Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

my A joggal lehet élni, de a törvény tiltja, s én nem engedem meg, ___h°gy visszaéljenek. „ MAG ÁN'VÉ KEMÉNY Gyeimekár A legtöbb, mi adható gyerme­keinknek — s ami időnként sajnos „hiány­cikk ” — még mindig a szeretet ebben az anyagi­as világban. Még akkor is, ha ez a megállapítás egyesek szerint már közhelyszámba megy. De aki még nem érezte azt a boldogságot, örörhöt, ami gyerme­künkből árad, ha jut egy kis idő ar­ra, hogy lehajoljunk hozzá beszélget­ni, játszani, azt talán meg sem érzi és érti jelentőségét. Rohanunk, hajtunk hétköznap és ünnepeken is, közben elrepül az idő, s talán észre sem vesszük, hogy szü­lötteink felcseperednek, szinte felnőt­té válnak. Időnként úgy, hogy csak futólag érintette meg őket a törődés, a szeretet. Számos példa utal ugyan­is arra, hogy néha hajlamosak va­gyunk pénzzel megváltani mindezt: „fogd, gyermekem, vegyél amit akarsz, csak most hagyjál, mert dol­gom van” szavak kíséretében. Pedig nem lehet mindent pénzzel megvál­tani, s néha éppen azok élete siklik ki, akik mögött biztos anyagi háttér állt ugyan, megkapva mindent, amit kértek — de érzelmi életük sivár ma­radt. Jó-jó — hallom a kifogásokat —, de meg kell élni, keresni kell, hogy előteremtsük a biztos bázist adó anya­giakat, s ezt manapság már kevesen tudják megtenni csupán fizetésükből — ha van egyáltalán munkahelyük. Az árak ugyanis az égbe szöknek, a bérek viszont jócskán elmaradnak a szükségestől. Nemzetünk fogyása intő jelként mered felénk, de mintha ezt éppen azok nem vennék észre, akik hivatot­tak lennének arra, hogy tegyenek el­lene valamit. S nemcsak a családi pót­lék és az egyéb támogatások megnyir­bálása utal erre. Mert kétségtelen tény: a gyermeknek ára van. De nem mindegy, milyen. Pro és kontra sorakoznak példák és érvek arra, ki miért nem vállal gye­reket, vagy csupán „egykét”, míg má­sok semmivel nem törődve fogadják a gyermekáldások sorát. Nehéz eldön­teni, kinek van igaza, erről nyilván mindenkinek megvan a véleménye. A tények azonban elgondolkodtató­ak... Gyermeknaphoz közeledve — talán éppen annak ürügyén — nem árt azonban számvetést csinálni. Kicsit önmagunkba nézve: ugyan mit kelle­ne másképp tenni. Mert valóban nincs annál nagyobb boldogság, amikor el­repülnek a gondfelhők gyermekeink homlokáról, s örömmel tapasztalják, lehajolunk hozzájuk játszani, beszél­getni. Ok ezt várják, ezt kívánják. Akkor pedig ezt kell tenni. Kováts Dénes AKTUÁLIS INTERJÚNK Beszélgetés Váradi Katalin tanácsvezető bíróval a szervezett bűnözésről Dr. Kozma Istvánné dr. Váradi Katalin Elek Emil felvétele bil gazdasági szabályok kialakításától és polgárjogi szankcióktól várják a megoldást. CJ Miért tartja magát az a vélemény, hogy lassú az igazságszolgáltatás, az ügyek befejezése elhúzódik, s a nagy ügyek a bí­róság előtt összezsugorodnak? — Minden bűnüldöző hatóságra vonat­kozik, hogy szűkös anyagiakkal, szerény tárgyi feltételekkel, irtózatos munkával ké­pes eredményt produkálni. Mi, hírók saj­nos ugyanolyan kisipari módszerekkel dol­gozunk ma, mint húsz évvel ezelőtt. Egy Balogh József ötezer forint értékű falopás ügyében ugyan­az a dolga a bírónak, mint egy három év alatt folytatott óriási pénzügyi manipulá­ció esetén. A bíró ugyanúgy nekiül a húszezer oldalnak. A társadalom többi tag­jával együtt most tanul olyan fogalmakat, mint a váltó, a tőzsde, a cégek átalakítá­sa, a részvény. Ilyen nagy volumenű ügyek­kel egy stábnak, és nem egy bírónak kel­lene foglalkozni. Jogi technikusoknak kel­lene az ügyre vonatkozó jogszabályokat ki­gyűjteni, kimutatásokat, táblázatokat ké­szíteni az