Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-29 / 124. szám

1996. május 29., szerda HATTER Elek Emil fotóetűdje A gyermek Műveli és szereti a földet Szakértelem, valamint a megújuló termesztés a siker titka a hodászi földeken Nyéki Zsolt Hodász (KM) — Sajátos szakterület a mezőgazdaság: a számszerűsített haszon el­érésében a szakértelem mel­lett itt az érzelmi töltet is je­lentős szerepet játszik. A rendszerváltás óta e két té­nyező szerencsés találkozása ritka a felaprózódott gazda­ságokban, de azért akadnak jó példák is. Hodász határában például szé­pen művelt szántó, karban tar­tott gyümölcsös árulja el első pillantásra: itt gazdája van a földnek. A családi vállalkozás irányítója az 57 éves Fekete László, aki Nyíregyházán, az egykori mezőgazdasági tech­nikumban vértezte fel magát a szükséges szakmai ismeretek­kel, végzés után pedig a hodá­szi Béke TSz-ben irányította a téli alma termesztését 33 évig. Gyarapodó birtok Hatalmas gyümölcsösért, mintegy 110 hektár összterü­letű ültetvényért vállalt fele­lősséget, így az elméleti tudás mellé komoly gyakorlati ta­pasztalatokat szerzett, mire beköszöntött a rendszerváltás. — Megkaptuk a részarány­tulajdonú földjeinket, kárpót­lási jegyekkel részt vettünk az árveréseken, és ahol arra érde­mesnek tűnt, vásároltunk is te­rületeket — mutatja be a bir­tokformálás kezdeti időszakát az idős, de tetterős gazdálko­dó, aki 50 hektáros saját szán­tóterületén kívül hasonló nagyságú bérelt földet művel meg évről évre. Napraforgó a vezérkultúra a maga 60 hektá- rával, mellette rozs és búza te­rem. A napokban éppen ez utóbbi adott munkát, a táblát ellepő vetésfehérítő miatt kel­lett permetezni. A több évtize­des szakmai munka folytatását a 10 hektáros téli alma ültet­vény gondozása jelenti, mely­ből 2 hektár új telepítésű Ida- red, ez most keresett gyümölcs a piacon. — Már a szövetkezet idején igyekeztem javítani az elavult művelési módon és fajtaszer­kezeten, a 100 hektáros ültet­vényből 30 hektáron termőka­ros orsóra váltottunk, ami 1976-ban országos mércével nézve is korszerűnek számított — tesz szakmai rugalmasság­Gyors gépellenörzés a tábla szélén ról bizonyságot Fekete László, bár az ágazat rossz körülmé­nyeit sem hallgatja el. Az erős virágzás mellet is rosszul kötődött idén az alma, így félő, hogy az elmúlt évihez hasonlóan gyenge lesz a ter­més. Pedig a technológiával nincs gond, a Chinoin cég leg­újabb szereit itt próbálja ki, s az egyhektáros kísérletek eredményeit felhasználva látja el a körzetet. Az ingadozó piac ellenére is bővítésben látja a jövőt a szakember, aki ipari célú almaültetvény telepítésé­re tárgyalásokat kezdett az anarcsi FAT Kft.-vel. S a több lábon állás elve ismét igazo­lást talál: a kertészeti kultúrák veszteségeit most a szántóföl­di növények hozama ellensú­lyozza. Drága gépek Bár a korszerűsítésnek csak a csillagos ég szabhat határt, megfelelő gépek állnak ren­delkezésre az időszerű mun­kák elvégzéséhez. — Igyekez­tem megragadni minden lehe­tőséget a gépesítésre, mert enélkül elképzelhetetlen ekko­ra föld művelése — derül fény ezúttal is a vállalkozói kény­szerpályára. Még az előző kor­mányzat idején meghirdetett traktorvásárlási akció résztve­vőjeként 1992-ben érkezett meg az első (s mai napig egyetlen) erőgép, egy MTZ 550-es traktor, amely éppen a napraforgótáblában serényke­dik, hiába mutat a naptár szombatot. Hodászon vallják: ezzel a géppel és persze jó traktoros­sal hihetetlenül sokat lehet dolgozni, s a többnyire csak szidott orosz technológia itt kiállta a próbát. De a többi munkagép sem rozsdásodik: eke, tárcsa, vetőgép, műtrá­gyaszóró, szárzúzó, kultivátor és pótkocsi segíti már a mun­kát. Ezek szakszerű üzemelte­tésénél és karbantartásánál fontos szerep jut a főállása mellett besegítő gépészménök vőre. Az utóbbi időben nehezebb lett a gépbeszerzés, mert bár támogatás most létezik, az árak ezzel arányosan szökken­tek fel szinte egyik pillanatról a másikra. A kereskedők isme­rik a kedvezményeket, így a termesztőnek nem lesz ol­csóbb semmi. Ekkora birtok és géppark láttán sokan (s általában a háta mögött) teszik fel a kérdést: ennyire gazdag? — Erre csak azt szoktam válaszolni: Nem, ennyi az adósságom — teszi túl magát a megjegyzéseken a gazda, aki a bevételből nem nyugati autót vett, hanem visszaforgatta a termelésbe, újabb földeket, növényvédő szert, műtrágyát vásárolt min­den évben, s kapott anyago­kat a későbbi termés leszerző- dése fejében. Még az állattar­tás tenné teljessé a gazdálko­dást, amely gondoskodna a A szerző felvétele szervestrágya utánpótlásáról, de ehhez már se tőke, se szak­értelem, s persze a mai jöve­delmezőség mellett nem is ér­né meg állatokat nevelni. Csak annyit, amennyi a családnak kell, mert hogy a reggeli határ­szemle után saját vágású ma­lac sonkájával kínálják a ven­déget. Ne éhezzen az ország A környéken sokan szeretné­nek gazdálkodni, de nem érte­nek hozzá, s hiába van képzett, segítőkész gazdajegyző a kör­zetben, Hodászon hetente há­rom órát tölthet el, mert sok te­lepülés tartozik hozzá — bírál­ja egy kicsit az agrárvezetés politikáját a gyakorló szakem­ber, bár a kenyérgabona exportjának csökkentésével egyetért, annak ellenére, hogy termesztőként őt is sújtja az áresés. — Rosszul telelt a bú­za, könnyen lehet gyenge ter­més, s az a legfontosabb, hogy az ország ne éhezzen — hang­zik a hodászi bölcsesség. De azt azért megjegyzi: régen szinte hetente írt jelentést a munkák menetéről, most senki nem kérdezi meg, hogy áll a vetés, mennyi almára számít. Szeretem a földet, s látom a gazdálkodás jobb sorsát, de ez egész embert kívánó, fárasztó munka — válaszol a jövőt fir­tató kérdésre Fekete László, akit jogos büszkeség tölt el, ha tekintete az első napsugarak­kal együtt fut végig földjein. Sugárhajtás Balogh József L ekerül-e a napirend előtti felszólalások éléről, vagy tovább­ra is témát szolgáltat köz- és magánbeszélgetésekhez, nem tudni, tény, hogy az el­múlt napok slágertémája re­pülőink lengyelországi gya­korlata, bécsi kirándulása, és a baranyai kisebbségek vezetőinek titkosszolgálati megfigyelése volt. Mint a hí­rek felröppenése óta kide­rült: egyik sem eget rengető dolog, hiszen ez utóbbi ügy­ben — a szolgálatot fel­ügyelő miniszter szerint—s kisebbség védelmét szolgál­ta a megfigyelés, nehogy ál­dozatai legyenek a délszláv háborúnak, a másik ügyben pedig egy államtitkár fele­dékeny sége volt az oka, hogy nem jutott el időben a had­ügyminiszter kezeihez az a levél, melyből a hadgyakor­lat megtartásáról tájéko­zódhatott volna. Aki hallgatta tegnap a parlamentből közvetített napirend előtti vitát, meg­győződhetett róla: semmit sem változott a rendszer- változás kezdetekor megis­mert vitakultúra. Igaz, ab­ban az időben roppant szo­katlan, de érdekes volt, ahogy az ellenzék nyílt si­sakkal támadta a hatalom gyakorlásában olykor bot­ladozó pártokat, hiszen ko­rábban nemcsak ellenzék, de vita sem volt. Azóta azonban már megmerítkez- tünk a demokráciában, s ha nyílt velejárója is a szóki­mondás, néha felférne egy szordínó, egy hangfogó. Amit csak egy ember tett fel. Az előző honvédelmi miniszter, aki hiteles vá­laszt adhatott volna arra: elkövettek-e hasonló mu­lasztást a korábbi ciklus­ban, akkor is elrepültek-e harci gépeink a lengyel puszták fölé, hiszen min­denki tudja: mire itthon fel­röppen, s eléri a számára meghatározott magasságot egy sugárhajtású masina, rég túlvan az országhatá­ron. Az alkotmánysértés per­sze ettől még alkotmánysér­tés marad. De azért figye­lembe lehetne venni egyik oldalon, hogy következmé­nyek nélküli, formai ügyről van szó, a másikon pedig, hogy egy miniszternek, egy kormánynak formai kérdés­ben sem lehet lazítani. Gyere papa! Ma a kihívás napja van... Ferter János rajza Kommentár A jó és a rossz Sípos Béla A lift hirtelen megló­dult és süllyedt, csak süllyedt. A nyitott aj­tón keresztül pedig látni le­hetett a szürke kőbe vájt ak­nát, s valami egészenfurcsa, a felszínitől eltérő illat ter­jengett a levegőben. A só szaga volt, mert ez az utazás Kárpátalján, a szlatinai só­bányában, a só korlátlan bi­rodalmában történt jó né­hány évvel ezelőtt. Lent a bá­nyában , egy elkerített helyen pedig betegek ültek és feküd­tek, miközben jó mélyen be­lélegezték a sópárával telí­tett levegőt. Hiszen évszáza­dok tapasztalata: a bányá­ban dolgozók között soha­sem volt légúti megbetege­désben szenvedő. Ma annál több felnőtt és gyermek szenved a környe­zeti ártalmak miatt. Főként a városokban élők, de nem kíméli a szmog a kisebb te­lepülésen lakókat sem. Mint az orvosi statisztika igazol­ja, jelenleg a gyermekek kö­zel tíz százaléka szenved ef­féle bajokban. A légúti tü­neteket elsősorban a kör­nyezetszennyezés, a külön­féle allergiát okozó ténye­zők, felnőtt korban pedig a dohányzás, az alkoholfo­gyasztás, az egészségtelen életmód okozza. Ezért szerveződött az Ad- mir-Al Egészségügyi és Szociális Támogatást Nyúj­tó Alapítvány, hogy az ér-, illetve légzőszervi, légúti megbetegedésben szenve­dőkön segítsen. A közel­múltban társultak ahhoz a sóklíma terápiás csoport­hoz is, amelyet a megyei kórház pulmonológiai osz­tálya támogat. S hogy a környezeti ártal­mak milyen veszélyesek, azt bizonyítja a munkácsi villa­negyed sorsa is. Mert Cser­nobil szelleme kísért ott, hi­szen a kacsalábon forgó kastélyokról kiderült: gya­korlatilag lakhatatlanok a bennük lévő magas radio­aktív sugárszint miatt. A su­gárzás forrása, az építke­zésnél használt homok, csernobili eredetű. Egyelőre a környezetvé­delem olyan, mint a sóbá­nyái lift: minden erőfeszítés ellenére süllyed, vagyis romlik. . j. i Jlli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents