Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-24 / 121. szám

1996. május 24., péntek HATTER Szermaffiák olcsó trükkjei A növényvédelmi és a nyomozóhatóság közösen dolgozik a felgöngyölítésen Növényvédőszer-vizsgálat a laborban: Korsós Istvánná a vegyszer hatásosságát ellenőrzi Balázs Attila felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Szeme van a növényvédő szereknek az alvilágban. A gyártók fej­lesztéseiknek köszönhetően mind kisebb mennyiségek­ben alkalmazandó, egyre ha­tékonyabb anyagokkal ruk­kolnak elő, aminek követ­kezményeként egyre értéke­sebb gyomirtó, gombaölő és rovarölő szerek kerülnek a kereskedők, a nagyobb fel­használók raktáraiba. Olyan értékes anyagokról van tehát szó, amelyek már felkel­tik a betörő bandák érdeklődé­sét, hiszen egy Trabantban is milliókat lehet egyetlen fuvar­ral elszállítani a feltérképezés után feltört növényvédőszer- raktárakból. Hatásos, megbízható Nagyot lehet kaszálni ezeknek az anyagoknak a hamisításá­ból is. Ahhoz azonban, hogy ez igazán működő üzlete le­gyen a hamis úton járóknak, jó piac is szükségeltetik. Erre sem panaszkodhat az alvilág, ugyanis — szintén a nagy ér- téknek, a magas áraknak kö­szönhetően — mit sem törőd­ve az orgazdaság bűntettével, vagy a növényeik, a termésük és nem utolsó sorban az embe­ri egészség értelmetlen koc­káztatásával, mindig akad ve­vő a termelők között, aki el- csábul a jutányos ártól. De mit mond ezekkel a nö- vényvédőszer-ügyekkel kap­csolatban az illetékes hatóság, a Megyei Növényegészség- iigyi és Talajvédelmi Állo­más? Sallai Pál igazgató so­rolja a tapasztalatait: — Az évente rendszeresen végzett bolti ellenőrzéseink során eddig illegális beszerzé­sű növényvédő szerre nem bukkantak felügyelőink. Az általuk behozott mintákban la­boratóriumi ellenőrző vizsgá­latok nem találtak az általában szokásos arányt meghaladó mértékű minőségi kifogásolni valót. Ez jelzi, hogy a megye növényvédő szert árusító bolt­jaiban hatásos, megbízható ké­szítményeket lehet vásárolni. — Az illegálisan, ellenőri­zetlen körülmények között forgalmazott szerekből a ko­rábbiakban, ha kis mennyiség­ben is, de már került azért hoz­zánk vizsgálatra néhány min­ta, főként termelőktől. Első­sorban kis mennyiségekben hatásos, tehát nagyon drága növényvédő-szereket hoztak megvizsgáltatni, s bizony ta­láltunk köztük olyat, amiben egyetlen milligramm hatóa­nyag sem volt, legalábbis ab­ból, ami rá volt írva! Mivel egyéni gazdák a saját költsé­gükre nézették meg, a nyilván általuk valahol vásárolt, ott­hon lévő tételből vett minta valódiságát; hiába derült ki a szer értéktelen volta, egyebet nem tehettünk, mint javasol­tuk, hogy ne használják fel, mert hatástalan. Hamisítvány! A probléma felszínen van és nem lehet róla csak múlt idő­ben beszélni. Ezt jelzik az el­múlt hetek tapasztalatai is. Az egyik tavalyi eset után, amikor például jó nevű gombölő szer­ként értéktelen hamisítvány került valamelyik keleti hatá­rátkelőhelyen keresztül na­gyobb tételben a megyébe, s akkori újságcikkünk nyomány még a vámhatóság is nyomoz­ni kezdett az ügyben, idén már a rendőrségtől is került csalás gyanújával növényvédő szer az állomás laboratóriumába. — Több ilyen szermintát is vizsgáltunk, valamennyi a már említett nagy értékű gyomirtó és gombaölő szerek közül való volt, amelyekből néhány gramm elég egy hektárra, így egy kannában közel százezer forint árú anyag is lehet, amennyiben az eredeti. Ám a vizsgálataink minden esetben a csalást valószínűsítették — mondja a szomorú tényeket az igazgató —, hiszen hatóanya­got egyikben sem találtunk. Például az egyik Score címké­jű dobozban sima paraffinola­jat, azaz Agrolt azonosítot­tunk. A hamisítók módszerei azonban — legalábbis az adott esetekben — meglehetősen primitívek, így egy tapasztal­tabb szakember által könnyen felismerhetők: a Punch nevű gombaölő szemek már a házi­lag, kézzel rajzolt címkéjén látszott a csalás; a Score gom­baölő és a Granstar gyomirtó szerek csomagolását úgy igye­keztek eredetivé varázsolni, hogy a flakon száját a csavaros kupak alatt, boltban vásárolt alufóliából vágott koronggal ragasztották le, miként az a va­lódi gyári csomagolásnál is megszokott. Ez ugyan már ne­hezebben vehető észre, de így is csak az amatőröket lehet át­vágni, egy szakember — per­sze csak, ha a gyanúja feltá­mad, de hát, hogy ne lenne gyanús egy civil autóból mód­felett olcsón ámít „gyári” nö­vényvédő szer! — rögtön ész­reveszi a turpisságot. Nem árt. ha tudatosítja ma­gában minden érintett gazdál­kodó. hogy az életünknek ez a területe sem mentes már a csa­lóktól. szélhámosoktól, tolva­joktól, orgazdáktól. Az alvilág e téren is túl van már a próbál­kozás időszakán. Mint másutt, itt is elsősorban az emberi nai­vitást használják ki. Azt a gyengeséggel és szegénység­gel párosult hiszékenységet, ami engedi bevenni a „cumit”: hogy töredék áron sikerül hoz­zájutni valódi, hatásos nö­vényvédő szerhez. Higgyük már el végre mindannyian a tutti tippet: miként nem lehet ezerért valódi aranygyűrűhöz jutni a piaci gagyizóktól — legfeljebb rézből készülthöz, ami viszont ennyiért méreg­drága —, ugyanúgy képtelen­ség ez a növényvédő szerrel is. Kétségtelen, hogy lehet vala­mi szemtelenül olcsó is meg jó is, de akkor az egész biztosan lopott holmi, aminek a megvá­sárlója kimeríti az orgazdaság bűntettét. Van egy jó hír A végére egy jó hírrel, s egy jó tanáccsal is szolgál Sallai Pál: — A növényvédőszer-visz- szaélések felgöngyölítésében megkezdődött a közös munka az állomás és a rendőrség kö­zött. Hagyományosan jó a kap­csolatunk a megyei nyomozó szervekkel, akiknek az erre a területre újabban kiterjedt munkáját mindenben segítjük is. A másik dolog, hogy csak az ellenőrzött helyről történő szervásárlás a biztosítéka an­nak, hogy elkerüljék termelő­ink a Bács megyei szőlős kol­légáik tavalyi szomorú sorsát. Ö rdögi kör ez, szom­széd. Ha szedem a gyógyszereket, nem ihatok, ha pedig iszom, nem szedhetem a pirulákat. Ebbe bele lehet őrülni. így aztán legtöbbször kiváltom a gyógyszereket, mert hogy az nekem ingyen van, közgyó- gyos vagyok. Aztán söprőm be a szemetes vödörbe. Eddig ez volt a gyakorlat. De nem­rég valaki, egy sorstársam ki- okosított. Ki tudja hányszor hallotta a türelmes szomszéd az una­lomig ismert monológot. Közbevetni bármit is értel­metlen lett volna. Ha jó har­minc-negyven éve nem tudott leszokni az alkoholról a ked­ves szomszéd, talán most né­hány intő, figyelmeztető szó­ra le tud mondani a napi má­morról? Egyszer aztán a szomszéd mégis megtalálta kérdezni, milyen pirulákat rendelt az orvos, amiket sor­ra kidob a szemétbe. Hát vannak még véletlenek. Ugyanazt a gyógyszert írta fel az orvos rendszeresen az Boldogságpirulák alkoholista szomszédnak, amit neki is szednie kell. — Fiacskám, lenne egy öt­letem — fordult egy eléggé depressziós hangulatban a férjéhez a józan szomszéd fe­lesége. Gondos, asszonyt precizitással kiszámolta, az utóbbi idobén havonta há­romezer forintot költenek gyógyszerre. S mivel csak a feleség dolgozik, a férjét évekkel ezelőtt leszázalékol­ták, a családi kiadások húsz­harminc százalékát teszik ki a pirulák. Eddig az étkezésen és a gyógyszereken próbál­tak meg spórolni, de ennek is van határa. A férjnek nélkü­lözhetetlenek a gyógyszerek, amelyek az újabb drágulás után már havonta négyezer fölé emelkedtek. — Arra gondoltam, kös­sünk üzletet a szomszéddal — állt elő az ötlettel az asz- szony. — Ok úgyis ingyen kapják, mi nem bírjuk megfi­zetni a miénket. Ok szeretik az italt, de nincs rá elegendő pénzük. Mi nem iszunk alko­holt, de életben akarunk ma­radni. A férj töredelmesen be­vallotta: már az ő fejében is megfordult a gondolat. Különösen, amikor az alko­holos szomszéd legutóbb azt mondta, hogy az egyik ivó­cimborája kiokosította, mit lehet kezdeni az eddig kido­bált pirulákkal. Kiderült egy következő beszélgetésből: az italozó szomszéd a kocs­mában cseréli alkoholra a drága gyógyszereket. Es az üzletet megkötötték. Fele-fele alapon jött létre az egyezség. A munkanélküli, alkoholista szomszéd ingyen kapja az egyébként számára is igen szükséges gyógysze­reket, de mivel úgysem él ve­le, átadja a teljes összeg felé­ért a rászoruló szomszédnak, így mind a ketten jól járnak. A praktikus feleség kiszámol­ta, nem volt épp nehéz, hogy havonta kétezer forintot spó­rolnak meg a szomszéddal kötött üzlet jóvoltából. Egy kicsit bántja ugyan őket a lel­kiismeret, hogy az alkoholis­ta szomszéd a pirulák nélkül tovább gyengíti az amúgy is lerobbant szervezetét, de ők nem tehetnek róla, ha valaki az önpusztításnak ezt a mód­ját választja. C sak azért izgulunk, hogy sokáig éljenek a szomszédok — mondta a feleség a rokonok­nak, barátoknak. — Addig is szedjük a boldogságpirulá­kat. Mért így neveztük el az ol­csón kapott gyógyszereket. Boldogságpirulák, mert az árából, ha néhány percre, órára is, az alkoholista szom­széd boldognak érezheti ma­gát. De boldogok vagyunk mi is, hogy féláron jutunk a drága pirulákhoz. Csak az is­ten tartsa meg, sokáig, jó egészségben az iszákos szom­szédot. Lehet, hogy ő még pi­rulák nélkül is túl fog élni ben­nünket? »fi NézoBont Adatvédelem Kováts Dénes-» j em lehet úgy infor- l\J mációt kiadni a 1 Y rendőrségnek, hogy azok alapján azonosítható legyen egy-egy ügy szerep­lője, akár a gyanúsított is— derült ki a megyei rendőrfő­kapitány sajtótájékoztató­ján. Erre legutóbb az adat­védelmi biztos levele adott iránymutatást, konkrét — nem megyei — példa alap­ján. Furcsállottuk is az anonimitást, ezért nem tud­juk megnevezni a három elhangzott ügy gyanúsított­jait. Személyiségvédelem és az ártatlanság vélelme. Két kulcskifejezés, melyre nap­jainkban egyre többet hi­vatkoznak. Többnyire a bűnelkövetők. Mert a jelek szerint mostanában több jog és védelem illeti meg a bűnözőket illeh’e bűnö­söket, mint a sértetteket és áldozatokat. Furcsa hely­zet... Bizonyos szempontból el­fogadható az érv, hogy amíg valakit el nem ítél a bíróság, addig ártatlan­nak kell tekinteni. Más kér­dés persze, hogy egy-egy ügy mennyi idő alatt ér vé­get. Tudunk példás esetek­ről, amikor valóban gyor­san őrölnek az igazságszol­gáltatás malmai, máskor — különböző okok, érdekek miatt — meglehetősen hosszú ideig húzódnak el az eljárások. De a néző, hallgató, olva­só, érdeklődő adatokat, té­nyeket vár, mégpedig jog­gal. Ezért nem érthető azok vélekedése, akik szerint egy sort se lenne szabad leírni mindaddig, míg nem szüle­tik meg az ítélet. Jól tudjuk, lehet csütni- csavarni a dolgokat, bújtak már ki bűnösök a vád alól, mert nem állt, nem állhatott rendelkezésre elegendő bi­zonyíték elítélésükhöz. De azt azért nem lehet elvárni, hogy ha valaki — legyen közismert személy vagy egyszerű állampolgár — rendőrre támad, nekihajt a gépkocsinak, korrupció gyanújába keveredik, az kapjon teljes anonimitást. Mert az esetek döntő több­ségében nem zörög a ha- raszt, aki igazán ártatlan, arra a gyanú árnyéka sem szokott vetődni. At kellene kissé gondolni azt az adatvédelmet, a sér­tett, és nem a bűnözők joga­it erősítendő... Kommentár Palackposta Ferter János karikatúrája Húsz százalék Nagy István Attila y j alantikor réges-ré- 1 / gén, amikor még \ többet törődött a ha­talom az alattvalók érzé­kenységével, hosszas előké­szület után született meg a döntés egy-egy árucikk vagy szolgáltatás árának az eme­léséről. Igaz, voltak, akik huszon­négy órával korábban érte­sültek a bejelentés időpont­járól. így volt módjuk tele­hordani a hombárt liszttel, megrakni hússal a fagyasz­tót, színültig tölteni minden edényt benzinnel. Mára már csak a benzin­áremelésen hördül fel az ország, a többihez lassan­ként hozzászoktatták. Tudomásul vettük mind­annyian, hogy így működik a piac: egyszer emelked­nek, máskor meg süllyed­nek az árak. De valamiképpen még mindig megmaradt az in­doklás kényszere, mintha derűssebb lélekkel venné tudomásul az ember, hogy megint többet kell fizetnie a benzinkútnál. A legnagyobb érv az volt, hogy Ausztriá­hoz, Svájchoz képes még mindig húsz százalékkal ol­csóbban tankolhatunk. Ilyenkor törik össze az em­ber bordája a röhögéstől. S ha levegőt kap, újra és újra megkérdezi (persze csak önmagától), hogy vajon mi­ért csak a termékeket és a szolgáltatásokat hasonlít­ják össze, akik így adják el az áremelést, a bérek miért maradnak ki? Az emberek ilyenkor vég­telenül bölcsen gondolkod­nak. Lehetséges, hogy Ausztriában húsz százalék­kal többért lehet jóllakatni az autót, de egy liter üzem­anyag áráért csak feleannyi ideig kell dolgozni, mint Magyarországon. Ez pedig jobban kifejezi a ráfordí­tást, mint valamilyen elvont összehasonlítás. A szembevetés ráadásul sért is, hiszen azt sugallja, hogy az állam még mindig atyáskodik, gondoskodik rólunk, holott mindnyájan tapasztaljuk, hogy alig van az életnek olyan területe, ahol ne kellene teljes árat fizetni azért, amit meg akar szerezni az ember. I Páll Géza tárcája

Next

/
Thumbnails
Contents