Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-08 / 107. szám
1996. május 8., szerda HATTER Bizalom élteti a brókert A tőzsdézésen kívül pénzgyűjtéssel bővítette ki a piaci helyét a BU-KÉ kft. Közvetlen kapcsolatban a budapesti tőzsdeteremmel Harasztosi Pál felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Egyéves előkészítő munka után 1994. november 4-én kapta meg a nyíregyházi BU-KÉ Bróker Kft. az Állami Értékpapír-felügyelet engedélyét. Nem volt egyszerű, különböző speciális technikai és személyi feltételeknek kellett eleget tenni. Követelmény volt a gyakorlati tapasztalat, az értékpapír-felügyeleti vizsga, s a kft. alapításhoz 1 helyett 5 milliós alaptőke. — Kemények az előírások. Azonkívül, hogy hamarosan 20 millióra kell emelni az alaptőkét, „ölik” a céget mindenfajta adatszolgáltatással, kötelező díjakkal. Nem titok, havi ötvenezer forintot kell fizetni csupán az értékpapír-felügyeletnek — érzékelteti egy bróker cég működésének árnyoldalait Turcsik Ottó kereskedelmi igazgató. — A megyében a BU-KÉ létrejöttéig elsősorban az OTP volt, aki ezzel a sokak által misztifikált területtel foglalkozott. Azonban úgy láttuk, igény van egy speciálisan erre szakosodott cégre itt is, s ha Budapesten 60-70 bróker cég meg tud élni egymás mellett, kettő-háromnak nálunk is van jövője. Szigorú feltételek A cégalapítás ötletét két éve a Kedvezményes Részvényvásárlási Program meghirdetése adta. A kárpótlási jegyek e kedvezménnyel történő részvényre váltásában sokan nagy üzletet láttak, s belevágtak. Nem eredménytelenül, mert induláskor még hasonló jól menő cégek értékpapírjairól volt szó a csere során, amelyeket néhány hónap múlva háromszoros áron is el lehetett adni. Később aztán a gazdaságpolitika megváltozott és leállították a privatizációnak ezt a formáját. A kárpótlási jegyért megszerzett részvényeket valahol el is akarják majd adni, gondolták a brókercég-alapítók. Látták azt is, hogy ebben a megyében egyrészt sok a kárpótlási jegy (még mindig van belőle bőven), másrészt nem lesz elegendő a privatizálandó vagyon, a licitálható földterület. Mit tud venni tehát a kár- pótlásijegy-tulajdonos a papírjaiért? Részvényeket. Tavaly újra indította az állam a kárpótlási jegyért részvényvásárlást is, kezdve a Pannon váltóval, folytatva az Eravis papírokkal, idén pedig az áram- szolgáltató részvénycsomagjával. Az OTP mellett a BÜKÉ Bróker is beszállt ezek értékesítésébe. — Pusztán csak tőzsdézésből megélni azonban nem nagyon lehet — teszi helyre a vidéki brókerek üzleti szárnyalásáról szőtt elképzeléseket a kereskedelmi igazgató. —- Rájöttünk, piacot kell bővítenünk. A pénzgyűjtésben van még mindig a legnagyobb üzlet. Ha bejön az ügyfél és kiderül, hogy befektetni akar, akkor előbb alaposan kikérdezzük: akar kockáztatni, vagy nem. Amennyiben kiderül, neki ez az utolsó megtakarított pénzecskéje, mi csak egyet javasolunk: irány a nemzeti bank, vegyen érte állampapírt. Ha azonban már nagyobb összegről, úgy félmillió felettiről van szó, akkor már mi is segítünk neki állampapírt, mondjuk Diszkont Kincstárjegyet vásárolni. Ez alatt az összeg alatt nem éri meg brókercéget igénybe venni, mert több a jutalék, rosszabbul jár az ügyfél. Elvünk a tiszta beszéd, s meggyőződésünk az ügyfél erre emlékszik. Legközelebb, már egy komoly üzlettel, ismét hozzánk jön. Vonalban a terem — Amennyiben kockáztatni akar valaki, akkor még mindig tudunk választási lehetőséget ajánlani: akar adót spórolni, vagy nem. Ha utóbbi, akkor jön csak a tőzsde. Az ezzel foglalkozó pénzintézetek ma még mindig nem tudják megtenni azt, amit szerencsénkre mi igen, hogy az ügyfél beül és végighallgatja, amint a tőzsdén megkötöm az üzletet. Mi ugyanis abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hál' Istennek, hogy felhívom a tőzsdét és a tőzsdeteremben ülő ügynökkel közvetlenül beszélek, s bele tudok szólni mit tegyen. Majdnem olyan, mint a zöldségpiac, de itt szabályozzák, mikor, mivel lehet kereskedni. Az árak pedig végül is a kereslet-kínálat szabályai szerint mozognak, s a tőzsdéző, akár 10 perc alatt is sokat nyerhet, vagy veszíthet. A BU-KÉ, mint vidéki cég szélesebb körű és más mentalitású tevékenységet kell végezzen, ha meg akar élni. Magas kamatokkal ugye nem csábíthat ügyfelet, hiszen ő is csak az aktuális procentet tudja ígérni. Kizárólag a személyes kapcsolatok, amik ebben az alapvetően intim szférában működnek. E téren tudnak többet nyújtani másoknál, ezért nem is reklámozzák magukat. Azt tartják: egy ilyen helyről, ahol anyagi téren kitárulkozik az ember, vagy ahol esetleg titkon attól retteg, „elszalad-e odavitt pénzével a kft.”, a legtöbb jót a szájhagyomány útján terjedő propaganda árulhat el. Értékpapírlista — Az ügyfélkör nagy része most külföldről jön — tér át aktualitásokra, tervekre Turcsik Ottó — és hozza a kárpótlási jegyeit, amit csak itt tud eladni. Megpróbáltunk a megyében egy regisztrációt összehozni az önkormányzatok értékpapírjairól, még nem sikerült. Ideális lenne tudni, hogy a megye nagyobb értékpapír-tulajdonos intézményei közül kinek, miből, mennyije van. Ha felhívnak a tőzsdéről, hogy ilyen papír kellene, azonnal tudnánk adni az ajánlatokat. / fjabb Letenyei Lajosról minden valamire való szakember azt állapította volna meg, hogy halmozottan hátrányos helyzetű, ennek ellenére ő ennk mindig/is az ellenkezőjét tapasztalta. Édesanyja harmadik, édesapja második házasságából született, s már ekkor kivételes bánásmódot élvezett. A szülész- orvos ugyanis édesanyja első férjének unokabátyja volt, s ennek folytán a fél kórház körülötte ugrált. Persze, ő ekkor ebből még semmit sem értett. No meg, az iskolában sem fogta fel, hogy neki protekciója van, mert édesanyja második férjének első felesége volt a tanítónője. Akaratlanul is kesztyűs kézzel bánt Lajoskával, mindenképpen el akarta kerülni még a látszatát is annak, hogy bosszút akar állni a nőn, aki elszerette az urát. Pontosabban annak gyermekén. Pedig Lajoskának nem. ártott volna a szigor, egyéniségét ugyanis a szerény képességek, illetve a harmatgyenge akarat opálszürke harmóniája határozta meg. Ennek Összetartó család ellenére elvégezte az általánost, de leérettségiznie már nem sikerűit, mert a volt középiskolában már akadt néhány tanerő, akihez a leggyengébb rokoni szálak sem fűzték. Édesanyja okult a szomorú tapasztalatokból. és egy szakemberrel elkészíttette a szerteágazó família bonyolult családfáját. Ennek alapján dolgozták ki Lajoska további stratégiáját és taktikáját. Már első pillantásra is látszott, hogy a közigazgatás kecsegtet a legszebb eredményekkel. Az anyuka legelső férjének unokaöccse ugyanis titkos tanácsosként ténykedett. Csak egy telefonjába került, s Lajoskát azonnal felvették a polgármesteri hivatalba kézbesítőnek. A fiatalember szorgalmasan hordta az ügyiratokat vagy két hétig. Ekkor azonban rájött, hogy ha ilyen sokáig időzik egy pozícióban, akkor ebből sohasem lesz karrier. Egyik nagymamájának öccse épp akkoriban lett országgyűlési képviselő. A család azonnal személyes jellegű interpellációt nyújtott be Jenő bácsinak, melyben figyelmébe ajánlották ifjú rokona kivételes képességeit. Néhány hét múlva, amikor a képviselőt felkérték, ugyan, lobbizzon már egy kicsit a város érdekében, finom célzást tett arra vonatkozóan, mennyivel gyorsabban mennének a dolgok, ha Lajoska vehetné kézbe a dolgokat, aki egy reggel arra ébredt, hogy kinevezték osztályvezetővé. Már második hónapja koptatta a kényelmes széket, de még senki sem mondta meg neki, hogy mi lenne a dolga. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, elunta magát. Üres óráiban a családfát böngészgette, s egyszer csak rádöbbent, hogy a kohászati miniszter nem más, mint Jenő bácsi első feleségének a bátyja. Hamarosan' be is állított hozzá a család ajánlólevelével. Kedélyesen elbeszélgettek, s eközben felvetődött, ugyan mért épp ebben a megyében nincs még jelen a kohóipar. A miniszter egy hét múlva fel is vetette az ötletet a helyi vezetőknek. Azok ugyan csodálkoztak egy kicsit rajta, mert ezen a vidéken ennek sohasem volt hagyománya, de nem ellenkeztek, elvégre, egy kis ország legyen nagyvonalú. Azon nyomban ki is nevezték Lajost kohóügyi kormánybiztosnak. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált számára, a válások nem hogy szétrombolnák, hanem kifejezetten erősítik a családot, s elhatározta, hogy megnősöl. Ki is néztek számára egy üde leányzót, aki iránt Lajos roppant nagy hajlandóságot mutatott. A mikor azonban bemutatták a hölgy édesanyjának, kitört a botrány. — Micsoda! Pont az első férjem fiához adjam hozzá a lányomat?! — üvöltötte az anyósjelölt. — Szó sem lehet róla! Semmi kedvem újra rokonságba kerülni egy ilyen szélhámossal! Jelenségek Sípos Béla y-j lém libben egy szőke B—j tündér a sétálóutcá- B -Z ban, majd ugyanazzal a mozdulattal belép a közeli butikba. Hangos szisz- szenések kísérik útját: hevesebb vérű férfi társaim nem hagyják szó nélkül. Micsoda jelenség! — mondják többen, s szinte földbe gyökerezik a lábuk. Való igaz, felemelő jelenség volt a hölgy azon a szürke hétköznapon, kedves színfoltot hozott a fáradt délutánba. Ez jutott eszembe, amikor ismét láttam, majd hallottam egy-egy jelenséget. Am ezek már közel sem ily pozitívak voltak, sokkal inkább polgárpukkasztó, amolyan mai korunkra nagyon is jellemző jelenségek. Már megszokott Nyíregyházán, hogy az utak felett, a házak között hirdetések feszülnek. Az egyik legújabb a Kölyökvárba csábítja a szórakozni vágyókat. Miért találhatnánk ebben kivetnivalót? Szórakozni mindenki szeret, hát még a fiatalság. Igen ám, csakhogy ez a szórakozóhely nem egyszerűen a Kölyökvárba betérőket várja, csak a helyet adja az épület. A bejárata is a Selyem utca felől, a Galéria épülete mellett van, ami már sejtet valamit. Talán éppen azt, hogy az a bizonyos kétszáz méteres távolság meglegyen a gyermekintézmény és a szórakozóhely között. Tanúsíthatom, van kétszáz méter, hogy utána nem nyugati, hanem keleti irányból lehessen bemenni a Kölyökvárba. Történt egy este, hogy a televízióban egy lemezlovas vetélkedőre szólította fel a nézőket. Telefonáltak is szép számmal, fogyott az ajándéklemez és -könyv. S akkor az egyik nyertestől a műsorvezető azt kérdezte: a lemezt, vagy esetleg a szex- újságot kéri. A nyertes a lemez mellett voksolt, mire a szpíker könnyedén, csak úgy félvállról hozzátette még: mond, nem vagy te meleg? Majd kattant a készülék, s máris új telefonáló jelentkezett. No comment. Lajos! Le sem tagadhatod, hogy ittál! Ferter János rajza Túlgazdaságizált Balogh József A véletlen játéka, hogy hétfőn és kedden egy gazdasági bűnügy tárgyalásán hallgattam egy meglehetősen hosszú vádat, s ugyancsak kedden a Népszabadságban dr. Sárközy Tamás jogász- professzor a gazdasági jogalkotás hiányosságairól beszélt. Azt mondta: súlyos problémák vannak a gazdasági jogalkotással. Rengeteg technikai hiba az összehangolásból és kapkodásból származó belső ellentmondások, a napi politikán alapuló módosítgatás. A gazdasági dereguláció szinte leállt, a túlpolitizálás is súlyos károkat okoz a vállalkozásoknak. Igaza van, gazdasági anomáliák keletkeznek a szabályozatlanságok miatt, de az is igaz, hogy sok bonyodalmat okozott már az a törvény is, amelyet épp a jogászprofesszor neve fémjelez. Még a rendszerváltozás előtti időben született meg a társasági törvény, amelyet akkor Sárközy professzor igazságügyi miniszterhelyettesként európai színvonalúnak nevezett, ezzel vált lehetővé az a gazdasági átmenet, amely a szocialista vállalatok átalakulásának lehetőségeit megteremtette. És ennek isszuk azóta is a levét. Nem az a baj, hogy átalakulnak a vállalatok, hiszen a magántulajdonon alapuló gazdaság bebizonyította a fejlett világban, hogy hatékonyabb, mint a „tied a gyár, magadnak építed!”, de az is, hogy a sok kisember apró tulajdonából a „sok" kisemmizettként került ki, a „kevés" pedig valamilyen fortéllyal megragadta a nagy falatot. És segédkezet nyújtott ehhez a törvény is, mert nemcsak megkönnyítette a gazdasági társaság alakítását azzal, hogy kevés pénzzel is létrehozhatóvá tette, hanem megnyitotta a kiskapukat is, hogy nagy pénzekhez lehessen hozzájutni általa, ami bármikor kivehető onnan, s felelni nem kell, csak az alaptőke filléres összegével. Ezért is lehetnek ma százszámra gazdasági bűnügyek. 1 •••*• 'tüt***^*'
