Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-28 / 150. szám

1996. június 28., péntek HÁTTÉR Ahol látják a fától az erdőt A Nyírerdő Rt.-re hárul az erdőgazdálkodás integrálása térségünkben Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Az ál­lami tulajdonban maradó Nyírerdő Rt. két szomszédos megye — Szabolcs-Szatmár- Bereg és Hajdú Bihar — er­deinek mintegy harmadát ke­zeli, ahol néhány esztendeje már, zömében az erdészet ré­gi, tapasztalat dolgozóiból annak idején kényszerűség­ből lett vállalkozók foglalkoz­nak az erdőműveléssel, faki­termeléssel. Tőkeszegénységükön segíteni a „gazda” érdeke is, hiszen az ország európai integrációs tö­rekvései kapcsán is hamarosan elkerülhetetlenné váló techno­lógiai váltást a vállalkozók egyedül képtelenek lennének végrehajtani. — Az erdőkezelés, amely magába foglalja a csemete ne­velésétől kezdve a fa felhasz­nálásáig a teljes folyamatot, igen eszközigényes tevékeny­ség — vezet be a szakma fel­adatait is meghatározó sajátos gondjaiba Kovács Gábor ve­zérigazgató —, amelyhez sok éven át folytatott kemény mun­kára van szükség. A rendszer- váltás előtt az erdészetnél kon­centráltan meg volt az ehhez szükséges eszközállomány, ám azt követően nagyrészt magán- tulajdonba került. Ebben az új formában viszont még nem ala­kult ki az összehangolt működ­tetésük, aminek pozitív meg­változtatásában óriási tartalé­kaink vannak, s amelynek meg­valósításában már megtettük az első lépéseket. Modellgazdaság — Az Európai Unió-csatlako­zás okán induló, EU konform integrációs modellkísérletbe jelentkezett és az országból ki­jelölt tizenhat ilyen modellgaz­daság közzé, be is került a Nyírerdő Rt., mint afféle kvázi nagy tulajdonosa a rábízott ál­lami erdőknek, s e minőségé­ben lehetséges térségi integrá­tor. Ennek a modellkísérletnek a lényege esetünkben, hogy az erdészet területén tevékenyke­dő kis-, közép-, és nagyvállal­kozók, valamint a különböző méretű erdőtulajdonosok, vagy Elkerülhetetlen a technológiaváltás. azok közössége, miként tudná­nak úgy együttműködni, hogy mindannyian megtalálják köl­csönös érdekeiket. — De visszatérve a techno­lógia cseréjéhez. A már emlí­tett kényszervállalkozóink egy ideig olcsóbban tudtak/tudnak működni, hiszen a viszonylag kevés pénzen megvásárolt, fő­ként hajdani szovjet technika után nem képeznek amortizáci­ót, s a szükséges alkatrészek is kedvező áron voltak eddig el­érhetők. Új technika — Az elhasználódott eszközök újakra cserélésénél, vagyis a küszöbön álló technológiavál­tás során viszont már egészen más kategóriájú gépekben kell, s akarunk gondolkodni. Példá­ul egy tuskózásban utolérhetet­len német Fend traktor beszer­zési ára harmincmillió forint. Igaz nem is hibásodik meg, így alkatrészigénye sincs hosszú ideig. Hasonló a helyzet a szál­lító járműveknél is, amelyek­nek biztonsággal meg kell fe­lelniük annak az idén már — egyelőre csupán a kereslet­visszaesés következtében — tapasztalható vásárlói elvárás­nak, hogy a fát nem a kiterme­lés helyén, a vágásterületen kí­vánja átvenni, hanem azt szá­mára időjárásbiztos, köves út melletti rakodóra pakolva, áru­féleségenként, minőségi kate­góriánként csoportosítva kell az erdészeti vállalkozónak elő­készíteni. Sőt ha úgy kéri a ve­vő, a fát a telephelyére kell el­vinni. A technológiai váltás ezenkívül még jelent egy sor egyéb, köztük például bizton­sági eszközök beszerzését is. A piac által is kikényszerített helyzetet látva a Nyírerdőnek a hozzá tartozó két megye erdész és vállalkozó társadalmát e technológiai váltásra és az eb­ből adódó kényszerlépések megtételére kell rábírni, illetve hozzá segíteni. Közös érdeke ugyanis mind az erdőgazdaság­nak, mind pedig a vállalkozók­nak, hogy a korszerűsödés irá­nyába változzék a jelenlegi ál­lapot. Hitellehetőség — Szerencsés volt az a találko­zás —vélekedik Kovács Gábor —, amelyet a Nyírerdő Rt. és a két megye vállalkozásfejlesztő alapítványainak (Hajdú-Bihar megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a PRIMOM Vál­lalkozásélénkítő Alapítvány) együttműködése követett. Most már elmondható, hogy e szervezeteken keresztül sikerül az első lépéseket megtenni a technológiai váltás irányába azáltal, hogy a vállalkozóink­nak legalább egy részét a mik- rohitel lehetőség kiaknázásaré- vén pénzügyi forrásokhoz tud­juk juttatni. Balázs Attila illusztrációja — A gúti erdészetben rende­zett Nyírerdő tanácskozására mintegy nyolcvan erdőművelő vállalkozó jött el, meghallgat­ni az alapítványok által tálalt mikro-, és egyéb hitelhez jutá­si feltételeket. A vállalkozók számára lényegesen meg­könnyíti a hitelfelvételt az a tény, hogy a Nyírerdő folyama­tos erdőművelési, fahasználati és szállítási munkával látja el őket. Ez a hitelezőnek biztosí­tékot, a hitelt felvevőnek pedig a nyugalmat jelenti a pontos és maradéktalan visszafizetés szempontjából. Persze az is igaz, hogy a mik- rohitelhez jutás feltételei a kis­vállalkozók számára lettek megállapítva. Az egymillió fo­rintot meg nem haladó kölcsön­lehetőséget már korábban „ki­nőtt”, nagyobb partnereiről sem feledkezik meg azonban az erdőgazdaság. Számukra más hitelkereteket derít föl és a pá­lyázatok elkészítésében közre­működve segíti technológiájuk korszerűsítését. A Nyírerdő Rt. tervbe vett integrációs tevé­kenysége azonban ettől jóval szélesebb körre terjed majd ki. Olyan egységét szeretné meg­teremteni a folyamatosan nö­vekvő, rábízott erdőterületen folyó, gazdálkodásnak, erre épülő faiparnak amelyben min­den résztvevő összehangoltan, egymást kiegészítve működik, s hosszú távon boldogul. ww* ................... i Hl zf'Ti ** s - ­okszínű palástot öltött V fel a természet, a nyár kJ érett színei szerte a ha­tárban. A búzaföldek hullám­zó tábláin az ezüstöt mindin­kább az arany váltja fel, és a virágok tündöklése után a ter­més, a gyümölcsérés korsza­ka következik. A jó illatú aká­cok után már a hársak tüntet­nek illatukkal; áfák zöld ár­nyalatai is sötétedőben. A ter­mészet kegyes ajándékozása idejében érkezett. Érthető, ha otthon, az ébre­dés után többnyire az első út a kertbe vezet. Vajon mi tör­tént éjszaka, milyen meglepe­téseket tartogat a három szil­vafás birtok? Mivel igyekszik megszolgálni a törődést, az estéli sürgés-forgás gyümöl­cseként. Az időjárás kezdeti jótékonysága után, ugyanis akad feladat bőven. A nap nem fukarkodott, hetekig on­totta melegét. Sajnos, a máju­si esőzés nem tartott soká. Május végén, június elején a locsolás robotja következett. Kilépsz hát reggel ajándé­kot várva, álmosszépen ébre­dés után. A tornác szélén a fu­tónövények lázas igyekezete. Jelentés a kertből A lilaakác elegáns virágzása után mintha megbolondult volna, mintha el akarná fog­lalni a világot. Indák és leve­lek mindenfelé, lassan bebo­rítják a teraszt, futnak a ház teteje felé, s maholnap talán majd hűvös árnyat szolgáltat­nak. A bambusznádra felfutó iszalag is megtette a magáét gyönyörű virágaival, tűzijá­tékként színesítve a ház déli falát. Meghozta az első virá­gait a lőne is. Várat még ma­gára a hajnalka. a tavaly meg­kedvelt virág, amelyet fonott kosárkákba ültettél. Kék virá­gaikkal ők népesítik majd be reggelente a terasz szegélyét. Igénytelen kacsocskáik már nekiiramodtak a kifeszített spárgán, némelyik már az egy métert is meghaladta. Talán 2-3 hét múlva már ők is vi­rágzanak. Kitelt a szolgálata a nyár el­ső ízes gyümölcsének, a sza­mócának. Néhány pirosló eper már csak mutatóban, szí­nesedik viszont néhány levél, nem árt letépni őket, hogy újak nőjenek, egészségesek. A vízzel sem illik takarékoskod­ni, még ha az idén már nem is tudnak szolgálatodra állni. Sőt! A jövő évi jó termés re­ményében új, tápdúsabb ta­lajba kell majd ültetni őket, valamikor a nyár végén. Ha szamóca nincs is, van helyette más. A meggyfa csu­pa meglepetés! A három fa, mintha csak a tavalyi rossz esztendőt szeretné pótolni, garmadával kínálja termését. A sötéten pirosló meggy mu­tatós, ízletes. Nagy szemű, ko­rán érő fajta, minden kincset megér! Néhány maroknyi bő­ségesen pótolja a napi vita­minszükségletet. Négy évvel a telepítés után 8-10 kiló, iga­zán fejedelmi ajándék. Pitébe is jut belőle, és talán a mély­hűtőbe is. Nem árt igyekezni a hasznosításával, mert a ma­darak is kedvet kaptak rá. Csalódást okozott viszont a köszméte, még érés előtt va­lami furcsa betegség miatt rothadni kezdett. Szerencsére a mellette lévő ribiszkék pó­tolják a kárt; szörpnek is ki­válóak, különösen meggyel vegyítve. A barackok az idén megannyi gondoskodást igé­nyelnek. A sárgabarackot akármennyire is locsolod, tel­hetetlen; újabb és újabb vizet kíván. Bizonyára hálás lesz érte, telis-tele gömbölyödő gyümölcseivel. A parányi kert is meghozta már első terméseit, reggelen­te már néhány piros paradi­csom mosolyog rád. Nem na­gyok ugyan, de a nap melege bennük, a terasz fogyasztott reggeli fejedelmi ajándékai. Arrébb néhány paprika, már csak megszokásból, sosem váltják be a hozzájukfűzött re­ményeket. ecsületevanittegyéb- t-c ként mindennek. A fo- JLf dormentának épp­úgy, mint a gaznak látszó cit­romfűnek; néhány saláta ki­váló ízesítői ezek a szerény, de illatos növények. A szabadon nőtt kapor sem kerülhet kapa alá. Egy magára valamit is adó konyha meg sem lehetnél - kiilük! Gyermeküzletek Kováts Dénes M ind több jel mutat­ja az utóbbi idő­szakban, hogy a gyermek jó üzlet. Legalább­is egyesek számára. Nem­csak a lebontott szocpolos lakások ügye (ürügye) utal erre, hanem a gyermekke­reskedelem is. Az Egyesült Államokban a napokban ki­robbant botrány szintén er­re utal: a terhes nőket kiutaz­tató magyar származású „üzletasszony” húszezer dollárt keresett örökbe adott gyermekénkét... Jó üzlet a gyermek. Azok­nak, akik igyekeznek kihasz­nálni mások kiszolgáltatott­ságát, elkeseredettségét, vá­gyait. Köztudott ugyanis, hogy sokan mindenre képe­sek annak érdekében, hogy legalább örökbefogadás ré­vén, de legyen gyermekük. A törvényes út azonban rögös és hosszadalmas. Ezért vi­rágzik világszerte a gyer­mekkereskedelem a világ szinte minden tájékán. így hazánkban is. Néhány éve Szegeden robbant ki botrány Romániából átjött leányok, asszonyok miatt, akiktől a szülés után elvették gyerme­két, majd átcsempészték a határon, s vitték a megren­delőnek, de hasonló esetek másfelé is előfordultak. Jó üzlet a gyermek. De nem mindenkinek. Vélhető­en a kétségbeesés, a pénzte­lenség okozza, hogy akad­nak vállalkozó szelleműek, akik képesek lemondani új­szülöttjükről, vagy akár na­gyobb gyermekükről a pilla­natnyi haszon reményében. Még ha később lelkiismeret- furdalást is éreznek, vágyat a túladott kicsi iránt. Persze elképzelhető, hogy másokat kifejezetten csak az anyagi­ak érdekelik, mindenféle lel­ki fájdalom nélkül. Talán nem véletlen, hogy az álla­mokbeli (magyar vonatko­zású) ügyek egy részében a férj akarata ellenére kötte­tett meg az üzlet, ezért attól sem riadtak vissza, hogy az apa nevét aláhamisítsák a lemondó nyilatkozatra. Az éjfélé gyermekkereske­delem azonban illegális, nem véletlen a büntetőeljá­rás, az említett ügy közvetí­tőjét óvadék ellenére sem helyezték szabadlábra. Hajókirándulás: Nézze tanár úr! Húszezer kápé és te­hetünk egy kört a Dunán... Ferter János rajza Kommentár Lassú vonatozás Szondi Erika F ranz Vranitzky az Osztrák Köztár­saság szövetségi kancellárja vonattal látoga­tott az ország keleti felébe— hallhattuk, olvashattuk a hírt. A vonatozásra elkísér­te őt Baja Ferenc környezet- védelmi és területfejlesztési miniszter, valamint Lotz Ká­roly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és az út­ba ejtett megyék önkor­mányzatainak vezetői. Szép gesztus volt ez a kancellár részéről, hiszen a hasonlóan magas rangú vendégek szá­mára eddig Budapesten vé­get ért az ország. Vranitzky remélhetőleg a jövőt látja, s szeme előtt már az Európai Unió keleti határa lebeg, ami várhatóan nem az oszt­rák határnál, hanem a ma­gyar határnál ér véget. Mit láthatott azonban a vendég a vonatból? Remé­lem elterelték a figyelmét azokról a negatív dolgokról, amelyek menet közben ta­pasztalhatók. A sínek mellett felhalmozott szemétről, a ke­let felé egyre szegényedő portákról. Az sem lehet vé­letlen. hogy nem autóval in­dult útnak a delegáció, hi­szen nem valószínű, hogy él­vezte volna a vendég a kele­ti utakon a zötyögést. Bécs- től Budapestig valószínűleg harmadidő alatt tette volna meg az utat, mint Budapest­től Debrecenig. S vajon mi­ért csak Debrecenig hozták? Ott újabb határt húzunk, ahol még a keleti ország­résznek is vége? Az MS-as autópálya épí­tésének szükségességéről gyakran hallhatunk. Elju­tottunk odáig, már csak ak­kor hisszük, ha látjuk, hogy valóban lesz ilyen. Most azonban a vonaton újabb mézesmadzagot húztak el az orrunk előtt. Felvetődött ugyanis a VO-ás vasúti pá­lya kiépítése, mely Nyugat- Európát kötné össze Buda­pest kikerülésével Záhony on át Ukrajnával. Újabb szép terv, amiért újra lehet lob­bizni, újra lehet találgatni, hol halad majd. Addig csak reménykedni lehet, hogy még a mi életünkben elju­tunk odáig, nyugodtan vá­laszthatunk, közúton vagy vasúton közlekedünk-e, mert mindkettő olyan ké­nyelmes, gyors és színvona­las, hogy öröm rajtuk az uta­zás. mm jl _ zz _____a 1 nieZGpOilf ■ ú... __.... ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents