Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25 / 122. szám
1996. MÁJUS 25„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Alkotásaikat nap mint nap látjuk, együtt élünk velük egy művük műemlék lesz Bán Ferenc K eveset, szinte semmit nem hallani, olvasni megyénk építészeiről, miközben szobrászainkról, festőinkről gyakran esik szó, holott napjaink művészettörténetének lapjaira ők is beírják nevüket. A helyzetük annál is inkább méltánytalan, mert alkotásaikat nap mint nap látjuk, együtt élünk velük, s tudat alatt a cseppkövet formáló vízcseppek módjára alakítják nemcsak a mai emberek, hanem talán nemzedékek ízlését is. Bán Ferenc építészmérnök Ybl- és Kos- suth-díjas. Tokajban született 1940. szeptember 17-én, az általános iskolát és gimnáziumot is ott végezte. A Nyíregyházán is jól ismert és népszerű Tenkács Tibor festőművész hatására a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett. Felvételije nem sikerült, de átirányították a műegyetemre, ahol a lakóépület tanszéken végzett 1964-ben. Rajztanára Boross Géza volt. Két évig kivitelezési munkákat ellenőrzött szerte az országban, mielőtt Nyíregyházára került a Nyírtervhez. Hamarosan irodavezető, majd a vállalat főépítésze. 1990-től önálló tervezőirodája van. A Stúdió ’90. Legelső kivitelezett munkái közül legismertebb a mátészalkai MOM gyár, a sóstói továbbképző intézet és a jósavárosi napház, mely már bizonyítja a legújabb építészeti irányok iránti érzékenységét, továbbá ugyancsak a megyeszékhelyen a Kelet Áruházzal szemben lévő fehér halmazház, melyet bizonyos olcsó megoldások meglehetősen diszkreditálnak és a Titász-székház, melyen először alkalmazza dobozszerű tömbben elhelyezett, felülről lépcsősen visszalépő üvegezett szinteket, ami később egyik kedvenc kifejezési formája lesz. Időrendben haladva a teljesség igénye nélkül: 1980-ben készült el egyik legjelentősebb alkotása, a borbányai római katolikus templom, melynek legjobb nézetét — a tervező rosszallása ellenére — a mellé épített plébániaház elvette. Jelentős műve a mátészalkai városháza is, mely a Titász-székház koncepciójának a tovább érlelése. A nyíregyházi művelődési központ (1981) merész lánchídszerű technikai megoldásával, hála Scholz Béla stati- kusmérnök együttműködésének, országosan is ismert alkotása s eddigi pályájának csúcsteljesítménye. A nyíregyházi művészház és a szakszervezeti székház 1985-ben épültek. Az előbbi új technológiájával keltett feltűnést, mivel felülről épült, míg a székház kettős tömbje ismét a Titász (Mátészalka) prototípus izgalmas továbbfejlesztése, annak többszörös kontrasztjával. Végezetül a mátészalkai színházat kell megemlíteni 1989-ből. Bán Ferenc esetében semmiképpen nem lehet említés nélkül hagyni tervpályázatait. A budapesti Nemzeti Színház pályázatán terve II. helyezést ért el. A Sevillai Világkiállítás alkalmából ugyancsak II. díjat kapott. Figyelemre méltó számunkra, hogy tervén a kiállítási csarnokon két torony tör a magasba: egy hipermondern villogó üvegből, s mellette egy jellegzetes, hiteles felső-tiszai fatorony. A meghiúsult budapesti expó alkalmából 1. díjat nyert, s hasonló sors érte a budapest-kőbányai városközpont pályázatán is, amikor a kivitelezésre is meghízást kapott, csak akkorra a pénz elfogyott. Nem volt egyedüli eset. Bán Ferenc említett alkotásaitól ma már elhatárolja magát, de ennek nincs különösebb jelentősége, mert az eddigi életműve áll. A kezdeti lépésektől eltekintve építészetében két vonulatot figyelhetünk meg. Az egyik határozottan geometrikus jellegű. Szereti a tiszta, ősi formákat, akár névjegye lehetne a nyíregyházi művelődési központ csúcsán a betonnégyzetben kihagyott kör alakú nyílás. Kocka, henger, téglalap, hasáb kompozícióinak hangsúlyos elemei, de hogy ezek mégsem unalmas tömbök, itt kezdődik a művészet. Éspedig elsősorban az arányok megválasztásával, másrészt olyan elemek mellé- vagy szem- beállításával, melyek kisugároznak az alapformákra s megváltoztatják érzelmi töltetüket. A nyíregyházi szakszervezeti házon mindez nagyon jól megfigyelhető. Kétféle magasságú négyzetes hasáb, kétféle borítással s a hangsúlyozottan ferde vezetésű egyenes külső lépcsővel. Másik kedvelt építési technikája a vas tartóoszlopos szerkesztés, ami azt bizonyítja, hogy szemmel tartja a legújabb nyugati technológiát. Merész, újhangú művészet az ő építészete. 1985-ben Ybl-díjat kapott, 1994-ben pedig Kossuth-díjat. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Egy japán kiadvány a négy legjobb kortárs magyar építész között tartja számon. Koroknay Gyula Nyíregyházára tervezett bankszékház Elek Emil felvételei a km vendége A finn, aki olasz cipőt gyárt Kovács Éva Minna — mindenki így, a keresztnevén szólítja a nyírbátori Ruggeri cipőgyárban, pedig nem akárki a dolgozók között: az első ember, ő az igazgató. Igaz, a törékeny, mosolygós, hosszú hajú nőt hamarabb néznénk egyetemistának vagy manökennek, mint közel négyszáz ember szigorú főnökének. Talikka Minna — merthogy róla szól a történet — Finnországban született, szülőhazája fővárosában, Helsinkiben végezte az egyetemet, ott tanult nyelvtudományt, majd férjhezment Olaszországba, ahol négy évig jogot is hallgatott. Férje, s annak szinte egész családja a cipőiparban érdekelt, így érthető, hogy a fiatalasszony is e munkába kapcsolódott be. — Pedig elsősorban a humán dolgok érdekelnek, a vezetésről, az irányításról korábban nem sokat tudtam. Nem vagyok sem képzett cipőipari szakember, sem könyvelő, hét évvel ezelőtt, kezdetben az irodai munka is idegen volt számomra -— mondja kedves mosollyal az arcán Talikka Minna. De azt hiszem, a cipőről ma már nagyon sokat tudok, e tárgyban váratlan dolog nemigen érhet. Azt tartom, amit Amerikában ma az üzletembereknek tanítanak, hogy egyes szakmákban, s főleg a vezetői munkában, különféle üzleti tevékenységben a kapcsolatteremtő képesség a legfontosabb. Márpedig ha így van, akkor Minnának könnyű lehet a dolga, hiszen vele beszélgetve ügy érzi az ember, nem most találkoztak először, régóta ismerik egymást. Szülei ma is Finnországban élnek, édesapja bíró, édesanyja orvos-patikus, aki előadásaival járja a világot — most éppen Párizsban tart szakmai továbbképzést az asztmaallergiáról. Minna nagyon szeret tanulni, rengeteg dolog érdekli. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy öt nyelvet beszél perfekt, mondhatni anyanyelvi szinten, közöttük a magyart, szinte tökéletes kiejtéssel, hármat pedig úgy, hogy saját bevallása szerint azokkal még „akad némi kis probléma.” Arra a kérdésre, hogy mikor, és miért kezdett el magyarul tanulni, meglepő válasz érkezik. — Diákkoromban sportlövő voltam, s akkor ez a sportág Magyarországon igen sikeresnek számított, sok híres sportoló neve volt a közismert. Ezért gondoltam, akkor megtanulom a nyelvet is. Sokan mondják, milyen jó a kiejtésem. Szerintem ez azért van, mert egyrészt nagyon törekszem erre — hiszen egy nyelvnél ez rendkívül fontos dolog —, másrészt pedig korábban zenét tanultam, énekeltem, s ennek véleményem szerint a nyelv- tanulásra jótékony hatása van. Ezzel a döntéssel azután nemcsak ő járt jól, vele is jól jártak jelenlegi főnökei. Minna nem csak * egy gyár első számú irányítója, de nagyszerű összekötő kapocs is az olasz tulajdonos és a magyar alkalmazottak között. Rendkívül kedvesen beszél arról, hogy a Finn-Magyar Baráti Társaság tagjaként nagyszerűen szót ért a magyarokkal, s hogy munkájában és az üzleti életben inkább finn, mint olasz. S hogy ez valójában mit jelent? Azt, hogy megbízható, pontos munkát végez, ad is, nem csak követel, akkor fizet, amikor a határidő szerint fizetni kell, s hogy cserébe mindezeket várja el partnereitől is. A törékeny fiatalasszony olykor tizen- négy-tizenhat órákat dolgozik, aminek mára meg is van az eredménye. Három évvel ezelőtt érkezett Nyírbátorba, azóta a termelékenység alaposan megnövekedett, a gyár létszáma pedig duplájára nőtt, s legnagyobb elégedettségre az adhat okot, hogy a bátori vagy rimini szalagokról kikerült cipők között a szakértő szem sem igen találhat különbséget. A bátori lábbelik ma már eljutnak a világ sok-sok országába, a legnevesebb divatházakba is, s egy évvel ezelőtt visszave- rekedték magukat arra az orosz piacra, amely évekkel ezelőtt a nyírbátori cipőgyár életét, majd a rendszerváltás, a szovjet piacok megszűnése után a gyár halálát is jelentette. Mint beszélgetőtársam mondja, ma már a FÁK-országok- ban is kialakulóban az a jómódú, gazdag réteg, amely igényli és megfizeti a divatot, a minőséget. Gondot „mindössze” az okoz, hogy Minna és olasz férje sokszor vannak távol egymástól. — A visszaindulás előtti két nap a legnehezebb. A férjem nagyon szeretné már, ha egy otthoni gyárban dolgoznék... Talikka Minna A szerző felvétele
