, azt hiszem, (a régi jó értelemben vett) karriernek neveznek.
