Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-07 / 106. szám
1996. május 7kedd Zuhogóért zúg a harang Kié /esz egy tábla Tyúkod határában? • Eddig a kutyának sem kellett... Tyúkod, művelődési ház, tanácstalan emberek A szerző felvétele Györke László Tyúkod (KM) — Felborzolta a kedélyeket a tyukodi művelődési házban a május 2- án sorra kerülő földárverésen, mikor kiderült: a Zuhogó nevű földrészlegre — mely három parcellából áll és összesen mintegy 102 hektárt tesz ki és több mint 1370 aranykorona-értékű — nem lesz árverés. Hogy miért nem? Erről szól az alábbi történet. — Én nem vagyok érdekelt ezen a liciten — mondja Szigeti Andor tyukodi lakos —, de azt nem értem, hogy lehet két nap alatt megváltoztatni a törvényt. Vagy nincs is törvény? A falunak kevés a földje, és ezt is el akarja vinni Ert- sey Péter. Ebbe mi nem nyugszunk bele! — Senki nem tudja, kinek fizeti a Zuhogóért Ertsey Péter a bérleti díjat — mondja ingerülten Kasit Gyula porcsalmai lakos. — Itt van 28 ezer forintnyi kárpótlási jegyem, nekem a földre szükségem van, hogy meg tudjon élni a család. A magamfajta eddig is mostoha- gyerek volt, ügy látszik, ezután is az marad. Földönfutók a saját földünkön. Panaszáradat — Amikor mindenki menekült a tanyáról, én akkor, 29 évvel ezelőtt tanyát vettem — mondja a hetvenéves tyukodi Bujáki Gyula. — Szerettem volna bővíteni, de ezt a hatalmasok megakadályozzák, mint ahogy sose sikerült cserélni sem földet, mert valamilyen felsőbb érdek mindig közbeszólt. Nem lesz a magyar mezőgazdaságból semmi, ha nem hagyják a földművest gazdálkodni, ha leszorítják a falut a saját földjéről. Itt számunkra más megélhetési lehetőség nincs. Nem akarunk a saját földünkön mások cselédei lenni! — Az első licitből megmarad nyolc aranykoronám — meséli Nagy Balázsné —, volt egy kis föld, ami éppen jó lett volna, hát nem eladták! Németh Kiss Károly csak azt hajtogatta: „a kommunista elit eladja az országot, elherdálja alólunk a földet.” Miniszteri határozat Bereczky István, Tyúkod polgármestere: — Eddig három földárverés volt itt. Jelentős mennyiségű kárpótlási jegy gyűlt össze az embereknél a késedelmes elbírálás miatt. Kijelöltek parcellákat az állami tulajdonú területekből, melyet a földrendező bizottság elfogadott. Miután ez megtörtént, az állami tulajdonú földalap módosítása iránti kérelmet nyújtott be a Szamosmenti Állami Tangazdaság, illetve jogutód szervezete, a Szamosmenti Fruct Kereskedelmi Rt., valamint az Erimpex Termelő és Kereskedelmi Kft. Ezzel párhuzamosan a tyukodi földrendező bizottság és az önkormányzat amolyan ellenkérelmet nyújtott be, melyben közölték: a cseréhez nem járulnak hozzá. Dr. Suchman Tamás privatizációért felelős tárca nélküli miniszter ez év februárjában kelt határozata a gazdasági társaságok kérelmét a cserére vonatkozóan elutasítja. Sőt, kimondja: „Határozatom ellen nincs helye fellebbezésnek”. Az indoklásból az is kiderül, hogy az állami tangazdaság által cserében felkínált földek közül 15,8 hektár az ópályi, 14,8 hektár a hodászi, 57,7 hektár pedig az urai határban van. A Szamosmenti Fruct Kereskedelmi Rt. mátészalkai és urai földeket kínált cserébe. Az Erimpex Kft. pedig „...állítása szerint haszonbérleti szerződés alapján hasznosítja a kivonni kért tyukodi ingatlanokat — melyeken jelentős beruházásokat eszközölt, melyek kárpótlási földalapban maradása és árverési vevők(k) tulajdonszerzése esetén bizonytalan kimenetelűvé válnának.” Majd alább: „...az ÁVÜ nem kötött földhaszonbérleti szerződést az Erimpex Kft.-vel”. Tehát annak rendje és módja szerint az árverés helye és időpontja meg is jelent a közlönyben, melyben természetesen szerepel a Zuhogót képező három tábla is. Felfüggesztés — Április 30-án délelőtt érkezett, de távollétem miatt csak délután vehettem kézbe a dr. Sveda Bélának, megyei Kár- rendezési Hivatal vezetőjének értesítését — mondja a polgár- mester. Az értesítés lényege: a volt Szamosmenti Állami Tangazdaság területére az 1996. május 2-án 11 órára Tyúkod községben kitűzött árverés földrészleteiből a 0351, a 0351/1 és a 0355/1 helyrajzi számú szántókra — az Erimpex Kft. kereset indítása miatt — az áverést felfüggeszti. — Tudomásom szerint a keresetindításnak 30 nap a határideje — jegyzi meg Bereczky István. -— A határozat februárban kelt, a felfüggesztésről április 30-án értesültünk. Természetesen megkerestük Ertsey Géza Pétert, az Erimpex Kft. ügyvezetőjét, Nyírmeggyes polgármesterét is, akitől megtudtuk, az események előtt egy héttel nyújtotta be a bíróságra a keresetet. — Az a föld évekkel ezelőtt a kutyának sem kellett. Ezt igazolhatja Körte András, az állami tangazdaság akkori igazgatója is. Nekem 2004-ig szóló bérleti szerződésem van, melyet az ÁVÜ hivatalos megbízottja írt alá. Most, hogy rendbe hoztuk, megműveltük, körülkerítettük, kiépítettük az infrastruktúrát, most már mindenkinek kellene. Meg van művelve, a fele már be is van vetve. Nézze, ha csereföld nem lett volna felajánlva, a feléről önként lemondtam volna. Ez most már számomra elvi kérdés. Döntsön hát a bíróság! ■Mit m mm Pali Géza tarcaja ■ ■ Örökbe kapott mámor M ennem kell. üzent az ükapám, s addig nem nyugszik, amíg néhány pohárral le nem gurítok a torkomon. Faramuci egy dolog, de így van. Már réges rég, talán már a poruk sincs sehol. Mégis hatnak, léteznek, irányítanak bennünket. A génjeikkel átadták nekünk a követendő parancsaikat, és igen nehéz nem teljesíteni a kívánságukat. Ismerősöm itt egy kis pihenőt tartott. Talán azon tűnődött, amit az imént mondott. Láthatóan élvezte a tudományos színezetű eszme- futtatást az alkoholizmusért felelős génekről. Aztán azt fejtegette, ő igazán nem alkoholista, legalábbis a szó hétköznapi értelmében. Nála hetek, sőt hónapok telnek el, hogy rá se néz az italra. És ez egyáltalán nem kerül nagy erőfeszítésébe. Nem kívánja, nem igényli a mámort, hiába éri bármilyen csalódás, bosszúság. A „közönséges” alkoholisták, érvelt, alig várják a legapróbb okot, hogy felmentést adjanak maguknak és már nyúlnak is a pohár után. Nála ez másként van... Miközben az alkoholisták különböző típusait jellemezte, s már legalább a tizenötödik változatnáI tartott, papírt, tollat vett elő és felrajzolta a családfáját. A nagyapjával kezdte a sort, aki nagyon közel állt hozzá, s mindig arra intette, „fiam, hafelnősz, maradj mindig józan, mert a józanság az egyik legnagyobb ajándéka az életnek...” Ilyen szépen mondta a nagyapa. Az érdekes az volt az egészben, mindig akkor hangoztatta az intelmet, amikor alaposan felöntött a garatra. Ennek ellenére — így visszamenőleg — a nagyapát mégsem minősíti alkoholistának, mert ő is hónapokig nem ivott, józan életet élt. Aztán valami mégis történt, s akkor napokig, hetekig nem tudott ellenállni az italnak, majd megint egy józan periódus következett. Később újra hatalmába kerítette a mámor ördöge... „De nem akarom untatni az őseim viselt dolgaival. Nyugodjanak békében, ha tudnak. Eszem ágában sincs bűnbakként gondolni rájuk. Ok is örökül kapták a géneket, nem tehettek mást. Én megpróbáltam szembeszállni velük. Tanulmányoztam magam, mint egy pszichológus. Élveztem a hetekig, hónapokig tartó józan időszakokat, s ilyenkor lenézően szemléltem a közelemben bóklászó részegeket. Aztán jön valami megmagyarázhatatlan, különös, nosztalgikus hangulat, amikor úgy érzem, talán egy-két pohár bor nem a világ. Hozzátartozik az emberhez, tulajdonképpen mindenki iszik. Aztán másnap nagyon szégyellem magam saját magam előtt. Nem tudok számot adni magamnak, miért is történik mindez, mikor nekem az égvilágon semmi szükség nincs az italra. Nem tudok más magyarázatot, mint azt, az örökölt génekben létezik egy titokzatos erő, ami késztetést ad arra, hogy időnként a pohárhoz nyúljak. Csak egy dologra nem tudok megnyugtató választ adni, hogyan lehetséges az, hogy az apám — az ünnepi alkalmakat, családi eseményeket leszámítva — soha nem ivott. Talán azért is, mert akarta mutatni a már nem létező ősöknek, hogy szembe tud szállni velük...” C sakhogy amíg a ravasz gének az apánál meghunyászkodtak, engedelmeskedtek, a fiúnál már elő-előrukkolnak. Most már nem is ez a kérdés, mondta búcsúzóul az alkalmi mámor démonával küzdő ember, hanem az, vajon az ő fiai is tovább fognak majd birkózni az ismeretlen erővel,, le fogják-e győzni a ki tudja milyen régről örökül kapott késztetéseket. Vajon nem felelős-e a garázda géneket továbbadó ember is, ha nem tesz meg mim dent, hogy megzabolázza azokat...?-------------------------------------—------------—-w 5- '■ ! ' , i ^^HmíéÍumm Menekülés előre Esik Sándor A miniszterelnök továbbra is kitart azon elképzelése mellett, hogy a gazdasági bűnözés ellen nyomozóhivatalt kell felállítani — tudhattuk meg a Hétből. Horn súlyos érvet vetett be, amikor kijelentette'.fennáll annak a veszélye, hogy összefonódik a gazdasági bűnözés és a politika. Elemzők azt állítják, hogy megkísérel előre menekülni, mivel elsősorban az ő pártjának vezető tagjait gyanúsítják azzal, hogy a gazdaság úgynevezett fekete területeivel állnak kapcsolatban. Kormánykörökben csak körülbelül fél éve folytatnak komoly vitát a gazdasági bűnözés elleni harcról, mivel tavaly novemberben az ellenzék nagy feltűnést keltő interpellációkban azzal vádolta meg az MSZP vezető politikusait, hogy az Oroszországgal folytatott kereskedelemben kulcspozíciókat és egyéni előnyöket szereztek. Az ellenzék részletes dokumentumok alapján azt követelte a kormánytól, hogy tárja fel az orosz olajbehozatalban érdekelt cégek és az MSZP összefonódását. A Neue Zürcher Zeitungot idézve az MTI úgy tudja, hogy a 900 millió dolláros orosz adósság törlesztésére alakult bizottság a megbízatások nagy részét olyan cégeknek adta, amelyekben szocialista politikusok is érdekeltek voltak. Ezenkívül ezeknek a külföldön bejegyezett cégeknek, valamint társtula- donosaiknak nagy része Magyarországon nem adózott, és nem is lehetett azonosítani őket. Az átlagpolgár szerint csak azon körök újabb ténykedéseiről van szó, amelyek a nyolcvanas évek végén a rendszerváltást arra használták, hogy a politikai hatalmukat gazdasági pozíciókba mentsék át. Az ily módon előállt számtalan bonyolult összefonódási forma már a politika területén is megszilárdult — mondják. Ugyanakkor sajnálatosnak tartják, hogy a kormányfő mindezt csak most ismerte fel. Elődei még ezt sem tették. A matúra maradt Kállai János ✓n ly sokat kibírt már! i J Jópárszor meg akarták változtatni, voltak, akik a létjogosultságát vitatták: a matúra azonban maradt. Nem szenzációs bejelentés tehát: idén is lesz érettségi, hamarosan. Szintúgy nem meglepetés: a korábban kialakított szabályok szerint, holott kb. tíz éve egyébről sem hallunk, mint e históriai értékű vizsgaforma reformjáról, kétszintűvé tételéről, nemzetközivé avanzsálásáról, a résztárgyak kötelezőségéről, szabadon választhatóságáról. A dolog — már ami az egzáment illeti — lényege azonban változatlan. Lesz írásbeli — május 13-ával kezdődően a középiskolák nappali tagozatán —, június 6-tól 21-ig zajlanak a szóbelik (szintén a nappalin), és remélhetően prüc- kök nélkül bonyolódnak le az ún. közös érettségi-felvételi írásbelik (május 20- tól). Kisebb módosulás csupáncsak annyi, hogy a felcseperedett leányok és ifjak idéntől annyi tárgyból mutathatják meg, mit tudnak, ahányból csak akarják. Nincs kikötve, hogy ötből, hatból; mindössze any- nyi feltétele van a számadásnak, hogy a tanuló legalább két éven át kellett, hogy foglalkozzon a kipécé- zett stúdiummal (minimum heti két órában). Ha ez utóbbi nem teljesültt), okkor sincs veszve semmi: a maturandus nekiveselkedik egy osztályozó vizsgának, azután pedig jöhet az érettségi! Megyénkben a megméretésre jelentkezettek száma 4591 (167 tanuló- csoportban). A nappalis gimnazisták és szakközepesek mennyiségében nincs lényeges elmozdulás: 1855 gimis, 1973 szakközepes nagylány és nagyfiú kell, hogy teljesítse a penzumokat. Nem tűntek el a palettáról a levelezősök sem: ők mintegy kétszázan állják majd a sarat. A végére maradt azért egy kis nóvum: először érettségiztet a nyíregyházi — római katolikus — Szent Imre Gimnázium. A csengeri gimnázium református osztályában pedig kárpátaljai diákok ülnek a bizottság elé. Siker kísérje próbálkozásukat, miként a többiekét is! Az örök nö Ferter János rajza
