Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-02 / 102. szám
1996. május 2., csütörtök Papíron 1995. október elején a Tiszadobi Önkormányzat Földkiadó Bizottságánál bejelentettem, hogy a részemre járó szántóföldterületet és kaszálót szeretném kiméretni. A megbízott ígérte, hogy ő kihívatja a mérnököket. Az idő telt, a mérnök nem jött. Idén februártól hetente kerestem fel, hogy mi van a földmérőkkel. Már majd szól nekik, mert többen is vagyunk, akiknek mérni kell a földjét. Ám az ígéret, ígéret maradt. Sem a szántóföldem, sem a kaszáló nincs a mai napig kimérve. És csak az enyém, mert időközben megtudtam, hogy akik februárban adták be igényüket, a kimérés már rég megtörtént, sőt, ahol az én állítólagos földem van, a mérnökök az idén ott már mértek is földet. Most már csak az érdekel, kik, és miért akadályoznak abban, hogy a földterületek végre legyenek kimérve. A bizottság eddig is azt csinálta, amit akart... Itt a kukoricavetés ideje. Papíron van földem, igazából nincs. Érdeklődve várom a Földkiadó Bizottság indokait, miért húzza immáron 7 hónapja a földem kimérettetését, ha már egyszer vállalta. Alexa Lajosné Tiszadob Villamos Tisztelt Szerkesztőség! Ritkán szoktam leveleket írni, de most úgy érzem hangot kell adni felháborodásomnak. A keddi ismétlését néztem meg a városi televízióban, sajnos csak a végét hallottam. A villamosról volt szó, amikor bekapcsoltam a tévét. Amikor meghallottam, hogy villamos lesz Nyíregyházán, jóleső érzés futott végig rajtam, gyerekkorom nyíregyházi villamosára gondolva. Aztán a kijózanító hidegzuhany, hogy bizony itt egy morbid dolog van készülőben, s főleg valaki érdekeit képviselve egy ki- szuperált villamost tesznek a Kossuth térre üzleti célból. Hát ez már mindennek a teteje. Már így is olyan csúnya a főterünk, mindenki örült, s kezdett megnyugodni, hogy elszállítják a zöld-lila csodákat, pavilonok, most még ez a villamos, igazán nem tudom, hogy a tisztelt névtelen városlakók kérésére történne, legalábbis az adásban így hangzott el. Mindezek után rémálomban újabb névtelen városlakók a Kossuth tér bolygói mellé kiselejtezett űrhajót kérnek turkálónak, a mozdonyt a vasútállomásról pedig hot-dog árusításra. Talán már nem is Kossuth tér lenne a neve, hanem Eszem-Iszom-tur- kálom Múzeum tér. B. S. Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Régóta nincs nyugalom Vetélkedő iskolások Balázs Attila illusztrációja Évek óta nincs nyugalom az iskolákban. Alig múlt el az ,.F" kategória körüli hercehurca, megkezdődött az „átvilágítás”, melynek következtében már akkor megszűntek csoportok, pedagógus álláshelyek. Jelenleg újabb csoport- összevonás, iskolabeszüntetés fekete réme korbácsolja fel az érzelmeket. Érdekes módon mindig rajtunk próbálták megspórolni a rossz gazdálkodás miatt elúszott milliókat. 30 éves pályafutásom alatt az is természetessé vált, ha az én fizetésemet 10 százalékkal emelték, az infláció 30 százalék lett. Ami azonban most megy az oktatásügy területén, az finoman szólva katasztrofális. A hozzá nem értő kívülállók, de talán azon szülők számára is, akik éppen nem érintettek, meggyőzőek lehetnek a számok, amelyekkel az újságban, ívben próbálják indokolni a csonkításokat. A számok mögött azonban gyerekek vannak, akiknek sorsáról az „okos” felnőttek döntenek. Próbálja meg valaki heti 2-3 órás tantárgy esetén az anyagot is megtanítani, valamint havonta legalább egyszer feleltetni is a gyerekeket. Ami miatt e sorokat írom, az még a fentiektől is ijesztőbb tendencia. A Huszár telepi iskolában tanítok, immáron 14 éve. A tanítványaim és szülei a nyomorszinten élnek. A munkaerőpiacról évek óta kiszorultak. A munkanélküliség általános, elvétve akad egy-két dolgozni járó szülő. Segélyekből, családi pótlékból tengetik életüket. Ha akarnának sem tudnának elhelyezkedni, hiszen a tőlük képzettebb munkaerő sem kell. Egészségügyi és lakáskörülményeik hihetetlenül rosszak. S mindezeken túl a többségi társadalom súlyos, egyre erősödő előítéletessége is sújtja őket. Ezek a válságjelenségek nem önmagukban kezelhető és létező problémák. A cigányság oktatásával kapcsolatos kérdések tárgyalása során ki kell lépni a közoktatás rendszeréből, új tanítási és nevelési formákat kell keresni és az oktatás mellett mindig figyelembe kell venni a gyerekek hátrányos társadalmi helyzetét. A közoktatás jelenleg nem sok megoldást kínál a cigányság oktatási, vagy az oktatás eszközeivel kezelhető problémáira. Ez esetben nem egyszerűen a fejlesztés az, amire szükség van, hanem egy szakmailag megalapozott, koncepcionálisan egységes és részleteiben átgondolt oktatási program, s a program megvalósításához szükséges feltételek biztosítása. Nem a cigánygyerekeket kell alkalmassá tenni arra, hogy megfeleljenek az iskola elvárásainak — ez ugyanis reménytelen vállalkozás lenne —, hanem az iskolát kell átalakítani úgy, hogy kezelni tudja a szegénységből és a kisebbségi csoporthoz való tartozásból fakadó másságot. A fenti feladatokat városunkban egyedül a 13-as iskola akarja és tudja felvállalni, éppen az alacsony létszámmi- att. Gyermekeink oktatása és nevelése csak így képzelhető el. Nálunk az osztályfőnökök és tanárok nemcsak tanítanak, hanem a családok problémáinak megoldásában is segítenek. Egyébként törvény írja elő, hogy az ilyen halmozottan hátrányos gyermekek kettőnek számítanak. A Nemzeti Alaptantervhez kapcsolódó etnikai programra való felkészítésen vesznek részt a1 testület tagjai. Az iskolai eredményes munkának feltétele az óvodai előképzés, amely úgy tűnik a Soros Alapítvány fejlesztő programjának bevezetésével megvalósult a Huszár telepi óvodában. Ennek folytatásaként a következő tanévben — sikeres pályázatunknak köszönhetően (az országban csak 7 ilyen intézmény lesz), az iskolai fejlesztő program bevezetésére kerül sor. Ennek feltétele is az alacsony osztálylétszám. Akik esetleg kétségessé teszik iskolánk létének jogosságát, vegyék figyelembe, hogy nekünk még az is tragikus következményekkel járna, ha a napközis csoportokat elvennék, hiszen míg más iskolák növendékei a délutánt otthonukban tanulással tölthetik, a mi gyerekeink otthonai nem alkalmasak erre. Lehet hogy működésünk gazdaságtalan, de még így sincs elegendő pénzünk a fenntartásra, fejlesztésre. Éppen ezért állandóan figyeljük a pályázatokat, nem mulasztjuk el a lehetőségeket, mindent megteszünk azért, hogy céljainkat megvalósíthassuk. Ez a cél pedig nem kevés: alkalmassá tenni gyermekeinket a társadalomba való beilleszkedésre. Kedeiné Légrádi Erika a 13 sz. Általános Iskola nevelője „Futásomat elvégeztem" Öt évvel ezelőtt— 1991. március 26-án — hunyt el a Kossuth Gimnázium egykori tanára, majd igazgatója, aki Nyíregyházára Bessenyei kutatójaként érkezett és a Bessenyei Körben is rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki. A Belohorszkyak a történelmi Magyarország legészakibb megyéjéből Árvából származnak. Apja Belohorszky János ügyvéd volt. Ő maga Újvidéken 1905. január l-jén született. Édesanyja Homyánszky Mária volt. Az érettségit Veszprémben a piaristáknál tette le. Mivel megfelelő anyagiakkal nem rendelkezett, Budapesten egy patikában vállalt állást és megszerezte a gyógyszersegédi képesítést. Ebben a gyógyszertárban ismerkedett meg Kosztolányi Dezső költő és íróval, aki látván a fiatal gyógyszerész irodalmi érdeklődését, egy gazdag gyárosnál ajánlotta be házitanítónak. Az így kapott keresetéből került a budapesti egyetem magyarnémet szakára. Bessenyeiről írta szakdolgozatát, amelyet Császár professzor doktori disszertációnak is elfogadott. Ezért mondogatta volt: „Előbb lettem doktor, mint tanár.” 1930-ban került Nyíregyházára az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumba magyar-német szakos tanárnak. Bekapcsolódott a gimnázium Bessenyei ifjúsági önképzőkörének munkájába. A diákok közreműködésével 1931 -ben kiadták Bessenyei kisebb költeményeit. Rendkívül aktívan részt vett a város kulturális életében, elsősorban a Bessenyei Körben, ahol különböző funkciókat töltött be, legutóbb főtitkár volt és a Szabolcsi Szemle társszerkesztője. 1936-ban alapította a Kossuth Diák című diáklapot. 1938- ban 3.-os korunkban lett az osztályfőnökünk. Az első furcsaság az volt, hogy 3-4 diákot rendelt naponta a Szegfű u. 25. szám alatti lakására és kikérdezett bennünket. Ma úgy mondanám, hogy lekáderezett. Ő volt az önképzőkör tanárelnöke, de a munkánkba nem szólt bele. Mi választottuk meg a tisztségviselőket és magunk szabtuk meg a programot is. Körünk nem a szokásos széplelkek klubja volt. A háború alatt nőttünk fel. Nemzeti sorskérdésekkel foglalkoztunk. Vitatkozók voltunk mind az önképzőkörben, mind az osztályban is. Ez a tulajdonságunk eltartott az 50. érettségi találkozóig. Nagy időben, 1944-ben érettségiztünk. A 15 zsidó osztálytársunkat a gettóból kellett kikérnie. Röviddel ezután a zsidó fiúkat deportálták, mi is diákmunkaszolgálatra kaptunk behívót. Osztályfőnökünk, Zsolnai Vilmos után 1944. szeptember 1-vel átvette a gimnázium igazgatását, de a tanítást nem kezdték meg, mert októberben már Nyíregyházát is elérte a háború vihara. 1945. június 22-én szomorú körülmények között láttam viszont osztályfőnökömet. Ekkor állították a népbíróság elé Nyíregyházán a városháza nagytermében. Szem- és fültanúja vagyok az eseményeknek. Tízévi börtönbüntetést kapott, melyből 17 hónapot töltött le. Szabadulása után Pesten alkalmi munkákból élt, mígnem Nyíregyházán a gyógyszertár vállalatnál egykori üldözött tanítványa segítségével gyógyszerészsegédként helyezkedett el. Évtizedeken át dolgozott így. Öt évvel ezelőtt— 1991. március 26-án — hunyt el és április 8-án nagy részvét mellett temettük el. O még életében elvesztette három fiát és feleségét, most az ő gyászjelentésére került: „Futásomat elvégeztem...” Márványtábla őrzi emlékét a gimnáziumban a könyvtár falán. Dr. Reményi Mihály Nemcsak pénz kérdése A millecentenárium évének kiemelkedő pontja lesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulója. Az eddigi rendezvények és az eseménynaptárak alapján már van némi benyomásunk a várható eredményről: az 1100. évfordulós ünnepségek nem mozgatnak meg tömegeket, a lakosság nagy része közömbös, mással van elfoglalva. Közeleg 1996. október 23. is, s mindinkább felmerül: pénz nélkül hogyan ünnepeljük meg a 40. évfordulót? Megítélésem szerint ez nem pénzkérdés, s nem tudok egyetérteni a csekély tagságú Nagy Imre Társaságnak a Kelet-Magyarország 1996. április 19-i számában közölt egyéb megállapításával sem. hogy: „a megyebeli önkormányzatok részéről szinte teljes közöny nyilvánul meg... az 1956-os forradalom 40. évfordulója méltó megünneplése iránt. Szabad legyen ezért néhány egyszerű javaslatot tennem: 1. Megyénk minden városában és községében meg kellene koszorúzni az 1956-os emlékművet, szobrokat, emléktáblákat és síremlékeket. Ha a településen sok az ilyen emlékhely (például Nyíregyházán van: az Északi temetőben hét mártír, illetve hősi halott sír, közte két síremlék mellszoborral és a városban négy emléktábla), akkor célszerű a koszorúzási ünnepséget már október 22-én (kedden) megkezdeni, esetleg temetői kegyeleti séta keretében. Ez utóbbi tavaly Nyíregyházán igen kedvező fogadtatásban részesült. Alkalomszerűen lenne a még hiányzó 56-os emléktáblák felhelyezése a hátralévő időszakban. Tudomásom szerint már készül az emléktábla a nyíregyházi Szarvas u. 27. sz. ház falára. Ugyanis a kulákság üldözésekor ezen háza előszobájában lakott feleségével Tomasovszky Mihály volt országgyűlési képviselő (1946) és főispán (1947) valamint az udvari pajtában húzódott meg (3 gyermekével) a fia Tomasovszky András, 1956-os mártír. Az emléktábla avatása: 1996. május 6-án (a kivégzés napján) lesz. Indokoltnak tartom dr. Nagy Ferenc megyei levéltár-igazgató javaslatát is, amely szerint a Forradalmi Diáktanács fontos tevékenységének megörökítésére 1996. október 23-án emléktáblával megjelölik a Dózsa György u. 25. sz. alatti épületet (volt úttörőház). 2. Méltó lenne továbbá 1996. október 23-i nemzeti ünnepünkhöz, ha a Forradalmi Bizottságok, Nemzeti Bizottságok, a Munkástanácsok és a Nemzetőrség még élő tagjai minden településen az ön- kormányzat épületében ünnepi emlékülést tartanának, s felelevenítenék a község 1956-os eseményeit. Ezekre az ünnepségekre meg kellene hívni az 1956-os mártírok illetve hősi halottak közvetlen hozzátartozóit, a testvérvárosok képviselőit, illetve Nyíregyházára és Záhonyba is Szűcs Sándor záhonyi szabadsághőst, az egyik legnagyobb 56-os élő szabadságharcost. A javasolt előkészületeket és emlékünnepségeket szervezhetnék a meglévő millecentenáriumi bizottságok, ezeknek valamelyik 56-os tagja, vagy ilyenek hiánya esetén felkért (TIB, POFOSZ, 56-os Szövetség, Nagy Imre Társaság) egykori forradalmi bizottsági, nemzetőrségi vagy munkástanácsi tagok. Ézen 40. évfordulós 1956-os ünnepségektől nem kellene távol tartani a tanulóifjúságot, hanem ünnepeljen együtt a forradalom szellemét tisztelő szűkebb és tágabb magyar család. Dr. Fazekas Árpád Nyíregyháza Segítség a rászorulóknak Napközi otthon időseknek és megváltozott munkaképességűeknek Szeretném tájékoztatni a Kelet-Magyarország olvasóit, hogy 1995. december 15-e óta működik az Irgalmas Samaritánus Gy. Sz. M. K. Idősek és Megváltozott Munkaképességűek Napközi Otthona a Kazinczy u. 4. sz. alatt. A kertvárosiakon kívül szeretettel fogadják a város más területéről érkezőket is: azokat akik magányosan élnek, vagy családban vannak, de napközben egyedül. Az otthonban fennáll az ismerkedés, a jó társaság, a baráti légkör kialakításának lehetősége. Új épületrészben van a napközi, ahol reggeltől estig lehet tartózkodni. Naponta háromszori étkezésre van lehetőség — csekély térítésért. Kellemes pihenés ígérkezik a templom kertjében, ahol csendes beszélgetés, olvasás vagy egyéb elfoglaltság adódhat. Áki aktívan szeretné kint eltölteni az időt, az kedvére kertészkedhet, rendezgethet a templom, a szeretetintéz- mények körül. Bent rádióhallgatás, tv-nézés, újság- és könyvolvasás, stb. jelenti a kikapcsolódást. Az otthon segítségére szeretne lenni az itt lévőknek mindennapi munkájukban is. Van automata mosógép, szárítógép, vasaló: el lehet szennyesen hozni a ruhát és kivasalva hazavinni. Villanyvarrógép is van, akinek szüksége van rá használhatja. Tésztagép, takarítógép, stb. is igénybe vehető. Az épület másik részében értelmileg akadályozott fiatalok töltik hasznosan napjaikat: lábtörlőket készítenek, művirágot állítanak össze, kerámia emléktárgyakat állítanak elő. Ezekbe a foglalatosságokba is bekapcsolódhatnak az idősek. A harmonikus, nyugodt környezet visszaadja gondozottjainknak lelki egyensúlyát, belső békéjét. Dankó Andrásné Nyíregyháza, Óvoda u. 59.