áttekinthetőség, a változások nyomonkövethetősége végett. Számítógép, telefax kellene, ami kapcsolatot, informá­ciócserét jelent más bűnüldöző hatósággal, hogy a bírónak minden rendelkezésre áll­jon a döntéshez. Ehelyett ma munkaeszkö­ze a szeme, az agya és a keze, ír, olvas, szá­mol, jogszabályokat, tényeket tanul, s csak a szakértőkre támaszkodhat a vádon kí­vül. Nagy probléma, hogy a parlament ir­tózatos mennyiségű jogszabályt alkot és a jogalkalmazó előtt nem világos a pontos akarat és a megvalósítás törvényes lehető­sége. Az APEH azt mondja: adócsalás, a bíróság meg esetleg azt, hogy nem, csak élt egy lehetőséggel a vádlott, amelyet a tör­vényalkotók elfelejtettek megtiltani. □ Erre szokták azt mondani, hogy hiá­ba dolgozik a rendőrség, az ügyészség, a bíróságon elkenték az ügyet... — A büntetőbíróság büntetőjogi felelős­ségről dönt és a bűnösség kérdésében azt kell kimondanunk, hogy a vádlott nem té­vedett, hanem tudatosan megszegte a tör­vényt. Ez óriási különbség. Ehhez kellené­nek a már említett feltételek, ezen túl az állandó önképzés és szervezett képzés a bűnüldözés minden területén. □ Szigorúbbak lennének az ítéletek, ha a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslata szerint a megyei bíróságok vennék át a vá­rosi bíróságtól a súlyos gazdasági vagyon elleni bűncselekmények tárgyalását? — Nem szigorúbbak, hanem alaposab­bak. Jelenleg az a helyzet, hogy ha egy vád­irat beérkezik, s 15 napon belül nem adja vissza pótnyomozásra a bíró, akkor az raj­ta maradt, s ettől kezdve az ő dolga lesz megszerezni minden hiányzó bizonyítékot. Vagyis, ha tizenöt nap alatt nem veszi ész­re egy húszezer oldalas anyagból, hogy hi­ányosak a bizonyítékok, már nem tudja továbbpasszolni, az ő dolga megállapítani, mi tör­tént és levonni a jogkövetkez­tetést, hogy mi a bűn, s mi nem. □ Lehet, hogy az úgy nehéz­sége okozza az idő múlását, de vannak olyan esetek, amikor a vádlott minden trükköt bevet, hogy elhúzódjon az ügy, s ami­kor az ítélet megszületik, eny­hítő körülményként írják a ja­vára, hogy hosszú idő telt el. — Nekem erről az a vélemé­nyem, hogy a joggal lehet él­ni, de a törvény tiltja, s én nem engedem meg, hogy visszaélje­nek. Természetesen előfordul­hat, hogy valaki beteg, de a bí­rónak az a dolga, hogy érvényt szerezzen a jogszabályoknak, s elérje, hogy a vádlott az igaz­ságszolgáltatásnak vesse alá magát, akár kényszerintézke­dések alkalmazásával is. De minden bíró független! □ A bíró független, de az utcai járóke­lő, aki naponta találkozik olyan ember­rel, akit évek óta vád alá helyeztek, nem a bírót, hanem a bíróságot marasztalja el, pláne ha kiderül, hogy a nagy ügy után sok év helyett három hónap felfüggesztett lesz a végeredmény. — Ha három hónap lesz a végeredmény, akkor az azt jelenti, hogy nem volt jó a nyomozás, és nem volt jó az ügyészi vád sem. Azért szültek a hegyek egeret, mert kiderült az igazság, csak kis visszaélést le­hetett bizonyítani. És hogy a közvélemény­ben ilyen a hangulat, az a sajtó hibája is, mert nem magyarázza el kellően az embe­reknek, hogy valakinek a büntetőjogi fe­lelőssége bizonyítékokon kell hogy alapul­jon, és ha ezek nem támasztják alá a vád­lott bűnösségét, a bíró akár felmentő íté­letet is hozhat. Soha nem az jelenik meg egy bírósági tudósításban, hogy összeom­lott a vád, hanem azt közük, hogy a nagy csalót, sikkasztót a bíróság felmentette. Nem a bíró felelős az ügyek elhúzódásá­ért, hanem az eljárási feladatok törvényi megosztása, amely a legnagyobb terhet a bíróra rója. Magyarországon köteles a bí­ró minden bizonyítékot beszerezni (nem csak az ügyész és védő, mint tőlünk nyu­gatra), vizsgálni a bizonyítékokat és végül dönteni. Hogy nincs bizonyítva a vád, csak akkor mondhatja ki, ha minden kutatás, keresés hasztalan, kétséget kizáró bizonyí­ték nem található. A feladatokat a gyakor­latban is meg kellene osztani és csak a dön­tésnek kellene a bírónál maradni. Mert csak úgy lesz rend Magyarországon, ha világo­sak, egyértelműek, erkölcsösek lesznek a jogi szabályok, s ezeket jól felkészült, s meg­felelően felszerelt hatóságok alkalmazzák. Ha megkérdezünk tíz járókelőt, miért tör­ténik annyi bűncselekmény Magyarorszá­gon, heten azt válaszolják: mert enyhe a bíróságok által kiszabott büntetések idő­tartama. De a központi nyomozóhivatal lét­rehozása körüli vitában is ott szerepelt az ellenérvek között, hogy a rendőrség határ­időben elvégzi a nyomozást, az ügyészség is határidőben emel vádat, a bíróságon vi­szont elhúzódnak az ügyek. Fel lehet így venni a küzdel­met a szervezett bűnözéssel? — erről beszélgettünk dr. Koz­ma Istvánné dr. Váradi Kata­lin megyei bírósági tanácsel­nökkel. — A múlt hét végén Bala- tonfüreden a magyar jogász- társadalom színe-java épp ar­ról vitatkozott, hogy a szer­vezett bűnözéssel hogyan le­hetne hatékonyan felvenni a harcot a rendőrségnek, ügyész­ségnek, bíróságnak. Szakem­berek között még arról is tart a vita, hogy Magyarországon aktuális kérdés-e a szervezett bűnözés, mert hiszen az nem azonosítható a feketegazdaság­gal. Ez utóbbi az államilag en­gedélyezett gazdálkodási sza­bályok felrúgásával, az adó, az illeték, a tb nemfizetésével termel profitot, a szervezett bűnözés pedig kifejezetten bűncselekmé­nyek sorozata, melyet kirívóan durva erő­szakkal hajtanak végre tudatos szervezett­séggel, kívülálló személyek irányítása alatt, hatalmas ügyvédi segédlettel, kíméletlen végrehajtókkal. A szervezett bűnözés azért különösen veszélyes, mert behatol a gaz­daság egy-egy ágába, monopolhelyzetet alakít ki, majd a politikai élet, a politikai hatalom következik célként. Vannak olyan bűncselekmények, melyekből a szervezett bűnözés csíráira lehet következtetni. Ilyen például a hatalmas bűnszövetkezetben vég­rehajtott gépkocsilopás-sorozat, ahol má­sok a végrehajtók, mások a kitervezők, má­sok biztosítják az okiratokat, s mások, akik a kocsik átalakítását végzik. De a ká­bítószerekkel, fegyverkereskedelemmel, «« ............................................... Lehetetlen állapot, hogy mire a bejegyzés megtörténik, a cég már rég nincs a valóságban, yy olajszőkítéssel, pénzhamisítással, a csem­pészettel, az áfa-visszaigényléssel kapcso­latban is tapasztalható szervezettség. □ Születtek javaslatok a meggátolásukraf — A civil jogászok azt mondják, hogy a gazdasági élet problémáit — nevezetesen a feketegazdaságot — gazdasági, polgári jogi eszközökkel kell kezelni, a büntető jog csak egy végső eszköz lehet. Olyan jogsza­bályokat kell alkotni, melyek érdekeltté te­szik az állampolgárt az adófizetésben, sze­rintük a szerződések megszegését polgári jogi eszközökkel kell befolyásolni és pon­tos cégnyilvántartásra, ingatlannyilvántar­tásra van szükség. Lehetetlen állapot, hogy két évig is elhúzódik egy cégbejegyzés, fan­tomcégek igényelnek vissza áfát, s mire a bejegyzés megtörténik, a cég már rég nincs a valóságban. Nagy baj a jogszabályok ál­landó változtatása. Hogyan várható el az önkéntes jogkövetés, ha egy jogszabály há­rom év alatt legalább ötször megváltozik? A civil jogászok tehát jó törvényektől, sta­^ Csak úgy lesz rend, ha világosak, egyértelműek, erkölcsösek lesznek a jogi szabályok. yy Bíróságok kereszttűzben A KM hét végi melléklete ’96. V. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents