Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-21 / 118. szám

1996. május 21., kedd HATTER Kelet-Hagyaroiszág 3 Nyugodt álom Nagykállóból Világra szóló újdonság asztmásoknak és toliérzékenyeknek • Féléves tesztelés Balogh József Nyíregyháza (KM) — Egy si­keres vállalkozás történetét mutattuk be szombaton, amely még így, féloldalasán is kétszáz családnak ad meg­élhetést és munkát, de ha fel­épül a Debreceni úton az oda tervezett vágóhíd, akkor nem kell az itt felnevelt libá­kat Pécsig utaztatni, s mel­lesleg 800-1000 ember talál­hat ott munkát magának. Arról már nem is beszélve, mekkora kockázattól szaba­dulnának meg, amit a libák utaztatása jelent, s megkap­nák azt az állami támoga­tást, amit a baromfiipar él­vez a vágások után. Most nem erről lesz szó, ha­nem arról a vállalkozásról, amelyik a toliból olyan termé­ket készít, amivel meg lehet hódítani a világot. Európa és Japán — Az elmúlt év második felé­ben kezdtünk el együtt dolgoz­ni a Kelemen-Tex Kft.-vel, amelyről köztudomású, hogy az ország egyik legjobb minő­ségű tollának előállítója — mondja Trakperger Mihály, a nagykállói Lanotte Kft. ügy­vezető igazgatója —. Ennek köszönhetjük, hogy a kft. nagyságrendjéhez képest na­gyon jelentős exportot bonyo­lítunk le. Az elmúlt évben kö­zel voltunk az egymillió dol­lárhoz, ebben az évben ennek a két és félszerese lesz. A világ legigényesebb piacain, Japán­ban, az Egyesült Államokban, Németországban, Svájcban, Angliában, Spanyolország­ban, Dániában vagyunk jelen. A vállalatnak van egy, a vi­lágon egyedülálló óriási új­donsága, úgy hívják, hogy an- tiallergiás pehely. Az ebből készülő konfekció gyártását és forgalmazását kezdte meg a Lanotte Kft. május elsejétől: Magyarországon kívül egész Európában és Japánban kap­ható. Magyarországon és az Készül a nagykállói paplan Egyesült Államokban egy­mástól függetlenül teszteltet­ték a tollat olyan gyerekeken és felnőtteken, akik háromke­reszt toliérzékenyek és rendkí­vül súlyos asztmások, akik tu­lajdonképpen toll közelébe nem mehettek az elmúlt idő­szakban. A fél évig tartó tesztprogram eredménye feljo­gosítja a céget arra, hogy úgy­nevezett hipódon antiallergén pehelyként feliratozva hozhat­ják forgalomba. — Ezzel az új programmal hosszú távlatokat nyitunk Eu­rópában és a világon terméke­ink számára, s ezek a távlatok e pillanatban felmérhetetle- nek. Önálló vállalatot hozunk létre Németországban, innen látjuk majd el megfelelő üzlet- és ügynökhálózaton keresztül a németen kívül a francia, a belga és a holland piacokat. Majdhogynem hihetetlen ezek után, hogy a Lanotte nem egy elprivatizált cég, hanem 1989 nyarán alakult meg, az akkori jogszabályoknak meg­felelően vegyes vállalati for­mában egy olasz tulajdonos­társsal hozta létre Trakperger Mihály. Dupla kereset — Az alakulást követő három év alatt a magyar belső piac pozícióit felhasználva előké­szítettük azt, hogy ez a vállalat Elek Emil felvétele a későbbiekben exportra tud­jon termelni — mondja a kez­deti időkre emlékezve az ügy­vezető igazgató. — Ez a három év tette lehe­tővé azoknak a piacoknak a megnyerését, amelyre ma a vállalat számít. A legnagyobb küzdelmet az jelentette, hogy a dolgozókkal meg kellett ér­tetni a másságot, hogy a világ nem Nagykálló határában vég­ződik, hanem ott kezdődik. Különböző szlogenek alakul­tak ki a betanulás alatt, a leg­aranyosabb az volt, s meg is maradt, hogy a vállalatnál le­het rossz árut készíteni, de az nem hagyhatja el a gyárat. Büszkék vagyunk rá, hogy az egymillió dolláros tavalyi for­galomban a két legjelentősebb vevő az Egyesült Államok és Svájc volt, a harmadik legje­lentősebb vevő pedig Japán, mert ezeken a piacokon csak a világ legjobh minőségű .termé­kei találhatnak piacra. Ma ötvennégyen dolgoznak a Lanotte Kft.-nél. Egy olyan térségben, ahol rengeteg a munkanélküli, igazából mégis munkaerőgondjai vannak a cégnek, mert nehezen viselik az emberek a fegyelmezett munkát. A dolgozók átlagke­resete kétszerese a városban lévő kereseti normáknak. Ke­vesen hagyják itt a kft.-t, de nehéz is helyükre új, szakkép­zett munkaerőt találni. A piaci pozíció felépítésében rendkí­vül nagy jelentőségű, hogy a paplanszakmában Magyaror­szágról egyedüli cégként a La­notte kiállít a világ legna­gyobb textilbörzéjén. Saját standdal rendelkezik a frank­furti lakástextilvásáron, szak­nyelven a heimtextilen. Itt mérettetik meg minden évben olyan konkurensek kö­zött, mint a Billerbeck, vagy a legnagyobb német cégek kö­zül a Frankenstoll és más vi­lágcégek. Ez egy nagy invesz­tíciója minden évben a válla­latnak és ez juttatja hozzá a cé­get, hogy folyamatosan és kö­vetkezetesen építse a nemzet­közi piacot, hiszen minden vásáron elkezdődik egy-egy olyan tárgyalás, amelyből a későbbiek folyamán üzlet lesz. A vállalat stratégiájában az szerepel, hogy ezt a szakmát meg kell újítani. Itt nem ké­szülnek olyan termékek, mint az úgynevezett garázspapla­nok. Ha a lakosság nagy része tudná, mivel takarózik, be sem engedné a lakásába az ágyne­műt. Természetes alapanya­gokból készítik a paplanokat, bár megrendelésre náluk is ké­szülnek olcsóbbak, de a mai allergiás világban olyan alap­anyagból kell dolgozniuk, hogy az ilyen betegségben szenvedőknek is nyugodt álma lehessen. Gyártási jog A Lanotte a világújdonságnak számító találmányt egy ameri­kai cégtől vásárolta meg, s megszerezte a gyártási jogot Európa egész területére és Ja­pánra. Az a lényege, hogy nem vegyi kezeléssel teszik antial- lergénné a pelyhet, hanem egy növényi keverék hozzáadásá­val. Az Európán kívül termő növény úgy éri el az antialler- giás hatást, hogy a növény be­épül a pehelybe és leköti a baktériumokat, a port, így aka­dályozza meg a kórokozók ki­jutását a közvetlen környezet­be. Az ut vege Szondi Erika-m-jr ell egy csapat — hangoztatta kitartó- X V. anMinaríkEdeaRé- gi idők focija című filmben. Sok-sok megszállott ember szinte szállóigeként mondja ma. kell az út. kell az M3-as. Csaknem hat éve folyik a vi­ta milyen vonalon haladjon ez az út. milyen települések környékén vezessen. Érve­ket, ellenérveket hallunk szinte nap mint nap, ígére­tekben, reményekben bővel­kedünk, már csak a megva­lósítás hiányzik. Elkeresz­telték selyem útnak, s lassan már úgy tűnik ez az út vezet­né megyénket a menyor­szágba. A záhonyi vállalkozási övezet kialakításának is alapfeltétele az autópálya. Ezzel az ország vezetői is tisztában vannak, ám való­ban messze lehetünk mi a fővárostól, ha csak a tervek zöngéi érkeznek el hozzánk. Az egyik külföldi nagy be­fektetőt, aki hamarabb ju­tott el Belgiumból Buda­pestre, mint Budapestről Mátészalkára, komolyan gondolkodóba ejtette: a tá­volság miatt valóban itt akar-e beruházni. Türel­mes, kitartó ember lévén ő nem szaladt el, ám ki tudja mekkora pénzeket riasztott el útjaink áldatlan állapo­ta. A közelmúltban a Mi­niszterelnöki Kabinetiroda munkatársai tájékoztatták a mátészalkai szakembereket a kormány terveiről. Itt is kiemelt helyen szerepelt a záhonyi övezet és az autó­pálya ügye. Csak az a baj, hogy túlságosan távlatinak tűnik a megvalósulás. Jó öt­letet adott dr. Szilágyi Dé­nes Mátészalka polgármes­tere a budapesti vendégek­nek, mert kérte, legalább öt kilométernyi autópályát ad­janak nekünk rögtön az építkezés megkezdésekor. Sok szempontból prakti­kus lenne ez, hiszen úgy erezhetnénk, mi is kaptunk valamit, másrészt a befekte­tők tapasztalhatnák, való­ban összeér majd egyszer az ország vége a közepével, s az sem mellékes, hogy egy Szabolcs-Szatmár-beregi ember láthatná az út végét. Mind valódi, mind átvitt ér­telemben. Kereslet és kínálat Ferter János rajza a semmibe... Ugrás Önként és dalolva ssssaasssssKes99»a»xtaaassamsssssss6ss«asasa«ssesassaseíSíasísas& Bodnár István zomorúvoltamúlthé- V ten itt járt finn delegá­lj ció egyik énektanára, amikor a Zrínyi Gimnázium ZIG Singers kórusát hall­gatta. Hangulatát nem a ma­gyar diákok önfeledt bemu­tatója rontotta el, hanem a finn ének- és zeneoktatás ál­lapota. Bár rokonainknál minden feltétele megvan az énekoktatásnak, az koránt­sem versenghet a magyar­ral. Az ezer tó országában egyre kevesebb kórust talál­ni, noha kiváló előadóter­meik, tankönyveik és kottáik vannak. A tanárképzésre is nagy gondot fordítanak. Mégis! A magyar énekokta­tás utcahosszal vezet. A jobb hallású tanulóink nagy részét nehéz felkérni a közös éneklésre, s ha mégis pódiumra lépnek, csak áll­nak ott a gyerekek leszegett fejjel, és úgy énekelnek, mintha szégyellnék az egé­szet. Bezzeg a zrínyisek! Önfeledten énekelnek, szin­te táncolnak közben! De hallom, Szabolcs megyében több tucat kórus található, és hasonlóan sikeresek — így a finn énektanár. Való igaz! Lám, kiváló énektanáraink következetes munkája milyen sokoldalú! Meg tudják nyerni céljaik­nak a gyerekeket. Számunk­ra már szinte természetes, hogy diák és felnőtt kórusa­ink sikereihez a közös ének­lés öröme éppúgy hozzátar­tozik, mint a következetes, kitartó munka. Sokan talán meg sem ér­tenék, mi lehet az oka, hogy a Cantemus kórus kis éne­kesei feláldozzák még a nyári vakációjuk egy részét is a próbákra. Miért is tér­tek vissza időlegesen a Cantemus kiöregedett tag­jai az újabb Pro Musica kó­rusba? Nem másért, mint a jóízű dalolásért, a zene mellett eltöltött közös együttlét, a közös éneklés öröme miatt. Ugyanez elmondható a sikeresen szereplő tánc- együtteseinkről: újra és új­ra eredményesen szerepel­nek a Ki mit tud?-on, és képviselik kultúránkat a nagyvilágban. Mert énekel­ni és táncolni csak önként és jókedvvel lehet! IMII y | M * I s T * j | i *H| V- ■ V Kommentár

Next

/
Thumbnails
Contents