Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-15 / 139. szám
1996. JÚNIUS IS., SZOMBAT 13 Az intézet sok játéka pótolja a családi otthon melegét. (Képünk illusztráció, mely nem a riport helyszínén készült) Balázs Attila felvétele elé az intézmények racionalizálásáról szóló tervezet. Tarthatatlan ugyanis, hogy egyes intézményekben a költségek nyolcvan százalékát fordítják fenntartásra és munkabérre, s közvetlenül csak az összeg húsz százaléka a gyermekeké. Az országos fejkvóta állami gondozott gyermekenként 240 ezer forint. Hatalmas aránytalanság viszont, hogy egy csecsemőotthonban élő gyermek eltartása 600 ezer forintba kerül, s több mint 230 ilyen gyermek van. A nevelőszülőknél gondozottaknak csak 96 ezer forint jut évente. Reális lenne, ha a nevelőszülők legalább a normatíva felét megkapnák. A helyzet javítása érdekében a megyei önkormányzat Életerő közalapítványa a napi gondok megoldására húszmillió forintot utal ki két részletben a nevelőszülőknek. Ez gyermekenként 1350 forintot jelent. Az említett közgyűlésen az intézményrendszer szűkítése mellett dönteni kell a nevelőszülői hálózat bővítéséről is. Tízmillió forintunk van erre a célra. A gyermek számára az a legjobb megoldás, ha családban él. Nem fordulhat elő, hogy ez anyagi okok miatt ne sikerüljön. Fájdalmas kérdés, de felére kell csökkenteni a elosztjuk, beszorozzuk a potencionális Olvasókat, akkor is csak újabb kivonások, elosztások (a harmadik számtani művelet elmarad) után kapjuk meg a potencionális könyvvásárlók számát. Három: így aztán ne csodálkozz, ne sajcsecsemőotthonok számát. Egyrészt, mert drága a fenntartása, másrészt mert ez a gyermek számára egy útvesztő, ahová köny- nyű ugyan bekerülni, de annál nehezebb kijutni. A közelmúltban tartottunk egy értekezletet az örökbefogadás új rendszeréről, s ott megállapítottuk, az a cél, hogy minél több gyerek véglegesen családba kerüljön. Ehhez le kell rövidíteni az örökbe adás procedúráját, s meg kell nyitni a kapukat a külföldi örökbe adás előtt is. — Húszéves koráig egy állami gondozott gyermek nevelése körülbelül tízmillió forintba kerül és ez nemcsak anyagi kérdés. Összehasonlíthatatlan az intézményi és a családi nevelés eredményessége. Politikai döntésre van szükség ahhoz, hogy a megyei önkormányzat megváltoztassa az intézménystruktúrát és az így felszabaduló pénzeket — számításaink szerint hatvan millió forintot — átadjon a nevelőszülői hálózat kasszájába. Négyezer forintot jelentene ez havonta gyermekenként. Remélem a képviselők vállalják, hogy a jövőnek dolgoznak, s működőképes gyermekvédelmi rendszert hagynak maguk után a ciklus végére. A működőképesség azt jelenti, le nálkozz, ne ingasd a fejedet — a fenti számtani műveletek után megmaradt eredmény olyan elenyésző, hogy Úr, aki ír, még akkor sem tarthatná a víz felett a fejét, ha történetesen Steinbeck, Bates, Graham Green vagy Hemingway lenne a neve. Legfelkell bontani a hatalmas pénzeket igénylő intézményhálózatot és minél több nevelőszülőt kell bekapcsolni a gyermekvédelmi munkába. Tudjuk, a főállású anyák fizetése nagyon alacsony. Tisztázatlanok még a szabadság, a munkaidő kérdései is. Figyelembe kellene venni, hogy ez egy 24 órás nonstop üzemmód, ahol éjjel-nappal a gyermekkel kell lenni, betegségében, örömében, bánatában egyaránt. Kész csoda, hogy nem történtek tragédiák a túlfeszített munka miatt. Sokat várok a 21-i közgyűléstől. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 725 nevelőszülő van, közülük 46 hivatásos. 1260 gyermeket nevelnek. Gondozási díj fejenként havonta 3300 forint. Gyermekekre fordítandó ellátmány 4700 forint. Családi pótlék 3750 forint. Átlagosan egy gyermekre 11 750 forint jut havonta. Ez az összeg válaszút elé állítja a nevelőszülőket. Vállalhatják a nélkülözést, vagy feladják ezt a munkát és más lehetőségek után néznek. Több ezer ember, felnőtt és gyermek vár a csodára. A kis csodákhoz pénzre lenne szükség, mert politikai döntésekből önmagában nem lehet kenyeret venni. jebb színarannyal fizetett kódexeket, újkori Corvinákat alkothatna, színarannyal fizető, újkori királyi fők, mondjuk Vállalkozók számára. Négy: vagyis nem lehet mintegy néhány ezernyi (és akkor már nagyvonalú vagyok!) Olvasó számára „kisebbségi” irodalmat írni, kiadni. Öt: különösen akkor nem, amikor potencionális Olvasó kedvére válogathat a világ minden tájáról beözönlő, angolból, franciából, az amerikai, a német, az olasz irodalomból — hogy csak a legelterjedtebbeket említsem — lefordított, magas szintű bestsellerekből, tartozzanak azok akár a par excellence szépirodalom, akár a krimi, kalandregény, sci-fi, bármi egyéb tárgykörébe. Akkor tehát most mi a teendő? Semmi.. Úr ír. ír, és bízik az anyag megmaradásának törvényében. (Ennyi még megmaradt a fejében a természettudományok számára homályos világból.) ( Csakhogy az anyag, ha nem is vész el, olykor átalakul. Az Úr, aki ír esetében, hulladék papírossá. Talán mégis jobb lenne visszatérni a palatáblához. (Csakhogy ma már a Vállalkozók sem használnak palatáblát; komputerekkel dolgoznak, a pénztárgépek pedig kötelezők.) A Corvinák kora is lejárt. De hát én konok és makacs vagyok: arra a hajdani palatáblára is hajlandó és elszántan kész vagyok hajdani, helyre kis tőmondatomat újra meg újra, ékes barátgót betűkkel felróni: Úr ír. MÚZSA Babits Mihály költeményei Jobb és bal 1 Láng, láng, meddig ciháinak badar szelek jobbra és balra? Hajlik a láng jobbra, hajlik balra de mit neki jobb és bal: ki csak fölfelé tör? Melyik égtáj mondhatja őt övének? Jobbra vagy balra csak rokont keres, kit áttüzesítsen, s magával röpítsen! 2 Ki állíthat jobbra vagy balra engem f Labdázzatok, mindenkié vagyok! Csak majd az Isten ha az ítélet trombitája szól, állítaná jobbra vagy balra. A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.) 3 A többi: játék! bolond, noha véres, vad játék olykor, melyben a szegény méla gyerek szédülten, ütlegek közt ing, míg el nem jő Apja, s kézenfogva el nem viszi— ing, mint a báb dülöng bizonytalan színpadán. 4 S tán ilyen báb vagyok én is — de a bábot drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos drótjaimat nem kétfelülről rángatják, hanem Valaki fölülről igazítja kimondhatatlan ujjal. Nagy Tamás illusztrációja Az álom kivetett Engem ma a hallgatag álom kivetett hangos partjaira. Sárban görgetett, sziklához ütött, míg szennyesen és fájva kiáltottam kedvesemnek: „Ments meg kedvesem!” Ma reggel, mikor elsőt csilingeltek a villamosok, oly csöndes volt még, lehetett hallani a szomszéd apácák klastromából hogy kondul imára a kis harang. Kedvesem kinyújtotta karját — ő maga is az álom hajótöröttje volt, s a Valóság szennyes és sziklás partjain találkoztunk, mint szegény Robinsonok, kiknek most majd el kell indulni valami barátságtalan idegen föld belseje felé, ahol a Törzsek laknak s idegen, féltékeny szemekkel néznek meztelen és vadan. Mint indián faluhoz érve, csilingelés, harangmuzsika fogad, de majd elvész a harci zsivajban; fogságra hullunk, s kínoznak, mig eljön értünk az Alom, a mentőhajó. (Tömörségében is áradó szavú, meg- indítóan ironikus, magyar gyökereivel is egyetemes költő volt Babits Mihály, aki éppúgy szólt a maga korához, mint a miénkhez és minden korhoz. Ötvenöt éve hunyt el.) Elek Emil illusztrációja
