Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-17 / 140. szám
1996. június 17., hétfő HÁTTÉR A vízre nagyon kell vigyázni Jutalmul: hajókirándulás • A jók közül ők a legjobbak • Úton a nagy család Györke László Vásárosnamény (KM) — Szigethv Esztikének és Halmi Sanyikénak már az is óriási élmény volt, hogy egy csodálatos nagy emeletes buszból — természetesen a felső szintről — élvezhették a több mint egyórás utat Nyíregyházától Vásárosna- ményig, azaz a kikötőig. Mindketten a nyíregyházi 4-es számú óvodába járnak. Szokatlan volt számukra, hogy őket kérdezgeti az újságíró bácsi, de hát ez a népszerűség „átka”. Ovisok Esztike hirtelen nem is tudta megmondani, hogy melyik rajzával lett első az óvodások országos rajzversenyén, melyet a víz világnapja alkalmából hirdetett meg a Magyar Hidrológiai Társaság, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. — Ne csodálkozzon rajta — mondja Mosolygó Tamásné, az óvónéni —, hiszen naponta több rajzot is készítenek a gyerekek. Csak erre az alkalomra 188 „műremek” készült az oviban. Aztán lassan eszébe jut Esztikének, hpgy mit is ábrázol a pályamunka: természetesen minden rajta van, ami fontos: a Nap, az emberek, a vízben az állatok. A színpompás rajzról árad az életöröm: mindennek és mindenkinek fülig ér a szájaSanyika harmadik helyezése sem akármi. Emlékszik rá, hogy egy tavat, lila vitorlást, meg sok halat és egy dombot rajzolt. Kertésztié Komlóssy Anikó, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője, a főszervező: — Több mint ezerháromszáz rajz érkezett a víz világnapi pályázatunkra. Óvodások számára csak országos pályázat volt. Ismerem viszont a négyes óvodában folyó munkát, s ezért is örültem, hogy az országos pályázatra elküldhettük a gyerekek rajzait. Azt mondanom sem kell, hogy milyen öröm számunkra is sikerük. Természetes hát, hogy itt a helyük a hajón. A Tiszán a Tiszavirággal Bár hétágra szórja sugarait a nap, mégis mindenki igyekszik alá, hiszen a szél alaposan lehűtötte a levegőt. A Jándi-sziget előtt „megfe- neklünk”. (Nyomban ki kell magam javítani, mert a hajósok még azt hihetik, rossz hírüket keltem, tehát: kikötöttünk.) Nem magán a szigeten, mert ott túl lágynak látszott a part, mint ahogy itt sem ártott vigyázni, hiszen imitt-amott ugyancsak térdig süppedt az ember(gyerek) lába. A hetedikes Bal kit Tibor Ti- szakóródról jött. Pályamunkáján a Tisza egyik holtágát ábrázolta, amint a víztükörben visszaverődik a part: a föveny, a nádas. Anyagát a Tiszakó- ródnál valóban létező holtágról mintázta. Száz méterre sincs házuk a Tiszától. Az erdő. a két gát — ez az ő birodalma, ide jár horgászni. Cserző szél — De most a víz ott, ahol a Borzsa beleömlik a Tiszába, alaposan átépítette a partot — mondja. Tibi a nagyanyjával lakik, szülei elváltak. Nagyon örül, hogy itt lehet. Később látom: címeket cserél. Itt alighanem barátságok szövődtek... Elek Andrásáé szakmája szerelmese. Ami egyébként jellemző a vízügyisekre. Harmincnyolc évet dolgozott az igazgatóságnál. Bár itt az. idő, hogy a mindennapi penzumot felváltsa a megérdemelt pihenés, illetve, hát, hogy kis unokáját nevelgesse, arról azonban hallani sem akar, hogy megszakadjon a kapcsolat a kollégákkal. — Harminc évet az egyes számú szakaszmérnökségnél, a Nyírinél töltöttem, ez volt talán a legszebb időszak. De szerettem azt is, amit 1988-tól egészen mostanáig csináltam, mint személyzeti és oktatási előadó és ügyintéző. Radványi Ildikó pályája két szempontból is érdekes. Az egyik, hogy rajta kívül Magyarországon csak még egy szakaszmémök van Győrben, aki nő. De ő volt ebben a beosztásban az első. A másik: Budapesten született, ott végezte a Műszaki Egyetemet, akkor került a keleti végekre, mikor férjhez ment. Most Mátészalkán lakik, s végre abban a munkakörben dolgozik, amire tulajdonképpen készült: vízépítő mérnök. A hajóskapitány keresi a jó helyet, hol lehetne megfordulni a nem éppen kicsiny tanyahajóval. A vízállás elég alacsony, nem könnyű a manőver. A nap egyre tüzesebb, célszerűbb árnyékba vonulni. A szerző felvétele H. Németh Katalin ismert grafikus az idén is szívesen vállalta a zsűrizést. (A zsűri másik művész tagja. Székhelyi Edit, sajnos egyéb elfoglaltsága miatt nem lehet itt.) A szempontok, kritériumok felől érdeklődöm. A zsűrizés — Egyformán fontosnak tartottuk az ötletet, a témaválasztást és a kidolgozást. Az első körben — amely a rajzoknak mintegy kétharmadát érintette — kiszórtuk azokat, melyekről nyomban meg lehetett állapítani, hogy nem az igaziak. A legnehezebb dolgunk akkor volt. amikor a több mint ezer- háromszáz pályamunkából maradt harminc-harmincöt. Ugyanis ezek már többé-ke- vésbé azonos színvonalú alkotások. Mivel egy-egy tanuló több rajzot is küldött be, előfordult, hogy a legjobbak közé több alkotása is bekerül. Ennek örülünk, mert akkor bejöhetett valaki kívülről. Fontosnak tartottuk az élményszerűséget, hogy idegen kéz nyoma ne legyen a rajzon. Hogy elszaladt az idő! Újra a kikötő. A gyerekek — kicsik és nagyok — kissé fáradtan, de ragyogó arccal kászálódnak le a Tiszavirágról. „Jó lenne jövőre is bekerülni” mondja egyikük. M ivé törpiil az ember? Egyik vallás szerint van első élete, pontosabban egy élete, legalább- is egy földi élete. Mások szerint több is, a lélekvándorlástól az előző életig sok-sok variáció. Mígnem azt hallja az ember, hogy te előző életedben biztosan róka voltál, mert oly ravasz vagy és oly fineszes, mint ama lompos farkú, mely nem véletlenül vált gyermektörténetek kedvenc figurájává. Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Addig rendben is van, hogy ritka kivételes tehetségű állat a róka. Mondjuk, ha megkíván egy-egy pipit, összekapja magát, felderít, odasornfordál és már viszi is. Mily eredeti módja a csibe, netán a tyúkrablásnak. Őseink is megtették, csak éppen lóhátról és bizony alaposan kifundálva, mert az észjárás mindig olyan csavaros eszű volt. Manapság hajaj! Elég csak egy gyönyörűen feldíszített paripával, akarom mondani metálkék, csilAz előző Eri log-villogó csodamasinával megjelenni, .r máris nem kell a csibét rabolni, netán a tyúkot csalogatni. Maradjunk azért Ravaszdinál. Jó lenne azért egy-két jó tulajdonságát csak úgy kölcsönvenni. Mondjuk, ahol a hollótól eredeti ötletével elcsalogatja a sajtot. Mily megható lehetne odaülni egy pénzintézet elé, s addig dicsérni szépségét, okosságát és mindenféle jótulajdonsággal elhalmozni, mígnem megenyhülne, s csak úgy kipottyantana egy zsák pénzt. Ez a Ravaszdi biztosan tudná hogyan lehet, mert én akárhányszor megyek mostani életemben hatalmas fügét kapok, vagy ha mégis megle- gyint a csoda olyan szépen kikerekített kamatlábat, hogy még a róka sem vinné el a sajt gyanánt. Irigylem azért Ravaszdit. Hogy tud packázni az erőssel, mondjuk a farkassal, a hivatallal. Nincs menedzserkalkulátora, se számítógépe, mégis pontosan tudja hogy lehet kibújni az adókötelezettség alól (mert a farkasnak mindig voltak csak neki dukáló előjogai), csavaros eszével a jogszabályok hézagait kifürkészni, ahol azért mindig cseppen-csurran valami. Elvégre az őrzőknek nincsen hátul is szemük, s ami elől van. az is gyakorta csukva marad. így aztán a farkas is kényszerül néha elszaladni, pláne ha folyton azt kiabálják utána, hogy forró vizet a kopóra! akarom mondani a kopaszra. De az egész népmese igazi csúcsa az, amikor Ravaszdi elhatározza, hogy a mindennapi kenyerünket is megpróbálja kiénekelni, mint a sajtot. (Ez bizony komoly kiéne- kelés, mert ha bejön sokan kenyér nélkül maradunk). Gondosan megtervezi, nemcsak úgy hányaveti alapon. Kiadja a búzaexport-engedélyeket. De nálunk ennek is kialakul egy bizonyos feketepiaca, mint másnak. Persze nem ülhetnek mindenütt ilyen ravaszdik (bár ülhetnének), hogy ezt ravasz módon megelőzzék, hacsak nem ők maguk is ravaszdik. A cáfolatok szavakban ugyan tökéletesek, de a búza még a határban van, s ravaszdit máris üldözik. Biztosan nehéz lesz megfogni, mert az észjárása néhány kanyarra! előrébb tart. Hacsak nem vadászokkal körbeveszik, s rágyújtják a búzatáblát, akkor biztosan oda a ravasz és a rókalelke is... ~r ~r át ennyit előző énem- i I ről. Azért egy pilla- A A natra érdemes elgondolkodni, hogy milyen jó lenne válogatni az előző énekben, nemcsak úgy kijelölődni valahová. Mondjuk ölebnek márvány szobákba, vagy ügyes, erős, reklámpépen felhizlalt macskává lenni, s élvezni ahogy a dorombolásom lesnék. Jó fixszel Angyal Sándor-j» -j cm akármilyen oka j\j lehet annak, ha egy 1 Y cég jövedelmi viszonyaival maga a kormány foglalkozik. Ez történt az elmúlt héten, amikor a miniszterek tájékoztatót hallgattak meg az APV Rt.-nél dolgozók keresetéről. Kapkodtak is sokan a fejükhöz, amikor az államtitkár elmondta: ennél a magyar intézménynél az átlagos bér havonta bruttó 203 ezer forint. Egy ilyen magyar intézménynél, ugye, van főnök, meg alfő- nök, beosztott és küldönc, takarító, meg portás is. A havi bruttó 203 ezres bérben ők is ott szerepelnek, de hát nyilvánvalóan ez utóbbiak jóval az átlag alatt kaphatnak. Míg mások jóval fölötte. Mondta régen a nóta. hogy „havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel”. Most ezzel a kétszázezres fixszel nagyon sok embernek nincs kedve viccelni kis hazánkban. Nem viccelt Suchman Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter sem. amikor összevonta a szemöldökét és azt mondta: ne tovább! Ezért aztán az idén — minő csalódás!—nem volt és nem lesz további béremelés az APV Rt.-nél. Sőt, felülvizsgálják a béren felüli juttatásokat is, mert itt még ilyenek is elő-előfordulnak. Csúnya dolog az irigykedés, meg az igazsághoz tartozik, hogy ennél az intézménynél a dolgozók 76 százaléka felsőfokú végzettségű. (Nekik persze több dukál: kétszáztól négyszázezer a havi fixük.) Miután megtudtuk, hogy 460-ról 410 főre csökkentették a cégnél dolgozók létszámát, kis számítás után rögvest kiderül, hogy a havi bér itt ezek szerint az átlagot tekintve is meghaladta a 83 millió forintot. (Eves szinten közelíti a milliárdot.) Ismerek olyan cégeket, ahol a dolgozóknak legalább a háromnegyed része felsőfokú végzettségű (itt következhetne most számtalan egyetem, főiskola, kutató intézet), de ott még az élenálló is csak irigykedve nézné a kormány által vizsgált intézmény átlagbérét. Ja persze, az APV Rt. versenyszféra, ott a szürkeállománynak más a tarifája. Jó, hogy odafigyel a kormány a hasonló aránytalanságokra, s jó, hogy újabb létszámcsökkentésről döntött az említett cégnél. Még jobb lenne, ha nem állnának meg félúton. Elvégre mégiscsak az állam pénzéről van itt szó, kérem! A szurkoló vacsorája az EB idején Ferter János rajza *>y'>úx>ÉA4 Ü üMfl s, ,ví, Ho jwíwcjh »isii* Alkalmas időben Balogh József A kormány úgy határozott, hogy az Erzsébet téren épüljön fel a Nemzeti Színház, s ezt hat- milliárddal támogatja. Aztán úgy határozott a kormány. hogy a Közmunkatanácsnak 1 milliárd forintot ad, hogy elkezdhesse a munkát. Az megint a kormány határozata volt, — bár a parlamenté a Szentesítés dolga —, hogy fél százalékkal emeli a nyugdíjat. Ha számolgatni kezdünk, vajon mennyi pénzt jelent ez a fél százalék, nagyjából sem tesz ki hatmilliárdot, de ahogy a parlamentben beszéltek róla. a minimál- nyugdíjat figyelembe véve körülbelül havonta egy almát jelent minden nyugdíjasnak. A Közmunkatanács egy milliárdja is hat milliárd lesz, csak az idén kapnak egy milliárdot, hogy segítsék a munkanélküliek munkába állását. És ugyanennyit adnak a Nemzeti Színház építésére is. Gondolom, sokaknak tűnhet furcsának, hogy ugyanannyi jut manapság nem egészen egyforma súlycsoportba tartozó célokra. Mert kétségtelen, fontos dolog, hogy épüljön fel a Nemzeti, s az sem szép, hogy évek óta felhasználatlanul áll a közadakozásból összegyűjtött együtt másfélmilliárdos összeg. De azért nem biztos, hogy mélységes egyetértés mutatkozna az országban arról: vajon éppen most kell-e megépíteni azt a színházat? Vajon éppen most kell-e hatmilliárdot kifizetni, amikor arról kell beszélni, hogy újabb 15 ezer közalkalmazottat kell az utcára tenni, mert a többiek fizetése csak ilyen áron emelhető? Vajon most érkezett el az ideje, amikor a költségvetés az utolsó filléreket is kifacsarta már a zsebünkből? S vajon normális dolog-e, hogy miközben pénzhiány miatt egyik hónapban bezárják a Tluília Színházat, a másik hónapban hatmilliárdot adnak egy új színház építésére? j 11 il!
