Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-13 / 137. szám

1996. június 13., csütörtök HÁTTÉR Mentőövek a mentőknek Ha csak egy életet is visszahoztak a veszélyből az új műszerrel, már megérte Tavaly tavasszal, amikor még volt pénz az esetkocsi működteté­sére Archív felvétel M. Magyar László Kemecse (KM) — Az ezred­fordulóhoz közeledve még mindig azzal a gondolattal kell élnünk — sajnos —, hogy semmi sem tökéletes. Ahol öröm van, ott a gond szintén felüti a fejét. így van­nak ezzel a kemecsei mentő­sök is, az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Örülnek, hiszen a jövő évezredet jelző kardiofaxszal lett gazdagabb a mentőállomás, ugyanak­kor szomorúak is, mert a legjobban felszerelt esetko­csi a hiányzó forintok miatt a garázsban árválkodik. A fejlődést jelzi, hogy a me­gyében már nyolc kardiofax segíti az egészségügyi ellátást. Van ilyen készülék Nyíregy­házán. Mátészalkán. Fehér­gyarmaton. Kisvárdán. Nyír- lúgoson és Ibrányban. A Szív- alapítvány jóvoltából Keme­cse is gazdagabb lett e modern műszerrel, azonban a működ­tetéshez több feltételre is szük­ség van. Értékes percek Ennek érdekében összehívtak a közelmúltban Kemecsén egy tanácskozást, amelyen a men­tőállomáshoz tartozó 11 tele­pülés polgármestere vett részt. — A polgármestereknek be­számoltunk a kardiófax jelen­tőségéről — mondja Szűcs Bálint, a kemecsei mentőállo­más vezető mentőtisztje. — Ennek az a lényege, hogy a ké­szülék leveszi az EKG-jeleket, egy rádiótelefonon ezt továb­bítjuk a kórházba vagy vala­mely más egészségügyi köz­pontba. Az ott lévő szakorvos a jelek kiértékelése után azon­nal visszajelez, hogy milyen elváltozás van a szívben, mi­lyen gyógyszert kell adnunk, milyen ellátásra van szükség, így sikerül értékes perceket szereznünk, hiszen már a kór­házba érkezés előtt megkezd­hetjük a szükséges kezelést, a beteg állapotának rosszabbo­dását még időben meg tudjuk állítani. 3 Hogyan fogadták a pol­gármesterek a kardiofaxot? — Egyöntetű volt a véle­mény, hogy erre a műszerre szükség van, az egészségügyi ellátás színvonalának javítása érdekében működtetni kell. Sajnos, a társadalombizosítás ezt a rendszert még nem támo­gatja, ezért is kellett összehív­ni a polgármestereket. A fo­lyamatos működtetés érdeké­ben kaptunk is felajánlásokat a településektől, Nyírtura példá­ul rádiótelefont adott, több község (Kemecse, Vasme­gyei'. Tiszafád, Beszterec) pe­dig a működtetés költségeihez adott anyagi hozzájárulást. Mindent megtenni A nyírturai önkormányzat kis ünnepség keretében adta át a napokban a mentőállomás képviselőinek a Westel 450 Motorola típusú készüléket. — Úgy gondolom, nem ér­demes fentről várni a megol­dást — magyarázza Bagoly Zoltán, Nyírtura polgármeste­re. — Közismert, hogy bajban van a mentőszolgálat, bajban van az egészségügy, ám a he­lyi lakosság érdekében nekünk mindent meg kell tennünk. Napjaink népbetegsége a szív- infarktus, amely főleg a 40-50 éveseknél jelentkezik. Meg kell adnunk az esélyt, hogy időben tudjunk segíteni a bete­geken. A nyírturai önkor­mányzat rendelkezett egy sza­bad rádiótelefonnal, ezt aján­lottuk fel, amikor meghallot­tuk a mentősök gondját. Úgy érzem, az önkormányzatoknak a lehetőségükhöz mérten segí­teniük kell az egészségügyi el­látást, hiszen ki tudja, hány ember hal meg addig, amíg Budapestről központi támoga­tás érkezik. Ha csak egy életet is mentettünk meg az űj mű­szerrel, már megérte. A kardiofaxnak egyelőre egy 24 órás szolgálatban lévő mentőgépkocsi adott otthont, ám a betegek szempontjából is a legelőnyösebb az lenne, ha egy esetkocsiban lenne a vég­leges helye. Az esetkocsi az a jármű, amely szinte minden modem műszerrel (például de- fibrillátor, infúziós pumpa, EKG-készülék) fel van szerel­ve. Rendelkezik is esetkocsi­val a kemecsei mentőállomás, azonban a működtetésére nincs pénzügyi fedezet, így háromnegyed éve magányo­san árválkodik a garázsban. Korábban a térségben lévő ön- kormányzatok adták össze működtetésére a pénzt, ám ta­valy elapadt az amúgyis gyen­gén folydogáló forrás. Sajnos, a mentőszolgálat sem tudta megelőlegezni az önkormány­zatoknak a pénzt. Ösztönző hatás Szükség lenne pedig az eset­kocsi munkájára, hiszen ilyen jármű Ibrányban sincs, így sürgős beavat­kozás esetén még Gávavencsellőre is riadóztatták Ke- mecséről a kocsit. Csak a minden tit- * kok tudója tudná azt megmondani, az azóta elhunytak közül hányán él­nének még most is, ha nem a szállí­tómentő, hanem az esetkocsi robo­gott volna a riasz­tás helyszínére. 3 Az érintett te­lepülések polgár- mestereivel nem vitatták meg ezt a kérdést?-— A kardiofax megbeszélésekor csak annak a 11 településnek a polgármes­tere volt jelen, amelyek a ke­mecsei mentőállomás ellátási területéhez tartoznak — foly­tatja Szűcs Bálint. — Az eset­kocsi nagyobb területet ölelt át, 16 település tartozott hoz­zá, így ezt a kérdést érdemben nem lehetett megvitatni. Egy javaslatként elhangzott, írják rá az esetkocsi oldalára a tá­mogató önkormányzatok ne­vét. Az ötletet felvető polgár- mester szerint ez talán ösztön­ző hatású lenne, hiszen így mindenki tudná, kiknek kö­szönhető a működtetése. Való­jában az lenne jó, ha a társada­lombiztosítás is támogatná az esetkocsi működését, ugyanis mindig van olyan önkormány­zat, amely nem tud adni pénzt a megfelelő pillanatban. Kor­mányzati szinten már tárgyal­nak arról, hogy külön kell vá­lasztani a mentést és a beteg- szállítást, az állam finanszí­rozná a mentést, a társadalom- biztosítás pedig a betegszállí­tást. 3 Ön szerint fog még robog­ni betegért az esetkocsi? — Reménykedem, hogy az önkormányzatokkal együtt a társadalombiztosítás is felis­meri ennek a fontosságát. Ha azonban az év végéig nem ol­dódik meg ez a kérdés, semmi jó nem várható...-------------; "t;.......' ........... ............................................................................................. ” Hé ’í ! m rr:T71| F TTTJ l HM jr—t létünk azzal telik el, t-4 bogy várjuk az üzene­JL-J tét, az értesítést. Vár­juk a postást. Izgalommal, fe­szültséggel, olykor félelem­mel nyitjuk ki a levélszek­rényt. Már írnia kellett volna a gyereknek, a testvérnek, ba­rátnak, már tudnunk kellene mi van vele a távolban. De a levélszekrény üres. De nem mindig hiszünk a kis dobozká­nak. Valami csodát remélünk, és megkérdezzük a postást, valóban nem hozott nekünk le­velet, táviratot... Várjuk, óhajtjuk a jó híre­ket, igazában csak azokat szeretjük. S ez természetes. Sikerült-e a nagyfiú egyetemi felvételi vizsgája, gyógyuló­félben van-e a nagymama, mikor érkezik a fővárosban élő rokon, rendben van-e a nyár derekára tervezett üdü­lés... Aztán lassan érkeznek a levelek, értesítések. Nem mindig jó, nem mindig rossz van bennük. A kedvezőtlen hírekért persze, hajlamosak vagyunk még az ártatlan kéz­besítőre is neheztelni, mintha ő tehetne a levél tartalmáról. Vagy a megkésett, vagy ép­pen meg sem érkezett külde­mm Örök várakozás ményekről. Mert vannak so­ha meg nem írt, vagy születé­sük után halálra ítélt levelek is, melyek a szemétkosárba kerülnek. De azokat is vár­juk. Nem gondolhatjuk, hogy írójuk másként vélekedik, már nem kíváncsi ránk, már nem úgy érez, vagy éppen mi nem érzünk már úgy, de azért telhetetlenségiink, hiúságunk mégis azt sugallja, hátha va­laki megkeres a kedves so­rokkal. Hivatásuk, alkatuk szerint természetesen a leghűsége­sebb várakozók az édesa­nyák, édesapák. Hány. a nagyvilágban kóborló, gyer­mekként elment, azóta felnőt­té érett embertől 'várnak üze­netet az itthonmaradtak. Na­gyon sokszor hiába. Aztán néha, mintha csoda történne, tizenöt-húsz év múltán jelent­kezik az eltűntnek, talán már halottnak hitt gyermek, ro­kon, barát. Ki tudja milyen tragédiák, csalódások, lelki megrázkódtatások után most ők, a hűtlenek érzik, hogy ne­kik van szükségük az otthon­maradottakra, és írnak, üzennek, életjelet adnak ma­gukról. A legkedvetlenebb várakozás az, amikor a már hajlott korban, az elmúlással barátkozó idős ember, ötven évvel a háború után is ebben reménykedik, hátha mégis él. aztán jelt ad neki a halottnak' hitt katonafiú. De a valóság nagyon rit­kán értékeli az örök várako­zást. A gyermek, a rokon, a kedves, a barát sorai helyett rideg felszólítások érkeznek arról, ekkor és ekkor hala­déktalanul fiiesse be tartozá­sát, különben... És az ember, különösen ha idős, és már sok rosszat megért, megriad. Még akkor is, ha jól .tudja, neki nem lehet semmilyen tartozása, mindent elrende­zett idejében. De a számító­gépek, a nyilvántartások ap­rócska ördögei szeretnek tré­fát űzni az ártatlan polgárok­kal. Szigorú felszólítás és mellékelve gondosan befize­tési csekk érkezik arról, autó­jával ekkor és ekkor szabály­talanul parkolt, vagy éppen nem volt a kocsiján parkoló­jegy. Igaz, már három éve el­adta a szóban forgó kocsit, a számítógép rakoncátlanko- clik csupán, de az ijesztő so­rok elővezetésről, bírósági eljárásról szólnak. És az ár­tatlan ember megint kap egy aprócska sérülést, amit meg­lehet most még nem érez ko­molynak, de az aprócska se­bek rakódnak, rakódnak...-w-^ iilönös dolog, akkor is várjuk a postást, ha X jól tudjuk, sehonnan nem érkezhet levél, értesítés. Lehet a gének valamelyik rej­tett zugában „lakik" ez az iz­galmat, várakozást kiváltó gócpont, amelynek talán az a jelentősége, „soha ne mondj le a várakozás izgalmáról.'' De ehhez az is kell, hogy te is fogj tollat, nyújtsd ki a kezed a másik felé, aki nagyon vár­ja a jelentkezésed. Különben csak akkor kaphatsz levelet, amikor az ismert regénybeli hős, aki megunta, hogy soha nem érkezik levél a számára, elkezdte gyártani a meleg­hangú, csodálatos leveleket. A saját címére, saját magá­nak... NézŐDOiit Szolid szigor Nyéki Zsolt A ki becsülettel dolgo­zik, joggal várja el, hogy munkáját tisz­teletben tartsa környezete, s hogy fáradozása gyümöl­csét ő maga élvezhesse. Ez az óhaj független attól, hogy valaki a mezőgazdaságban vagy az iparban keresi ke­nyerét. netán valamilyen szolgáltatással igyekszik jobbá tenni saját és család­ja életét. A magántulajdon védelmének amerikai jog­rendszerétől (szerencsénkre vagy szerencsétlenségünk­re) távol állunk, itt az állam látja, látná el ezt a feladatot, de a köz hiányérzete egyre nagyobb. Az államkasszába súlyos adót fizető polgár joggal teszifel a kérdést: mi­ért kell évről évre félnie az almája szedésére, búzája aratására készülő paraszt­nak, a bútort vagy kisgépet gyártó munkásnak, az áru­ját raktárban tároló keres­kedőnek attól, hogy meglop­ják, hogy bevételeinek terve­zésénél számolnia kell a tol­vajok okozta kárral is? A válasz keresésében so­kan nyúlnak vissza a törté­nelmi időkhöz, keresve a soha nem látott közbizton­ság okait, hogyan gondolta meg például ötször is bűnös szándékát valaki Könyves Kálmán idején, ha tudta: egy tyúkért a kezével, kiol­tott életért életével fizet. A franciák a mai napig büsz­kék arra. hogy a forrada­lom idején volt a legna­gyobb a közbiztonság, ami­kor félig lerombolt házak, üzletek, utcán heverő hul­lák csábították a zsebese- ket, akik viszont azonnal póznán kötöttek ki, ha nem uralkodtak magukon. Az évezred fordulóján persze csak a hasznosítható példá­kon érdemes rágódni, de tény: jogszabályaink gyen­geségével csak a megerősí­tésükre tett kísérletek vete­kednek. A heves megyei Tárnáméra község rendőr­őrse például újabb lovakat kapott, így már négy lovas­járőrrel őrzik a hozzájuk tartozó községek mezőgaz­dasági területeit. Csak az a kérdés, kicsit vagy nagyot vigyorog a delikvens a rend és a vagyon őrének képébe, ha elkapják. , Vakációóóó Ferter János karikatúrája .... ■ Kommentár B V B B B B B B ^B B Nyaralni otthon Kovács Éva A magyar lakosság­nak mindössze egy­negyede készül ar­ra , hogy a rendes évi szabad­ságát otthonától távol, uta­zással. nyaralással töltse, s családtagjaival nyakába ve­gye a világot, idegen tájak­kal, népekkel, ízekkel ismer­kedjen meg. Elérje, azt, ami­nek a legtermészetesebbnek kellene lennie: az egész évi hajszából egy időre kikap­csolódjon, pihenjen, rege­nerálódjon. A felmérésből az is kide­rül, hogy a megkérdezettek több mint hetven százaléka egyáltalán nem tervez nyári programot, s legtöbbjük azért, mert nincs pénze, jö­vedelme jó ha elég a megél­hetésre. A tényekkel nem lehet vi­tatkozni. A növekvő kiadá­sokkal a magyar családok többségének igen nehéz lé­pést tartania, ami tegnap még elég volt, holnap már könnyen lehet kevés. Ha nyaralás nem is, nyár azon­ban idén is lesz, mint ahogy a nyári szünidőt is kiadják az iskolákban óvodákban rövidesen. Csak remélni le­het, hogy a gyerekek döntő többségének mégis lesz ré­sze némi szórakozásban, pi­henésben, hiszen a szülők többsége úgy gondolkodik, ha neki nem is jut, a gyerek­nek kiszorítja a táborozás­ra, nyaralásra valót. Ha pedig már végképp nem megy, nyaralni szerin­tem otthon is lehet. Ráadá­sul úgy, hogy az így töltött idő egyáltalán ne hasonlít­son a szokványos hétközna­pokra. A mamák megtanít­hatnák a gyerekeket sütni főzni, apróbb nagyobb há­zimunkákat elvégezni, ne­tán kötni, vagy éppen varr­ni, az apáktól eltanulható lenne a barkácsolás, a fú­rás-faragás művészete és öröme. Lehetne végre na­gyokat beszélgetni, a legap­róbb titkokat is kitárgyalni, szépen délben terített asz­talnál enni, az esti vacsora után nagyokat sétálni. Meglátogatni a lakóhelyen lévő műemlékeket, felfedez­ni a nevezetességeket, újra­olvasni a régi, kedvenc könyveket. Nyaralni otthon. Leg­alább két hétig úgy élni, ahogyan a családoknak az év minden napján élniük il­lene, élniük kellene...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents