Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-31 / 126. szám

] 996. május 31péntek HÁTTÉR Olcsó disznó drága zsírja Miközben a felvásárlási ár csökkent, a takarmányé robbanásszerűen emelkedett Fehérgyarmat (M. K.) — Mint közismert, megint baj van a sertéshúspiaccal. A kistermelőknél hetek, hóna­pok óta ott állnak, s tulaj­donképpen fölöslegesen esz­nek a kész, túlsúlyos serté­sek. Ha most valaki többet is venni akarna, már 100-110 forintért is megkaphatná ki­lóját a hízónak. A Budapesti Hús-nagvkereskedelmi Kö­zös Vállalat vezetője a szat­mári térségben járt pünkösd előtt. Számíthatnak-e felvevő piacra a térség állattartói, kérdeztük dr. Ináncsy Miklós.igazgatót. — A piac igényli a sertés­húst. viszont elsődleges szem­ponttá vált a minőség. Nem mindegy, hogy száz kilo­gramm élősúlyból mennyi a színhúskihozatal. Egy rosz- szabb minőségnél 41-42 szá­zalék, míg a jó minőségű ser­tésnél 52-55 százalék körüli. Azt a hagyományos takarmá­nyokkal, főként kukoricával etetett sertést, amelyiken sok a szalonna, nagyon nehéz lesz eladni. Ugyanis a legtöbb vá­góhídon már az objektív minő­sítés került előtérbe, ami azt jelenti, hogy nem csupán szemre és súlyra veszik át, ha­nem műszer minősíti a sertést, de rövidesen a szarvasmarhát is. ü Pang a piac, van-e re­mény változásra? Minőségért fizetnek — Ilyenkor szőkébb a piac. Az elmúlt években a FÁK orszá­gokban visszaesett a hús iránti igény, A kommersz sertések ára erősen lecsökkent, nehe­zen veszik át. Itt júliusra vár­ható, fellendülés. Nyugatra jó minőségű darabolt áru expor­tálható. Itt még az is előírás, hogy a karaj milyen súlyú le­gyen. Ha nagyobb a comb is, arányaiban többet fizetnek ér­te. A zsírnak 60 forint a kilón­kénti ára. Ebben a térségben kétszeres, háromszoros árak vannak, fél kilóra vetítve 114-196 forint. A kereskedők nem tudom honnan szerzik ezt a drága zsírt? Cl Mir lehet tanácsolni a gazdáknak? Tiszadobon a Sertestenyesztő Szövetkezetben jó a saját tenyésztésű hízók minő- séae. értékesítési aondiuk is kevesebb Elek Emil felvétele — Csak megfelelő vervona- lú apaállatot használjanak ter­mékenyítésre. A sertésnél, s a marhánál is. Amióta inszemi- nátorok tevékenykednek, so­kat javult a minőség. A sertés­nél a zugkanokkal való termé­kenyítést kerülni kell. A kom­mersz minőséget, a zsíros ház­táji disznót nehéz lesz eladni. Mindenképpen előnyös szer­ződést kötni, mert ha a meg­hirdetett minimum ár alá esik a felvásárlási ár, akkor az álla­tokat az állam felvásárolja. Persze ez esetben is csak az „EU” és „R” minőséget fizetik a szerződéssel rendelkező ter­melőnek. A nem szerződött hí­zók átvételre semmi garancia nincs. Cl Önök kapcsolatot kezde­ményeztek a Fehérgyarmat és Vidéke Afésszel. Mi lett ennek az eredménye? Vágóhídi árharc — Az utóbbi évben a szállítási költségek nagyon megnöve­kedtek. Budapesttől 340 kilo­méterre így már nagyon meg kell gondolni a vállalkozást. Az árrésbe, amit alkalmazni tudunk, ez már nem fér bele. Az együttműködés így ma csak véleménycserékre, ta­nácsadásra szorítkozhat. O Sokan úgy vélik, az önök vállalata diktálja a húsárakat. Emelkedés vagy csökkenés várható? — Enyhe túlzás, hogy mi diktálunk. Igaz, legnagyobb húsnagykereskedőként a fi­gyelem középpontjában va­gyunk. Többen megpróbálják 2—4 forinttal olcsóbban adni. hogy az ő árujuk kelljen el. Azt viszont hozzá kell tennem, mi csak olyan vágóhidakról vásárolunk, ahol alkalmazzák az előírt egészségügyi előírá­sokat. Vannak viszont olyan vágódhidak. amiket szükség­ből engedélyeztek. Erről a csa­tornabírságok tanúskodnak. Sok gond van a szennyvízzel. Az árak alakulásába minden belejátszik. Tény, hogy az utóbbi időszakban csökken­tek. A kommersz sertéseknél a felvásárlási ár 120 forint körül mozog. Azok a háztáji serté­sek, amelyek fehérjedús táplá­lékot esznek, lényegesen jobb árat is elérnek. Várhatóan júli­usban emelkednek az árak (az élő sertésre értem). Nehezíti a helyzetet, hogy, így még nul­lára is alig lehet kihozni az ál­lattartást. Őszre 150-160 fo­rint körüli felvásárlási árral le­het számolni a sertésnél (a leg­jobb minőségű nagyüzemi hí­zóknál 180-200 forintra). Ez várhatóan a hús árában is 20-25 százalékos emelkedést jelent majd. Kelendő húsmarha CJ Mi a helyzet a szarvasmar­hával? — Április végén is jártam Szatmár-Beregben. Fájt a szí­vem, hiszen ahol egy évtizede még három-négy csordát lehe­tett megszámlálni, most azon a legelőn alig legelt marha. Na­gyon lecsökkent az állomány. Tény, a tej értékesítési ára is mélyponton van. A húsmarha- hízlalás viszont kifizetődő. Az 500 kilósnál nagyobb súlyú magyartarka hízott bikákért 185-200 forintot adnak. Ha egy választott borjút, a tejet, a hizlalt jószágot együtt nézem, érdemes kihasználni ezeket a legelőket. Az olaszok, görö­gök különösen jó vásárlóink, érdemes tehát a magyartarká­val foglalkozni. I mm g/Tf»p í-j tTT'tHp f^ j—7 Sy fagyalsövény vá- *-/ lasztotta el a szomszé- i J dóktól a két öreg por­táját. Az is foghíjas volt. Ke­rítés sohasem készült. János mormogott érte. Nem az ő dolga, ő kerített tisztessége­sen a másik oldalt is, meg há­tul is. De a szomszéd nem. Ok csak kijárnak egyszer-egy- szer, megmutatják magukat, átköszönnek a sövényen, jó­pof áskodnak. Valaki nagyrit­kán lenyírja a füvet a tuják környékén, ennyi a kertműve­lés. Most az őszibarackok ér­nek. Némelyik egészen bevö- rösödve, szinte fényképre il­lik, ahogy páváskodik, húzza az ágakat. A szél nem kíméli, egy részét már a földre ráz­ta, ahol hangyák és más ro­varok szivogatják a megsé­rült gyümölcsöket. És mik meg nem történ­nek, kijön a szomszéd. Ezút­tal három gyerek is előmá­szik az autóból, hangoskod­nak. Nyomban megtámadják a kerti hintát, mely egy ha­talmas, felkötözött pádként függeszkedik. Elfér rajta az egész család gyerekestől, mindenestől. Hallani ütemes A sövény mögött nyikorgását, s a gyerekzsi- vajt. János bemegy. Eszti a ve­randa ablaka alatt ül, nézi a kertet, meg a szomszédokat. Keveset jár kedvenc fái közé. Rakoncátlankodnak a lábak, húzza a csúz, isiáz, görcs és minden dolgozik benne. Az öreg megmos néhány barac­kot, kellemesen falatoznak. —Biztos az unokák — bök az asszony a hintázókfelé. — Jönnek a mieink is. Tu­dod, ígérték. Barackérésre mindig eljönnek — csám­csog János, s élvezi ahogy a bő levek csordogálnak sza­naszét. Majd hozzáteszi: — Az jó lenne. Én már nem tu­dom elvinni nekik. Tavaly még csak elvittem. Nem is tudom mit kezdjek vele, ha nem jönnek. Az asszony bólint. Tudja ő ezt. János mindig ment utá­nuk, szerette nagyon a gye­rekeket. Most meg az uno­kák. Benedvesedik a szeme, ha rájuk gondol. De nicsak, hát ezek meg mit akarnak? A gyerekek le­ugráltak a hintáról, felfedez­ték a barackokat és már isz- koltak is a sövény felé. Ha­mar megtalálták a réseket. Pillanatok alatt a fák alatt teremtek. János lerakta a barackot. Komótosan kinyitotta az aj­tót, s ahogy a verebeket szokta elhessinteni, kikiál­tott: — Megálljotok csak! A gyerekek megtorpantak. Majd ledobálták a kezükben levő gyümölcsöket, s egy­mást taposva törtettek vissza a sövény résein. János hal­lotta az asszony hangját, hogy „Hagyd őket!" De nem érdekelte. Nála van a gyü­mölcsszerzésnek egy másfaj­ta módja is. Csak úgy a fái­nak dörmögte még. —Neve­letlen kölykök! lered az eső. A gyere- i-j kék beugráltak a ko- &—J csiba és eltűntek. Az öreg számolta, ahogy po­tyogtak a barackok a földre a rovarok, meztelen csigák kö­zé, a megsemmisülésbe. Vizsgálat Budapest (MTI) — Az Álla­mi Számvevőszék büntetőjogi feljelentést tett a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közala­pítvány, a Grassalkovich Kas­tély Közalapítvány és a Hun­gária Televízió Közalapítvány ellen, miután jelentős hiányos­ságokat és visszaéléseket ta­pasztalt e három szervezet gazdálkodásában. Mindez azon a sajtótájékoztatón hang­zott el csütörtökön, amelyen az Állami Számvevőszék is­mertette jelentését az állami pénzeket felhasználó alapítvá­nyok gazdálkodásának vizsgá­latáról. Az ellenőrzések során a számvevőszék 308 alapítványt vizsgált meg, amelyek 1992 és 1994 között több, 48 milliárd forintnyi, állami támogatást kaplak. Á gazdálkodásról beküldött dokumentumok alapján a számvevőszék úgy ítélte meg, hogy e szervezetek többségé­nél jelentős hiányosságok van­nak a gazdálkodásban, a va­gyonkezelésben, a kuratóriu­mok többségének szakmai fel- készültsége megkérdőjelezhe­tő, és sok esetben tapasztalták a pénzügyi rend normáinak megsértését is. Ingyenes belepő Nagy István Attila y y amarosan diákok l—M tízezrei kiáltanak fel 1 I boldogan, s öntu­datlanul is Ady Endrét idé­zik: „most gyertek szabad mellű örömök, s pusztuljatok bilincses iskolák". Megkez­dődik a szünidő. Persze nemcsak ők léle­geznek majd fel, hanem a tanárok, a tanítónők és ta­nítók is. Valószínű, hogy nem a tanítás fárasztja el a pedagógusokat, inkább a még mindig jelenlévő feles­leges adminisztráció. De az „irodai” munkán túl a leg­több kárt és fáradtságot az iskola körüli vita okozza. Az oktatáshoz, az iskolaügyhöz mindenki ért, nemcsak megvan a véleménye az ott folyó munkáról, hanem konkrét javaslatai is van­nak. Ez se lenne baj, de az ese­tek túlnyomó többségében hiányzik a szakértelem, s a javaslatok megmaradnak a pálya szélén való bekiabá­lás szintjén. Azt pedig mindnyájan tudjuk, milyen jellegűek. Az oktatásügy irányítói megegyeztek a legnagyobb szakszervezeti tömörülés képviselőivel, így egyelőre elmarad a sztrájk, de nem lesz pedagóguselbocsátás sem. (Bár ez utóbbit nem nagyon lehet garantálni olyankor, amikor az intéz­mények működtetéséért az önkormányzatok a felelő­sök, nekik viszont nincsen pénzük. A butaság sohasem fáj annyira, mint egy rossz fog-) Nehéz helyzetben van az ország, s benne mindenki. Ebben a közhelysóhajban egyetért kicsi és nagy. A mi­niszter azonban most sem hagyta magukra a pedagó­gusokat, mert kijárta, hogy ezentúl nem kell fizetniük múzeumi belépőt. Nagy gond alól szabadulhattak az érintettek! Különösen a kisvárosi, községi pedagó­gusok, hiszen most már az egész világ tudja: ingyen mehetnek a nemlétező mú­zeumba. A nagyvárosi kol­légák más helyzetben van­nak: végre alaposabban megnézhetik a Nemzeti Mú­zeum kőzettárát, körbejár­hatják a termeket. Van idő bőven, ott az egész nyár, s nem kell attól tartani, hogy nem futja a fizetésből. Most már ingyen van. A hó vége felé... Ferter János rajza •* OffilitC.fltéli Elén és elmaradva Kováts Dénes E len vagyunk, s elma­radva — derült ki egy információból, s szá­munkra egyik sem kedvező. Az ország három keleti me­gyéjéről (így Szabolcs-Szat- már-Beregről) van szó: do­bogós helyen állunk ugyan­is az ismertté vált illetve a százezer lakosra jutó bűn- cselekmények számában, s jelentősen elmaradva, ha a szakmai végzettséget, s a munkahellyel rendelkezőket tekintjük. A munkanélküliség és a tanulatlanság jelentős ha­tással van a bűnözésre, s nemcsak akkor, ha az úgy- nevzett megélhetési bűncse­lekményekről beszélünk. A tapasztalatok szerint ugyanis — még ha teljes­séggel általánosítani nem is lehet—a munka nélkül ma­radtak, a dolgozni nem tu­dók vagy nem akarók köve­tik el a legtöbb lopást, betö­rést és rablást, s a tanulat­lanok jelentős része hajla­mos az erőszakos jellegű bűncselekmények elköveté­sére. Lehetne ugyan magya­rázni az okokat, ami miatt bűnözővé válnak emberek, de ez magyarázkodás lenne csupán, hisz szép számmal élnek szegénységben de tisztességesen. Mert még elkeserítőbb lenne a kép, ha minden munkanélküliből tolvaj és betörő válna, ha minden kevésbé iskolázott ember a bűn útjára lépne. Szerencsére nem így van, de az ellenpéldák némi jog­gal keltik rossz hírünket. Sajnos több szempontból is nagyon lemaradtunk Ma­gyarország gazdagabb, nyugati megyéitől. Ez épp­úgy elszomorító, mint a már említett tények. Kérdés azonban, hogy kin múlik a felemelkedés. Rajtunk-e csupán, (tkik itt élünk, s akikről (általánosítva is) gyakran lekicsinylőén szól­nak hazánk más tájain — noha érdemekről is szép számmal lehetne beszélni — vagy azokon a döntéskö­zeiben lévő személyeken, akik tehetnek-tehetnének valamit a kiegyenlítődésért. Bár vitatható néha, mit és hogyan tesznek „fent", de nekünk, magunknak is ten­nünk kell azért, hogy meg­változzon „sötét szabol- csiságunk” (kényszer)kép- zete. ■H Jl J J $ I *11111

Next

/
Thumbnails
Contents