Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-20 / 143. szám
1996. június 20., csütörtök HATTER Az otthoniét gyógyító erő Családi környezetben felépülni jobb, gyorsabb és — ráadásul még olcsóbb is Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Nem sokan lehetnek olyanok, akik maguk vagy hozzátartozóik révén ne lettek volna kórházban. Olyanok is kevesen akadhatnak, akik imádnának bent feküdni. Kórházba senki sem vágyik, ellenben onnan mindenki elkívánkozik. Haza, családja körébe, mert otthon gyógyulni jobb, mert lélektani okok miatt gyorsabb, s mert a társadalmi költségek szintjén olcsóbb is. Az otthon ápolás (idegen szóval: home care) őshazája, klasszikus módszereinek kidolgozója Izrael, ahol is a háborúk kényszerítették ki a sebesültek intézményeken kívüli ellátását. Nyugat-Európa, sőt az amerikai kontinens számos országának több évtizedes gyakorlata a bizonyíték arra, hogy mintegy harminc százalékkal kerül kevesebb az otthoni gyógyulás. Csakhogy ennek is vannak financiális és. egyéb feltételei. Tízezer ágy szűnik meg Jelen év a magyar egészségügy i reform, a korszerűsítés esztendeje. Az átalakulás minden fontos mozzanatát heves szakmai és általános vita kíséri. A kórházi ágyak számának jelentős csökkentése az egyik ilyen, állandó téma. A tervek szerint országosan tízezer ágy szűnik meg, fele-fele arányban vidéken és a fővárosban. A cél világos: a betegek gyógyítását a legkorszerűbb eszközökkel, eljárásokkal, a legrövidebb idő alatt, a leghatékonyabb költségfelhasználással kell elérni. Ezt szolgálja a július 1-től országos szinten bevezetendő házi szakápolás is, amelynek költségeire az idén 600 millió foA kórházi ápolást ki lehet váltani házi szakápolással Balázs rint áll rendelkezésre. Ez az új betegellátási forma a gyógyító munka új fejezetének kezdetét jelentheti. Elterjedéséhez két- három évet jósolnak a hozááér- tők, természetesen ezzel párhuzamosan a támogatási összeg is emelkedni fog. A házi szakápolás lelke a gyógyító team összmunkája— ők a háziorvos kontrollja mellett nyújtják a személyre szabott, szakmailag megalapozott szolgáltatást. A csoport-tagja: az orvos, a nővér, a szociális munkás, a gyógytornász, esetenként a pszichológus, vagy a dietetikus. Csupa magas fokon képzett, gyakorlattal rendelkező szakember. Akiknek az átalakítás, az ágycsökkentés következtében megszűnhet a munkahelyük. A betegek, akik bizonyára továbbra isiesznek, alól meg kimennek az ágyak... Biztosítási alapon Törvény van arról, hogy minden biztosított térítés nélkül jogosult a kórházi ápolást kiváltó, házi szakápolásra. Arra is van márrendelkezés, hogy a házi ápolás keretében milyen feladatok végezhetők el (katéterezés, injekciózás, műtéti sebek ellátása, tartós fájdalomcsillapítás, gyógyászati segédeszközök, protézisek szakszerű használatának betanítása...). Ezek a tennivalók mind-mind elvégezhetők otthon is, akár megelőzendő a kórházba kerülést, vagy lerövidítve az intézményi ápoiási időt, vagy azt a célt szolgálva, hogy a beteg rehabilitációja megnyugtató körülmények között történjen. A team ápolási tervet készít, s szerződést köt a tevékenység középpontjában álló beteggel. Hetenként esetmegbeszélésen értékelik az eredményeket, s határozzák meg a további feladatokat. A programot majd az egészségbiztosító finanszírozza. Ennek egyik feltétele az lesz, hogy a szakápolási idő napi három óránál ne vegyen többet igénybe. Akinél ugyanis ennél több időre van szükség, annak fekvőbeteg-intézményben van a helye. Százhatvanmillió forintnyi pénz áll rendelkezésre pályázati célra. Nyíregyházáról — információink szerint — négy projekt érkezett. Ezek azt is mutatják, hogy már évek óta spontán is léteznek háziápolási szolgálatok. Hogy az igény óriási rá, tehát a megvalósítás mindenképp racionális, azt Kassainé Szűcs Valéria, az egyik pályázó, a nyíregyházi Home Care Szolgálat vezetője saját tapasztalatai alapján erősíti meg. A főváros egyes kerületeiAttila felvétele be" és néhány dunántúli varosban két éve működő modellek bizonyítják: a forma igenis megtalálta már helyét a magyar egészségügyi hálózatban. Kassainé fontosnak tartja a főbb elvek mellett azt is, hogy egy-egy település szolgálatai egymással is együttműködjenek. Négy-öt beteg — Csak magának egy kórházi ágynak a fenntartási költsége állítólag 2500 forintra tehető, ehhez jön még a többi tapadó költség (ápolási díj stb.)... Az, hogy a beteg választhasson — ezt tartja a másik lényeges momentumnak. Négy-öt beteget látnak el egy nap, ami épp optimális ahhoz, hogy tényleg személyre-betegre szabott legyen a kezelés. Máshol is hiányoznak azonban még az alap- feltételek, hiszen a dolog természete diktálja, hogy szükség van eszközökre, autóra, saját telefonra, személyhívóra, ápolói táskára... Úgy ítélem meg— tette hozzá talán többőnk gondolatát is megfogalmazva — egyelőre még túl sok a fék az egyébként reményteljes rendszerben. A z én feleségem a légynek sem tudna ártani. Áldott jó lélek, igazi európai asszony, aki még a nemzetközi normákat is túlteljesíti. A halálbüntetés szót soha ki nem ejti a száján, amikor eltörölték megfogadta, hogy ő a maga területén is érvényt szerez ennek a törvény- nek, sőt a szellemének is. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, senkinek nincs joga elvenni a másik élőlény - életét. Az ő terrénuma a lakásunk. Azóta nem vágja le a tyúkot, a kertben a virágot. Nem húzza ki a zöldhagymát a földből és nálunk a legyek is háborítatlanul garázdálkodhatnak Szerencsére én még egy ázsiai vadember vagyok, és él bennem a fajfenntartási ösztön, így eddig sikerült megvédeni őt. Még szerencse, hogy a mások által megölt, levágott életet, élelmet, dögöt elfogyaszthatjuk, mert már régen feldobtuk volna a talpunkat. Én még a szemet szemért elvet vallom. A múltkor is egy muslica berepült a szemembe, hogy kiverje önvédelemből belefojtottam a könnyeimbe. A nekem nem bánt senkit. Pedig be vagyunk kerítve. A bűnözés fokozódik mindenfelé, és nem tudjuk az ajtón kívül tartani. Csótányok jönnek fel a lefolyóból, svábbogarak és pókok tűnnek fel a zugokban. A hangyák rajokban garázCsak életfogytiglan dálkodnak a konyhában, hogy a legyekről ne is beszéljek. Nálunk nem lehet légyfogó, nem használhatok légycsapót, mert véletlenül kiolthatnám az életüket. Nálunk pedig a halálbüntetés el van törölve. Pedig a szúnyogoktól a nejem is szenved. De csak hes- segeti őket. meg szúnyoghálóval takarózik. Nem ütne le egyet se, pedig olyan már a bőre csípéseiktől mint a fekete him!ősöké. Hátha egy ártatlant ítélne halálra. Az egyik olyan mint másik — mondja. Egyszer az egyikre ráfeküdtem, és nem hagyott vérfoltot a lepedőn. Szerencsém, hogy balesetnek minősítette, de megjegyezte, hogy látod ez is ártatlanul pusztult el. És hogy a kivégzésekből a szúnyogok nem tanulnak. Lám az irtásoktól sem lett kevesebb a gyötrő szúnyog, sőt még agresszívebbek. Ebben lehet valami. A minap lefüleltem egy körözött döglegyet. Ráborítottam egy poharat, amikor a hűtőből olvadni kitett hússzeletre akarta petéit lerakni A nejem persze nem engedte meg, hogy első felindulásomban odakenjem a felsálhoz. Ne önbíráskodj. állítsuk bíróság elé. Fogcsikorgatva ráhagytam. pedig tudtam, hogy nekem gyűlik meg a bajom vele. A pohár alól nagynehezen belesöpörtem abba a nejlon- zacskóba, amelyikből a húst kivettük és őriztem órákig amíg az esküdtszék össze nem ült. Meg volt riadva a piszok börtönében, próbáltam beismerő vallomást kicsikarni belőle és végre köpött. A vádat az igazolta, hogy tanúvallomásra jelentkezett a gyerek aki látta társait a ház előtt egy elgázolt macskatetemen fegyverkezni. Vagyis közvetett bizonyítékkal megállt a vád a Legfelső Bíróság a nejem előtt is, a bűnszövetkezetben elkövetett gyilkossági kísérlet. Ezek meg akartak mérgezni bennünket. A lábukon, potrohúkon csápjaikon szalmonella, vérhas, tán még koleravírusokkal felfegyverkezve hatoltak be lakásunkba, életünkre törve. Ezek családirtásra készültek. És akkor mi lett az ítélet—életfogytiglan elzárás. A tárgyalóteremből egyenesen a vendégszobába vittem, kiengedtem a zacskóból és óvatosan kiszöktem a cellájából. Azóta ott van. A kulcslyukon dobok be neki naponta egy kis kenyérmorzsát, és vizet, amit a börtönigazgató neje.porciózki neki. A rohadt, kezdetben még vígan zümmögött. Nem csoda nálunk a börtönviszonyok olyanok, hogy jöhetnének akár az ENSZ ellenőrei is. Francia ágy, Kanizsa szekrénysor, tv, műperzsa szőnyeg. Mi meg azóta ott szorongunk a másik szobában. ha jön az anyósom. A nejem azt hiszi, hogy ez a rohadt meg fog javulni, ha húsz év múlva kikerül innen. Szerintem még agresszívebb lesz. Kimegy és bosszúból egy elhullott veszett rókából hoz ránk fertőzést. De örömmel jelenthetem, hogy a minap kedvező fordulat következett be. Nem hallottam a zümmögést a cellából, amit az ablak előtt röpködve csapott‘ a gyilkos nap mint nap. Óvatosan benéztem a kémlelő kulcslyukon, ott feküdt az ablakdeszkán égnek álló lábakkal, felfordulva. A kánikula megtette a mit kellett. Végzett vele. A zóta nyugodtabb vagyok. A nejem bejelentette igényét egy légkondicionáló berendezésre. Javítani szeretné a börtönviszonyokat. Sajnos nem fér bele a költségvetésünkbe. Ennek ellenére mi, ha nehezen is, azóta is betartjuk az európai normákat, a nemzetközi egyezményeket. A törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak. Bár a nejem szerint én brutálisan végeztem a fiatalságával. Ugyan az már régen volt, de én sem kaptam szigorúbb büntetést, mint életfogytiglani... mÉLilt «r .mm'- ^ Nézőpont Önellátáson túl Nyéki Zsolt Ű lyan az almatermesztés mai helyzete,mintaszegény ember kopott kabátja: nehézkes spórolással is -csak lassan jön össze az újvára, addig is minden évben új folt kerül a régire, de a legnagyobb igyekezet sem feledteti a szívhez nőtt ruhadarab lejárt idejét. Ilyen szívügye a termesztőknek az alma, amely különösen térségünkben több, mint egyszerű gyümölcs: az apáról fiúra szálló kertek kiegészítik a család szűkös jövedelmeit, ha nem éppen az egyetlen megélhetésiforrást jelentik. Az igyekezettel éppen ezért nincs is baj, hiszen a gazdák többnyire nem nyolcórás munkában gondozzák gyümölcsöseiket, de az áldozatok vállalása sem akarja meghozni a várt eredményt. Hogy az ágazat egészét mi vezetné ki a válságos helyzetéből, arról gyakorlatban hosszú évtizedek alatt megedződött szakemberek, tudományos eredményeket felmutató kutatók, közgazdasági összefüggéseket vizsgáló szakértők is komoly vitákatfolytatnak. Am a heves szópárbajok sem feledtetik azt, hogy átértékelődött a szép alma fogalma. Egy februári napon Kanadából megyénkbe látogató szaktekintély előadás közben kézbe vette az elé tálalt, szemmel láthatóan nagy igyekezettel fényesre dörzsölt gyümölcsöt és megjegyezte: ne vegye senki sértésnek, de az étkezési piac értékítélete szerint ez már nem alma. Tisztában kell lenni azzal is: a jelenlegi öreg, negyven-ötven éves ültetvényeink technológiai optimum mellett sem lennének képesek ugrásszerű hozamtöbbletet produkálni sem mennyiségben, sem minőségben. Bűnbak keresése értelmetlen, de a tények magukért beszélnek: a fénykorában l-l ,2 millió tonna almát produkáló ágazat az elmúlt évben ennek ötödét-hatodát izzadta ki, s bár idén 25-30 százalékos termésnövekedésre számítanak a szakemberek, ez bizony sovány eredmény. A klasszikus önellátó almatermesztés dicséretes, de ezen túl kell lépni, ha ettől térségünk gazdasági fejlődését, munka nélkül maradt tízezrek boldogulását várjuk el. Talán néha jobb is Kommentár Ferter János karikatúrája Közmunka Balogh Géza Y y otmilliárdforint jut l—l az idén a közmun- A A ka programokra, az összegekre a megyei területfejlesztési tanácsok, illetve a különösen nagy munka- nélküliséggel sújtott területek önkormányzatai pályázhatnak. Mint a munkaügyi miniszter hét eleji szavaiból kiderült, két program már az ősszel indul, s bennünket, szabolcsiakat is közelről érint: megyénkben, illetve Békésben árvízvédelmi töltések építésébe, valamint nagyobb szabású erdősítésbe fognak. A Közmunka Tanács azonban további programokat is tervez, így például a cigány népességű térségekben területfejlesztést, szociális lakásépítést, gyógynövény gyűjtést; a munkabérek hetven százalékát igényelhetik meg a program elindítói. Hatmilliárd forint természetesen nem akkora összeg, hogy jelentős mértékben enyhíthetne a munkanélküli - ség okozta gondokon, nem is annyira jelentéktelen azonban, hogy szó nélkül elmehetnénk mellette. Különösen megyénkben, ahol kiugróan magas a munkanélküliek aránya, amely talán nem is lenne annyira nyomasztó, ha valamiféle komolyabb perspektívát látnánk. A rendszerváltás óta eltelt hat esztendő azonban vajmi keveset volt képes javítani a munkanélküliségen. Ma is majd ötvenezer szabolcsi kénytelen enni a munkanélküliek sovány kenyerét. Jó, tudom, nem mindenki kény- szerűségből fogadja el, vannak, akik akkor sem dolgoznának, ha korbáccsal vernék őket. A tervezett közmunka se őket érinti majd hát, hanem azokat, akiknek fáj minden nap, amelyik tétlenségre kárhoztatva telik. Azt hiszem, ezek az emberek vannak többségben, azt pedig remélem, az érintett önkormányzatok élnek a pályázati lehetőséggel. Pontosabban szólva képesek lesznek élni a lehetőséggel, elő tudják teremteni a munkabérek hiányzó részét. Sok helyütt ez sem lesz könnyű feladat.
