Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-11 / 135. szám

KULTÚRA 1996. június 11., kedd Tábor, találkozó Vaja (KM - B. I.) — Több jeles program színhelye lesz nyáron is a vajai Vay Ádám Múzeum — tudtuk meg Molnár Sándortól, az intézmény vezetőjétől. Har­madik alkalommal rende­zik meg június 17. és június 30. között a Nemzetközi Képzőművészeti Tábort, amelyen az idén 12 művész vesz részt. A magyar művészek mel­lett Erdélyből, Kárpátaljá­ról, Németországból és az USA-ból is várnak alkotó­kat. A tábor munkájában — a szakmai munkán kívül — szerepel kerekasztal-beszél- getés. Témája a mai képző­művészet helyzete és lehe­tőségei, valamint a vajai művésztelep, illetve alkotó­telep jövője. A művészek várják a helyi iskolásokat, akikkel szívesen foglalkoz­nak majd. A tábor költsége­it a Molnár Mátyás Alapít­vány és a Baráti Kör bizto­sítja. A tábort június 30-án zár­ják, amikor a Vaján készült alkotásokból tárlatot nyit­nak. A résztvevők a szíves vendéglátásért 2-2 alkotá­sukat hagyják ott a múzeum képtárának. Szintén Vaján rendezik meg a tárogatóművészek világtalálkozóját, amelyet a Rákóczi Tárogató Egyesü­let szervez. S egy másik rangos esemény: ugyan­csak júliusban lesz a Vay család világtalálkozója. Az intézmény bekapcsolódik a Nyírbátori Zenei Napok programsorozatába is, júli­us 24-én kamarahangver­seny várja majd a zene ba­rátait a múzeumban. Ősszel pedig — abból az alkalomból, hogy 90 éve hozták haza Vay Ádám, Rákóczi Ferenc és bujdosó­társai hamvait — tudomá­nyos ülésszakot szervez- * nek, amelyre a korszak ki­váló történészeit várják. A Baráti Kör egy új periodi­kát is meg akar jelentetni. Ezekben a kiadványokban azoknak az íróknak, költők­nek, művészettörténészek­nek a munkáiból adnak vá­logatást, akik a múzeum al­kotóházában dolgoztak va­lamikor. Színes ökológia Nyíregyháza (KM) — Nincs olyan növény vagy állat, mely elszigetelten tudna élni. A virág porát a méh terjeszti el, a méh ezért jutalomként nektárhoz jut a mézkészítéshez. A méz pe­dig élelmet nyújt a mézevő borznak vagy az embernek. Az élet hasonló apró rend­szerei alkotják az ökológia körét, az összefüggések tu­dományát. Az olyan alapvető életfo­lyamatok, mint a fotoszin­tézis, a tápláléklánc, a ván­dorlás megismertetése után a Fiatalok Oxford Könyvtá­ra sorozat Ökológia kötete utazásra visz minket a Föld tájain a szélsőséges sarkvi­déktől a sivatagon és a tró­pusi esőerdők termékeny paradicsomán át az óceáni mélységek rejtekéig. Felfedezhetjük, hogyan élik túl a növények és álla­tok a hegyi élet nehézsége­it, miképp alkalmazkodnak a szigetek és a tengerpartok változó körülményeihez, és milyen módon sikerül együttélniük a nagyvárosok embereivel. Az utolsó feje­zet a világunkat fenyegető veszélyekre hívja fel a fi­gyelmet. Michael Scott tetszetős kiállítású Ökológia című könyve sok színes fényké­pet tartalmaz. (Holló és Társa Könyvkiadó, 1996). 'J" IJ"JIJ' "l,IJ L .....i Évadzáró... ...műsorra várja a zene ba­rátait a Szabolcsi Szimfoni­kus Zenekar. A megyei mű­velődési központ hangver­senytermében rendezendő koncerten közreműködik Spenik Vladimir Krisztián, vezényel Martos László. A műsorban két Csajkovszkij mű hangzik el. (KM) A Benkó... ...Dixiland koncertezik a Sóstó Múzeumfaluban jú­nius 15-én. A zenei cseme­ge 17 órakor kezdődik. Ka baré-koktél... ...lesz Nyíregyházán a VMK-ban június 13-án, csütörtökön 21 órakor. A műsorban fellép Antal Im­re, Mikó István, Sáfár Ani­kó, Rá tony i Hajnal és Bo­ros Zoltán. (KM) A sétálóutcái... ...programok következőjú­nius 14-i műsorában a Kert­városi Általános Iskola Me­lódia furulya és énekegyüt­tese lép fel Nyíregyházán a Kossuth téren 17 órától. (KM) A sóstói víztorony — a festő szemével Soltész Albert tusrajza A tüneményes rekedt hang A színház nézőterén szórakozás közben viselkedésformákat tanulhat az ember Hegyi Bizonytalanságot látunk mindenfele. Ebben a zűrzavar­ban a színház sziget lehetne, ahol egyfaj­ta békét és nyugal­mat találni. Mihez­tartást sugall, ami utat mutathatna. O Úgy tűnik, önt nem fenyegeti a munkanélküliség ré­me... — Valóban így van. Gyakran szink­ronizálok, forga­tok, rádiózok. Ezek mind fontos színé­szi feladatok. O Árulja már el, mi a titka a reked­tes, furcsa hangjá­nak, amivel most oly . jól érvényesül. Pe­Barbara a színpadon d/g néha úgy tűnhet, Nagy Tamás felvétele ^0gy ez a nem is oly szerencsés a színészi pá­Nyíregyháza (KM - B. I.) — Tüneményes megjelenésű fi­atal nő, furcsán fojtott, ér­dekes, szuggesztív hanggal. Megyénkben elsősorban szinkronhangjáról ismerjük, pedig kiváló színésznő. Min­den pénteken hallhatjuk a Dallasban, korábban a Po­lipban, a Tween Peaks-ben, a Négy Lazzarine lány című filmben. Olykor a tévéjátékokban és fil­mekben is viszontláthatjuk, mint a Hány az óra, Vekker úr?, vagy a Kisváros című so­rozatban. Hegyi Barbarával Nyíregyházán a Móricz Zsig- mond Színház gálaestjén is ta­lálkozhattunk. Akkor készült a beszélgetés. □ Művésznő! Milyennek talál­ja a színház és a színészek helyzetét, amikor színházak szűnnek meg, és neves színé­szek talpára kötnek útilaput... — Ázt gondolom, hogy színházra most is, és mindig szükség lesz. Szerencsére most is sokan járnak színház­ba, disznóság lenne elvenni tő­lük a lehetőséget. A színház­nak van egy alapvető funkció­ja. Akik meg akarják szüntet­ni, elfeledkeznek arról, hogy a színház oktató-nevelő hely is, ahol az emberek viselkedés- formákat tanulhatnak. A gye­rekek megtanulhatják, hogy milyen például a reneszánsz kor és annak zenéje. Megta­nulhatják, ki lehet mondani azt, hogy szeretlek. Emellett persze szórakoznak is. Az em­berek már olyan lepusztultan élnek, a szegénységtől és az erkölcs sárba taposása miatt. lyan... — Ezt mindig meg szokták kérdezni tőlem, de az az igaz­ság, hogy amikor megszület­tem, pontosan ilyen hangom volt. Ámikor felvételiztem, azt mondták, hogy ilyen hanggal nem lehetek színésznő. Be kellett bizonyítanom, hogy igenis lehetek. Nekem a hang küzdelem volt a létért, hogy elfogadják és elhiggyék, a hang a kifejezési eszközöm, ami éppannyira hozzám tarto­zik, mint a szőke hajam és a temperamentumom. A han­gom a részem, nem lehet tő­lem elválasztani. Q Sokat szinkronizál. Szere­ti ezt a műfajt? — Nagyon szeretem. Szink­ron közben nagyon jó színé­szekkel találkozhatok. Érde­kes kihívás, hiszen csak a han­gommal dolgozom. Ám a szinkron is olyan állapotban van, mint a színház, nagyon felhígult. Egyre több filmet ol­csón akarnak legyártani. Gya­kori, hogy felvesznek egy dél­előtt egy filmet... Mindamel­lett nagyon mulatságos és ki­hívó dolog, hogy az ember a hangjával hogyan tud a képen látható színésszel azonosulni, őt kifejezni. □ Közeledik a nyár. Mik a tervei? — Pihenés. Átszerződtem a Vígszínházba, és ősszel fris­sen, kipihenten szeretném kez­deni. Kilenc évet töltöttem a József Attila Színházban, most áthívtak a Vígbe. Másfajta tár­sulat, másféle feladat, más da­rabok. Szeretném itt is kipró­bálni magamat. Magyarságtudat, nyelvrokonság Budapest (MTl-Press) — Kö­zépkori krónikaíróink első­ként foglalták írásba, hogy mit is jelent magyarnak len­ni, honnan származnak a magyarok, s mely népekkel állhatnak rokonságban. Természetes törekvésük volt a múlt nagyságának, a nemes elődök dicsőséges tetteinek hirdetése. Anonymus — III. vagy IV. Béla király jegyzője — megtette az első lépést a hun-magyar rokonság elméle­tének kidolgozása felé. Elmé­letét Kézai Simon, IV. László király hű papja fejlesztette to­vább. Az ő krónikájában már nem az uralkodócsaládok kö­zös eredetűek, hanem a hun és a magyar nép. Kézainál szerepel először magyar krónikában a csoda­szarvas-legenda: Hunor és Magyar vadászata egy rendkí­vüli szarvasra, amelynek üldö­zése közben leányokra buk­kantak, köztük két fejedelmi leányra is. Egyikük Hunor fe­lesége lett. tőle származnak a hunok, másikuk Magyaré, tőle származnak a magyarok. Ez a történet — a Kárpát-medence jogos birtoklását igazoló fe- hér-ló mondával együtt — ma­gyarságtudatunk alappillérévé vált. Történelmünk eseménye­it tárgyaló mondák később is folyamatosan keletkeztek. Ga- leotto Marzio olasz humanista leírása szerint énekesek és lan­tosok hősi történeteket adtak elő Mátyás király udvari lako­mái alkalmával. A hun-ma­gyar rokonság elméletének is­merete a XVI. századtól kimu­tatható irodalmunkban is. Ezt az élő őstörténeti hagyo­mányt bolygatta fel a XVIII- XIX. század fordulójától a finnugor rokonság elmélete. Sajnovics János és Hell Miksa északi expedíciójuk során csil­lagászati megfigyeléseik szü­netében a lappok nyelvét ta­nulmányozták. Sajnovics mű­ve, a „Demonstratio. Idióma ungarorum et lapponum idem esse” az első hazai finnugor nyelvészeti munka. A lapp ro­konság egyáltalán nem tetszett Sajnovics legtekintélyesebb szavú kortársainak. Orczy Lő­rinc indulatos verset is írt elle­ne. A finnugor nyelvrokonság eszméjének ezután sem volt szerencséje. Ellene dolgozott az egész XIX. századi magyar fejlődés. A reformkorban a magyar nyelv jogainak elismertetésé­ért, a modem magyar nemzet kialakításáért folyt a politikai küzdelem. Ilyen közegben nem volt helye olyan elmélet­nek, amely nem a múlt dicső­séges elemeire helyezte a hangsúlyt. Az 1848-^19-es for­radalom és szabadságharc le­verése után a remény ébrentar­tásának igénye gátolta a finn­ugor rokonság eszméjének tér­hódítását. A kiegyezést követően pe­dig máris ott voltunk a millen­nium küszöbén. A XIX. szá­zad a polgári magyar nemzet megszületésének kora. Törté­nelmét tanulmányozva láthat­juk, hogy egy nemzet őstörté­nete mennyire átpolitizálódik a kor eszméi által. A század második felében kiváló tudósok: Hunfalvy Pál, Budenz József és mások kétsé­get kizáróan bebizonyították, hogy a magyar nyelv a finn­ugor nyelvek családjába tarto­zik. Mégis a közvélemény egy szebb, dicsőséges múltat kí­vánt látni. Vámbéry Armin, a híres ke­letkutató és turkológus fellé­pését a finnugor rokonság el­len általános szimpátia kísérte. Arany Jánosnál és Jókainál is találunk olyan utalásokat, amelyekből kitűnik, hogy a Vámbéry által hirdetett tö­rök-magyar rokonság pártján álltak. Kötet megyénk irodalmi múltjáról A topográfia értékét növeli az ötvenegy illusztráció • írókhoz kötődő emlékhelyek Néző István Kisvárda — A közelmúltban újabb könyvvel gazdagodott megyénk honismereti irodal­ma. Megjelent Katona Bé­la Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája című művének második kötete. Az első, mely a Nyíregyházá­hoz kötődő alkotókat mutatta be, még 1994 őszén hagyta el a nyomdát, a most bemutatan­dó kiadvány ennek szerves ré­sze, folytatása. Azt is mond­hatnánk, hogy a nyíregyházi kötet az írók, költők, újságírók és egyéb írástudók nagy száma miatt kényszerült az önálló formátumban való megjele­nésre. Az Ajaktól Zsurkig alcímet viselő „vidéki” részben 125 te­lepülés irodalmi múltját, ha­gyományait, emlékeit tárja fel a szerző a topográfia elveinek megfelelően. A helységnevek betűrendben követik egymást, az adott településnél pedig az egyes személyek sorrendjét az alkotók születési dátuma jelöli ki. És itt felvetődhet a kérdés: valóban ilyen gazdag a megye irodalmi múltja? Megérdemel­te-e a több száz személy az ön­álló szócikket? Ezekre a kétsé­gekre Katona Béla felel a könyvhöz írott bevezetőjében: „...a topográfia nem tekinti feladatának a minősítést, nem szelektál, hanem teljességre törekszik. Ez a teljesség ter­mészetesen inkább csak esz­ményi cél lehet...” Lehetnek persze olyanok, akiket a mennyiség kevésbé kápráztat el, mint a minőség, azok azonban elfelejtik ennek a műnek a célját. Nem a me­gye irodalomtörténetét kívánta a szerző reprezentálni, hiszen akkor valóban csak a „na­gyok” szerepeltek volna a kö­tetben, hanem egy olyan adat­tárat állított össze, melynek ré­vén a helyi, többnyire elfele­dett írástudók végre ismét az érdeklődés előterébe kerülhet­nek. Ez a kiadvány az értékmeg­őrzésen túl elsősorban tájé­koztatási feladatot lát el. Egy- egy író nemcsak egy szócikk­ben szerepel, hanem minden olyan településnél, ahol az író megfordult, amelyhez valami­lyen módon az alkotó kötődik. Például Szabó Lőrinc eseté­ben Kisvárda, Tiszabecs, Bak- talórántháza, Petneháza, Nyír­egyháza-Sóstóhegy említhe­tő. Ez a többszöri megjelenés mintegy húsz személyt érint. Az egyes szócikkek végén a Lásd még! felszólítás mögött találhatók a más települések nevei. A személyekről szóló részt néhány tételből álló bibliográ­fia követi. Ez nem a legrango­sabb monográfiákat jelöli meg, hiszen azokat valószínű­leg ismeri az érdeklődő, ha­nem olyan helytörténeti cikke­ket, írásokat ad tudtul, melyek az író és a település kapcsola­táról vallanak. A bibliográfián kívül egyébként a könyv adat­gyűjtése során felhasznált iro­dalomról készült kimutatás is eligazítást ad e témában. A to­pográfia értékét növeli, hogy 51 fotó illusztrálja a szöveget, ezeken az írókhoz kötődő em­lékhelyek láthatók. Sajnálatos azonban, hogy a képek alatt ál­talában nincs megnevezve az illusztráció tárgya. Ezt a hiány­érzetet nem pótolja, hogy a kö­tet végén megtalálható a képek jegyzéke. Nem ott a helye. Ä könyvet tartalommutató (valójában névmutató) egészí­ti ki, ez mindkét kötet neveit feltárja, ezzel is szemlélteti azok egységét. A Szabolcs- Szatmár-Bereg irodalmi to­pográfiája I—II. c. mű valószí­nűleg hosszú ideig a megye irodalmi hagyományait kutató helytörténészek alapműve lesz. Az ő feladatuk a részletek további pontosítása, feltárása. (A könyv a Jósa András Mú­zeum 41. kiadványaként, az Eötvös Alapítvány, a megyei önkormányzat, Nyíregyháza önkormányzata és a Start Re­habilitációs Vállalat anyagi támogatásával 1000 példány­ban jelent meg).

Next

/
Thumbnails
Contents