Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-21 / 144. szám

1996. június 21., péntek HATTER Csemeték az Európai Uniónak A minőségi gyümölcs a világ bármely pontján felkínálható árut jelent Nyéki Zsolt Újfehértó (KM) — Azok a csemeték, amelyeket most ül­tetnek el a gazdálkodók kert­jeikben, már az Európai Uni­óban teremnek gyümölcsöt — mondta a hét közepén a Földművelésügyi Minisztéri­um megyénkbe látogató he­lyettes államtitkára. S bár a hétköznapi gondokkal küsz­ködő emberek többségének ügyeimét nem igazán a csat­lakozás mikéntje köti le, az al­matermesztésünk megújulá­sáról tartott újfehértói ta­nácskozás sok illúziót kerge­tett szét. A termesztéstől a gyümölcs el­fogyasztásáig illetve a feldol­gozott termék értékesítéséig tartó folyamat (amit termékpá­lyának hív a szakma) szereplői a mai napig nehezen bújnak ki a rendszerváltás terhe alól. Lassú terjeszkedés Az agrártárca képviselője sze­rint a közös érdek és cél elle­nére élesen elkülönülő három szektor, a termesztői, kereske­dői és feldolgozói kör nehezen ért szót. A klasszikus nagyke­reskedelem széthullott, ma sem tért magához, míg az élelmisze­riparban gyorsan és szakmai si­kerrel végbement tulajdonos- váltás is újabb feszültségek for­rásait hintette el. Az egyébként üzemek tucatjait enyészettől megmentő privatizációval el­szállt ugyanis a valódi integrá­ció azonnali megvalósításának lehetősége, mivel a tulajdon- szerzésből a termesztők kima­radtak, mert tőkehiánnyal küszködtek s küszködnek ma is. de még nagyobb baj az. hogy a számbeli megsokszorozódá­suk és mindenféle szervezke­déssel szemben táplált ellenér­zésük (vagy talán egyszerű kö­zömbösségük) miatt ma is ne­hezen képesek érdekeiket hatá­sosan érvényesíteni. S az integráció mindjárt az el­ső fogalom, amelynek említé­sénél új tartalommal kénytelen megbarátkozni minden érin­tett. Mert egy puszta szóbeli megegyezés, egy piaci helyzet függvényében valamelyik fél A tisztes nyereséghez, legalább a fele termést étkezési almaként kell értékesíteni Harasztosi Pál archív felvétele által rendszeresen be nem tar­tott szerződés messze áll e fo­galomtól, amely hivatalos megközelítésbea az egymásra épülő, azonos súllyal szereplő, a haszonból egyformán része­sülő, egymással pontosan el­számoló részegységek szoros kapcsolatát takarja a teljes ter­mékpálya bevonásával. Jó kez­deményezésekre akad ugyan példa megyénkben is. de félő. hogy mire ezek hatásköre kiter­jed, ezrek mennek tönkre, s ve­lük együtt kifullad a gyümölcs- termesztésünk egésze is. Bárhol a világon Ébresztőt fújt a minőség fogal­mának újra értékelése is: az apáról fiúra szálló hagyomá­nyos ültetvények, a megszokott és egyébként valóban kellemes ízű fajták piaci kereslete erősen behatárolt. Mondhatja valaki, idén tavasszal ropogós dollá­rért vitték volna a keleti vevők minden mennyiségben a Jona- thánt. de rögtön hozzá kell ten­ni: adarabos, 65 mm átmérő fö­lötti gyümölcsöket. Nem iga­zán rángattuk a tárolók ajtaját, s nemcsak azért, mert hamarel- fogyott a kevés termés. És még valami: a piac magas minőségi elvárásainak megfe­lelő, vagyis a világon bárhol felkínálható alma nem jelenti az árak automatikus emelkedé­sét. Ez csupán egy természetes feltétel, az áru ezt követően vív­hatja meg a maga csatáját. A he­lyettes államtitkár szerint téves elképzelés kimondottan ipari minőségű almát termeszteni, mert a nemzetközi statisztikák mutatják ki, hogy egy tisztes nyereséget is hozó tennésnek legalább a fele étkezési minő­ségű, s csak a kimaradó hányad kerül a feldolgozó üzemekbe. A szakma ugyan vitatkozik ez­zel, de tény: a családi körben szétosztogatott gyümölcsre már nem lehet árutermelést ala­pozni. Felvetődik a fajták, a művelésmódok váltásának és más szakmai tennivalóknak a kérdése, de erről értekezések tucatjai jelennek meg, s ad ki könyvet évről évre az Újfehér­tói Kutató Állomás is. Háborús károk A tragikus helyzet egységet, összefogást követel meg, hi­szen a számok beszédesek: elemzők kimutatták, hogy a második világháború sem oko­zott akkora visszaesést a ma­gyar gyümölcstermesztésben, mint a rendszerváltás, amiért persze nem a hódító demokrá­ciára kell húzni a vizes lepedőt. Nem elég a fejlett világ utáni vágyakozás, bármennyire is hi­hetetlen. a szabolcsi, szatmári és beregi kertjét egyébként szívügyeként kezelő gazda je­lenti a közös boldogulás kiin­duló pontját. Aki remélhetőleg a trende­ket, ár- és költségkalkulációkat kimutató grafikonokat épp úgy figyelemmel kíséri az ilyen ta­nácskozásokon, mint az egyéb­ként valóban hasznos, azonnal alkalmazható növényvédelmi információkat, gépbemutatót. Hiszen térségünkben is vannak komoly szakemberek, akik a jól ismerik a legkorszerűbb tech­nológiákat. meghonosításuk­ból mégis kihagynak egy apró láncszemei. Itt viszont nem lehet hibázni, mert súlyos milliók úszhatnak el egy nem precízen és ponto­san kivitelezett beruházáson, családoktól elvont forintokat pedig senkinek nincs joga koc­káztatni. HU * X~ I £ * I * I i PPf $ I Ws® Y ' I & i r, 9 i L assan beteljesedik né­mely tudósok jóslata, eltűnik a tavasz és az ősz. Az idei esztendő ékes pél­da erre. Március derekán még fél méteres jég borította a Ti­szát. április elején még hózá- por volt, a hónap végére azon­ban kinyílt a gyöngyvirág. Máskor csak május derekán gyönyörködhetünk benne, de az idén sietett. Mint ahogy az akác is, és a hárs is, amit egy vesszőkosárba gyűjtögetek kint a Jósavárosban, a lakó­telep hatalmas parkjában, a Robinzon-dombon. Fogalmam sincs, ki tervez­te ide ezt az érdéit. Állítólag Kádár János adott utasítást a telepítésére, elszörnyülködve itt jártakor a lakótelep bor­zasztó sivárságán, de mind­egy is, kinek a fejében szüle­tett meg az elhatározás, az itt élő majd húszezer ember há­lával tartozik nekik. Merte fák nélkül tényleg lakhatatlan lenne e városnyi lakótelep. Igaz, se a térszerkezete, se a fajösszetétele nem hasonlít­ható a múlt századi kastély­parkokéhoz, de a fantáziát­lanságot—mely vélhetőleg a Az én hársfáim szűkre szabott pénzügyi lehe­tőségekkel magyarázható — pótolja a célszerűség: a fák zöme hárs. mely tudvalevőleg kiváló mézelő, és gyógynö­vényt adó fa. Méhész persze egy szál se a toronyházakban, náthás, krá- kogó, influenzától rettegő em­ber annál több. Közéjük tartozom én is. Hosszúnak ígérkező kény­szerszabadságom töltöm, a szó szoros értelmében életet vidító oázis ez a park a har­madik emeleti szobafogságra ítéltetett számára. A fák itt vannak már vagy tíz éve, de az igazat megvallva sosem fi­gyeltem meg eddig alaposan őket. Valahol úgy tudat alatt rögzült bennem a fák látvá­nya, de még csak véletlenül se gondolkoztam el azon eddig, vajon hol találkoztam koráb­ban e hasonlóan pazar illat­tal. Mely súlyos, tömör, min­dent elborító, mégis annyira könnyed, légies, mint egy lib­benő selyemkendő, mint egy magasban úszó tollpihe, mint egy elhaló sóhaj egy csendes, szeptemberi alkonyon. Hát persze, Zircen. a híres arborétumban! Vagy tíz éve jártam e ked­ves, kis balaton-felvidéki vá­roska parkjában először, s az­óta is, ha csak tehetem he-be­térek kortyolni a pannon csen­det. a jó levegőt. Ott van az a híres, az ország talán leghíre­sebb hársfasora, amelynek látványa oly annyira megfog­ja az embert. Bármennyire is nevezetes és kedves azonban a zirci hársfasor, az én szívem haza­húz. Szabolcsba és Szatmár- ba. Mert itt is vannak hársfák, melyek rabul ejtik az embert. Ki gondolná, hogy pontosan nálunk, Szabolcsbáka határá­ban találjuk az ország egyik legöregebb hársát? Többszáz évesre becsülik a korát, hatal­mas lombsátra alatt kényel­mesen elférne egy közepes fa­lu lakossága. A szakembere­ken és a helybélieken kívül azonban alig-alig tud valaki is róla. Még ismeretlenebb, még el­dugott abb az a hárs. mely ne­kem minden fánál becsesebb : a Kis-Bukónál tornyosuló hársfa. Sokan még a Kis-Bu- kóról sem hallottak, nemhogy a tövében magasodó harsról. Sonkádtól vagy három ki­lométerre válik ketté az Uj- és az Oreg-Túr, a köztük lé­vő gátőrház körül számtalan holtág kanyarog, ezek egyi­kének partján cseperedett fel a ma jó százévesre taksált hárs.-» -r ehezen lehet észreven- f\/ ni. hiszen derék nyár, L V fűz-, égerfák övezik, de aki egyszer meglátta, sosem feledi. Egy tőről két törzs fa­kad, embermagasságban egy hídszerű ág köti össze őket. Mintha csak valaki odasze­gezte volna..., felfoghatatlan, hogyan nőtt oda... És az is rejtély, miképpen került ide ez a fa. Hiszen a közelben se hí­re, se hamva hársnak. Madár hozta, vagy szél fújta idáig a magját? Senki sem tudja. Azt is csak né hányán, hogy milyen fensé­ges a látványa, az illata. ma zz. _'<£sc._— Nézőpont Igenytelenség Balogh József-m—| gy bírósági tárgyalá-. A—j son kíváncsiskodtam A _J a nyár elején. Nagy ügynek látszott, lehet, hogy az is marad, de ezúttal nem azon szeretnék itt töprenge­ni. miért lényegtelenülnek el jelentősnek ígérkező csele­kedetek. hanem azon: vajon erkölcsös dolog-e másokon számon kérni korábban kö­zösen szerzett értékek elher­dálását. ha magunk sem tö­rődünk azzal, ami a mienk maradt. E kacifántos mondatoknál a valóság sokkal egysze­rűbb. Mindössze azt akar­tam mondani: meglehetősen furcsának tartottam, hogy amikor a tanácsvezető bíró felolvasta az ügy 19 káro­sultjának a nevét, kilencen jelezték, hogy ott vannak. Am mire azt is megkérdezte: igényt tartanak-e a nekik okozott kárra, már csak né­gyen maradtak, kártérítést azonban ők sem kértek. Őszintén szólva nem em­lékszem rá, mekkora volt a károk végösszege, volt aki­nek csak néhány tízezer járt volna, volt, aki hatszámje­gyű összeget kérhetettvolna, de ilyen szempontból most már nem is ez a lényeg. Sok­kal inkább az: vajon ki ha­talmazta fel a megjelent szö­vetkezetek — mezőgazdasá­gi, fogyasztási és takarék- szövetkezet is volt a 19-ben —, hogy lemondjanak a ne­kik jogosan járó pénzről, vagy ki adott felhatalmazást rá, hogy még csak érdeklő­dést se mutassanak a jogos járandóság megszerzésé­ért? Ha most leltárt kellen ké­szíteni: vajon működik-e ma is az ott felsorolt 19 cég, le­het, hogy a valóságban is csak kilenc szerepelne a cég­bíróság nyilvántartójában. A Statisztikai Hivatal adat­tárában olvasható, hogy az idén március 31-én a jogi­lag létező, vagyis a nyilván­tartásokban szereplő társas vállalkozások nyolctizede, az egyéni vállalkozásoknak pedig alig több. mint kéthar­mada volt működő vállalko­zás. De ha megszűnt is létezni a többi korábban közös munkával létrehozott cég, a vagyont valakik zsebre tet­ték. Ezekbe a zsebekbe kel­lene most belekukkantani. Egyenjogúság Kommentál Ferter János rajza Őr-reménység Kováts Dénes jr-k ozitívan értékelték a résztvevők azt a teg- JL napi összejövetelt, melyen a nyíregyházi rend­őrkapitányság és a polgár­őr szervezetek vezetői foly­tattak eszmecserét az együtt­működés javításáról. Eddig is tartották a kapcsolatot, s vettek részt közös akciók­ban, de a jelek szerint mindez a közeljövőben még hatékonyabbá válik. A kapitányság illetékessé­gi területén 34 polgárőr szervezet tevékenykedik, a megyeszékhelyen hat, több mint 1400, illetve 184 fővel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — a fél-felvetődő gondok ellenére — hogy a polgárőr-szervezetek őrjá­ratainak érezhető a bűn­megelőző hatása, jó és cél­szerű létük. A gondok között — s ez nem újkeletű téma — első­ként szerepel a polgárőrök jogállásának kérdésköre, hiszen (sajnos) nem rendel­keznek több joggal, mit bár­melyikállampolgár. Ez, köz­biztonságunk jelenlegi hely­zetét tekintve nem szeren­csés, hiszen ők „csupán” el­riasztani, esetleg visszatar­tani tudják a bűnelköve­tőt. Ez persze bizonyos ve­szélyekkel jár, míg ha leg­alább a közfeladatot ellátó személy státusát megkap­nák, nagyobb jogi védelem alatt állnának. Okkal, hiszen ők önként vállalt, társa­dalmi munkában végzett tevékenységükkel, őrjárata­ikkal a köz, a békésen al­vó állampolgárok érdekeit, értékeik védelmét szolgál­ják. A másik fő gond az anya­giak kérdése. Igaz — mint ahogy az egyik vezető el­mondta — nem pénzért te­szik. de a benzinköltség elő­teremtéséhez, a kommuni­káció megteremtéséhez pénzre van szükség. A szer­vezetek egy része kap ugyan némi támogatást az önkor­mányzatoktól, s hasábrádi­ókat a rendőröktől, de a szol­gálat minél eredményesebb ellátásához több kellene. Ezért üdvözlendő — köszö­net a támogatóknak — hogy a közbiztonsági alapítvány erejéhez mérten segíti őket. Miképp rádiókkal, informá­ciókkal és továbbképzéssel a rendőrség is. De azt csak remélni lehet egyelőre, hogy végre tör­vény is születik— értünk és érdekükben...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents