Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-30 / 125. szám
1996. május 30., csütörtök Élmény Igazi hangszerparádéra számíthat, aki május 6-án veszi a fáradtságot, s elmegy a nyíregyházi művészeti szakközépiskola szimfonikus zenekarának hangversenyére — olvashattuk szombaton a Kelet- Magyarországban. Valóban, aki elment a Móricz Zsigmond Színházban megtartott koncertre, nem csalódott. Óriási élményt nyújtott ez a hangverseny. Az elsőként falhangzó barokk műben (Biber: Concertino) hat csodálatos trombitaszólót hallhattunk. Sibélius Finhandia című szimfonikus költeményének előadásában szinte mindent úgy valósítottak meg, ahogy kellett. Gershwin Kék rapszódiájában tehetségünk, Gyülvészi Gábor kápráztatta el a közönségét. Befejező számként a szintén népszerű, ismert balettszvitet, Csajkovszkij Diótörőjét hallhattuk. Ennek előadásában sem csalódtunk. Igazi élmény volt hallani. Az est örömét viszont beárnyékolta számomra az, hogy a gondos szervezés ellenére kevesen jöttek el a hangversenyre. Akik eljöttek erre a koncertre, nem csalódtak. s remélem, az előadókat a legkevésbé sem keserítette el az üres székek látványa. Gratulálunk az est minden szereplőjének. -szervezőinek, s mindenekelőtt Kollonay Zoltánnak. a szakközépiskola művésztanárának. Buda Barnáné, ÉLIP Szakmunkásképző Stornózott Ismert a megyeszékhely önkormányzatának döntése. 1996. augusztus 1-jével megszünteti az 5-ös iskolát, kötelezettséget vállalva a gyerekek osztályszintű elhelyezésére a 17-es és a 19-es iskolában. A május 16-án megtartott szülői értekezleten az érintett iskolák igazgatói elmondták, jelenleg nincs üres tanterem a két épületben. A szülők álláspontja továbbra sem változott: gyerekeiket egyházi iskolában kívánják taníttatni. A kialakult helyzetre a totális káosz a legtalálóbb jelző. E bizonytalanságot csak fokozza, hogy jelenleg senki nem tudja megmondani azt, a gyerekek milyen tankönyvből fognak tanulni. Ismert tény, a könyveket célszerű időben megrendelni tanulva az elmúlt évek bizonytalanságaiból. Ezt meg is tette az 5-ös iskola vezetése. Az önkormányzati döntés után a rendelést kénytelen volt stomózni, mert nem tudhatta, hogy a másik két iskola milyen segédanyagot használ fel, milyen metodika szerint tanítja pl. az alsós gyerekeket. A dolgok egyenes következményeként — ha rövid időn belül nem születik mindenki számára elfogadható, értelmes kompromisszum — a gyerekek szeptemberben üres táskával. tankönyv nélkül kezdi a tanévet. kocsmaros András Ezrek jönnek a vásárra Magam, mint a Romániai Magyar Szó munkatársa, rendszeresen veszek át híreket a Szatmárnémetiben megjelenő román lapoktól, illetve kollegáktól, elsősorban a Gazeta de Nord-Vest-től, mely a három közül a legtartásosabb. S örülök, hogy egy idő óta a Gazeta is elég gyakran mazsolázik az országos terítésű Magyar Szóban, s mindig megjelöli a forrást. Ha munkatársaival összefutok, általában megkérdik: Nu ai o strire buná? Vagyis: nincs egy jó híred? Akad néha. hál’ istennek! Legutóbb a Kelet-Nyugat nemzetközi vásár a Bujtosban. Részletesen leadtam nekik, amit csak Lendvai István vásárigazgatótól megtudtam. S meg kell mondanom, hogy a Gazeta nagyon korrektül beharangozta a rendezvényt, mi több, azóta újabb információkat kért tőlem a vásárral kapcsolatban. Tudják, érzik a román kollegák is, hogy a kereskedelem, a gazdaság, az üzleti élet az a terület, ahol legkönnyebben tudunk előrejutni a két ország, a két nép kapcsolatában, ahol legkevesebb az előítélet, ahol senkivel nem lehet elhitetni, hogy a fehér fekete vagy fordítva. S ezen a területen valóban látványos a fejlődés. Kónya Lászlótól, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosától tudom: tavaly közel 50 százalékkal nőtt a két ország kereskedelmi forgalma, ennél is dinamikusabban a magyar export Románia felé. Egy nemzetközi üzletember találkozón Szatmárnémetiben jelentette ezt be Kónya úr. A találkozót Pécsi Ferenc szatmári RMDSZ parlamenti képviselő, a helyi vállalkozók fóruma elnöke szervezte. A legnépesebb küldöttség, közel százan Magyarországról érkezett, nem kevesen Nyíregyházáról, köztük Szabó Attila, a Primom igazgatója és Galik Imre az Expo East ügyvezetője. A Primom felajánlotta, hogy tanácsadással, tapasztalataival segíti a Szatmárnémetiben egy éve beindult vállalkozásélénkítő központot. A találkozón több magyar és román cég konkrét megállapodásokat, partneri kapcsolatokat kötött. Visszatérve a Kelet-Nyugat vásárra, több romániai kiállítója, sok száz, ha nem sok ezer romániai vendége lesz. A rendezők a Romániai Magyar Szón keresztül is meghívták az érdekelteket. Sike Lajos, Szatmárnémeti Az ősökre emlékeztek Kéken A millecentenárium nagyon sok kéki gyerekben szép emlékként él tovább. Őseink címmel hirdetett az általános iskola rajzpályázatot, régi eszközök. tárgyak gyűjtését és vetélkedőt. Ki tud többet Kékről? A rajzok falunk utcáit, épületeit örökítették meg, melyek most iskolánkat díszítik. A legjobban tetszenek: Rácz Anita: Új templomunk, Bartha Tibor: Református templom, Mező Ferenc Községháza és Németh Ferenc Tornyok című munkája. A megyei kiállításon látható Varga Ágnes, Ignácz Andrea és Mező Ferenc egy- egy rajza. A régi tárgyakból rendezett mini kiállításhoz a legtöbb eszközt és leírást Ignácz Zoltán gyűjtötte. A Ki tud többet Kékről? vetélkedőhöz a községi könyvtárban készültünk az Árpád népe olvasónapló pályázattal együtt. A legbüszkébbek most arra az ötödikes lányra vagyunk. aki ezen a pályázaton a megye legjobbjai között szerepelt: Rácz Anita és nyáron ő is ott lesz Szabolcs községben az országos találkozón. Tíz tanulónk indult ezen a pályázaton és nem kis büszkeségünkre heten kaptak jutalmat a megyei könyvtárban: Rácz Anita, Jakab Edit, Halász Margit, Szől- lősi Erzsébet, Batári Orsolya, Mező Ferenc és Szegedi László. Négy csapat adott számot falunkról szerzett ismereteiről. Községünk eredete, régi okmányok elemzése, eszközök használata, TOTO, ételreceptek ismerete is szerepelt a feladatok között. A jó hangulatú döntőn legügyesebbek voltak Simon Anna 8. o.. Dományi Edit 7. o.. Mező Ferenc 5. o., Szegedi László 5. o. tanulók. A gyűjtőmunkában Bobik Jánosné tanár néni segített bennünket. Tőle tudjuk azoknak az idős bácsi knaik a nevét — sajnos egyre kevesebben vannak —. akik emlékeiket felidézték. Köszönetül álljon itt az ő nevük: id. Czubók Ferenc, id. Sipos József, Tóth Károly, id. Farkas Balázs, Csorba István, Fürjes János, Dományi Istvánná, Széles Im- réné, özv. Nyárády Lászlóné, Makláry Antal, Burista Anna, özv. Czubók Imréné és özv. Mezey Dezsőné. Úgy gondoljuk, hogy szívesen emlékeznek majd a mai gyerekek is, ha néhány évtized után őket fogják faggatni. Mi így emlékeztünk őseinkre, és így ünnepeltük Árpád nevét. Riporter szakkörünk minden eseményt megörökített. Halász Margit, Simon Anna, Szűcs Nikoletta, búcsúzó 8. osztályos riporter szakkörösök Ebben az évben ünnepeljük honfoglalásunk 1100. évfordulóját, valamint a magyar iskola ezer évét. Emlékezünk iskoláinkra, tanítóinkra, tanárainkra különösen június elején a pedagógusok napján. Elsőnek a nyíregyházi központi evangélikus elemi iskolába jártam, ahol első tanítóm Neumann Jenő volt, aki később magyarosította a nevét Csaba Jenőre. Iskolánkban akkor még vaskályha adta a meleget. Nem parkettás volt a tanterem, hanem olajos padlója volt. A falai is csak egyszerűen fehérre meszeltek voltak. A tanteremben állt egy számológép, amely nem computer volt, hanem állványán fagolyókat tologattunk. Egyetlen tankönyvünk a képes ABC olvasókönyv volt. Talán csak az iskolamúzeumban látnak a mai gyerekek palatáblát és palavesszőt, de nekem még olyanom is volt. Második osztályban Huray Gyula volt a tanítóm, akit betegsége idején leánya, nekünk Marcsu néni helyettesített. Később 1938-ban Hul- vely Istvánná néven ismerte meg a nyíregyházi evangéli' >Vr Bl« 3$ v \ f m m \ - fii an m Ä m M Tanítóim kus gyülekezet, mert ekkor kerültek vissza Kiskőrösről Nyíregyházára. Férje nevét magyarosítva Rozsé Istvánként lett a gyülekezet igazgató lelkésze. A következő két évben egy tanítóm volt, Deményfalvi Kálmán. Két éven át egy osztályterembe jártunk. Tantermünk állandó tartozéka volt egy harmonium is. mert ő a gyülekezet másodkántora volt. A dobogó mellett állt egy szekrény is. amely könyveket rejtett magában. Minden héten kiosztott egy könyvet és ezzel rászoktatott a rendszeres olvasásra. 1935-ben volt II. Rákóczi Ferenc fejedelem halálának 200. évfordulója. Ez a német nevű, de magyar szívű tanító megtanította nekünk a Rákóczi indulót. A 45 kis tir- pák-kuruc olyan hévvel énekelte a kurucok harci indulóját. hogy csak úgy zengett az iskola. Amikor közeledett az év vége és búcsúzás a negyedik osztálytól, tanítóm elbeszélgetett velem, hogy nekem a gimnáziumba kellene mennem. Értettem a feltételes módban való fogalmazást, mert fiatalon rokkant- nyugdíjas édesapámnak három gyermeket kellett felnevelnie és iskoláztatnia. A gimnázium pedig abban az időben nagy költséget jelentett. Édesapám mégis beíratott a gimnáziumba. Tanítóm elvárta tőlem, hogy bemutassam neki a gimnáziumi bizonyítványomat. Örült, hogy hasonló jegyek voltak beírva a zöldfedelű indexembe, mint amelyeket ő adott annak idején. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza A szerkesztőség fenntart ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nincs polgári rang a lovagrenden belül Április 29-én megjelent a Kelet-Magyarország napilapban a Lovagok című cikk, nagyon furcsán érintette a Szent György Lovagrend lovagjait, lovaginál azaz dámáit. Ahogyan a szerkesztőségben tudomásomra hozták, amikor is egy kifogástalan fogalmazású cikket vittem leközlés végett, hogy a tájékoztató országgyűlési képviselő asszony Budapestről telefonon adott értesítést a T. Szerkesztőségnek, hogy hármukat „beválasztották” a Szent György Lovagrend tagjai közé. Szeretném közölni, hogy a három személy a Keresztény Demokrata Néppárt tagja. Természetesen azt is közölte, hogy milyen tisztséget vagy állást töltenek be az államunk területén, a párt és más szervezeten belül. Szeretném közölni, hogy a Szent György Lovagrend lovagjait nem választják, hanem amennyiben a lovagi alkotmánynak megfelel, esküt tesz és a lovagrend nagymestere a lovagi törvények szerint lovaggá üti. A lovagrenden belül nincs polgári rang. Nincs párt és szervezeti tagság. A lovaggá ütött lovagok mind egyenlőek, ezért viselnek egységes fekete köpenyt, hogy alatta eltűnjön a civil rang, rendfokozat és hatalom. Az elmúlt időben nagy megelégedéssel fogadtuk a velünk, azaz rólunk közölt írásaikat. Örülnénk, ha a jövőben is olvashatnánk tevékenységünk igaz hazafias, lovagi közlését. Amennyiben a képviselő asszony magáról személyes hírt akar közölni, azokat a saját pártján keresztül közölje. Az április 30-án megjelent Lovaggá avatás kiegészítését a Szent György Lovagrend lovagjai nevében hálásan koszom. vitéz Géczy István lovag a Szent György Lovagrend ügyvezető priorja Elvették a napjukat „A hős meghalt, a rokkant enni kér" Ha egy társadalomban korlátozzák egyes emberek jogait, azok elvesztik identitásukat. elvesztik arcukat, ahogy a kínaiak mondják. Ezt visszaállítani még akkor is nehéz, ha a társadalom teljes erővel támogatja. A hősöktől is elvették napjukat. Most próbálja egy-két szervezet visszaadni, de nem megy, mert a társadalom nem támogatja. Nem támogatják az önkormányzatok. a politikai pártok, nem támogatják az egyházak sem, de a médiák sem törődnek ezzel. Nyolc ember jött el a hősök emlékművéhez, az újságban meghirdetett megemlékezésre. Ennek oka az is, hogy a HŐS fogalma is elmosódott már az emberek emlékezetében, tudatában. Vannak, akik csak a harctéren elesetteket tartják hősöknek. Vannak akik a mártírokat, pedig nem biztos, hogy a mártír hős is. Petőfi azt írta: „Hiába ömlik hősök véretek”. Eszerint az is hős, aki csak vérzett és kéz vagy láb nélkül jött haza. Ezekről a megrokkant emberekről írta mint egy felhívásként Mécs László költő „A hős meghalt, a rokkant enni kér”. Vajon adott-e ételt a társadalom. vagy most ad-e minden hadigondozottnak? Vajon csak azok hősök-e, akik életüket áldozták a haza oltárán? Heroikus munkát végeztek azok az özvegyek is, akik elesett férjeik elárvult kasszáját, vagy ekéje szarvát markolták meg, hogy felneveljék a hősök árváit, mert a társadalom 1949-ben elvonta azt a néhány fillért is, amitől a koldus is többet kapott. Ezen elvont fillérek pótlásán folyik most a vita, az 1994 XLV Tv. adta lehetőségeket úgy gárícsolják egyes önkormányzatok, mintha a sajátjukat adnák, pedig nem, mert erre egy közalapítványban megvan a fedezet. Jó lett volna, vagy talán illő is, ha a május 15-én Nyíregyházán, 16-án Mátészalkán és Vásárosnamény- ban tartott HONSZ-gyűlés- re az önkormányzatok is eljönnek, meghallgatják az ott elhangzott panaszokat, aminek nyolcvan százaléka valós sérelem. De hát senki sem jött el. Pedig ott lehetett a nagyapjuk is. Dr. Sasvári Gyula HONSZ megyei elnöke Balkonládák Olvasom a napokban a polgármesteri hivatal a város- központ egyes lakóházaiba ingyen balkonládát adott virággal. Ebből az következik, hogy van pénz a város kasszájában. Ezért örülök. A Városmajor utcán van egy játszótér, amely már két éve nem volt rendbe téve, a bokrok, fák megnyírva, a járda és az élőkért elseperve rendbe téve. Az illetékeseket telefonon megkeresve azt a választ kaptam, nincs pénz. Az utca ugyancsak nem sokszor volt ebben az évben elseperve. az illetékesek által. Ezért meg sír a másik szentem. Kiss Gyula, Nyíregyháza, Városmajor út 21. (Hasonló tartalmú levelet kaptunk a Korház utcáról is, ahol az útpadka mellett a szemétből már kinőtt a dud- va. ki tudja mikor volt söpörve a: lit.) ____A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Pillanatkép a legutóbbi vásárról Elek Emil felvétele
