Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-27 / 149. szám

1996. június 21., csütörtök Több nyilvános telefon kellene Esténként sorban állnak a belvárosi lakónegyed szélén lévő egyetlen fülkénél Tisztelt Szerkesztőség! Szüleimtől távol élek a csalá­dommal. a kapcsolatot telefo­non tartjuk. Nekünk nincs tele­fonunk, ezért én az utcai tele­fonálást vagyok kénytelen vá­lasztani. Általában hetenteegy- szer (télen ritkábban) hívom fel szüléimét. így történt ez egyik kedden este 9 órakor is. Azért választom e késői időpontot, hogy ne kelljen sorban állni a készülék előtt, ne tartsam fel az utánam lévőket a hosszú tele­fonálásommal. Ezen az estén szerencsémre nem volt sor, két szőke hölgy beszélt előttem. Mire odaértem a fülkéhez be is fejezték a be­szélgetést. Nagyon megörül­tem, s mivel más aktuális gon­dok is voltak, a távbeszélgetés előtt két helyi hívást is lebonyo­lítottam egy-egy darab 10 fo­rintos érmével. Ezután jött a hosszú telefonálás. Ez utóbbi kb. 15 percében egy másik hölgy állt a fülke elé, türelme­sen várakozva. A legutolsó há­rom percben azonban feltűnt az előttem telefonáló két hölgy, s az egyikük hangos megjegyzé­sekkel illetett. Ebből az derült ki, hogy távolból figyelnek a beszélgetés kezdete óta. Na­gyon igazságtalannak éreztem, s érzem a dolgot, hiszen ők el­mentek, s nem tudhattam, hogy csak ideiglenesen adták át a fül­két, ráadásul én már több alka­lommal engedtem át a telefont az utánam érkezőnek tudván, hogy hosszabban fogok beszél­getni. Ezért én is indulatosan és durván válaszoltam, amit ha­marosan meg is bántam, s ezú­ton is szeretnék elnézést kérni az indulatos hangért és utóla­gos megértésüket kérni. Ezenkívül kérdezném az ille­tékesektől miért nem lehet a Kossuth és Sarkantyú utca sar­kán lévő telefonfülkét megdup­lázni, s ha javasolhatom, egy kártyás távbeszélőt üzembe he­lyezni. Hat óra után szinte ál­landóan telefonálnak innen, az esti órákban pedig gyakran sor­ban állás van. Anyagilag is megérné a pos­tának, s mi sem hallgatnánk egymás magánéleti gondjait. Nagyon sokan lakunk ezen a környéken, s aránytalannak tar­tom, hogy több ezer emberre mindössze egy telefonfülke jut. Ráadásul sokszor rossz is ez a készülék. Tisztelettel egy rendszeres olvasójuk: Sz. R. Nyíregyháza Képeslapot kaptunk a görögországi nyereményutrol Kolozs Istvanektol, a KM mil- lecentenáriumi vetélkedője egyik fődíjának nyertesétől. „Üdvözletünket küldjük Stavrosból, a megnyerő görög városból. Nagyon szép minden, csak az utazás volt kissé hosszú. Köszönjük, hogy sikerült ide eljutni." Támogatás a valóságban A Kelet-Magyarország június 24-i számában, a „Tüskés sa­rokéban a gyenge termőképes­ségű területek hasznosítását elősegítő földhasznosítás tá­mogatás kapcsán az jelent meg, hogy csak azok kaphatnak tá­mogatást, akik tagjai lesznek az agrárkamarának. Ez így nem fedi a valóságot. A 177/1995. (XII.29.) Korm. sz. rendelet alapján minden olyan külterületi szántó, kert, gyep, művelési ágú földterület után, melynek átlagos AK. ér­téke 19, illetve gyümölcsös esetében 76-t nem haladja meg, a föld minőségétől függően hektáronként 1-5 ezer forint tá­mogatást lehet igényelni júni­us hó 30-ig. A támogatás igénybevételé­nek egyik feltétele, hogy aki együttesen huszonöt hektárt meghaladóan szántót, kertet, gyepet, illetve öt hektárt meg­haladóan szőlőt, gyümölcsöst, vagy halastavat használ annak kötelezettséget kell vállalni egymilliónyi forintot meghala­dó árbevételről és a gazdasági kamarai tagságról. Mindebből következik, hogy a területi ha­tár alatt a gazdasági kamarai tagság nem kötelező. A támogatásra vonatkozó igénybejelentést az agrárkama­rai gazdajegyzőknél lehet meg­tenni, még e hét végéig. Eddi­gi tapasztalatunk szerint—kö­zel 30 ezer igénybejelentés alapján — ezen támogatás igénybevétele miatt nagyon ke­vés kivételtől eltekintve, kama­rai tagsági viszony nem kelet­kezett. A gazdajegyzők, minden igénylőnek a nyomtatványok biztosítása mellett segítenek a nyomtatványok kitöltésében, azt jóváhagyás végett az FM. megyei hivatalának előterjesz­tik. Bíró Miklós ügyvezető alelnök Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara Vélemény pontosan A Kelet-Magyarország 1996. június 20-i számának kilencedik oldalán „Ösz- szeférhetetlenek” címmel megjelent Budapestről kül­dött cikk kapcsán helyesbí­tési kérelemmel fordulunk Önökhöz. Az elismerésre méltóan megírt és időszerű problé­mát felvető cikkben sajnos egy olyan tárgyi tévedés je­lent meg, hogy szükséges­nek tartjuk a kiigazítását. Az összeférhetetlenség kö­rüli koalíciós vita lényege az, hogy a cikkben leírtak­kal pontosan ellentétesen az SZDSZ kívánja a törvényt a kihirdetés napján életbe léptetni és a ma is hivatal­ban lévő parlamenti képvi­selőkre alkalmazni. Az MSZP viszont csak 1998-tól, a következő vá­lasztáson az országgyűlés­be kerülő képviselőkre kí­vánja alkalmazni, azaz a ma hivatalban lévőkre nem. Lóvéi Csaba SZDSZ megyei területi szervező Emlékek a nyári táborozásokról A cserkészcsapat névadójának szobra az iskola közelében a Luther utcában állt Véget ért a tanítás az iskolák­ban és a gyermekek szüleinek újabb gondot jelent gyermeke­ik nyári foglalkoztatása. Annyi szabadságuk nincs, hogy egész nyáron gyermekeikkel együtt lehessenek. Korábban voltak nyári napközi otthonok, úttörő­táborok, ahol nevelők tartottak felügyeletet. A mi időnkben ilyenek nem voltak, csak cser­késztáborokat szerveztek nyá­ron, rendszerint június végén, július elején. Én már első elemista korom­ban cserkész lettem és 12 éves elemi és gimnáziumi tanulmá­nyaim alatt végig az is voltam. Az evangélikus elemi iskolá­ban vitéz Tass Gyula tanító úr volt a cserkészparancsnokom. Csapatunk a 981. számú Ko­vács István cserkészcsapat névadójának szobra az isko­lánk közelében a Luther utcá­ban állott. Bennünket kiscserkészeket báró Buttler Sándor, a várme­gyei intézőbizottság elnöke avatott fel az evangélikus ele­mi iskola udvarán. Cserkész- csapatunk tagjai lehettek más iskolák növendékei is. Leg­alább tíz zsidó fiú is tartozott közénk, hiszen csak a Kürt ut­ca választotta el a két iskolát. Volt református és görög kato­likus társunk is. Tartottuk a kapcsolatot városunkban lévő két kiscserkészcsapattal, ame­lyek a református, illetve a ró­mai katolikus elemi iskolában működtek. Évközben Tass tanító úr osz­tályában délutánonként tartot­tuk a foglalkozásainkat. Nyá­ron június végén, július elején mi is táborba szálltunk. 1933- ban volt Magyarországon Gö­döllőn a negyedik világ jambo­ree, amelyen mi kiscserkészek nem vehettünk részt. Az első tá­borunk Erdőbényén volt, aho­vá kisvasúttal mentünk. Ez volt életem első nagy élménye. A Bessenyei térről, ma Hősök te­re, tehervagonnal indultunk. Táborunk Erdőbénye előtt 4-5 kilométerre volt egy erdei tisz­táson, amelyen át egy patakocs­ka is folydogált. Természete­sen sátorban aludtunk és 8 éves gyermekfejjel másodmagam- mal éjjeli őrséget is álltam. Meg kellett szokni, haegy madárfel- rebbent, zajt csapott. Tudtam, hogy édesapám a fronton egy­kor őrszemként is óvta bajtár­sait. Én is tudatában voltam, hogy milyen feladat hárul rám, míg a többiek aludtak. Reggel 6 órakor volt az éb­resztő és a harmatos füvön fél­meztelenül végeztük a reggeli tornát. Utána a hideg patak vi­zében mosakodni, majd sátor­rendet kellett teremteni. Ezt kö­vette a zászlófelvonás, majd a reggeli. A reggelit, ebédet és vacso­rát is tábori körülmények kö­zött a tábori konyhán kellett el­készíteni. Mi, kiscserkészek kukták voltunk. Száraz fát kel­lett gyűjtenünk, tüzelnünk, krumplit hámozni is magunk­nak kellett. A főzést egy nagy cserkész végezte. A konyhára a tejet és a kenyeret naponta Er- dőbényéről kellett szerkocsival szállítanunk. Ez az ügyeletesek feladata volt, akiknek ezért két órával korábban kellett felkel­niük. Nagy élmény volt szá­munkra, amikor a kőfejtőben a robbantást a szomszédos hegy­ről nézhettük végig. Az erdő­ben nemcsak szárazfát, hanem szamócát is szedtünk. Életem­ben először itt láttam vízisiklót, amit mi kígyónak néztünk. Amikor a táborból hazajöt­tünk és édesanyám az égési se­bekkel ékesített térdeimet meg­látta, összecsapta a kezét. Még­sem tudta elvenni a kedvemet a táborozásoktól, mert a követ­kező évben Dombrádon tábo­roztunk, ahol a fürdés a Tiszá­ban jelentett nagy élményt. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza Miért közük? Állandó olvasója vagyok a Kelet-Magyarország napi­lapnak. Nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy több hete a televízió- és rádióműsor ismertetésénél egy teljesen új, számomra idegen rádió műsorát is köz­zéteszik. Megpróbáltam a fenti rádiót az én kis készü­lékemen behangolni, de saj­nos olyan recsegve hallhat­tam az adást, hogy attól még a kedvem is elment. Utána kezdte érdeklődésemet fel­kelteni, hogy milyen műsor­ról is van szó, és rá kellett jönnöm, hogy a fenti rádió nem is Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei rádió, hanem Hajdú-Bihar megyében üzemelő magánrádió. Ezek alapján kíváncsiságból megvettem másik két me­gyei lapot is, melyben meg­lepetten vettem észre, hogy sem a Hajdú-Bihar megyei, sem pedig a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei napilap nem közöl egyetlen Sza­bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei rádió- vagy tv-műsoro- kat. Ha a másik két megyei na­pilap, melyek szintén az önök cége által kerül kiadás­ra, nem közöl egy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei mé­dia műsorát sem, akkor önöknek, mint Szabolcs­Szatmár-Bereg megyei na­pilapnak miért kell egy ide­gen rádió műsorát közzéten­ni? Ha közzéteszik egy ide­gen megye rádióműsorát, akkor miért nem teszik közé minden Hajdú-Bihar me­gyei rádió- és televíziómű­sorát, vagy esetleg egy olyan rádió műsorát, amelyet eset­leg tisztán és zaj nélkül le­het fogni. Nem tudom eset­leg ebben is nem politikai kérdés döntött? Bodnár Ferenc Újfehértó, Böszörményi u. 6. A Szerk. megjegyzése: A Hajdú Rádió megkereste la­punkat, hogy közöljük adá­sukat, mert azt—lévén a két megye határához közel — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több településén ve­szik és kedvelik. Megyénk­ben Tiszavasvári, Bö- köny, Nyírbátor, Nyírbogát, Nagyhalász településeken jól fogható a jelzett adó mű­sora, kevésbé jó minőség­ben hallható Újfehértón és Nyíregyházán. A játékok és a kívánságműsorok eseté­ben ezekről a településekről kapnak telefonhívásokat. A Hajdú Rádió ellentételként mindennap előzetest közöl a Kelet-Magyarország más­napi számából. Kedvenc rovataim Kismama lévén most szinte egyetlen kapcsolatom a nagyvilággal az önök lapja. Könyvtáros vagyok, s ak­tív koromban számtalan saj­tótermékhez jutottam hoz­zá. Nagyon hiányzik az a széles perspektíva az élet különböző dolgaira, de örü­lök annak, hogy a Kelet-Ma­gyarország soraiból is szám­talan információ, kimondott s csak sugallt gondolat ol­vasható ki. Nemcsak politi­kai, gazdasági, hanem köz­életi, hobbi, érdekes stb. té­mákat is meg lehet találni a folyóiratban. Kedvenc rova­taim Tüskés sarok (közvet­len környezetünk aktuális problémáit), külön köszönet Cservenyák Katalinnak, és kívánom, hogy még sokáig ilyen kritikusan, nyitott szemmel szemlélődjön. Kedvelem a Nézőpont, s a Kommentár-rovatokat is. Az időszakos rovatok közül a kulturális oldalakat szere­tem a legjobban, s ezen be­lül a színi s más kritikákat. Minden munkatársuknak kívánok további jó munkát! Szikoráné Rendes Marianna Nyíregyháza Pénztelenség Tisztelt Szerkesztőség! Önkormányzatunk az állami finanszírozási rend miatt rendkívül nehéz anyagi helyzetbe került, ezért a Ke­let-Magyarország napilap megrendelését július 1. nap­jától visszamondja. A lapot nagyon szeretjük, megelégedésünkre szolgált az abból szerzett informáci­ók köre, tevékenységünk­ben is sokszor segítségünk­re volt. Remélem, hogy anyagi helyzetünk javuké­val lesz még lehetőségünk a lap olvasására, hasznosítá­sára. Pataki László polgármester Pócspetri Színház és mozi A szabadtéri színházról sze­retnék néhány gondolatot felvetni, mint régi nyíregy­házi lakos és emlékeim alap­ján egy esetleges tévhitet megelőzni. Ezért szeretném pontosítani, amit Felber- mann Endre Nyíregyháza alpolgármestere a Kis-Kelet 1996. június 20-i számában írt. A város 1957-ben lett gazdagabb ezzel a csodála­tos létesítménnyel, amely szabadtéri színpad és nem mozi néven kezdte meg mű­ködését. Abban az időben nyaran­ta gazdag műsorajánlattal örvendeztették meg a szín­ház kedvelőit és a komoly ióűfajtól a könnyedig, a né­pi táncegyüttesek műsoráig mindenki megtalálhatta a számára legszórakoztatóbb előadást. E funkciója mellett tudomásom szerint csak ké­sőbb kezdett kertmoziként is működni, biztosítva ezzel a jobb kihasználtságot. A ze­nekari ára is bizonyíthatja, hogy a színház volt a fő pro­filja. A Mandala Dalszínház 1993-ban a szabadtéri szín­pad hagyományainak fel­elevenítésére vállalkozott. Az akkori vezetés támogat­ta e lelkes csapat kezdemé­nyezését, éppen ezért állunk értetlenül most a körülöttük zajló indulatok előtt. Bízunk benne, hogy las­san minden nyugvópontra jut és nem húzza a rövideb- bet a színházat, kultúrát ked­velő polgárság, különösen a millecentenárium évében. Pontos név és cím a szerkesztőségben __A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL.----------------------------------­v ? v 'V ' '\ - '< * > A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A fő­szerkesztő postája az ol­vasók fóruma, a közölt le­velek tartalmával a szer­kesztőség nem feltétlenül ért egyet IliimMMß' ...........—-...................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents