Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

KULTÚRA i VV6. június iö., istxiu Világra szóló tárogató A hasznosság fesztiválja A produkciók tükrözték a Kárpát-medence magyar színházainak tendenciáit Nagy sikere volt az utcai előadásoknak Hosszú János felvétele Vaja (KM) — A világ leg­jobb tárogatósait várja Va­ja. A millecentenárium je­gyében tárogatós világtalál­kozót rendeznek június 30. és július 7. között a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Vaja községben, ahol a résztvevők megalakítják majd a Nemzetközi Tároga­tós Szövetséget. A világtalálkozóra Ame­rikából és Európából csak­nem száz, tárogatón játszó művészt, illetve zeneszer­zőt, népzenekutatót, hang­szerkészítőt, valamint zene­Nyíregyháza (KM) — A húsz esztendeje pedagógiai újságíró Novák Gábor a könyvhéten megjelent Toll és katedra című könyv szer­zője. A kötet oktatási heti­lapunk, a Köznevelés ro­vatvezetőjének két évtized alatt megjelent írásaiból ké­szült válogatás, mely átfo­gó képet ad a magyar isko­laügy szinte minden terüle­téről. A szerző hitelesen szá­mol be az oktatástervezés, a tanügyirányítás eredmé­nyeiről és melléfogásairól, az igazgatók, a pedagógu­sok harcáról a tantervkészí­Évadzáró... ...előadást tart június 23-án a RE-flex Modemtánc Stú­dió Nyíregyházán a VMK hangversenytermében. A látványos — kettős — be­mutató 16 és 19 órakor kez­dődik. (KM) Képzőművészeti... ...tábort szerveznek Tisza- lökön általános és középis­kolások számára júliusban. A kétszer egyhetes turnusra Nyíregyházán a Városma­jori Közösségi Házban le­het jelentkezni. (KM) Mizser Lajos A közepesen megterhelt családnevek közé tartozik. Sőt megvan az ellentétes párja, az Ördög/h/ is. Ebből az következne a formális logika szabályai szerint, hogy az Angyalok csakis jók, az Ördögök pedig rosszak lehetnek. Ez persze nem így van. Akkor honnan való az Angyal családnév? Az igaz, hogy legeredetibb alakja a görög Angelosz (Isten kül­dötte). Az Árpád korban előfordul keresztnévként. Úgy látszik azonban a ké­sőbbiek folyamán tabunév lett, a 16. század óta nem történészt várnak. A részt­vevők június 30. és július 3. között konferencián eleve­nítik fel a magyarság híres hangszerének, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett 1703— 1711 -es szabadságharc jel­képévé vált tárogatónak a történetét. A konferenciát követően a tárogatósok júli­us 4. és 7. között számos hangversenyt adnak a törté­nelmi emlékhelyeken. Július 7-én Vaján, a Vay- kastélyban lépnek közön­ség elé a tárogatós világta­lálkozó művészei. tőkkel, a reformok kiötlői­vel, a tankönyvírókkal, a ta­nácsokkal (önkormányza­tokkal) szemben. Észrevesz és olvasói elé tár apróbb- nagyobb emberi, pedagó­gusi gyarlóságokat, mód­szertani, nevelési balfogá­sokat. A riportok, publiciszti­kák, interjúk mindegyiké­ből kitetszik a pedagóguso­kért, az iskoláért való aggó­dás. A tanári munka, a pe­dagógushivatás iránti tisz­telet, melynek tartópilléreit Kisvárdán építették a szer­ző szülővárosának iskolái­ban tanított tanárok. Újra... ..színre lép a Mátészalkai Komédiás Kör. A tehetsé­ges társulat Kellér Dezső A szabin nők elrablása cí­mű darabját mutatja be a helyi művelődési központ­ban június 27-én 18 órától. (KM) A Primavera... ...Balettegyüttes lép fel a sétálóutcái programok ke­retében június 22-én, szom­baton tíz órától. A színhely a nyíregyházi Kossuth tér. (KM) tudjuk adatolni. Megvan vi­szont az olaszban Angelo formában. Ha netán valaki vallási indíttatásból akarna nevet adni, akkor csakis le­ány lenne: Angéla, Angeli­ka stb. Az Angyal nem köz­szóból, hanem keresztnév­ből vált családnévvé, pon­tosan úgy, mint a Benedek vagy éppen a Sándor. Név­adás indítéka lehetett ez is: angyali szépségű, szelídség. Ezt alátámasztani látsza­nak szólásaink, állandó szókapcsolataink: az an­gyal szól belőle (örvendetes hírt mond), angyal repült el felettünk (mindenki egy­szerre hallgat el a társaság­ban), angyalképű, békean­gyal. Bőgel József Budapest, Kisvárda — Júni­us 2-9. között nyolcadik al­kalommal került megrende­zésre Kisvárdán a fesztivál, ezúttal „csak” a Kárpát-me­dence magyar nemzetiségi színházainak találkozója­ként. A legfőbb támogató, a máris sokhagyományú ese­ménysorozatnak otthont adó Kisvárda önkormányzata és színházszerető közönsége képviseletében Oláh Albert polgármester üdvözlő beszé­dében hangsúlyozta: találko­zó ez a fesztivál, nem versen­gés. A résztvevőket elsősorban a nyelv köti össze, a magyar nyelvű színházi kultúrához va­ló tartozás. A jó szomszédság ügyét szolgálja, Közép-Kelet- Európából Európába segít. Nem rekeszt ki, nem irányul senki ellen, olyannyira nem, hogy jövőre már többségi nemzeti színházak meghívását is fontolóra veszik. Az itt először megjelenő kultuszminiszter Magyar Bá­lint hangsúlyozta a fesztivál úttörő szerepét a kulturális nemzet határainak kitágításá­ban, s a határon túli magyar színházaknak numerikusán jó­val több formáiban, eszközei­ben gazdagabb támogatást he­lyezett kilátásba. Nyakó Béla a fesztivál direkciója képvisele­tében és nevében több alka­lommal emelte ki a rendez­vénysorozat tapasztalatcsere jellegét, a határon belüli és tú­li színházi együttesek és szak­emberek együttműködésének fontosságát, a minél magasabb színvonalú előadások létre­hozásának szükségességét. Mindezek érdekében a szerep­lő együttesekre bízták, mivel vesznek részt a fesztiválon, noha az előző találkozó mű­sorpolitikai túlzásai, arányta­lanságai (a magyar dráma vé­szes hiánya) következtében az utóbbiból mégis többet vártak. Mintegy 700 színházi embert hívtak Kisvárdára, egy hétnyi időre, itteni és tájszínházi be­mutatkozásra, főiskolás tré­ningekre, klubszerű formában lezajló megbeszélésekre, pro­dukcióelemzésekre, a helyi (regionális) közönség nagy ér­deklődése mellett. A VIII. fesztivál célrendsze­re az előzőekhez hasonlóan és képest jócskán változott, nem­zeti, kisebbségi középpontú- ság helyett érték- és hasznos­ságcentrikussá vált, az Euró­pába való konvertálhatóság ér­dekében. Noha ezeknek a cél­kitűzéseknek is vannak túlzá­sai, naivságai, illúziói, a fesz­tivál változásai mégis szük- ségszerűek voltak. A határok átjárhatósága, a kisebbségi színházi létezés akadályainak csökkenése mellett a Kárpát­medence magyar nemzetiségi színházait olyan általánosabb színházi gondok gyötrik, mint a rendező- és a színész-, dra­maturg-, tervezőhiány, a kö­zönség érdeklődésének válto­zásai, a műszaki és pénzügyi támogatási elégtelenségek, a struktúra korszerűtlen volta. Eme nehézségek leküzdésé­re folytatódott a magyarorszá­gi színházi szakemberek (ren­dezők, dramaturgok, tervezők) segítő munkája a Kárpát-me­dence magyar nemzetiségi színházainál, miközben ezek­ben is jelentkeztek, erőre kap­tak új törekvésű fiatalok, ren­dezők, színészek; átformálód­tak társulatok és vezetések. Növekedett az Európába vá­gyás, egy egyetemesebb érté­keket képviselő magyar nem­zeti színjátszáshoz való kap­csolódás igénye. Nem volt fáj­dalom és aggódás nélküli ez az egész folyamat, szinte min­denütt összecsaptak a régiek és újak, a nemzeti (regionális) hagyományokat őrzők és a modernizálok, az elkötelezet­tek és a szórakoztatni vágyók, a csak ábrázolásra, tolmácso­lásra törekvők és az önkifeje­zők, a rendezőcentrikusok, az autonóm színházművészetet vallók. Közben egyrészt a ha­tárokon túliaknak műsorterve­zési, társulatfejlesztési, szí­nészpedagógiai sérülései adódtak, bizonyos színeket, sajátosságokat elhanyagolni, elveszteni látszottak, másrészt a magyarországi szakma bár­milyen oldalról jött segítsége újabb eredményeket, remé­nyeket, konfliktusokat és inge­rültséget, sőt olykor félelmet egyaránt keltett bennük, kö­zöttük. Mindebből az követke­zik, hogy nem volt könnyű a VIII. fesztivál célrendszeré­nek és programjának megfo­galmazása, megtervezése és lebonyolítása. A benevezett produkciók, a Kisvárda és az egész régió színházszerető kö­zönségének mintegy felaján­lott előadások hűségesen tük­rözték a Kárpát-medence ma­gyar nemzetiségi színházaiban megnyilvánuló tendenciákat, igyekezeteket és aggályokat. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társu­lata a fesztivál nyitó darabja­ként Tamási Áron Csalóka szi­várványát adta elő Parászka Miklós Debrecenben már ki­próbált értő, valósággal újraér­telmező rendezésében. Nem lehet a magunk identitásából egy másfajta indentitásba át­lépni, csak önmagunk megta­lálása révén léphetünk tovább — vallja Tamási ebben az alighanem legizgalmasabb, legkorszerűbb felépítésű, dra- maturgiájú színjátékában. Izeskedés, folklórkodás nél­kül, Czintos József, a kiváló színész Czintos Bálint alakítá­sával az élen, kicsit az ab­szurdba, groteszkbe hajlóan vitte színre az idősebbeket és fiatalabbakat jól összefogó szatmári együttes a Tamási­darabot. Tanúságot tett egyút­tal nagyon biztató állapotáról. A Szabadkai Népszínház már a nyolcvanas évek elejétől kezdve, kiváltképpen pedig a balkáni háború kirobbanása óta többfajta működési, veze­tésbeli és strukturális válságon esett át, társulata úgyszólván szétesett, szétfutott, s csak a közelmúltban dőlt el, hogy is­mét a korábbi Népszínházban folytathatja a tevékenységét. Az újjászerveződőben lévő együttes egy helyi szerző, Ko- peczky László Vigyázz, ha jön a nagybőgő! című kissé köny- nyed kézzel odavetett bohóza­tával jött Kisvárdára, egy cso­mó dramaturgiai, rendezésbeli és stílusbeli kérdőjelet hagyva maga után. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ötvenéves jubileumá­ra készült előadását, Sütő And­rás Káin és Ábel című költői drámájának tolmácsolását hozta el a Várszínházba, sok szakmai kifogást keltve. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata modem magyar szerző, Kárpáti Péter Akárki című mai moralitásjá­tékával jelentkezett a fesztivá­lon, a tehetséges ottani rende­ző, Kövesdi István új stílust (vélhetően a .realisztikus ab­szurdot) közelítő és a társulat játékát több tekintetben meg­újító rendezésében. Élményt adó produkció volt a Temes­vári Csiky Gergely Színház társulatának előadása, Gorkij A mélyben (Éjjeli menedék­hely) című tragikus felhangú színjátékának Arkosi Árpád által rendezett színre vitele. A társulat a fiatal igazgató, De­meter András irányításával va­lósággal újjászerveződött, az előadás az úgynevezett emelt realizmus szellemében fogant, több nagyszerű alakítással — Makra Lajos mint Luka, Hu­nyadi László mint Szatyin — büszkélkedve. A Komáromi Jókai Színház La Mancha lovagja című mu­sical-előadása arról tanúsko­dott, hogy e társulat idősebb és új, fiatal színészek csatasorba állításával, magyarországi rendező és koreográfus, vala­mint szlovák(iai) tervezők se­gítségével nagyon meggyőző­en, eredményesen harcol új közönségrétegek megnyerésé­ért. Láttunk többfajta előrelé­pést (társulatfejlesztésben, stí­lusban, elemzőkészségben) az ugyancsak sok hányattatásnak alávetett, a közelmúltban szin­te teljesen újjászerveződött Újvidéki Színház Dürrenmatt Fizikusokjának előadásában. Őszintén örültünk a leghánya- tottabb sorsú nemzeti kisebb­ségi színház, a Beregszászi Il­lyés Gyula Színház előadása, a Sólyompecsenye című pajzán játékok nagy szakmai és kö­zönségsikerének, annyi koráb­bi kritikusi végigveretés után. Csak köszönet illeti a kitartá­sért a fantáziadús munkáért Vidnyánszky Attila rendező­igazgatót és kisded csapatát (jelen pillanatban talán heten vannak). A magyarországi Bo- dolay Géza meg azt bizonyí­totta be a Kassai Thália Szín­ház Mágnás Miska című ope­rett-előadásának a rendezője­ként, hogy a régiek megnyeré­sével és tehetséges fiatalok be­állításával lehet akár német expresszionista-brechti felfo­gásban is nagy közönség és némi szakmai sikerre vinni e valósággal plebejushumorú s Európa-szerte népszerű ope­rettet. Szerepeltek még a fesztivál programjában bábszínházak is (Kolozsvári Puck Bábszínház, Marosvásárhelyi Ariel Báb­színház) sok-sok friss ötlettel, eszközzel, olykor jelentős dra­maturgia, műszaki-technikai fogyatékosságokkal. Láthat­tunk főiskolai előadásokat Marosvásárhelyről és Kolozs­várról, az utóbbit — az Ahogy tetsziket — a Kolozsvári Álla­mi Magyar Színház által saját előadásként is elismerve, mi­nősítve. Klubszerű formában, találkozásokon megvitatásra került a fesztivál úgyszólván valamennyi produkciója. Kö­tetlen, szabad beszélgetések­nek ígérkeztek ezek, mégis na­gyobbrészt normatív esztéti­kai, dramaturgiai ítélkezések hangzottak el a legtöbbször, kevesebb volt az empatikus megközelítés, az indulatok, a prekoncepciók, az új kirekesz­tések nélküli higgadt érvelés. Közönség — Kisvárdán — szépen volt, a tájelőadásokon már kevésbé. A szakma, a saj­tó, az elektronikus média mér­sékelten képviseltette magát, a legfelsőbb irányítók, szponzo­rok annál inkább. A társulatok nagy része nem tudott — ahogy a szervezők szerették volna — elejétől végéig ott maradni. Lehet, hogy a cél­rendszert tovább kellene kar­csúsítani, egyúttal kevésbé parttalanná tenni? Toll és katedra Hírcsokor Angyal mint családnév HIRDETÉS Kárpótlási jegyért — ÉDÁSZ Rt. részvényt! Jegyzés: 1996. június 18-tól június 27-ig A jegyzés során 10 ezer Ft összcímletértékű kárpótlási jegy 1 db 10 ezer Ft címletértékű, névreszóló törzsrészvényre cserélhető. ALLAMl PRIVATIZÁCIÓS ÉS VAGYONKEZELŐ RT. Mmrnrnimmmm

Next

/
Thumbnails
Contents