Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-04 / 129. szám
1996. június 4., kedd HATTER Komoly játék a demokráciával Közvélemény-kutatás arról, mi a véleményük a nyíregyháziaknak lakóhelyükről Nyíregyháza (KM - B. J.) —- Ha ritkán is, de lassan rendszeressé válik, hogy közvélemény-kutatók kérdezősködnek: mi a véleményük a nyíregyháziaknak Nyíregyházáról. Ebből a szociológiai felmérésből szemelgetünk, amelynek készítője Murányi István szociológus volt. Az első kérdés a helyi önkormányzat munkájának megítélésére vonatkozott. A válaszok arról árulkodnak, hogy a lakosság jóval nagyobb változást érzékelt 1994-ben a két évvel korábbi állapotokhoz viszonyítva, mint jelenleg 1994- hez képest. Akkor a nyíregyháziak 59 százaléka érezte úgy, hogy lényeges változások történtek lakóhelyén, ma mindössze 32 százalék adta ezt a választ. Akkor 34 százalék mondta, hogy minden maradt a régiben, ma a városlakók 56 százaléka állítja ezt a korábbi időszakhoz viszonyított változatlanságot. Hivatal és testület A demokratizmusban sem történt változás, állítja a megkérdezettek 60 százaléka, 35 százaléka pedig azt vallja, hogy a polgármesteri hivatal működése sem változott. Az viszont figyelemre méltó, hogy a két évvel korábbi megítéléshez képest jelentősen, 12 százalékkai nőtt azok száma, akik az önkormányzat működésének minősítésére nem vállalkoztak. Lehet persze, hogy nem is ismerik, vagy nincsenek információik róla, azért hallgatták el, s még többen nem mondtak véleményt a testület működéséről. Nagyjából azonos minősítést kapott a mai testület a korábbival, és csaknem azonos minősítést az önkormányzat működésével. Ez pedig olyasmit jelent, hogy az emberek nemigen tesznek különbséget a polgármesteri hivatal és a város képviselő-testülete között. Ezt vallja is 35 százalék, nem tudja 42 százalék, ha ehhez még hozzáadjuk, hogy 7 százalék tudja ugyan, hogy van különbség, de tartalmilag rossz indokolást adott, akkor kiderül, hogy mindössze a megkérdezettek 16 százaléka tudja, hogy van-e, s ha igen mi a különbség a hivatal és a testület között. Mennyire elégedett a városlakó azzal, hogy az országban, illetve a városban mennek a dolgok? Nagyon elégedett gyakorlatilag nem volt, inkább elégedett az ország ügyeivel A közvélemény a köz véleménye 13, a városéval 35 százalék, inkább elégedetlen az országéval 53, a városéval 36 százalék. Sok volt a nagyon elégedetlenek száma is, az ország esetében 33, a városében 22 százalék mondott ilyen kemény véleményt. Ha lenne pénz Most sem maradt el a szondázás, a városi problémákról, ami tulajdonképpen nagy segítséget is jelenthetne mind az önkormányzatnak, mind a képviselő-testületnek a feladatok rangsorolásában, ha lenne rá pénz. Mert munkahelyeket kellene teremteni, a közbiztonságot kellene javítani, a szegényeket kellene istápolni mindenekelőtt, s csak ezután következnek, de súlyosságukat tekintve már mélyen az említettek alatt az utak állapota, a város tisztasága, az oktatás, a tömegközlekedés, a csatornázás, a középiskolai oktatás, az óvodai ellátás, a köz- művelődés és a sport helyzete. A város képével viszont minden bizonnyal elégedettek lehetnek az emberek, hiszen mindössze öt százalék adott olyan választ, hogy ezek súlyos problémát jelentenek Nyíregyházának. Ez a rangsor egyébként változatlanságot is takar, mert az előző vizsgálatok is ugyanezt a három gondot említették első helyen, amit a mostani közvéleménykutatók is asztalra tettek. Ha most összevetjük az intézmények létszámának csökkentésével és az iskolabezárással a közvélemény-kutatásnak azt a részét, ameíyben arra voltak kíváncsiak, mit tennének a nyíregyháziak, ha csökkenne a város költségvetése, 57 százalék az önkormányzat által fenntartott intézmények átszervezését támogatná, de 24 százalék intézmények megszüntetését is javasolja. Érdekes, hogy lakossági gyűjtést is alkalmaz a 16 százalék, de a hitelfelvételt csak minden tizedik nyíregyházi támogatja. A helyi adókról nem is beszélve, az a válaszoknak mindössze hat százalékában fordul elő. Játék a demokráciával az a része a felmérésnek, vajon kinek mekkora szerepe van abban, hogyan alakul a város élete. A válaszok 87 százaléka a polgármesteri hivatal vezetésének, 85 százalék a képviselő-testületnek, 83 százalék a polgármesternek, 72 százalék a helyi pártoknak tulajdonít fontos szerepet, s a lakosságnak mindössze 52 százalék jut. bár a kormánynak is csak 51 százalékot, a parlamentnek meg csak 47 százalékot adtak. Viszont ismerik a város vezetőit név szerint is. Csabainét — így Lászlóné nélkül — 87 százalék ismeri, Mádi Zoltánt is ugyanennyien ismerték. Azonos a népszerűségi indexük is, Mádi Zoltáné 59 pont volt, Csabainé jelenlegi pontátlaga 60. Nem változott Fazekas János ismertsége sem a két évvel korábbihoz képest, Fel- berman Endre alpolgármester Balázs Attila felvétele rokonszenv indexe viszont jelentősen nőtt, két éve 43 pont volt, most 58 pontot ért el. Az új alpolgármester Giba Tamás nevét még kevesebben ismerik a városban. Kisgazdák rükvercben Ami a pártok népszerűségét illeti, ezúttal is az MSZP és az SZDSZ vezet, bár mind a két párt sokat vesztett két év alatt. Az MSZP 64-ről 48-ra, az SZDSZ 65-ről 47-re módosult, a Fidesz viszont megtartotta két évvel korábbi népszerűségét, s a KDNP is alig vesztett. Az MDF népszerűsége 8 ponttal nőtt, a Független Kisgazda Párté viszont 6-tal csökkent. A rangsorral azonos az értékelés arról, melyik párt képviselői befolyásolják legerősebben az önkormányzat döntéseit. Ebben is az MSZP vezet, miként abban is, hogy melyik párt képviseli leginkább a megkérdezettek önkormányzattal kapcsolatos elképzeléseit. Bár ez utóbbi csak 24 százaléknak felel meg. És magunkról is szóljunk néhány mondatot. Arra a kérdésre, hogy a polgármesteri hivatal munkájáról szóló információkat honnan szerzik, legtöbben, a megkérdezettek 61 százaléka a Kelet-Magyar- országot említette. 56 százalékkal második helyen a városi televízió, 41 százalékkal pedig a Futár következik. Hogy azért kritikát is mondjunk magunkról: a tájékoztatás alaposságát illetően már a városi televízió megelőzi lapunkat. Kovács Elemér tárcája M ostanában, hogy az utca végén építkeznek, és még néhány száz tégla hiányzik a közfalakhoz, délben és este többször fül tanúja vagyok az utcán zajló furcsa párbeszédnek. (Valahol a dolgok összefüggnek, mondják a filozófusok.) A már 15 éve nyugdíjas, gyengén látó Dezső bácsi — aki lényegében csak étkezni jár be a házba, különben egész napját a palánk alatti lócán tölti — már messziről köszön a mindig biciklivel közlekedő és a környéken ez idő tájt sűrűn megforduló Jancsinak. — Jó napot. Jancsikám. Látom megint alaposan felpakoltál. Honnan hozod a kenyeret? Tégla, táskában —-Innét, a gyári boltból — hangzik a válasz. — Aztán friss az a vekni? — Most sült ki. Mintha félórája vették volna ki a kemencéből. Az udvaron bogarászva ezúttal vagy harmadik alkalommal vagyok tanúja a szóváltásnak. A kenyér nálunk is fogytán, jó volna biciklire pattanni, s hozni néhányat a közeli téglagyári üzletből. De nekem úgy rémlik: oda már tavaly sem szállítottak a mindennapiból. Estére, amikor újra várható Jancsi megjelenése, résen vagyok. S megoldódik a rejtély: barátunk biciklijén a rossz táskában nem kenyeret hurcol, hanem téglát. A kormányra akasztva meg a sa- roglyán összesen vagy hú- szat-huszonötöt. Pótolandó a szomszédnak a hiányzó mennyiséget. Némi ital fejében. S rájövök arra is, hogy az öreg Dezső sem olyan, mint amilyennek néha tetteti magát. Csak így szórakozik. — Dezső bátyám — fordulok hozzá kemény hangon. — Volt már errefelé ekkora nyomorúság, hogy a téglát táskában hordták (lopták) haza az emberek? Az öreg üveges szemével mintha átnézne rajtam, felemeli botját és a mögötte húzódó nyeregtetős házra mutat. —Látod, fiam, 30 évvel ezelőtt ennek a háznak valamennyi cserepét hármasá- val-négyesével, a malacnak szedett fűben rejtve ugyancsak a bicikli saroglyáján hordtam haza. Táskában nem lehetett, mert azt a raktáros, az a komisz Varsányi nem engedte volna meg.-w--pr iilönben — hangzik a magyarázat — nem is JL mindig a nyomorúság teszi. Amíg marad a közös, addig mindig lesz olyan ember, aki úgy véli: abból lopni nem bűn. mm-, m m mtm — Nezooont ^ - T Magyar(ok) milliói Kovács Bertalan A kultusztárca vezetője eddigi rövid bársonyszékes időszakában olyat tett, amit nyolc éven át egyetlen elődje sem. Megtette ugyanis, hogy eljött a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának megnyitójára. Szinte hihetetlen, de igaz, közel egy évtizeden át a művelődési tárca csak most képviseltette magát a legmagasabb szinten a maga nemében páratlan színházi randevún. Ráadásul Magyar Bálint nem érkezett üres kézzel, ugyanis a határainkon túli magyar színházak vezetőinek legnagyobb örömére megérkezése után nem sokkal bejelentette: a korábbi támogatásnál jóval több pénzzel — több mint háromszorosával a korábbi években megszokottnak — segíti a minisztérium a külföldi magyar nyelvű színjátszás ügyét. A miniszter tehát jött, látott... és, ha nem is győzött, de a vele szimpatizálók egész sorát sikerült „begyűjtenie”. Már a megérkezése is unikumszámba ment, hiszen minisztertől szokatlan módon saját maga vezette gépkocsival, testőr-gorilláktól mentesen érkezett a városháza elé. A rossznyelvek rögvest megmagyarázták a szerénységet: ugyan kinek jutna eszébe bántani egy szegény tárca vezetőjét? S valóban, rettegnie csupán Döbrögi uraságnak—a fesztivál nyitány főtéri szabadtéri bábelőadás antihősének — volt oka, akinek Ludas Matyi háromszor annyi fizetséget ígért és adott. A párhuzam erőszakolt ugyan, de a már említett és nyilvánosan is bejelentett háromszoros segítség okán mégiscsak helyénvalónak tűnik. Nem lehet okuk panaszra a részt vevő művészeknek, mert bár hazájukban sokszor a létbizonytalanság szele is meglegyinti őket, az anyaországtól újabb segítséget kaptak. S ez akkor is figyelemre méltó, ha a külföldi magyar teátrumok bajai közepette csupán szalmaszálnak is tűnnek a Magyar-milliók. Abszolút mazsola Ferter János rajza Kommentár Optikai csalódás Angyal Sándor A ma bizonyos „átkos- ban" sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy amiről nem ír az újság, az nincs is. Pedig az élet erre számtalanszor rácáfolt s így van ez napjainkban is. Például. Még szerencse, hogy ott díszlik a kérdőjel az újságcím után, („Év végére csökkenő munkanélküliség?” ) mert az optikai csalódás ténye itt sem kizárt. Ugyanis: amíg az Országos Munkaügyi Központ a vállalatok előrejelzéseire hagyatkozva dobta be a köztudatba, hogy év végére várhatóan hatvanezerrel csökken a nyilvántartott munkanélküliek száma, ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán kevesebb lesz a munkanélküli. A foltot ezen a megszépített képen például az jelenti, hogy időközben változott a foglalkoztatási törvény és ennek következményeként a jövedelempótló támogatás maximum két évig folyósítható. Közülük, akiknek nem sikerült az elmúlt időszakban legalább néhány hónapra munkát szerezniük, azoknak szeptemberben automatikusan megszűnik a joga a jövedelempótláshoz, ami pedig ugye azt jelenti, hogy az ilyen ember ki is kerül a munkanélkülieket nyilvántartó statisztikából. (Ez harmincezer fő.) Aztán: írtunk már mi is többször róla, hogy júliustól megszűnik a fiatalok munkanélküli-segélye, helyette bevezetik a gyakornoki rendszert, ami önmagában egyébként dicséretes dolog. Igen ám, de akiket így foglalkoztatnak a cégek azok is kikerülnek a munka- nélküliek köréből, mert ugye ők vagy gyakornokok, vagy tanulnak. (Am hol a garancia, hogy ők meg is ragadnak a gyakoroltatoknál, amikor már az állam nem finanszírozza ezt a törekvést.) Ez is kitesz néhány tízezret. Miként sok százra rúg azok száma, akik ma még közalkalmazottak, de akiknek hamarosan megmutatják a kijáratot, igaz végkielégítéssel a zsebükben. (Ez utóbbi miatt ők sem állhatnak sorba járadékért, ergo nem munka- nélküliek.) Tehát úgy csökken majd a munkanélküliek száma, hogy minden marad a régiben. Bár ne lenne igazam. ■ Kelet-Magyan»szág
