Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
1996. június 22., szombat HÁTTÉR Az ár a szegényeket sújtja Mai kerékasztalunk sorskérdése: hogyan éljük meg ezt a hatalmas inflációt Balogh József Nyíregyháza (KM) — Év elején még volt némi re» meny, bogy 20százalék alá csökken az infláció, most már a pénzügy miniszter is magasabb számot emleget Ha a tavalyi 12 százalékos reálkeresetcsökkenéshez hozzáadjak az ideit, kiszámítható, mennyivel rosszabbul élünk. Kell ezt számolni? Mai sors- j kérdésünket boncoló be- | szé Igét esünk témája, ho- ; gyan éljük meg a hétköznapokon. A beszélgetés résztvevője Iván László, a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség felügyelője, Körtvélyfái Barna vállalkozó. Maiak uczinédr. Fóka Mária, a KSH megyi igazgatóságának osztály- vezetője, Takács Józsefné, a Csemege Meinl boltvezetője. Iván László Malakucziné: A lakosság összjövedelme és a reálkeresete a ’90-es évek óta csökken. Ezt különösen drasztikusan éli meg a lakosság, mert korábban, a ’70-es, ’80-as években folyamatosan nőttek a reáljövedelmek és a reálkeresetek. 1988- ban úgy tűnt, van tartaléka a lakosságnak, és ez megjelent a kiskereskedelmi fogyasztási adatokban is. Mára egyre jobban feléli a lakosság a tartalékait, egyre több család él nagyon nehéz körülmények között. Több helyről származó adatok egymást erősítve tanúsítják, hogy fokozatosan romlik az életszínvonal. Takácsné: Mi ezt a bolt forgalmán mérhetjük, ami ugyan forintokban mérve nem változik, de minden igyekezetünk ellenére csökken a vásárlás nálunk is. Az infláció miatt az árbevétel nem kevesebb, de még kenyérben, tejben is mérhető a vásárlás visszaesése. A húsról már nem is beszélek. Hol van az az idő, amikor a karaj is lehetett negyedkilóval több, az sem számított. Ma szeleteket vesznek még kenyérből is. Volt vásárlónk, akit ki akartunk segíteni két-három forinttal, mert mondjuk 2-3 dekával többre sikerült a parizer, de azt mondta: nem lehet több, neki éppen annyi pénze van, hogy ameny- nyit kért, ki tudja fizetni. A vegyi részlegünkről nem is szólok, pedig ott is olyan akciókat szervezünk, ami kedvező lenne a vevőnek, de akinek annyi pénze sincs, annak hiába kínáljuk a kedvezményt. Emelkednek Körtvélyfái: Az átlagember nyilván egyet mondhat: az árak emelkedtek, a kereset jóval kevesebbet, s nehezen jön ki a fizetéséből. Én a konyhai dolgokkal nem nagyon foglalkozom, az oda szükséges dolgokat a feleségem vásárolja, s jobban érzékeli, hogyan változnak az árak. Viszont az építőanyagárakat alaposan ismerem, mivel az utóbbi években többször is építkeztem. Két év alatt legalább százszázalékos áremelkedés történt, a béremelkedés meg sem közelítette ezt a mértéket. Ha tisztességes vállalkozó az ember, kereskedni sem lehet olyan mértékben, hogy ezt az inflációt tudja követni. Iván: Tulajdonképpen a fogyasztói árakat a vállalkozók a kereslet-kínálatnak megfelelően önállóan alakíthatják ki. Az árak megállapításáról szóló jogszabály csak annyit ír elő, hogy az árakat jól láthatóan, azonosításra alkalmas módon kell feltüntetni, hogy a vásárlónak — mielőtt még zavarba jönne —, legyen lehetősége eldönteni, ezen az áron kell-e neki, vagy sem. Az egyetlen vezérelv, hogy a kereslet-kínálatnak megfelelően kell az árakat kialakítani. A másik dolog, hogy az egyéni vállalkozók kötelesek ámyilvántartást vezetni, s az ebben feltüntetett árakat kell kiírni a termékre. Meglehetősen nagy szabadságot adnak tehát a rendeletek. Malakucziné: Ez a nagy szabadság olvasható ki végső soron az árakból. Adataink szerint a fogyasztási javak árszínvonala az év első három hónapjában átlagosan 27,6 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Az árindex oszágos átlagot takár egy országos fogyasztási struktúra mellett. Korábban voltak egyes területekre vonatkozó adatok is, melyek azt mutatták, hogy az alapvető javakat azok a megyék, ahol kisebb a jövedelem, nagyobb arányban fogyasztják. Ebből következik, hogy az utóbbi évek árváltozásai azokat viselték meg nagyobb mértékben, akiknek ilyen alapvető fogyasztási cikkekre megy a jövedelmük nagy része, s kevésbé érezték azok a magasabb jövedelmű emberek, akiknek a fogyasztásában ezek kisebb súlyt képviseltek. Ezért hangoztatjuk, hogy az árváltozások az ittélőket és a szegényebb rétegeket nagyobb mértékben sújtják, amiatt, hogy az alapvető javak meghatározóbbak az ő fogyasztásukban. Emiatt meg lehet kockáztatni azt, hogy az árszínvonal növekedése a megyében talán nagyobb, mint országosan és mivel a keresetek növekedése kisebb, tehát a reáljövedelem csökkenése jócskán nagyobb. Ezt mutatják a mostani adatok is: 11 százalék jön ki országosan, a megyében pedig az országos fogyasztói árindexszel 16 százalék. Takácsné: Mi egy országos hálózat boltjaként nem vehetjük figyelembe, hogy itt szegényebb emberek élnek, de úgy érzékeljük, hogy árainkkal versenyképesek vagyunk a piacon. Hozzájárul ehhez a cég nagysága is, hiszen ha a Csemege egy tételben vásárol egy termelőtől, nagyobb lehetőség kínálkozik az áralkura. Viszont emiatt nekünk kisebb mozgástér jut az ármegállapításra. Központunkban határozzák meg az árakat, indokolt esetekben azonban lehetőségünk van eltérni tőle. Nálunk nem fordulhat elő lejárt szavatosságú termék, így, ha közeleg a határidő, árcsökkentéssel tesszük kapósabbá. Vannak akcióink is. Háromhetente új árufélék kerülnek olcsóbban a pultra, de vannak rö- videbb ideig, két hétig alkalmazott reklámáraink is. Tudom, hogy nem lehet leírni, pedig a kiskeresetűeknek nem mindegy: most sok egyéb mellett például a sertészsír a sláger, állítom, hogy 45 forintért (ennyi egy fél kiló) sehol nem jut hozzá a vásárló. Ezért adjuk olcsóbban az olajat, a cukrot is, mint a környező boltokban. Szabadon Iván: Valamikor volt termelői ár, nagykereskedelmi ár és fogyasztói ár, s meglehetősen körbehatárolták a szabályok, mennyi árrést lehetett azokra az árakra tenni. Ezek a kategóriák ugyan ma is megvannak, de valamennyi szabadár, mindenki ízlése szerint alakítja. Ezért én azt tanácsolnám minden vásárlónak, hogy — különösen ha nagy értékű fogyasztási cikket vásárol, de az élelmiszer szakmában is —, hogy előbb tájékozódjon és ott vásároljon, ahol a kínálat bőséges, a választék számára kedvező, az ár pedig a zsebének megfelelő. Körtvélyfái: Ez az utóbbi lenne a legfontosabb. Én úgy érzem, a vállalkozók helyzetében épp emiatt állt be stagnálás, sőt egy részük megindult csúszni lefelé, mint ahogy az utca embere is csúszik. Nyílván ennek a folyamatnak előbb-utóbb meg kell állni és a gazdaságnak be kell indulnia. A tisztességes kereskedelemre a lehetőség megvan, csak valahogy a pénzek ettől az országrésztől messze hulltak, a forrótőkék valahol az idefelé vezető úton megálltak. Nekem van egy kis szállodám, a Hotel Barbizon, az máreltartjamagát. Ezt nagy dolognak tartom. A mai világban nem igazán az a cél, hogy extra profitra tegyen az ember szert, hanem, hogy a megszerzett ingatlant megtartsa. Ne veszítse el adósság fejében, a beruházásra, a felújításra felvett hitelek fejében, és esetleg más személyektől felvett kölcsön fejében. Takácsné: Mikor a pénzről beszélünk, eszembe jut, hogy valamikor szombaton este hatig voltunk nyitva, négy pénztár működött, s még nyolckor is alig tudtunk hazamenni. Most? Délelőtt is kong a bolt az ürességtől, akár be is lehetne csukni. Pedig mi a jobb forgalmú üzletek közé tartozunk. Most is közel ötezer féle áru található a boltban, s ez még a kis boltok közé tartozik a cégen belül. Alig várjuk, hogy átkerüljünk a régi csemege helyén épülő áruházba, annak az alapterülete már megfelel annak az igénynek, amit a vásárlók támasztanak, vagy inkább úgy fogalmaznék, amit támasztottak velünk szemben. Nekünk 25 millió forintot kell forgalmaznunk egy hónapban, s pénznek 15 nap alatt meg kell fordulni. Ha forog a pénz Iván: Szokták kérdezni: mit ellenőrzünk, ha minenki mindent annyiért ad, amennyiért akar. Nem sorolom fel miért vagyunk, de elmondom, mert ehhez a témához tartozik, hogy ellenőrzéseink során sokszor visszatérünk egy-egy kereskedőhöz és azt tapasztaljuk: ahol nem a gyors meggazdagodást tűzték célul, hanem szolid árakkal dolgoznak, ott jobban lemérhető a fejlődés. Van olyan étterem Nyíregyházán, ahol berendezkedtek tömegétkeztetésre, s a város legolcsóbb áraival, bő választékkal hosszú távra sikerült megalapozni az étterem jövőjét. Háromszor, négyszer cserélődik ebédidőben a vendégsereg, az elegáns helyek meg üresen tátonganak, mert a magas árak miatt csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ott ebédeljenek. Ugyanez mondható az élelmiszerboltokra is, ahol szolid árakkal dolgoznak, oda szívesebben mennek a vevők, és nagyobb a forgalom, mint a luxus árakat alkalmazó boltokban. Körtvélyfái: Aki végighallgatta ezt a beszélgetést, azt a következtetést vonja le, hogy mindennek az infláció az oka, pedig például azok a vállalkozók, akik nagy hiteleket vettek fel kevés kamatra, vagy fix kamatozásra, azoknak az infláció jó. Akik gyárakat vásároltak hosszú lejáratú hitelekre, az infláció is segítette őket, mert tartozásaik egyre kisebb terhet jelentenek. Ha az a vállalkozás működik, és forog a pénz, akkor az infláció segít, rövidebb idő alatt vissza tudja fizetni az adós a felvett pénzeket, s utána már magának termel. A bérből és fizetésből élő átlagember, aki nem vett fel hitelt, azt megöli az infláció. Malakucziné: Reméljük, nem folytatódik ez az 1990 óta tartó tendencia, amelynek eredménye, hogy most 1996 első negyedévében az általunk megfigyelt szervezetekben dolgozók havi bruttó átlagkeresete 31 ezer forint volt, vagyis 22 ezer forintot vihetett haza egy-egy dolgozó. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatásban csökkent, az oktatásban, egészségügyben, a vendéglátásban megrekedt az egy évvel korábbi szinten, egyedül az iparban dolgozók mondhatják el, hogy többet keresnek. De ez is mindössze 15 százalék, ami—az infláció miatt— 10 százalékos reálkereset-csökkenést jelent. €* z cí t Horn hajléka Angyal Sándor Y y ázat épít Horn l—l Gyula. Nem új ke- JL JL letű ez a hír már a múlt év decemberében nyilatkozott erről a szocialisták vezére, mondván, hogy a lá- nyáékkal élnek együtt s kettejük korábbi lakásainak árából építenek egy olyat, ahol az egész család együtt lehet. Új viszont a vihar, amely menetrendszerűen érkezett: ugyan már, miből telik Horn Gyulának—egy ellenzéki lap állítása szerint 100-120 millió forintot érő csodapalotára? A kisgazdák máris megkezdték az előkészületeket egy parlamenti bizottság felállítására, amely alaposan utánanéz ennek az építkezésnek. Ugyanakkor Horn helyettese, Kósá- né rendkívül elkeseredett: „Nagyon kellene szégyellnie magát a hazámnak, ha a miniszterelnöke, amikor majd egyszer befejezi politikai pályáját, nem lakhatna olyan körülmények között, ahol az egész családjával együtt élhet.” Ugyanő azt is ország-világ tudtára adja, hogy igaz a házépítés, de nem százmilliókért és nem a sajtóban közzétett alapterületen (hanem nyilvánvalóan kevesebbért és kisebb területen). Európa-, sőt világszerte. robbannak hasonló kis politikai petárdák, hiszen a demokráciában az ellenzék éber: nem hagyja ki a legkisebb lehetőséget sem a kormányzókkal folytatott küzdelemben. Ez történik most nálunk is, azzal a kis különbséggel, hogy Európa szerencsésebb és gazdagabb vidékein azért kicsit más a helyzet. Ott általában eredendően gazdag emberek jutnak magas pozíciókba, tehát olyanok, akiknek van mit aprítani a tejbe, s ha körülöttük botrány keveredik, az lényegesen nagyobb ügy, mint egy házépítés. Nálunk, egy szegény országban viszont szinte minden szemet szúr, s minél magasabb poszton áll valaki, annál inkább szem előtt van, különösen ha puritánnak ismerik. A miniszterelnök nem fűzött kommentárt az előzetesen hozzá küldött újságcikkhez, nem magyarázkodott, amiből az is sejthető, hogy biztos a dolgában,főként abban, hogy a visszavonulása utáni hajlékhoz nem tapad egyetlen jogtalan fillér sem. Úgy legyen, mert ellenkező esetben nemcsak az érintett személy, az egész kormány és így az egész ország jó híre forog kockán. Igaz, mindenkinek laknia kell valahol, ám mégsem mindegy, hogy milyen jelzőt raknak a ...lak elé. Mi ez a kitöltött totószelvény, fiam? Ferter János karikatúrája Kommentár Pro Pátria Tóth Kornélia zatmár-Bereg törté- V nelmi útjaira invitál- L/ ták a hon felfedezésére vállalkozó gyermekeket már húsz évvel ezelőtt, amikor még a hivatalos elnevezés szerint a Bereg név újbóli használata csupán néhány megszállott helytörténész agyában fordult meg. Két évtized pergett le az idő rokkáján, amióta ez a felfedező mozgalom elindult és csütörtök este már múltidézésre gyűltek össze azok a szervezők, akik elindították a honismereti gyermekmozgalmat. Rakó József személyében olyan szervező vette gondjaiba az eszmét, aki cselekvő hazaszeretetre akarta tanítani a gyermekeket. Elhatározta: a felnövekvő generáció tagjainak nem árt, ha ismernek egy-két kuruc nótát, tudják, hol bontott zászlót Esze Tamás, s nem állnak értetlenül a Rákóczi-szabadságharc eszméi előtt. S hogy nem generációhoz, végzettséghez kötött az elgondolás, jól példázza a megfigyelés: húsz év óta töretlenül sikerül megnyerni a szűkebb pátria iránt érdeklődő gyermekeket a mozgalomnak. Országos pályázatot hirdettek a megyében, s nem múlik el év, amikor fővárosi, vagy dunántúli iskolások is ne jelentkeznének pályamunkákkal. Húsz gyertyát gyújtottak meg a szervezők az emlékidéző ünnepségen. Eljöttek az alapítók, azok a pedagógusok, akik a kezdet kezdetén felkarolták a gyermek-honismereti mozgalmat. Elmondták: a tankönyvízű oktatás helyett itt az életben ismerhették meg a fiatalok a hagyományokat. Nehéz lenne olyan rendezvénysorozatot találni, amely túlélte a rendszerváltozást és ma is azt nyújtja a résztvevőknek, amit a legelején: a felfedezés örömét, a hon megismerését, a haza szeleteiét. ^RelefMagyarorsza^^^J Körtvélyfái Barna Malakucziné ár. Póka Mária Takács Józsefné